Új írás, 1974. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 5. szám - NAPLÓ - Hubay Miklós: Idegen világ

S nem volt abban semmi tragédia, midőn a vas szemétlapát hegyéről ezt az összetört idegen világot egy idegen világ undorodva kidobta a zizegő éjszakába. Régen túlléptünk már a Civilizátor meghitt, tájjellegű, kárnoka svábboga­rain. A háztáji parazitákon, a szinte társbérlőinken. A metafizikai szorongás, amely az otthonunkban felbukkanó bogár láttán elfog - ma már tudjuk: - reális veszélyérzetből fakad. A rovaroknak van a legtöbb sánszuk, hogy túl­éljenek minket. S köztük, állítólag, a legeslegtöbbje épp a svábbogárnak. Az apokaliptikus szó, az imént, nem volt túlzás. Az emberi civilizáció megte­remtette a feltételeit annak, hogy átadja helyét a földön egy svábbogár-civi­­lizációnak. S nem holmi aristophanesi komika-allegóriaképpen, hanem igazi­ból. Amit mi magunk gyártotta világ végének látunk, az feltehetően csupán az abszolút elrovarosodás hajnala. „A következő világháborúban csak egy győztes lesz, a svábbogár, melynek a legerősebb sugárzás sem árt, s melynek jó ideig lesz mivel táplálkoznia." - Ezt is magyar írta, persze. - Az, Szent-Györgyi Albert. S hadd idézhessem itt e tudós prognózisnak még hitelesebb költői variáció­ját, Veress Miklóstól. (Távirat K.-nak írta a verse címébe, finom gesztust téve ezzel az ősi, kafkai óriáscsótány felé.) A vers hőse Z. úr, a nagymenő féregirtó, aki „párzás közben exitált, / amikor robbant a Bomba". S itt jön ama apoka­liptikus (és Szent-Györgyi jósolta) látomás: Virágnyi csönd lett hirtelen sugár-szél szén virágok később egy békés reggelen feltűntek némi csápok s még később hódító körmenet ámította a tüskés sugárzásálló lényeket: egy felsőbbrendű nyüzsgés Mert Z. úr néma és repedt térképpé égett hátán világfoglalni ügetett hárommilliárd csótány. Jó pár éve annak, hogy Jean-Luc Moreau-val a közép-európai irodalmakban oly nagy szaporaságú állatokról beszélgettünk. Most már meg se lep, ha írás vagy olvasás közben megjelenik a papíron egy svábbogár. A babitsi példázat­ban felmutatott szép, feledhetetlen páncélos bogár helyett, hiába, nekem is eféle hatlábúak szaladnak ki az ujjaim alól. Legutóbb is. Színhely: egy paplak Dél-Amerikában. A püspök keresi a rejtett lehallgató­készüléket, felemeli a szőnyeget - persze, hogy ott fut egy svábbogár. Szép, fejlett példány. Potrohába beépítve a minimikrofon. Egy ideig azt hittem, egyedül vagyok ezzel a gyűjtőszenvedéllyel, amelyet

Next