Új írás, 1981. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám - Sarusi Mihály: Pázsit (elbeszélés)
neki, hogy ha nem rohan haza, fenéken billenti. Hetekig nem merte megmozdítani a karját, úgy összeszáradt a hatalmas heg. A fuldoklás a legjobb szórakozás. Ha valaki nem tudott úszni, mégis eltávolodott a betonpadkától, megjárhatta. Balfelől bombatölcsér sötétlik, föltehetően a háborúban keletkezett. Mélyebb volt, de a Kőrös behordta iszappal. Az ember kellemetlen ingó talajt érez a lába alatt, ha lemerészkedik az aljába. Akinek ismeretlen még a kutyaúszás is, egy pillanatra meglepődik. Aztán ki hogy. A sekély parti rész után váratlanul jócskán bemerül a finom corvini vízbe. Nyel, nyel, káromkodik, fuldokolni kezd. A kisebbeket ki szokták húzni, a felnőtteken nevetnek, mert előbb-utóbb kiérnek a szélére. A kopaszfodrászné esetét elfelejtették már, pedig akkor még a helyi lap is foglalkozott vele. Tudott úszni, be is jutott nagy boldogan a csőbe, de amikor megunta a szivárványcsinálást, ríni kezdett, mert a vizecske nem engedte ki. Toporzékolt, sikongatott, mégse sikerült. Azt érte el, hogy senki se mert érte menni, még a férje sem. Kötelet szereztek, azzal rángatták. Egy-két méterig ment is, aztán mindig elengedte, és félelmetesen üvöltve visszaúszott a vashoz. Órákig könyörögtek neki, míg végső elkeseredésében, minden mindegy, elhagyta magát, azok meg kihúzták. Úgy lógott a kötélen, mint valami hulla. Kiterítették, a férje lábánál fogva akarta kirázni belőle a vizet. Erre az asszony föléledt és csúnya szavakat használt. Mert nem úszott be hozzá, hagyta volna elsorvadni a szenvedéstől. És belökte az urát a napfénnyel teli Kőrösbe. Ma már egészen más a zsilip. Megváltozott, akár a pázsit. Tábla a parton, tábla a falon, fürödni tilos, tilos lenézni, tilos bemenni a csőbe, tilos fára mászni, tilos a zsilipház tetején napozni, minden az. Talán akkor is tilos volt, ám ki kérdezte. S hol az új nemzedék. Bérházban, tűzfalak közt, más telepi, corvini telepi rengetegben. Ha víz kell, ott az uszoda, a Balaton, ha erdő, ott van arra a Mátra, ha kell valami, ülj vonatra, menj, keresd meg. Pedig itt is van, még most is. Sokan meg is találják. Új kölkök, új vagányok. A zsilipen a városból egyvalami látszik, a nagytemplom tornya. Dél van, harangoznak. Ebéd lesz lassan mindenütt. Vargáné azzal kérkedik, hogy nála a dél az dél, és nem három óra, mint Kovácséknál. A gyerekeknek pontosan otthon kell lenniük. Máshol ráérnek még, egy körül elég, ha hazamennek. Az ebéd, az az utánozhatatlan corvini ebéd, mindenhol sül már, fő már, s az asztalra terül. A corvini asszony, a corvini anya egyet sajnál, hogy magát nem adhatja rá ruhának a gyerekére, magamagát nem etetheti föl a késkével, akit pedig naponta ver fám corvini vesszővel, Sodrófával, vagy ami éppen kéznél van. A corvini asszony boldog, ha a gyereke azt mondja, édesanyám, mind a három-négy, mert akkoriban még annyira tellett. Máskor ritkán. A káromkodás, az nagyon bántja. Elég, ha az ura szidja az istent, nem kell akkor még a gyerek is. Milyen rosszul esik neki, amikor a fia azt mondja a barátjának, a kurva anyádat. A zsilipen hallotta. Szomorúan nézte, te is olyan leszel, mint az apád, úgy fogsz beszélni. Mert a zsilipen van homokozó részleg is, sekély vízzel. Az úszni tudók és a felnőttek napoznak, úszkálnak itt. Amolyan majális ez. Nekik ez az ünnep. Amikor vasárnap már délelőtt kijöhetnek ide családostul, kenyér közé tett sült hús az ebéd, s Kőrös-vízzel öblítik le. Milyen boldognak érzik magukat. Igazuk van. A gyerekek vágyakozva néznek, néznek a cső felé. Mikor mehetnek már ők is oda. A vihart a gyerekek a folyosóról figyelték. Az elején persze be kellett húzódni a lakásba, mert a szél, a víz, a jég becsapott a gangra. Amikor csillapult, kijöhettek a konyhából, s onnan nézték az elvonuló felhőket, a villanyos lecsapásokat. Találgatták, hova térhetett nyugalomra. Az idősek történetekkel rémítették az ifjakat. Az eső hullt, a jég már elállt. Esett a víz a többi esőre. Az árkokban és a hirtelenjében hegyi pataknak kikiáltott kerti utakon, járdaszélen, valamennyi laposban él-