Új írás, 1981. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám - EMBER ÉS KÖNYVE - Nádor Tamás: Ex libris Vas István
ezt a Petőfit szívemre szorítom. Trikós, kopasz kisfiú tartja ott a könyvét, mint pajzsot, védekező mozdulattal, de a kincstulajdonosok tartásával is. Jó ideig csak ezt lapoztam (s bátran, mert akkor még nem mállott ettől szét a könyv). Közrejátszhatott buzgalmamban, hogy Petőfi-korszakom a kommünnel - melyet én persze, lelkesen fogadtam - egybeesett. Megvallom, lelkesedésemnek gyakorlatias, sőt, önös oka is volt. Rossz erő, vézna, gyönge gyerek lévén ugyanis mindaddig valósággal gyömöszölték belém az ételt. S most egyszeriben módjával volt csak ennivaló. Kaján kárörömmel élveztem ezt, s fölszabadultan, szinte kéjjel nyeltem a gerslit, a tököt. Ezért is lettem oly korán lelkes híve a kommunizmusnak. De persze, máskülönben is-főként éppen Petőfi révén. A Nemzeti dal, az Akasszátok föl a királyokat, s a többi forradalmi vers egybeesett lázadó hajlamaimmal. Untam a családi fészket, az iskolát, az áporodott felnőtt-bölcsességeket. Petőfi friss levegőt hozott. S már akkor megéreztem azt, amit most néven nevezhetek, pontosan tudok: Petőfi realizmusa nem gyermeki, nem egyszerűen „egyszerű". S van annyi mágia benne, mint — mondjuk — Mallarméban. „Lamberg szívében kés, Latour nyakán / Kötél. . ." mondogattam. Megállva az enjambement előtt - s így még sejtelmesebbnek éreztem e naturálisan is pontos szöveget. S ugyanígy fantasztikumszámba ment képzeletemben, hogy „Ringatózik a kalászos búza / S a smaragdnak eleven színével / A környéket vígan koszorúzza.", vagy Az alföld egy másik sorában „kékvirága a szamárkenyérnek.". Akkor ugyanis én még nemhogy alföldet, búzatáblát, de falut se láttam. Tudatlanságomban észleltem azt, amit évtizedek múltán tudtam csak meg: Petőfi szürrealizmusát. . . S hadd csatlakozzam én is az oly sokszor „lesajnált", elavultnak, gyermekírónak visszaminősített Jókai tisztelőihez. Jókai számomra nemcsak az Ezeregyéjszaka volt, a bűvös világ, amelybe alá lehetett merülni, s nem is csupán Magyarország hiteles fölfedezője. Ha valaki megkérdezné tőlem, melyik a legerotikusabb olvasmányélményem, töprengés nélkül Jókait mondanám. Nincs az a Playboy-magazin, amelyben több erotikát látnék, mint Jókai szerelmi történeteiben. Ismeretes, a szabadságharc bukása után a bükkbeli Tardonán bujdosott az író. Megírja ezt A bujdosó című elbe-