Új írás, 1982. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám - SZÁZ ÉVE HALT MEG ARANY JÁNOS - Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz
Gyönyörű hit, gyász a halálig Száz éve halt meg Arany János PETŐFI SÁNDOR Arany Jánoshoz TOLDI írójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre!. . . Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége. Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla ... te gyújtottad úgy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel ? Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. Más csak levelenként kapja a borostyánt. S neked rögtön egész koszorút kell adni. Ki volt tanítód? hol jártál iskolába? Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted. Az iskolákban nem tanulni, hiába. Ilyet. . . a természet tanított tégedet. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű. De oly tiszta is, mint a puszták harangja. Melynek csengése a rónákon keresztül Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. A szegény nép olyan felhős láthatára, S felhők közt kék eget csak néhanapján lát. Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költők, daloljunk számára. Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás. Egy édes álom a kemény nyoszolyára ! —