Új írás, 1988. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám - KÖRKÉP - Kéri Piroska: "Tanulni és tanítani" (Sós Aladárról)
esztendőn keresztül. Leánya, Sós Júlia önéletírásában a következőképpen írja le az épülettömb reá tett hatását: „Két bérház között szűk út és lépcső vezet egy kis kerek udvarra, amelynek a közepén szökőkút állt s ahonnét jobbról-balról egy-egy kőlépcső vezetett félkör alakban hátra a dombon álló három emeletes épülethez, amelyet - mert kert vette körül - villának neveztek. Ez az épület olyan volt, mint egy romantikus várkastély. Gyermekkoromban büszke voltam rá, hogy itt lakhattam, kamaszlány koromban a puritán ízlés hatására haragudtam a házra. Aztán a háború alatti és háború utáni szegény évtizedben egyre jobban megbecsültem, s nemcsak személyes ragaszkodásom nőtt, hanem egyre inkább felfedeztem annak reális és művészi értékeit is. Rájöttem, hogy zseniális építésznek kellett lennie annak, aki kis területen úgy tudta megtervezni azt a három házat, hogy azok ne az összezártság, a szűkösség - hanem a monumentalitás érzését keltsék. Hálásan gondoltam az építészre, aki egy várkastély ünnepélyességét teremtette meg ott, ahol - ugyanazokkal az anyagi eszközökkel - egy másik építész talán csak bizonyos kényelemmel ellátott bérkaszárnyák unalmát tudta volna árasztani." Sós Aladár sokoldalú fiatalember volt. Műegyetemi hallgatóként novellákkal jelentkezett az Új Időkben és a Pesti Hírlapban. A filozófia és a társadalomtudományok azonban eltérítették a szépirodalomtól. Kapcsolatba került a Fényes Samu vezette szabadgondolkodó diákok társaságával, akik magját képezték a megalakuló Galilei Körnek. A kör közvetlenül a Szabadgondolkodók Egyesületéből nőtt ki, amely egy ilyen jellegű nemzetközi szervezet tagja volt. Ennek az egyesületnek volt ifjúsági csoportja is, amelyben főleg egyetemi hallgatók vettek részt. Elnöke Fényes Samu ügyvéd és író, alelnökei Harkányi Ede ügyvéd, szociológus és Székely Aladár törvényszéki bíró. Fényes Samu vezérsége komoly előnnyel is járt. Ő a New York Palotában lakott, és jóban volt a kávéház tulajdonosaival. Kieszközölte, hogy a Szabadgondolkodó Ifjúság hetente egyszer a kávéház keveset használt alagsori helyiségében gyűlést tarthasson. Az összejövetelek kezdetben nem voltak túl nívósak, eleinte inkább csak istentagadásról értekeztek éktelen lárma közepette. A gyűlések színvonalával Fényes nem lehetett megelégedve, mert egyik felszólalásában több és alaposabb tudás megszerzésére és főleg szerényebb hangnem indokoltságára figyelmeztette a társaságot, Herbert Spencer szavait idézve: „Az emberiség tudásának volumenje egyre nő. Hasonlítsuk egy gömbhöz, amely minden új és helyesnek bizonyult felismeréssel növekszik térfogatában. A tudományok összessége egyre nagyobb gömböt alkot. De ugyanakkor egyre nagyobb felülettel érintkezik az ismeretlennel, talán a kifürkészhetetlennel." A csoport ezek után egyre inkább a természettudományi érdeklődésű diákok gyülekezetévé vált. Az orvostanhallgatók és műegyetemi hallgatóság túlsúlyba kerülésével megváltozott az előadások és fölszólalások tartalma. Egyre több szó esett a származástanról, Lamarcke-ról, Darwinról, Spencerről és Haeckelről. A Galilei Kör azonban nemcsak a Magyarországi Szabadgondolkodók Egyesületének tagjaiból tevődött össze, hanem adva volt a magyar szabadkőművesség több haladó szellemű páholya, az ezekre támaszkodó - a konzervatív elemektől megtisztított Társadalomtudományi Társaság, a Szocialista Diákok Szervezete, és természetesen adott volt a századeleji társadalmi és politikai helyzet széjjelszaggatottságával, összeütközéseivel. Igen jelentős volt a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolája, amely 1906 őszén nyílott meg. Minden érdeklődő szabadon hallgathatta őket, a szabadgondolkodó és szocialista diákokon kívül fiatal munkások is jártak oda. Sós Aladár egy padban ült az akkor kőfaragó inasból frissen segéddé lett ifjú Szakasits Árpáddal. Az előadásokat a Társaság tagjai tartották. Jogi témákról Pikter Gyula, Ágoston Péter, Váradi Zsigmond, politikaiakról Diener Dénes József és Bolgár