Új írás, 1988. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám - KÖRKÉP - Lukácsy Sándor: Tollak és ecsetek (A Nyugat írói művészekről)

LUKÁCSY SÁNDOR Tollak és ecsetek A Nyugat írói művészekről A művészet - s a hozzá való tehetség - egyetemes. Puskin, Victor Hugo, Nagy László kitűnően rajzott; Schönberg festett, sok festő verset írt, színészek remek memoárokat; Kassákot az irodalom és a képzőművészet egyaránt klasszikusának tartja. A tehetség olykor habozni látszik, az alkotás mely terrénumán bontakoztassa ki képességeit, s ha már eldöntötte is, nosztalgikusan gondol a térre, ahol - úgy véli - jobban boldogult volna. „Ó, miért nem lettem én muzsikus?!" - írta Babits, a „szótlan, tiszta, homoktalan zene" vigaszáért csengve: „irigylem a festő mestersé­gét és életét... mennyire jobb lenne festőnek lenni..." - írta Szép Ernő. A művészet egyetlen törzsök fájának ágait testvéri hajszálcsövesség köti össze; ez az oka az alkotók egymás iránti vonzalmának és egymást­ értésének, a másik szakmában való esztétikai eligazodásának. Dante érvényesen jelölte ki a toszkán festészet korszakait, Cimabuétól Giottóig; Aretino tanácsot merészelt s tudott adni Tiziannak, hogyan fesse meg a lagúna egét. Diderot és Baudelaire fontos szavú kritikusa volt kora festészetének. Nálunk az első összefoglaló tanulmányt a hazai képzőművészetről Kazinczy írta, később pedig. A Hétben, a Nyugatban s egyebütt, sűrűn találkozunk mű kritikák alatt írók nevével. Ezeknek az írásoknak egy része többé-kevésbé közismertté vált. Ady művészeti cikkeit kötetbe gyűjtötték, Juhász Gyula, Tóth Árpád műkritikái bekerültek az „összes művek"-be. Mások hasonló tárgyú munkái fölfedezésre várnak. Ezek közül, a gereblyét nem látott ismeretlenekből nyújtok át néhányat a közönségnek, egy kivétellel a Nyugat lapjairól. Azt hiszem, meglepetést fog okoz­ni, hogy e művészeti írások szerzői közt olyan nem várt nevekre is bukkanunk, mint Török Gyuláé vagy Schöpfiné. Sorukat folytatni lehetne Ignotus, Színi Gyula, Révész Béla, Lengyel Menyhért, Balázs Béla nevével, de nem fért be mindenki miniatűr antológiámba. Addig is, amíg a Nyugat íróinak művészetszemlélete, e fontos téma, monográfusára talál, a hajszálcsövesség erezeteinek első kitapintásá­ra ennyi legyen most elég. Füst Milán: Párbeszéd Gulácsyról Én: Ma megnéztem Gulácsyt. Meleg, kedves, intimus, egészen a szívem szerint való ez a művészet, ez a kevés, egytől egyig fontos kép, egytől egyig mélységes probléma, ez az egyetlen gondolat; szubtilis, érzelmes, középkori lirizmus, ez a hangulat fenekére való és nagy idegerőt követelő, öngyötrő lehatolás... És nem is egészen piktúra ez az övé, mert hiszen félig irodalmi szemlélet eredményei a

Next