Új írás, 1988. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám - KÖRKÉP - Kéri Piroska: "Tanulni és tanítani" (Sós Aladárról)

KÉRI PIROSKA „Tanulni és tanítani" A Galilei Kör hatása a századeleji radikális nemzedék egyik jeles képviselőjének életére és munkásságára SÓS ALADÁR (1887-1975) Sós Aladár egyike volt századunk polihisztorainak, mint a galileisták közül sokan: építészmérnök, esztéta, filozófus és közgazdász volt egyszerre. Alapító tagja volt 1908-ban a Galilei Körnek, melynek szellemét szerény szabadkőművesként élete végéig megőrizte és annak tüzét sokaknak átadta. 1887. július 4-én született Temesvárott, kistisztviselő család gyermekeként. Édesanyját még diákkorában elvesztette. Szülővárosa a századfordulón pezsgő életű kisváros. Haladó szellemű polgármestere a technika legújabb vívmányait igyekezett városában meghonosítani. Az országban először itt vezették be a vil­lanyvilágítást (igaz, csak a közterületeken), megelőzve még Budapestet is. Új városrészeket építtetett és felcseréltette a lóvasutat a villanyvasúttal. A századfordulón - amikor a majdani galileisták középiskolába jártak - az iparosodás felgyorsult, kialakult a városi munkásosztály és a szocialista eszmék beáramlása ösztönzéseket adott az ország szellemi fejlődésére is. Sós Aladár szellemi és erkölcsi fejlődésére a legnagyobb hatást Kunfi Zsigmond tette, aki tanára volt a temesvári Reálgimnáziumban. Kunfi Zsigmond 1879-ben született, tehát alig volt idősebb tanítványainál, és nem titkolta előttük szocialista meggyő­ződését. A diákság zöme sem értelmileg, sem érzelmileg nem tudta hatása alól kivonni magát. Kunfinak meggyőződése miatt el kellett hagynia a tanári pályát, és Pestre került. Előbb a Népszavának, majd a Szocializmusnak lett szerkesztője. A fiataloknak előadásokat tartott a Társadalomtudományok Szabadiskoláján. Ek­kor már Sós Aladár is Pestre került. Látogatta az előadásokat, és itt ismerkedett meg a modern francia, orosz és német irodalommal. Irodalmi látóköre bővült. Kunfival baráti kapcsolatba került, mely fennmaradt annak 1919-es emigrációjáig. A Társadalomtudományi Társaság Szabadiskoláinak előadásain ismerkedett meg a Huszadik Század munkatársaival is. Sós Aladár festőnövendék szeretett volna lenni, de végül „kenyérkereső" pályát választott. Átiratkozott az építészmérnöki karra. Tanulmányaiban nagy buzgalom­mal mélyült el, s közben tervezőirodákban gyakornokoskodott. Holtzspach Nán­dor budapesti és Ottovay István szegedi építőmestereknél kivitelezési, Fellner Sándor irodájában tervezési munkákban vett részt. Utóbbinál dolgozott a Ritz szálló és a Gerbeaud palota tervein. Mesterei közül Komor Marcell és Jakab Dezső építészete állt hozzá a legközelebb, akik Lechner Ödön lelkes hívei voltak. Itt értette meg, hogy az építészet lényegéhez tartozik a művészet. 1910-ben kapta kézhez diplomáját, s azonnal lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a palicsi Fürdőtelep, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a dévai Színház, a pozsonyi Kultúrpa­lota, a murányi Várpalota és a budapesti Keleti Károly utcai épülettömb tervezésé­ben és kivitelezésében. A domboldalon álló villában volt otthona is közel hatvan

Next