Új írás, 1989. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám - Sarusi Mihály: Eszterberke (regényrészlet)

- Mi a baj? - rettent meg Sámson. Még mielőtt kiszabadítja nekünk a bíró fiát, kiadja a lelkét. - Szóval: kapsz a csatári bírótól három boglárt, ha megveszed a gyulai vásárban a fiát, és visszaadod neki. Sámson megcsörgette az előkapott erszényt: - Ebből a pénzből fogjuk megvenni a gyermeket. Kucug már kikapná a kezéből. - Nálam marad. Úgy megyünk a vásárba, hogy én a te szolgád leszek, és a pénzt akkor számolom a markodba, amikor megegyeztél a rablóval. - Rabló? Hitharcosra ilyet mondjál. Sámson már megint megrebbent. Még sincs baj, Kucugnak többet ér a vagyon, mint a hitharc. A más hit elleni küzdelem. Fúj, undorító, neki más a hite! Nagyon a begyében volt Kucugnak a más hitű, az ellenhitű, a másképpen gondolkodó, dehát mit tehetett. A pénznek nincs szaga. Úgyhogy akár ettől a kanászbírótól is. - Rendben! Csapj bele. És Kucug a markát tartja. Sámson beleteszi a tenyerét, megegyeztek. Igaz, hogy a hitetlennek tett fogadás érvénytelen, akár érvénytelennek is nevezhető, ám amikor ilyen súlyos dolog esik latba. Az ember nem fontolhat. Kucug már Sámsont ölelgeti. Ne túlozzuk el a dolgot, Sámson elhúzódik. - Indulunk? - Olyan sietős? - Úgy gondoltam, akkor hajnalban! A Basafánál. Kucugnak ez sem volt ellenére: a legnagyobb dobozi fát, a legderekabbat a nép basa fájának hívja. - Jó, pitymallatkor a Fánál. Úgy legyen. De a pénzt nehogy otthon feledd! Sámson hazafelé, az erdei pásztorszállásnak tartván kerül egyet. Mit gondoltok merre? Eszterhez! Ez motoszkált benne. Legalább még egyszer megnézné magának. Ki tudja, holnap mit hoz a sors. Ember tervez. Isten végez. Úgyhogy: Eszter. Én még ilyen lányt nem láttam. Azt szokta mondani a gyulai basa: - Érezni kell a hitharcot, érezni! Hagyj békén vele. Mondom, ne hülyéskedj. Eszterhez. -Ámbár éleződik az úgyis magától állandóan. Na ne. Eszter. Egyszer kiskorában kihúzta a Körösből. Vitte az ár az örvény felé. Mintha nem is az a lány lenne. Bolond vagy­ felnőtt. - Adj Isten, fiam! Sámson összerezzen, az öreg halász nem rajtakapta álmodozás közben? - Hova, hova, Sámson fiam ilyen későn? Mert a nap már lefele megyegetett. Rendes ember ilyentájt hazafelé tart, nem elfele. Ez a tájék, a Farkas-zug pedig eléggé kies helyen van. Amúgy akár a világ közepének is el lehet képzelni. Esztert nyugodt szívvel lehet a világ közepének venni. Az öreg most evez vissza hajóján a házához. A hajó feneke tele hallal. - Tudod, holnap vásár Gyulán. Viszem a töröknek, hogy az Isten verje meg valamennyit. - Verje, apám! Csak szólna, mikor kell neki segíteni. - Hadd el, fiam. A sorsunkba bele kell nyugodnunk. Gyere, szállj be, átteszlek a túloldalra. - Beszállok, apám uram, de nem oda tartok. - Nézze meg az ember, csak nem kujtorog a mi bíránk? Nemde valami lányka van a dologban. - Meglehet.

Next