Új írás, 1991. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)

1991-05-01 / 5. szám - KÖRKÉP - Vargha Balázs: "Izolírozva" (Csokonai kapcsolatokat keres)

Veszedelmes ünnepség Hogy a Kollégiumban 1794. július 5-én megtartott énekes köszöntés után Csokonai is átment-e Nagykárolyba, a 7-ére kitűzött installációra - erről nincs adatunk. Majdnem bizo­nyos, hogy nem is ment oda, s nyilván föl sem tűnt senkinek, hogy a debreceni tisztelő versek, énekek írója, szavalója, betanítója nincs ott a beiktatáson. Elképzelhető-e, hogy a sikeres műsort megismételték Nagykárolyban? Aligha. Az éne­kek szövegét ugyanis szorosan a Kollégiumhoz alkalmazta, majdnem a nevetségességig. A szavaló főpoéta - valószínűleg maga Csokonai - így fejezte be a maga szövegét: Én is itt a hegy tövében, Hol nem igen meredek, Nagysádnak magam nevében Apró violát szedek, És laurusához kapcsolva, Bemutatom kézcsókolva: Vegye tőlem kegyesen! Nem a nagysád használatára gondolok, amit legalább egy évszázada csak hölgyekre lehet mondani, nem is az apró violára, amely kedvenc virága volt, s a Lilla-kötet ajánló versébe is belekerült, remek rímmel a helyére téve: De jaj, mikor visszatértem, Már az apró viola És minden remény én értem Hervadásra hajola. A hegyre gondolok, amelynek megéneklése eléggé furcsán hat, hiszen Debrecennek nincs és nem volt semmiféle hegye. Ezt a hegyet mégis hitelesen indokolhatja az iskolás mitoló­gia. Múzsák énekelnek itt, s ahol ők tartózkodnak, ott hegynek is lenni kell. Az ő hegyük Pindus. Sőt maga a Kollégium a Pindus, s a diákok - akár éneklik a múzsák szólamát, akár nem - mindnyájan múzsák. Nehezen képzelhető el, hogy a múzsadal máshol is, például a nagykárolyi megyeháza udvarán elhangozhatott. Csokonai - úgy látszik - nem ment el Nagykárolyba. Pedig ennek a városnak, a beikta­tásnak jóelőre nagy híre támadt. Nagykárolyban majd minden kiderül - suttogták ország­szerte. Mi kavargóit a városban, a megyében, az országban, egypár törmelék adat mutassa. Szulyovszky Menyhért ezzel adta oda Kazinczynak a Reformátorok Társasága latin nyel­vű kátéját egy héttel az installáció előtt: „Csak azon kérem az Urat, hogy ha valamin felakad - hiszen eljön úgy és Károlyba - szálljon nekem, én fel fogom fejteni." (Benda Kálmán: A magyar Jakobinusok iratai, II. 345.1.) Szulyovszky Nagykárolyba is vitt néhány kátét. (uo. II. 97.) A Társaság szervezőinek sikerült prosesátusokra szert tenni. A siker és a rejtett beszéd örömével írta Kazinczy Hajnóczynak néhány nappal a beiktatás után, hogy Szentmarjay kellemes híreket visz majd neki. Különösen öccséről, Kazinczy Dénesről, Szlávy György jurátusról, Gáspár Pál Szatmár vármegyei főjegyzőről és Kengyel Lajos aljegyzőről, akikkel a beszélgetés éppen úgy sikerült, ahogy óhajtotta. (uo. 354.I. és Mályusz i.m. 668.1.) Szó volt korábban arról, hogy magát Károlyi Józsefet is beszervezik a Reformátorok Társaságába. Ezért találkozott Károlyi Pesten a fő szervezővel, Martinoviccsal; de aztán úgy találták, hogy Károlyi nem elég tehetséges. (Benda II. 99.I.) Kazinczy 1811-ben bíráló megjegyzéseket írt Szirmay Antalnak A Magyar Jakobinusok

Next