Új írás, 1991. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1991-06-01 / 6. szám - Juhász Ferenc: József Attila, 1991 (vers)
Kit érdekel, hogy te hatalmaddal győztél? Világgal kerítve legyőzött az ősz, s tél. Próbáltál kifutni, mint dzsidás-karámból lovak, pikák, dárdák közt Petőfi Sándor, üvöltés, nyihogás habos vas-örvénye mágnes-csókjából kiszakadni a fényre, de a vas beléd-ment, ló-tajték rádcsorgott s dermedt iszony-lángod fehéren vicsorgott. Ki hisz el ma téged? Ki áldja törvényed? Ki eszi, mint ostyát tiszta televényed? Ki hagyja, hogy szivén könyökölve nézzél, mintha nyitott éji ablakon kinéznél s látnád, hogy a gyémánt-gyűjteményből mennyi hallástalan függés kezd benned remegni s mind az egész fényhab, fény-csomó, fény-nádas világegyetem-be terpedéssel tágas. Hol vagy Legelső Szó, Utolsó ítélet? Hogyha testre volnál, én megetetnélek, hogyha testre volnál, én megitatnálak, mint beteg apámat: háton hurcolnálak! Mint szennye a mustnak: gyászaim elforrnak. Sírod se sírod, mint Petőfi Sándornak. Tűzgömb-hitemben állsz, mint hold-árnyék napban, kölcsön-nagykabátban, nagy árnyék-kalapban.