Új Kelet, 1999. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)

1999-10-19 / 42. szám

Stail tér A csíki RMDSZ Épületi Küldöttek Tanácsa újabb állás­pontig nem támogatja Hargita megye prefektusát, a megyei tanács elnökét, valamint Csedő Csaba független polgár­­mestert. áÉtfélc kijelentésnek abban va9 az értelmében, hogy ő émíem ezeddig még nem sze­­rezte be a téli fűtéshez szükséges fát. Öt különböző média szerkesztője, újságírója je­lenlétében tartott sajtótájékoz­tatójának végén tett utalást erre A bizalom megvonásának a főiskola alapítással kap­csolatosak az előzmé­nyei. Egy múlt év már­ciusában hozott küldötti döntés értelmében a testület úgy határo­zott, hogy Csíkszeredában kizá­rólag magyar nyelvű főiskola lét­rehozásába egyezik bele. Ehhez képest idén megváltozott a hely­zet, hiszen a Marga tanügymi­­niszterrel folytatott tárgyalásokat követően fent megnevezettek a kijelentésre, miután az alsóház múltheti tevékenységének ismer­tetését követően kiderült, hogy a többségében helyi sajtót képvi­selő meghívottak ezúttal is arra voltak a leginkább kíváncsiak: lesz-e fűtés Gyergyószentmiklóson a sarkunkban taposó hideg napo­ltérést címeztek el, amelyben kérték a Babes-Bolyai Tudomány­­egyetem rektorát egy magyar és egy román nyelven működő főis­kolai tagozat létrehozására. Dézsi Zoltán prefektustól, Kolumbán Gábor tanácselnöktől és Csedő Csaba polgármestertől megvon­ták a bizalmat a tanácsosok, ám ettől függetlenül három napra rá, október 11-én a kihelyezett fő­iskolai tagozat ünnepélyesen megnyílt a megyeszékhelyen. Nagy István nem fázik,... kon?­­ „Én személy szerint meg va­gyok győződve arról, hogy a tömb­házak fűtésének a problémáját sikerül megoldani." - mondotta a parlamenti képviselő, majd mint­egy garanciaképpen azt vallotta töredelmesen:- Én nem vet­tem fát a télire." Elmarasztalják Dézsi Zoltánt, Kolumbán Gábort és Csedő Csabát A Ki Mit Tud? legjei... A rajzban, az I-IV. osztályosok közül az első díjat az alfalvi Pál Attila, a Lövér Elek Iskola II. B. .osztályos tanulója nyerte. Máso­dik Mihálydeák Csaba, a Sala­mon Ernő Elméleti Gimnázium IV. C. osztályosa, a harmadik nyertes pedig Bíró Mária, III. C. osztályos, ugyanonnan. Az V-VIII. osztá­lyosok közül sajnos nagyon keve­sen adtak be rajzokat, így hát a pálma Sajgó Ibolya Máriát illette meg, aki szintén a fent említett gimnáziumból jött. Saját írás té­mában arattak a Salamonosok, hiszen az összes díjazott ebből az iskolából került ki. Az I-IV. osztá­lyosok közül első Madaras Erzsébet, IV. D., a második Sajgó Szabolcs IV. D., a harmadik Bicsak Orsolya a III. B. tanuló lett. AZ V-VIII-sok közül az első Zerkula László V. B., második Barabás Beáta Vili. C., a harma­dik Szász Anna-Mária VI. C. osztá­lyos volt. A szavalat témakörben ii m megoszlottak a díjak, a Kós­­.Károly Általános Iskola, és a Salamon Ernő Elméleti Gimnázi­um növendékei között, így első lett az I-IV. osztályosok közül Madaras Szidónia IV. B. (Salamon Ernő Elméleti Gimnázi­um), második György Zsuzsanna II. A. (Kós Károly Általános Iskola), harmadik Madaras Erzsébet IV. D. (Salamon Ernő Elméleti Gimnázium). A V-VIII osztályosok nyertesei: első Orbán Beáta V. A. (Kós Károly Általános Iskola), második Borbély-Bartis Tímea VI. A. (Kós Károly Általános Iskola), a har­madik Bíró Hajnal VII. A. (Sala­mon Ernő Elméleti Gimnázium). Az egyéni előadásban a nyertes Csergő László V. A. osztályos tanuló a Fogarassy Mihály Általá­nos Iskolából, őt követte Keresz­tesi Andrea IV. B. osztályos a Salamon Ernő Elméleti Gimnázi­umból. Ének, zene terén ismétel­ten a Salamonosok arattak. Ilyen­formán a nyertes a VI. C. triója - Kozma Enikő, Szász Annamária és Molnár Katalin - a második a III. C. osztályos Lukács Andrea, a harmadik pedig a VII. A. osztályos Bíró. Hajnal, Kereső Kata fuvoláján páratlant produkált, bizonyítva, hogy tarsolyában többféle talen­tum is felfedezésre várva lapul. Ügyes lábú táncosok nemcsak a Salamon Ernő Elméleti Gimnázium­ból jöttek, a Kós Károly Általános Iskola tanulói is ugyancsak rop­ták. Az alsó tagozatosok közül a IV. C. Salamon Ernő Elméleti Gimnázium tánccsoportja - Balla Adél, Gergely Aliz, Köllő Eleonóra, Benedek Ildikó, Szász Gabriella - vitte a pálmát, a nagyoknál a legjobbnak a Simon Renáta, Székely Zoltán V. B. osztályos (Salamon Ernő Elméleti Gimná­zium) páros bizonyult, őket követ­te Orbán Beáta és Szentjobbi Boglár ötödikes duó a Kós Károly iskolából. Végezetül egy eredeti­ségi díjat is megszavazott a zsűri, ilyenformán a legeredetibb előa­dó Keresztesi Andrea lett. A "Ki mit tud?" egy olyan ren­dezvény volt amelyen mindenki nyert: a szervezők tapasztalatot, a nézők kellemes szórakozást, a gyerekek pedig ösztönzést, bátorítást. „ .. .,, Balázs Aliz ) 3. old. Kolumbán Gábornak , mert, felfedezte, hogy az életminőséget kutató intézmények hamar befekszenek a politikusok ágyába. KelletT/ A 150 éves tábornokokra közel 100-an voltak kíváncsiak V­arga Gábor Táborno­kok című történelmi drá­máját tekinthették meg az érdeklődők október 13-án. A Nagyváradi Állami Szín­ház Szigligeti Társulata és az Esz­tergomi Vígszínház együttes pro­dukciója időutazás a múltban, amely a 150 éve megtörtént aradi eseményt eleveníti fel. A színmű vizuális, akusztikai hatásokkal, és zenei aláfestéssel próbálta be­vonni a nézőt a történések sodrá­sába. A színtársulat egyhetes tur­né során érkezett Gyergyó­­szentmiklósra. Felléptek már Marosvásárhelyen, Csíkszeredá­ban, következő állomásaik Bárót és Sepsiszentgyörgy. Nagyvá­radon a színdarab eleddig tizen­hat előadást ért meg. November 5-én Aradon a Szakszervezeti Kultúrházban léptek színpadra, nagyszámú közönség előtt. A dísz­előadást Orbán Viktor és a kor­mányküldöttség is megtisztelte je­lenlétével. Meleg Vilmos, az elő­adás rendezője, díszlettervezője, és egyben egyik szereplője a szín­mű aktuális üzenetéről, alapgon­dolatáról nyilatkozott lapunknak.­­ „A becsületes, egyenes gerincű eszme melletti kitartás, még ha halállal végződik is értelmet nyer. Inkább becsülettel meghal­ni, mint becstelenül élni"-vallja. Gál Hunnia LEVELESLÁDA Az Új Kelet szerkesztőségéhez Alulírott Parászka Géza, a Gyergyószentmiklósi Székely Hagyományőrző Társaság ne­vében, a lap 41. számával kapcsolatban megjegyzem: 1. Aradon részvett társasá­gunk 9 tagja a 11. székely ha­tárőr-huszárezred, a 14. szé­kely határőr-gyalogezred egyen­ruháiban, valamint székely nép­viseletben. Az obeliszk mellett, annak jobb oldalán mi álltunk dísz­őrséget, a vezércikkben emle­getett társaság a bal oldalon állt. Ezt a tényt a vizuális média számtalanszor bemutatta. Ha­bár a cikk egy (sajnos hibás) helyszíni jelentés, de a szer­kesztő - ha már velünk illuszt­rálta cikkét - megjegyezhette volna részvételünket. Ezt a mulasztást kérem pótolják a következő számban. Ennek érdekében - ha igénylik - szívesen nyilatkozom önöknek. 2. A helyi RMDSZ nem vona­ton küldte el a koszorúját, ha­nem azt is mi vittük el és he­lyeztük el a megemlékezéskor. Ezt a tévedést is kérném kor­rigálni. Mindez azért fontos szá­munkra, mert az Új Kelet infor­mációiból kirekesztettnek érezzük magunkat és Gyergyószent­­miklós városa is megérdemli, hogy saját lapjai méltassák rész­vételét az ünnepségen. Gyergyószentmiklós, 1999. október 15. Parászka Géza Parászka Gézához Tisztelt uram! Amúgy barátsá­gos hangvételű levelét nemcsak hogy elolvastuk, de meg is szívleltük. Ennél jóval többet is elkövettünk vele. Az eredményt Ön is láthatja megannyi Kedves Olvasónkkal együtt. Sorai köz­zétételére gondoltunk. Úgy érez­zük ezáltal pótoltuk azt, amit - és itt kérjük ne értsen félre ben­nünket - ön mulasztásnak nevez. Ami a tudósítást illeti: az Arad megyei napilap főszerkesztőjé­től mi nem gyergyóiakat kereső, kiemelő és méltató tudósítást kértünk. Utólagos nyilatkozatot most nem igénylünk, de infor­mációink között szívesen köz­lünk bármi arra érdemeset az elkövetkezőkben is. Levelesláda rovatunk is ezt a célt szolgálja, de Virág negyedi (31/B/21) szer­kesztőségünkben van telefonké­szülék is. Hívószáma 164-680. Mi örülünk, ha a készülék időn­ként azért csörög, hogy időben értesülhessünk várható történé­sekről, eseményekről, rendez­vényekről. ...S olyankor mi tesz­­szük a dolgunkat. - Új Kelet - Ennyit ér az élet?... A tegnap hazafele mentemben, a gyalogátjárón majd­­nem elgázolt egy autó. Ráadásul öt és fél éves lányom is velem volt. Siettünk, mert esett az eső. Valószínű a sofőr is sietett, pedig őt nem verte az eső. Otthon a szokásos hideg fogadott. Fát még mindig nem vettem, mert nem akarom elhinni, hogy nem lesz fűtés a télen. Szusszanásnyi időm sincs, (csak édesanyám aggódik, túl sokat vállalok magamra) a szomszédasszony érkezik alig tizennyolc éves menyecskéjével. Hívjuk gyorsan a mentőt, nagyon rosszul van a Kati édesany­ja. Régóta tudjuk: rákos. De valahogy senki nem akar­ja kimondani. Kati arcán némán peregnek a könnyek. Nem mondja ki, de érzi: bevégeztetett. A mentő már nincs akit elvigyen. Pedig, milyen fiatal volt. ...S mindössze három évvel volt idősebb nálam. Balázs Aliz

Next