Új Kelet, 2002. július-december (5. évfolyam, 26-51. szám)
2002-08-01 / 30. szám
2002. augusztus 17. Nívit vámossal 5. old. Hóvirág születésnap nyár közepén: Hetvennyolcszor táncoltak külföldi színpadon Három évtizede alapította Ördög István a Hóvirág együttest. 1987-től több mint százhúszan fordultak meg a csapatban. Jelenleg huszonöten vannak, nagyrészük gyergyószentmiklósi. Négyen tekerőpatakiak. Nagy Hajnal a legrégebbi táncos. Ő tizenkét éve ropja a Hóvirágnál. Amint Antal József vezetőtől megtudtuk, az együttes nevét nem alapítói adták. - Az úgy történt, hogy 1972-ben Herkules-fürdőn egy nemzetközi fesztiválon vettünk részt. Mi képviseltük Hargita megyét. Az akkori kultúrminiszter asszony felkeresett a szálláshelyünkön. Gyergyóról nem hallott, de a Gyilkos-tóról igen. Miután hazajöttünk, átirat érkezett a „Ghiocel együttes"-nek. A miniszter asszony úgy adott nevet, hogy a Gyilkos-tóról a Hóvirág jutott eszébe. Antal József együttesvezető 1966-tól tagja a csapatnak. 1978-ban táncmesterképzésen vett részt. Miután Ördög István objektív okok miatt kilépett a Hóvirágból, 1987-től az együttes vezetését is elvállalta. Lapunk az együttes „virágkoráról", életéről és a hétvégi rendezvényről kérdezte a vezetőt: - Tartottak-e már Hóvirág születésnapot? - A huszonöt éves születésnapot is meg akartuk szervezni, de a vezetőség hozzáállása, illetve az anyagiak hiánya miatt nem tehettük. Végül is a Hóvirág együttes mindig, mindenhol Gyergyószentmiklóst képviseli. A meghívások is a polgármesteri hivatalon keresztül történnek. Tehát, elsősorban a városvezetőség kell segítsen. Tavaly, amikor itt voltak a testvérvárosi küldöttek, megfogalmazódott az ötlet, találkozót kellene szervezzünk. Akkor bólintott rá Pál Árpád polgármester arra, hogy visszahívjuk a testvértelepülések tánccsoportjait. Azóta szervezzük a rendezvényt. - Melyik a legemlékezetesebb fellépésük? - 1995-ben Budapest V. kerületében voltunk fesztiválon, hajón szállásoltak el bennünket, nagyon jól telt. De mindenhol, ahol táncoltunk értékelték a munkánkat, tetszett a műsorunk. Magyarországon összesen hetvennégy alkalommal szerepeltünk, Ausztriában négyszer léptünk fel, itthon pedig, minden egyes ünnepen táncolunk - ha megkérnek rá. Az V. kerületben a Hóvirág „kitáncolta" egy autóbusz motorját és négy kerekét is... Soha sehonnan nem ért haza hamarabb a hírünk, mint mi. Ötvenegy éves vagyok, a motor már nem bírja, három éve Szász Ferenc vette át a csoport irányítását. Harminchat év nem kevés idő. Magamért is folytattam ezt a tevékenységet, de a városért is. - Zenészek... - Nincs állandó zenekarunk. Megkérjük, eljönnek, zenélnek és fizetünk. Az a baj, hogy nem tudnak elismervényt adni az összegről. Alkalmazni kellene őket a polgármesteri hivatalban. - Milyen a kapcsolata a városvezetőséggel, szeretik-e a Hóvirágot a gyergyóiak? - Mi a várost képviseljük, Gyergyószentmiklós kapja a meghívót, a hivatal állja az útiköltséget. De a költségvetésből ezidáig egy lejt sem kaptunk. A tavaly 15 milliót kiszorítottak ingekre, kalapokra. Volt olyan helyi tanácsos, aki testvérvárosi kiránduláson az ellátóktól tudta meg, hogy Gyergyószentmiklóson létezik egy Hóvirág együttes. Az anyagiak miatt gyakran adódtak nézeteltérések. Egy alkalommal huszonkét órát utaztunk Budapestig. De tisztáztuk a dolgot. A gyergyóiak szeretnek minket. Csak félnek bekapcsolódni, pedig nyitottak a próbáink, bárki bejöhet. Heti két alkalommal próbálnak, fesztiváli fellépések előtt pedig az utolsó tíz nap mindenikén készülnek a szereplésre. A repertoárjuk másfél órás. Legrégibb táncuk a mezőségi, ötéves. De járnak sóvidéki, felcsíki, széki, szatmári, kalotaszegi néptáncot is. Aki még nem látta, hétvégén megtekintheti az együttest. - Mennyibe kerül a rendezvény? - Az egyesületnek nincs pénze. Támogatásból élünk. Pályáztunk is, sajnos sikertelenül. A számítások szerint 130 millió lej szükséges a rendezvényhez. Ebből mai napig a megyétől kapott összeggel együtt 30 millió lej van (szerk. megj.: július 29.). A többit a helyi tanács teremti elő. Végül is ez nem csak a Hóvirág bulija... Ha decemberben két-háromszáz millió lejt kaptunk volna, akkor most vendégként kellene részt vegyenek a városatyák, a vezetőség. - Hol szállásolják el a vendégegyütteseket? - A táncosokat az iskolák bentlakásaiban, a kísérőket, küldötteket a városvezetőség szállásolja el. - Antal József szerint mi lesz a rendezvény fénypontja? - A szabadtéri gálaműsor, ahol majd a gyergyóiakat külföldi táncosok kérik fel. Remélem a találkozó eléri a célját, és hagyományteremtő jelleget ölt. Ezentúl minden második évben szeretnénk megszervezni. Antal Józsefet, amint mondta, büszkeséggel tölti el, hogy ezt a tevékenységet folytatta, és nem hagyta abba 1966 óta. Az együttesre, a családra is büszke, egy húron pendül a társaság, és minden siker elégtétel a vezetőnek is. Új hajtása is van a Hóvirágnak. Hat pár szerepel a rendezvényen. Ha két pár Hóvirágos lesz közülük az is eredmény. Hétvégén ünnepelnek dallal, tánccal, meghívottakkal. Számít a gyergyói közönségre az együttes. Elöljáróban csak annyit, hogy érdemes megnézni annak a harmincadik évét ünneplő hazai csapatnak a táncát, amelyet tizenegyedik alkalommal hívnak vissza például Kiskunmajsára... • A háromnapos rendezvény programját a Zárórában tettük közzé, a 24. oldalon. Kedves Tamás Gyopár Három évtizede már ropta az együttes 1969-ben Maroshévízen versenyeztek Galócás: Sztrájk a faipari vállalatnál Július 24-én, szerdán reggel Galócáson a COLEMN gyár dolgozói letették a munkát és a vállalat bejárata előtt gyülekeztek. A munkabeszüntetés gondolata már hetekkel ezelőtt foglalkoztatta a dolgozókat, ám a tiltakozás elmaradt, mivel a helyi törvényszék nem ismerte el a munkások szakszervezete által benyújtott panaszokat. A szerda reggeli megmozdulást, amelytől a szakszervezet távol maradt, az váltotta ki, hogy egy nappal korábban, kedden a gyár vezetősége ismertette annak a 220 alkalmazottnak a névsorát, akikre elbocsátás várt. A szóban forgó napon, a kora reggeli órákban, akárcsak az 1920-as években zajlott méretes tiltakozás idején, most is dudaszóval jelezték a munkások a sztrájk kezdetét. A gyár kapuja előtt összesereglett tiltakozók dobpergéssel, sípszóval és sebtében készített tiltakozó jelmondatokkal várták a vezetőket. Az improvizált táblákon „Le az Astrallal!, Csődbe vittétek Erdélyt!, Le Munteanuval!, és Dolgozni akarunk!" - mondatokat lehetett olvasni. A gyár, amelyet 1911-ben épített a Lomas cég, az elmúlt évben került az Astral vállalat többségi tulajdonába. A cég vezérigazgatója Munteanu I. Jelenleg összesen 850 galócási, salamási, hodosi, illetve maroshévízi munkást foglalkoztatnak. A dolgozók vezetőkhöz intézett kérdései között szerepelt az is, hogy miért nem kaptak három hónapja élelmiszerjegyeket, hol van az általuk befizetett pénzösszeg, amellyel részvényesei a vállalatnak; továbbá kérték, hogy senkit ne bocsássanak el, mert a gyár „jól megy". Szerdán, a déli órákban már hétszázan álltak a gyár bejáratánál. A szakszervezet öt vezetője - látván a tömeget és azt, hogy a gyár vezetősége nem törődik a történtekkel - úgy döntött, hogy délután négy órától éhségsztrájkba kezd. Csütörtökön, július 25- én a gyárnál ugyanaz a kép fogadta az arrajárót. Délre megérkezett Hargita megye prefektusa, majd a gyár bukaresti vezetői. Tárgyalóasztalhoz ültek a szakszervezet vezetőivel, illetve a munkások képviselőivel és közös nevezőre jutottak. A vezetők megígérték, hogy a munkások kéréseinek eleget tesznek és a leépítést is újratárgyalják, így este hat órára a kedélyek lecsillapodtak, a sztrájkolók hazamentek. Mára minden visszazökkent a régi kerékvágásba, megy a munka, a dolgozók abban reménykednek, hogy a vezetők betartják ígéreteiket. Czirják Károly Tekervényes a román bürokrácia: Szükség van a befektetőkre Több mint egy éve nagy port kavart Gyergyószentmiklóson, hogy spanyol beruházó érkezik a városba. Mint ilyenkor történni szokott, az ügynek voltak támogatói, de ellenzői is. Végül is a gyár felépült, a termelés is beindult az egykori öntöde étkezdéjének emeletén. Márciusban már több mint ötven varrónő gyártotta itt a spanyol piacon értékesítésre kerülő készruhát. Július 15-én újabb munkásnőket vettek fel és 115- re nőt a foglalkoztatottak létszáma - tudtuk meg Miguel Angel Sanchez Medinától, a Renco Kft. menedzserétől. A termelés azonban még mindig az öntöde egykori étkezdéjében zajlik, mert gondjaik akadtak a Spanyolországból hozott magasfeszültségű transzformátor üzembe helyezése körül. Természetesen a problémát nem a gépezet okozta, hanem a temérdek irat, igazolás és engedély beszerzése, amit az állam ilyen esetben követel. Amint ez is megtörténik, átköltöznek az új épületbe, jelentette ki a menedzser. Sajnos, pontos dátumot nem tudott mondani, azt viszont biztosra ígérte, hogy augusztusban beindul a termelés az új, impozáns, szürke épületben is. Az ünnepélyes megnyitó viszont még várat magára, ugyanis a befektető csak azután szándékszik bemutatni a gyárat a városnak, miután minden a helyére került, és a legapróbb részletekig rendet raktak az épületben. Ez után, jöhet az ünneplés, mondta Miguel Angel Sanchez Medina, de előzetesen egyeztet a városatyákkal is, hiszen őket mindenképp meghívja az eseményre. Bennünket az is érdekelt, milyen nehézségekbe ütközik nálunk egy idegen befektető? Mint kiderült, egy jóhiszemű idegen beruházó számára nagyon tekervényes a román bürokrácia, tele van útvesztőkkel és üresjáratokkal, szóval ember legyen a talpán, aki kiigazodik benne. Pedig kár a sok papírformasággal elriasztani a külföldi befektetőket - fogalmazott a spanyol munkáltató -, mert Erdély nagyon szép, és szükség van a gazdasági élet fellendítésére. Jánossy Aliz Munka közben