Új Kelet, 2003. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
2003-07-03 / 27. szám
2003. július 3-9.Nyilvánosság Erdélyi magyar üzletember találkozó Gazdag és tisztességes közösséget Több mint 120 vállalkozó vett részt pénteken az erdélyi magyar üzletemberek találkozóján. A székelyudvarhelyi rendezvényt az RMDSZ ügyvezető elnöksége gazdasági és önkormányzati főosztálya szervezte, azzal a céllal, hogy erősítse az érdekvédelmi szervezet és a vállalkozói réteg közti kapcsolatot. A Gyergyói-medencéből 22 vállalkozó vett részt a találkozón - tájékoztatott Hodgyai Géza, az RMDSZ Gyergyó területi szervezetének gazdasági alelnöke. A rendezvényen rangos szakemberek tartottak előadást, mint például Vofkori László, Birtalan József, Kerekes Gábor és Lányi Szabolcs. Természetesen felszólalt a házigazda Verestóy Attila szenátor, valamint Markó Béla szövetségi elnök is. Elhangzott, hogy az RMDSZ-nek minél hamarabb meg kell fogalmaznia egy gazdasági stratégiát, és szemléletváltásra is szükség van. Az eddigi szegény, de tisztességes közösség helyett a gazdag és tisztességes közösséget kell kialakítani. Felvetődött a kérdés, hogy milyen sors vár az erdélyi magyar üzletemberekre az Európai Unióba való belépés után. A kialakult álláspont szerint az EU-ban is van jövője az erdélyi kis- és középvállalkozásoknak, hiszen a helyi sajátosságokat ők ismerik, és tudják legjobban kihasználni. Az Unióban könnyű vesztesnek lenni, és nehéz a győztesek között maradni, de az erdélyi magyar vállalkozóknak a győztesek oldalára kell kerülniük, kihasználva az adódó lehetőségeket - hangzott el. A találkozón még szó esett a turizmus, az infrastruktúra akadályairól is, ezzel kapcsolatban pedig az, hogy az Erdélyt átszelő autópálya építése hamarosan megkezdődik, hiszen ezt mind a magyar, mind a román kormány prioritásként kezeli. A szervezők sikeresnek értékelték az üzletember-találkozót, melyet negyedévente, de legkevesebb évente kétszer érdemes lenne megszervezni. Gergely Imre ELADÓ 16 ár beltelek Gyergyószentmiklóson, a Gyilkostó sugárút mellett. Irányár: 5 USD/ár. Érdeklődni a 0266-362.304-es telefonszámon lehet este 8 óra után. . . (x.) 3. old. máskor. TIME OUT Magas kibolcs Gyermekkoromtól ismerem a címbeli magyar kifejezést. Rég tudom, hogy ha pingpongban, teniszben, röplabdában vagy lábteniszben az ellenfél vagy (utóbbi kettőnél) a csapattárs a háló előtt magasra emeli a labdát, azt illik „lecsapni“ a másik térfélre. A magas labda kiváló esély a pontszerzésre, ennek kihasználása kötelező. Másként dúl-fúl és kesereg a szurkoló. És kesereghet maga a sportoló is, ha kihagyja a pontszerzési lehetőséget. Mindez nem csak a sportban, hanem - átvitt értelemben - másutt is érvényes... Ugyancsak gyermekkoromtól ismerem a kanton szót: a mesés Svájccal gyakran együtt emlegetett autonóm tartomány. A minap társult a képzeletemben a két fogalom. A svájci kantonok világának egyik képviselője, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az alelnöke, Andreas Gross ajánlást terjesztett elő az ET-fórumon. Kéri a regionális és kulturális autonómia jogi érvényesítését. A heves román ellenkezés dacára is simán elfogadott ajánlás autonómia ügyben a második jelentős lépés a csaknem tíz évvel ezelőtt jogerőre emelt 1201-es ajánlás mellett. Az 1201-es ajánlást azonban Teodor Melescanu egykori román külügyminiszter „kiherélte" (az ő kifejezése!), és a Horn-Kovácsék cinkosságával úgy, csonkán került a magyarromán alapszerződés szövegébe. A Gross-ajánlás célirányosabbnak, értékesebbnek tűnik. Lobbizni kellene érte. Ki kellene használni a magas labdát. Még akkor is, ha némelyik derék erdélyi magyarunk a bukaresti játékosokkal, edzőkkel és szurkolókkal összekacsintva szeretné a hálóba ütni... Tudok még egy jó sportos kifejezést: bunda. De erről majd Botos László Néhány nap a középkorban: Jövőre több résztvevőt, több fiatalt, több... szárhegyit! A második alkalommal szervezett, négynaposra szabott rendezvényen idén a látványon, és nem a falak mögötti értekezéseken volt a fő hangsúly. A középkori kastély életre kelt, kapuját alig lehetett megközelíteni a parkolóból útszélre szorult idegen számtáblás autóktól. A betérőket korabeli ruhákba bújtatott szuronyos őrök fogadták, mintegy emlékeztetve, és tiszteletet parancsolva az arra járóknak: nem akárhová, nem akármilyen helyre lépnek be. A kaszatömlöctől balra, mindjárt a domb lábánál, hatalmas honfoglaláskori jurta állt, mely körül korabeli ruhába öltözött, igazi család tüsténkedett. Tölgyesi András Béla, a tulajdonos bárkinek szívesen elmesélte, hogyan készült és miért volt hasznos a hosszas vándorlás során egy ilyen építmény. Ötpercnyi időre magam is betértem, és próbáltam elképzelni, milyen lehetett több mint ezeregyszáz évvel ezelőtt egy ilyen „lakosztályban" élni. Akaratom ellenére - vagy talán valami ősmagyar szellem által vezérelve - a bejárattal szembeni főhelytől balra ültem le egy gyapjú takaróra. Meg is dicsért érte a gazda, mint mondotta, cselekedetemmel tiszteletben tartottam a ház szellemét és a benne lakó férfiakat. Ugyanis egy ilyen építményben rend uralkodott: a főhelyen szentély volt, ahol a szellemek lakoztak, onnan jobbra rend és rangfokozat szerint ültek a férfiak, balra pedig hasonló sorrendben a nők. Sok magyarázat nem kellett, magamtól is rájöttem, honnan ered a mondás: „szedd a sátorfádat." A hajlított fából, szalaggal erősített vázat pillanatok alatt össze lehet csukni és viszonylag kis helyre csomagolni. A borításul szolgáló nemez takarót sem lehetett nehéz összehajtogatni. A szervezők rafinériájára vall, hogy szombatra tették a főzőversenyt, melyen a „krónikások" képviseletében magam is részt vettem. S bár gyakorló háziasszonyként szívesen forgatom a fakanalat, az „udvari szakácsokkal" szembeni párbajban alulmaradtam. Noha többen is repetát kértek a csirkés-kukoricás, paradicsommal és csípős paprikával ízesített babgulyásomból, el kell ismernem, hogy a Basa csárda szakácsának természetes adalékokkal és környezetünkben termő fűszernövényekkel ízesített babgulyásának vizet sem vihetett. A pálmát azonban a Pizza Joe szakácsa vitte el, aki ez alkalommal alaposan rácáfolt az olasz-angol elnevezésre. Korpos Kata főztjével bebizonyította, bár nagy jártasságra tett szert az európai konyhaművészetek terén, igazi székely háziasszony. A füstölt csülökkel és kolbásszal ízesített babgulyás valóságos gasztronómiai csoda volt, amelyről csak szuperlatívuszokban lehet, illik beszélni. Versenyben állt még egy csapat, akiket merészségük, vállalkozó kedvük, no meg zsenge koruk miatt kell tisztelnünk. Kóstoltam főztjüket és állítom, még néhány főzőverseny, egy-két fortély a tarsolyban és kösse fel tisztességesen a „kötényét" az a szakács, aki a Tarisznyás Márton Cserkészcsapat fakanálbajnokával akarja összemérni tudását. Megvallom őszintén, ebben a megmérettetésben nem lettem volna a háromtagú zsűri helyében. Percig sem irigyeltem Török Zoltán hagyományőrző, tábori szakácsot, Kassay Pétert és Danguly Ervint, akiknek el kellett dönteni, melyik bográcsban főtt a legjobb babgulyás. Míg főtt a gulyás és a kastély környékén ínycsiklandozó illatok terjengtek, a Cika Néptánccsoport szórakoztatta a nagyérdeműt, a kastélyudvar közepén lévő hatalmas, fedett, szabadtéri színpadon. A délutáni órákban, a Lovag-teremben tartották az ünnepélyes megnyitót, amelyen jelen volt és szólt báró Lipthay Antal is, a Lázár grófok leszármazottja. Beszédében kihangsúlyozta: a keresztény életmód, a szeretet és a bizalom közös jövőnk építésében kulcsfontosságú. Ugyanakkor megköszönte a meghívást ősei kastélyába és a megtisztelő védnöki címet. Lipthay báró és Kassay Péter üdvözlő beszédei után a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes vette át a terepet az ódon falak között. Fellépésük, előadásmódjuk ez alkalommal is, mint mindig, páratlan volt. Vasárnap a kora délelőtti órákban a kolozsvári Puck Bábszínház uralta a szabadtéri színpadot. Miközben a bábszínészek mosolyra derítettek kicsit és nagyot egyaránt, furcsa csapat érkezett. Szablyás, mentés férfiak szálltak ki egy elegáns, nyugati márkájú autóból. Az egyik süveges, mentésben többen is ráismertek dr. Hidán Csaba régész-történész egyetemi adjunktusra. Nem véletlenül, hiszen sokak szimpátiáját élvezi a Rendhagyó történelemóra néven, vidékünkön is nagy népszerűségnek örvendő műsora. Érdekes és tanulságos volt követni a neves történészt a nap folyamán. Ugyanis szünet nélkül „tanított", míg Szárhegyen volt. Hol gyermektársaságnak mutatta a kardforgatás fortélyait, hol ifjaknak magyarázta, hogyan kell tartani az íjat. Máskor komoly férfiak társaságában próbált a jövőbe nézni és megsaccolni, mit hozhat az uniós csatlakozás. Harcászati eszközökről és azok használatáról szóló előadását megelőzően még arra is sort kerített, hogy az egyik szomszédban lakó székely „ezermester" segítségével egy középkori kardélre keresztvasat és markolatot készítsen. Meg is jegyezte a mester: „ennek a történésznek érdemes az előadását meghallgatni, mert nem csak mesélni tud, azt is tudja, hol kell a vasat ütni". Sajnálhatja mindenki, aki nem jutott el a délutáni érdekfeszítő műsorra. Megtudhatták volna, hogy a magyarok milyen kardforgatási technikát használtak lovas, illetve gyalogos közelharcban. Kiderült, az sem véletlen, hogy imába foglalta az ellenfél: „a magyarok nyilaitól, ments meg Uram minket". Ugyanis a különleges kiképzésű íjjal 200-250 méter távolságig lehetett hatékonyan, míg 100- 150 távolságig pontosan célozni. És nem volt az a sodronying vagy mellvért, amit ne ütött volna át a nyílvessző. Dr. Hidán Csabával interjú is készült. Nem megyek a dolgok elébe, abból még sok érdekesség kiderül. Néhány mondat erejéig kanyarodjunk vissza a rendezvényhez, amelynek méltó, stílusos és művészi élményt nyújtó „igazi" záróakkordja a Camerata Hungarica fellépése volt. Azt hiszem néhány embernek magyarázattal tartozom amiatt, hogy előző mondatomban, miért tettem idézőjelbe az igazit. Nos azért, mert a tust az ódon kastély udvarán a Black Hole együttes húzta valamikor a kora hajnali órákban. És ez sem véletlen. Titokban abban reménykedem - valószínűleg a szervezők is -, hogy jövőre a korábbi időpontokra szervezett programokon is viszontláthatunk néhány olyan ifjút, aki idén csupán bulizásért jött el a színvonalas rendezvényre. S még valamit hadd pletykáljak el: a jurta, amiről az elején beszéltem, hét végén Csíksomlyón lesz felállítva és díszletként fog „szerepelni" a nagysikerű rockoperában, az István, a királyban. Jánossy Aliz Ott főztem, itt írok Figura Stúdió Színház: Kolozsi Kilián elfoglalta az igazgatói széket Nem jelképesen, a valóságban, a sajtó képviselői előtt adta át Szabó Tibor a Figura Stúdió Színház igazgatói székét Kolozsi Kiliánnak. Június utolsó napján történt a váltás, amelyen részt vett Pál Árpád polgármester is. Szabó Tibor marad a társulatnál, művészeti vezetőként, és ígéretet tett arra is, segíteni fog utódjának. Hat évig és hét hónapig volt a színház élén - amint elmodta, volt részük sikerekben, kudarcban, mindenben. A főnyereség az, hogy a Figura Stúdió Színház ottmaradt az összmagyar és az erdélyi színházi élet vérkeringésében. Összegzőjében kiemelte, a Figura új generációjának „felnevelését", és azt, hogy folyamatban van a generációváltás. Amire példa az őt követő fiatal vezető is. Megköszönte a társulat bizalmát, szólt Dezső Magdolnáról, aki mindvégig vigyázta a színház vagyonát, neki is köszönhető, hogy gazdaságilag áll a lábán az intézmény. A sajtónak, az erkölcsi, eszmei, anyagi támogatóknak, valamint Bencze Attila főtámogatónak is köszönetét fejezte ki. Majd a polgármester arról a mulasztásáról beszélt, miszerint kevés időt szakított a színházzal való kapcsolattartásra. Azt is mondta, hogy a színházat védeni kell a politikától. És ezt követte a látványos helycsere. Kolozsi Kilián bizakodva foglalt „helyet", a biztonság érzetét - mint mondta - a jól működő társulat kelti, és nem utolsó sorban az, hogy Szabó Tibor mellette marad. A város vezetőségétől reális ígéretet kapott a színház. Reméli, a színházi társulat gyarapodni fog, és azt, hogy a sajtóval a kapcsolat továbbra is jó lesz. A cél nem változott, a társulat a régi, tenniakarásban nincs hiány. A székek különböznek. Jó munkát, Kolozsi Kilián! Kedves Tamás Gyopár