Új Kelet, 2005. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

2005-02-24 / 8. szám

* Beszélgetés Színi Lászlóval, Laji bá unokájával: Feledés homályába vesző nagyapa? Múlt lapszámunkban már beszámoltam arról, hogy újra kiadták Színi Lajos - közis­mertebb nevén, Laji bá, a költő­ - műveit. A hüsdeg nyüszkölések című könyv bemu­tatóján ott volt a Marosvásárhelyen élő­ unoka is, akinek sajnos eléggé kevés emléke maradt az író nagyapáról. Színi László viszont szívesen megosztotta Laji bá kedvelőivel azt a kevés emléket is, annál is inkább, mert mélységesen meghatja az a szárhegyi tisztelet, amely a neves nagyapa híján őt övezi. - Milyen emlékei vannak a nagyapjáról? - A családomat abban az időben főleg a megél­hetés körüli gondok kötötték le. A munkahely végett gyakran változtattuk a lakhelyünket, él­tünk Maroshévízen, Csíkszeredában, Galócáson, Szamosújváron végül, Marosvásárhelyen tele­pedtünk le. Az apám nagyon elfoglalt ember Amit tudok nagyapámról, többnyire azokból a könyvekből szereztem, amik mostanában megje­lentek. Iskolás koromban olvastam az Ozolló, Nyüszkölés feredőben és a nagy víz martyán, című könyveket. Mindig nagy örömmel és sze­retettel forgattam a nagyapám könyveit. - Ez azt jelenti, hogy édesapja nem beszélt a nagyapjáról. A nagyanyja sem mesélt Színi Lajosról? - Nagymamám a második világháborúban ki­ment Budapestre, ott élt édesapám két testvéré­vel, Ágnessel és Anikóval együtt. Akkoriban olyan időket éltünk, hogy velük sem tudtuk igazából tartani a kapcsolatot. 1956 előtt voltak egyszer itthon, aztán megint az 1960-as években, nagya­nyámat utoljára 1970 körül láttam. Amit tudok, azt ismerősöktől, barátoktól, szárhegyiektő­l hal­lottam. Itt voltam akkor is, amikor emléktáblát helyeztek el azon a házon, ahol nagyapám élt. Köszönettel és hálával tartozom a szárhegyi ön­­kormányzatnak és mindazon embereknek, akik tesznek azért, hogy ne merüljön feledésbe nagyapám emléke. - A Színi Lajos-féle házban emlékszobát a­­karnak berendezni. Mivel tudná Ön segíteni a szárhegyieket? - Van egy festményem nagyapámról. Sajnos semmi egyéb nem maradt hátra sem a nagyszü­lőkről, sem a dédszülőkről. - Az egyértelmű, hogy kevés a kézzel fogha­tó emléke a nagyapjáról, ám a vérségi kötelé­kek ennél sokkal erősebbek. Milyennek látja a nagyapját emlékeiben? - 1949-ben, amikor én megszülettem, nagya­pám már nem élt. Jó humorú, kedélyes ember képe jelenik meg előttem, ha rá gondolok. Egy­szer édesapám elmesélte, hogy nagyapa amikor ment a háborúba, akkor is magával vitte az elma­radhatatlan aktatáskáját és az esernyőjét. Jó érzés az is, amikor évente egy-két alkalommal Szárhegy­re jövünk a sírokat rendbe rakni, és világítani, hogy az itteniek köszönnek és nagy tiszteletet tanúsítanak irántunk. Szóba elegyednek velünk, érdeklődnek... Ez nagyon jól esik, és tudom, hogy a tisztelet tulajdonképpen nagyapámnak, Laji bának szól még ennyi év után is. - Milyen volt a nagymama, Laji bá felesége? - Dolgos, jó humorú székely asszony volt. Rengeteget szőtt, miután nagyapám meghalt a három gyermekét, Anikót, Ágnest és Andrást valamiből el kellett tartani. Miután kimentek Pestre, ott is ugyanezt folytatta, a székely szőtte­sekből tartotta el a családját. - Az, hogy ennyire keveset beszéltek a szü­lők a nagyapjáról, netán, nem azért volt, mert abban az időben az írást nem tartották komoly hivatásnak? - Nem tudnám megmondani ennyi év távlatá­ból, miért beszélt ennyire keveset édesapám a nagyapámról, de úgy gondolom, az ő tiszte lett volna mesélni róla. Nem ismerem az indítékait. Talán, ha ismertem volna, akkor én is többet ér­deklődöm róla. Az 1970-es években édesapám egyik szárhegyi ismerőse hívta fel a figyelmemet a nagyapám könyveire. Az illető megőrizte Laji bá egykori kiadványait, így tudtam elolvasni a könyveit. Remélem, hogy ezután, az új kiadvá­nyok révén is, élőbbé válik nagyapám emléke. Hála a szárhegyieknek és azoknak az érdeklődő embereknek, akik felpártolták nagyapám írásos hagyatékát, az én gyermekeim már többet fog­nak tudni róla. Lejegyezte: Jánossy Aliz Színi László Az Iskola Alapítvány tájékoz­tatja a pályázókat, hogy a Neve­lési-oktatási, valamint tan­könyv- és taneszköz támogatást a hagyományos postai úton tör­ténő kifizetés mellett az idén, az alapítvány által a pályázók számára díjmentesen készítte­tett bankkártyára történő átuta­lással is igényelhetik. A bank­kártyára történő utalást válasz­tók akár egy hónappal koráb­ban is hozzájuthatnak a támo­gatáshoz. A bankkártyát az Iskola Ala­pítvány elfogadott pályázat ese­tében a pályázó kérésére díj­mentesen készítteti a Transilva­nia Bank együttműködésével. A bankkártya típusáról és ked­vezményeiről, valamint a Tran­silvania Banki fióklistájáról a pályázati csomag mellékletében található bővebb információ. A már meglévő Transilvania Ban­kos, illetve más bankoknál nyi­tott bankkártyára történő utalás nem lehetséges. A bankkártyára történő uta­lást igénylőknek a pályázati űr­lapon be kell jelölniük a Tran­silvania Bank azon helyi fiókját, ahol a számlanyitást igénylik, és ahonnan személyesen át tud­ják majd venni a kártyához tar­tozó PIN-kódot. Elfogadott pá­lyázat esetén, az alapítvány az értesítő levéllel együtt a bank­számlanyitási kérelmet és egy felcímzett válaszborítékot is postáz a pályázónak. A bank­számlanyitási kérelmet a pályá­zónak kitöltve és aláírva a mel­lékelt válaszborítékban az Isko­la Alapítvány kolozsvári címére kell visszajuttatnia. Ezt követő­en a bankkártyát a Transilvania Bank postán juttatja el a pályá­zóhoz, aki a PIN-kód átvétele után azonnal rendelkezik a bankkártyán található támoga­tás összegével. Kelemen Hunor elnök Nagy Zoltán irodavezető Kolozsvár, 2005. február 22. 5. oda( Kárpát-medencei Rovásírásverseny 2005 A Forrai Sándor Rovásíró Kör határon inneni és túli magyar általános, valamint középiskolás korú tanulók számára június 18- ra hirdeti meg a 2005. évi Kárpát-medencei Rovásírásversenyt. A versenyre egyének és iskolák is jelentkezhetnek április 30-ig kizárólag írásban. Mivel a résztvevők száma a kulturált lebonyo­lítás érdekében legfeljebb száz fő lehet, az iskolák összesen két tanulót nevezhetnek egy, vagy két korcsoportban. Villámlevél: szakacsgabor@axelero.hu­ Szervezője: A Forrai Sándor Rovásíró Kör. A verseny helyszí­ne: Móra Ferenc Általános Iskola, 1163 Budapest, XVI. ker. Ida u. 108-110. Tel./Fax: 00/36/1/405-5766; e-mail: idagazd@axelero.hu Résztvevők: Általános és középiskolások, illetve, amennyiben a helyileg illetékes iskola elutasítja a tanuló nevezését, korlátozott számban a megjelölt korcsoportokba tartozó egyéni jelentkezők. A döntő időpontja: 2005. június 18., szombat. V­ersenyf­eltételek: a) Korosztályok: alsó tagozatos; 5.- 6. osztály; 7.- 8. osztály; kö­zépiskolás. b.) Feladatok az alsósok számára: 5 sor terjedelmű átírás rovásírásról latin betűre; 5 sor terjedelmű átírás latin betű­ről rovásírásra; 3 mondat terjedelmű rovásírásos szöveg hangos olvasása. Feladatok a felsősök számára: 10 sor terjedelmű átírás rovásírásról latin betűre; 10 sor terjedelmű átírás latin betűről rovásírásra; 3 mondat terjedelmű rovásírásos szöveg hangos olva­sása. Feladatok középiskolások számára: 15 sor terjedelmű átí­rás rovásírásról latin betűre; 15 sor terjedelmű átírás latin betűről rovásírásra; 3 mondat terjedelmű rovásírásos szöveg hangos olva­sása. c) Nem kötelező, azaz választható feladatok a döntőben, 3 korcsoportban: botra rovás (eszközszükséglete: 80 cm hosszú kérgesbot, vagy négy oldalára gyalult 1 cm (vagy 1,5 cm) x1 cm (vagy 1,5 cm) léc; faragó bicska; törülköző); rovásírás történeti áttekintés, legjelentősebb rovás emlékeink; rövidítéses rovásírás (összerovás). d.) A versenyen használatos rovásbetű típus: Forrai Sándor ábécéje írásban és hangos olvasásban; Magyar Adorján ábécéje írásban és hangos olvasásban, e.) Versenyszabályok: csak egy típusú, szabadon választott ábécé fogadható el; csak jobbról balra haladó írás fogadható el; a feladatok megoldásához segédeszköz nem használható. A verseny időtartama harminc perc, az eredmény a feladatok hibaszámától, illetve hibátlanságától, valamint a megoldásra fordított időtartamtól függ. Eldöntetlen eredmény esetén össze­­rovási feladatot kapnak a tanulók. f.) A felkészüléshez ajánlott irodalom: Forrai Sándor: A magyar rovásírás elsajátítása; Friedrich Klára: Rovásírás-gyakorlatok nem csak gyerekeknek, I-II. füzet; Rovásírás tankönyv és szakköri ötlettár (2003); g) A tavalyi versenyekhez hasonlóan a helyes, választékos magyar beszéd, mint feladat, amelynek keretében meghatározott terjedelmű, latin betűs szövegrész idegen, de közhasználatú szavainak magyar szavakkal történő írásbeli helyettesítése. Megjegyzés: Mivel a verseny áttekinthető lebonyolítása érdekében a résztvevők száma egyszáz fő lehet, az iskolák az általuk választott egy, vagy két korcsoportban mindösszesen két tanulót nevezhet­nek. Jelentkezési határidő: 2005. április 30. a Forrai Sándor Rovásíró Kar postacímén írásban: 1163 Budapest, Sasvár u. 52. vagy a szakacsgabor@axelero.hu e­­mailen. Távbeszélő: (00/36)1­ 403-1086, 06/30/431-1281 Az értékelés szempontjai: A versenynek csak nyertesei vannak, mert minden résztvevő gyarapodik tudásban és élményekben. Ezen belül a dolgozatokat a következő szempontok szerint értékeljük: 1. Minden hibás, vagy kihagyott betű, mind a latin betűs, mind a rovásírásnál 1 hibapontot jelent. 2. Írásjelek kihagyása, ékezetek lehagyása 1 hibapontot jelent. 3. Szavak kihagyása a szó hosszúságától függetlenül 3 hiba­pont, az „A" és „Az" is szónak számít! 4. A számjegyek hibás írásánál annyi hibapont, ahány jegyből az ARAB szám áll. Töredék hibákat nem számolgatunk, egy számjegy tévesztésénél az egész számsort hibásnak vesszük. 5. A két K betű használatánál elfogadjuk a következő megoldásokat: a. ) hangrendhez illeszkedő b. ) AK jel a szavak végén, EK jel a szó belsejében c. ) csak a rombusz alakú EK jel használata 6. A hangos olvasást ötöstől egyesig osztályozzuk. 7. A nyertesek sorrendjének megállapításánál elsősorban a ke­vesebb hibaszámot vesszük figyelembe. Egyforma hibaszámnál a felhasznált idő dönti el a kérdést. A teljesen egyformán értékelhe­tő versenyzők között összerovási feladat dönti el az elsőbbséget. 8. Kérjük a versenyzőket, hogy a rovásírásnál jól észrevehető szóközöket hagyjanak, törekedjenek a szépírásra, mert ez is befolyásolja az értékelő bizottság döntését. A versenyzők írószer­­számot, tollat, ne ceruzát, hozzanak magukkal, vonalas papírról mi gondoskodunk. Sikeres részvételt kívánnak a szervezők: Friedrich Klára és Szakács Gábor 2005. február 14., Budapest.

Next