Uj Kelet, 1918. január (1. évfolyam, 1. szám)

1918 / 1. szám

ára 60 fillér. C ._______ A világháború véget ért A vérzivatarból a nemzeti és emberi jogoknak uj forrása tá­madt. Népek, állanak talpra, hogy jogaikat érvényesítsék s az emberi szabadság mámoros hir­detésétől hangos a világ. A két­ezer éves szenvedéstől meggyö­tört, a megtűrtséghez és elnyo­máshoz szokott zsidóság is fel­vetette végre a fejét. Mi­előbb egy kicsiny és telkes tábor álma volt csupán, ma már a megva­lósulás közel lehetősége. A tör­ténelmi jelentőségű kinyilatkoz­tatások egymást követik. Előbb Balfour lord, Anglia külügymi­nisztere ismeri el az angol kor­mány nevében a zsidó nemzet­nek Palesztinára való igényét és egy zsidó nemzeti otthon felállí­tására tesz ünnepélyes ígéretet. Balfour nyilatkozatát Wilsonnak,­­Orlandónak, majd a francia és olasz kamarák hivatalos állás­foglalása követi, melyek egyértel­­m­űen elismerik a zsidóság nem­zeti mivoltát és nemzeti törek­vésének jogosságát. A wilsoni 14 pont a kisebbség­ben levő nemzetek jogait bizto­sítja. Erre az alapra helyezkedett a „Jugoszláv"­ állam, mikor a horvátországi zsidók memoran­dumát magáévá téve, azok nem­zeti jogait ismerte el. És nem­­tagadta meg a wilsoni elveket a magyar népköztársaság kor­mánya­­sem. Buza Barna földmi­­velésügyi miniszter a kormány nevében az országos nagygyűlé­sen — 1918. november 6-án — lelkesen éltette a zsidó nem­zetet. Jászi miniszter táviratban ismerte el a Mármarosszigeti Szövetség megalakulásakor a zsidó nemzeti szervezkedés jogo­sultságát.­­­Míg a külföld zsidósága nem­zeti mivoltának büszke tudatá­ban már évtizedek óta szerve­zett munkával vesz részt, az egyetemes zsidóság törekvésének megvalósításában, addig a ma­gyar zsidóság nagy része „elszá­radt olajág* volt azon a fán, melyet kétezer év vihara sem tudott kiszakítani. Ez az oka annyg,, hogy a ma­gyar zsidóságot váratlanul talál­ták az események s most, ami­kor a nemzetek jogaikat köve­telik, mikor a külföld zsidósága már a jövő független zsidó orszá­gát alapozza, csak most, későre eszméi zsidó nemzeti mivoltára. Még alig is jutott zsidóságának öntudatára, pedig nemcsak a nemzetek felszabadulásának har­sonája élesztgeti, hanem a fosz­togató, fékevesztett tömegek ütle­gei, üldözései és a pogromok félelme is. De végre ébred! Erdély zsidó­sága nemzeti szövetségben tömö­rült, mely a Kolozsváron tartott népgyűlés által elfogadott rezo­­lucióban büszkén vallja magát az egész világon szétszórt 14 milliónyi és a nyugati államok kormányai által nemzetnek el­ismert egyetemes zsidó nép részéül. * És itt álljunk meg kissé. Egye­sek felvetik a kérdést, vájjon időszerű-e ez az kinyil­atkozta­tás? Rámutattunk előbb­­azokra az eseményekre, melyek a magyar­országi zsidóság megmozdulását megelőzték. Láttuk, hogy a kül­földön már évek óta, mint önálló nemzeti tényezővel számolnak a zsidósággal s a mi állásfoglalá­sunk szinte elkésve csatlakozik a zsidóság egyetemes mozgal­'■i ■ mához. De aktuálissá teszik a kérdést azok a problémák is, melyek Erdélyben a magyarság és a románság hegemóniájának megoldását irányítják. Az erdélyi zsidóságnak speciális helyzete van a többi nemzetiségek között. Bár statisztikailag egybetartozó­­nak tüntetik fel a magyarsággal, mégis nagy tömegeinek szigorú vallásosságánál fogva is, külön­álló életet él. Erőszakos vált rá abban a megkülönböztetésben, mely épen a nemzetiséget veszi alapul, a zsidókat figyelmen ki­­cü­l hagyni. A külföld ezt a szétválasztást már rég­ megtette s Erdély zsidó­sága, mint az egyetemes zsidó nemzet része szerepel majd az Erdélyre vonatkozó kérdések el­döntésében. Az erdélyi zsidóság szavának súlyát emeli majd a 14 milliónyi egyetemes zsidó­­ nemzet ereje, mely egyben biz­tosítani fogja azt is, hogy az erdélyi zsidóság nemzeti jogai megvédessenek. A zsidóság szétszórtságából még nem következhetik az, hogy meg kell tagadja speciális zsidó nemzeti kívánságait s bárminő alakulással szemben ne akarja biztosítani faji kultúráját, melyet kétezer éven át tisztán megőr­zött. Ennek pedig csak egy le­hetősége van: ha nemzeti alapra helyezkedve szervezkedik. A népköztársaság, de bármi­lyen demokratikus államforma elválasztja az egyházat az állam­tól A vallás magánügy lesz s így megszűnnek a felekezeti is­kolák is. Mi fogja akkor a zsidó kultúrát fenntartani, hisz eddig a hitközségek kezében volt min­den eszköz, ha nem is tudták, nem is akarták ezeket felhasz­

Next