Uj Kelet, 1919. szeptember (2. évfolyam, 33-36. szám)

1919-09-04 / 33. szám

k az emancipációt ajándékozni. Latens módon a tudat alatt azonban mind a két oldalon őserejű nemzeti energiák mun­kálkodtak. Az orthodoxia val­lási formája nemzeti életet ölt. — a neológiában a nemzeti dac, büszkeség­­artotta fenn a zsidóságot. Az új korszakban, ebben a mostani korszakunkban, amely a világháborúra következett, ez a tudat küszöbe alatt rejtőző nemzeti ösztön, egyszeriben, vil­lámszerű gyorsasággal tudatossá tett s ezzel, a nemzeti eszme diadala révén, adva van a forma, amelyben, kultusbeli autonóm fa­juk érintése nélkül az összes irányzatok egysgbe olvadhatnak és ez a nemzeti szövetkezés formája-A nemzeti szövetség a Z3ldt­­­sé^^p^tiliai^szócs^Cr repre- ^ rS2l^&- A^rHSEli.s^vclB^. a ^idóság ^ .2felvi veben a kapocs. amcK^azcgi^es Ors&Sgoft zsidóit belekapcsolja j^Zgld nKrt^rnik­ my­vTcpv-1 ségeHeTam^^diiin^i^tiKC; nyHSSa' ii­clTrll^'^sh­ijniasan dlfn mc£jTJ^_gJiEJettttHfet«B-­ciAn'erőinek próbáját. ro*: *Bü Sem. UJ: KELET 1319-33. A kiutasítások dolga A Szövetség újabb intervenciója — Bizottság utazott Nagyszebenb­e Az erdélyi városokból seprik a zsidókat A kiutasítá­si rende­let eltekintve egynéhány esküt nem tett tisztviselőtől, majdnem kizárólag zsidókat sújt. A kor­mányzótanács 1272. számú ki­utasí­tási rendelete először csak az idegenekre, sehal nem f erdélyi illdőségűekre vonatkozott. Ked­den azonban megjelent Pelota tábornok rendelete, amely "a közbiztonság érdekében és a végből, hogy a polgári és kato­nai tisztviselők elhelyezhetők le­gyenek". kiutasítja Kolozsvár területéről mindazokat, akik ISM óta költözködtek a városba, sőt azokat is, akik 19M előtt köl­­tözködtek be, de nem szereztek illetékességet. A kolozsvári zsi­dóságban fájdalmas megdöbbe­nést keltett ez a rendelet mert sok száz zsidó családot dönt a legkétségbeejtőbb bizonytalan­ságba. A megrémült családapák százai keresik fel nap-nap után az Erdélyi Zsidó­ Nemzeti Szö­vetség hivatalos helyiségei, és segítségért könyörögnek­ A Szövetség a kiutasítási akció kezdtétől fogva a legnagyobb erő­feszí­téseket teszi, hogy elejét vegye az erdélyi zsidóság tekin­télyes részére lesújtani készülő katasztrófának. Megbízosaink in­­­­terven­iái­nak a nagyszebeni kor­mány illetékes ressportfőnöké­­nél, kitől azt a megnyugtató tc- ted­et kapták, hogy a hatóságok nem fogják túllépni a kiutasítási renddel kereteit s amennyiben túllépnék, úgy minden egyes esetben helyet adnak a Szövet­ség intervenciójának. újabb memoran­dummal fordult a Kormányzó­­tanácshoz, melyben feltárta a folyamatba helyezett eljárás sú­lyos következményeit. A memorandum, többek kö­zött ezeket mondja: A Szövetség ügyvezetősége Igen tisztelt Kormányzótanács! Nem akarunk ezúttal hivatkozni jogi princípiumokra. Nem szó­lalunk fel azok érdekében, akik­nek szerzeti jogai súlyos sérel­met szenvednek ugyan, de va­lamikép kiheverhetik azt, akik ha tetemes anyagi veszteséget is szenvednek, mégis visszaköl­tözhetnek régebbi lakóhelyükre és ott existálhatnak. Csak azon igazán szerencsét­lenekért, — sajnos igen számo­san vannak, — emeljük fe szavunkat, akik a kiutasító pa­rancs végrehajtása által földön­futókká,­­a szó szoros értelmé­ben hajléktalanokká lennének és önhibájukon kívül menthe- tellenül az erkölcsi és anyagi elzüllésnek, az elpusztulásnak lennének kitéve. A háborús események követ­keztében, de különösen az 1918. évi novemberi forradalom és ezt követő zavargások kény­szerítő hatása alatt igen sok zsidó család volt kénytelen elhagyni régebbe lakóhelyét és beköltözködni a városba. Szám­talan esetben vagyonukból tel­jesen kifosztva, puszta életük­kel menekültek a falvakból a városokba ezek az emberek, a­hol otthoni látóiva új életet kezdtek. Kolozsvárt is azaz meg száz ilyen zsidó család van most, meyek a társadalomnak semmiféle erkölcsi kifogás alá nem eső, tisztességes alapokon nyugvó exisztenciával rendel­kező tagjai.

Next