Uj Kelet, 1919. december (2. évfolyam, 46-49. szám)

1919-12-04 / 46. szám

é­ sét és aláírását késleltetik. Azt azonban le kell szögeznem, hogy ez a késedelem fájdalmas meg­döbbenést idézett elő a zsidó n£p milliós tömegeiben. Palesztina m­ég katonai kormányzás alatt van és fog maradni a békeszer­ződés aláírásáig. A békeszerződés aláírásának késedelme annál fáj­dalmasabban érint bennünket, mert keleti testvéreink szenvedései leírhatatlanok. Az idegen népek nem­ ismerik a zsidó nép szen­vedéseit, de megállapítható, hogy a világtörténelemnek nincsen egyetlen korszaka sem­, amelyben valamely nép oly rettenetes szen­vedéseket élt volna át, mint ma a zsidóság. A véres programok halottainak, sebesültjeinek és ál­dozatainak száma százezrekre rúg A keleti zsidóság olyan helyzet­iben él, hogy kénytelen a legrö­videbb időn belül új otthont, új hazát keresni magának. • A cionista szervezet vezetői soha sem gondoltak arra, hogy Palesztina szerencsétlenek men­­háza legyen, de a mai körülmé­nyeket véve tekintésbe, most azzá kell tenni. Természetesen hosszú időre van szükség, hogy Palesz­tina befogadhassa e szerencsét­lenek milliót. Az idő rövidsége miatt eddig nem tehettük meg a kellő elő­készületeket, nem vásárolhattunk földet, nem alapíthattunk keres­kedelmi vállalatokat és ipari üze­meket. A zsidó nemzet legdrá­gább reményeinek megvalósulása a békeszerződéstől függ. Ha ez a késedelem azonban tovább tart, akkor olyan nehézségek tornyo­sulnak munkánk elé, amelyet csak igen nehezen fogunk tudni leküzdeni. De minden rossznak van jó oldala is. A késedelem hosszú hónapjai nem jelentettek tétlenséget számunkra. A cionista szervezet vege­tai­esen idő alatt igen nagy jelentőségű diplomá­ciát mink ist végeztek, ami a jövőnkre nagy kihatással lesz. Palesztinában és Palesztinán kívül, Londonban és Párisban, Washingtonban és Rómában fá­­radhatatlanul dolgoztak a cionista vezető férfiak és elveik mindenhol gyökeret vertek. Hogy a fárado­zásokat gyakorlati sikerek még nem koronázták, annak nem ők az okai, hanem a mostoha viszo­nyok. De győznünk kell és győzni fogunk, mert a győzelem a mi erős akaratunktól függ. Rothschild Lord beszéde végén javasolta, hogy üdvözölje a gyűlés az angol nemzetet és Balfour minisztert, mint a világ első nemzetét és első férfiát, aki 2000 év óta elő­ször ismerte el a zsidóságot nem­zetnek és ezen elismerés gyakor­lati következményeit is levonta. Sokolow beszéde Nahum Sokolow beszédében ki­fejti, hogy az angol kormány nyi­latkozata egészen más természetű, mint a többi kormány-nyilatkoza­tok. Nincs semmi titkos jellege és semmi önző érdek nem fűződik hozzá. A nyilatkozat világgá re­­pült és annyi nyelvre fordították le, mint a bibliát, amely­ből tulajdonképett ered. A nyilatkozat elejét vette egy előre látható új imperializmusnak, amelynek uralma alatt a múltban is lehetetlen­­ volt Palesztinában egy darabka földet megszereznünk. Megvádoltak bennünket azzal, hogy a zsidó nemzeti otthon esz­méje zavaros és nem fakad tiszta intenciókból, jóllehet ez csak a bözeli programm megvalósítását jelenti, amit pedig senki sem ki­fogásolt. A nemzeti otthon meg­alapítása centrumot jelent a zsidó kultúra, a zsidó civilizáció és munka részére, viszont a­­zsidó állam­ fogalma tényleg nincsen még tisztázva. Tulajdonképen senki sem tudja még, hogy mit jelent: Független vagy felügyelet alatt álló államot. De kérdem: Vájjon füg­­getlen volt Palesztina Ezre és Ne­ Wmin idejében, mikor másodíz­­ben alapították meg az államot? Vájjon nem ez a korszak volt a zsidó történelem legfényesebb kor­szaka ? Palesztina pedig ebben az időben nem volt független. Az angol kormány novem­beri nyilatkozatait Cyrus király felhivásolt­a l­­ehetne összehasonlítani, amit a ba­biloni zsidók hoz intésett. Különben is teljesen mellékes, hogy Palesztina nemzeti otthon, vagy zsidó állam lesz-e. Palesz­tina egyelőre a népek ligájának ellenőrzése alá lesz helyezve és állammá fog kiépülni, illetőleg megadatnak a lehetőségek arra, hogy azzá lehessen. Az angol kormány rendkívül sajnálja az ügyünkben beálló ké­sedelmet, de mivel­­ a Magyarországgal köten­dő béke még egy pár hó­napot fog igénybe venni, nekünk is várnunk kell. Magyar­országgal pedig csak akkor köt­hető meg a béke, ha az ország­nak olyan kormánya lesz, amely­­lyel az entente tárgyalásokba bo­csátkozhat. Csak ezek már fog­nak hozzákezdeni a Törökországgal kötendő békeszerződés megfogal­mazásához. Az angol kormány biztosra ve­szi, hogy nemcsak ő egyedül, hanem a francia és az amerikai kormányok is támogatni fogják a zsidó követeléseket. Különben is ebben a kérdésben Nagybriitánia­­ és Franciaország között egyezség jött létre Sokolov beszéde végén kijelentette, hogy Páriából való elutazása előtt meglátogatta Polkot, az Egyesült Államok képviselőjét, Pichon francia külügyminisztert és az olasz békedelegáció elnökét, akik mindannyian határozott ígéretet tettek neki, hogy a zsidó követe­léseket teljes egészében tá­mogatni fogják. A cionisták készek a legbarát­ságosabb viszonyban élni az ara­bokkal és örményekkel. Az ara­bok teljes jogú polgárai lesznek az országnak és a zsidó állam min­den kedvezményében részesülni fognak. A cionisták örömmel fog­ják megengedni a szent helyek látogatását is. Végül kijelentette Sokolov, hogy múlhatatlanul szük­séges a palesztinai zsidó kormány felállítása, hogy ezáltal a véde­lemre szorult geiusi zsidóságnak is megfelelő képviselete legyen. Herbert Sámuel­­volt miniszter beszélt ezután és fejtegetései során többek között ezeket mondotta: — A türelem az erények egyik legnagyobbika. Mi, zsidók tanú­bizonyságát adtuk annak, hogy tudunk járni. Mi, zsidók 2000 esztendeig vártunk és készek va­gyunk várni még két évig. Jól ismerem a mai helyzetet és a leg­nagyobb biztossággal állíthatom, hogy az angol kormány valóra fogja váltani megtett ígéretét. A Palesztina-kérdés megoldásának késedelmi okait általában a kom­plikált szúrai kérdésben kell ke­resnünk, amelyhez nemcsak angol és francia, hanem angol érdekek is fűződnek. Wilson elnök beteg­sége nemcsak Amerikában, hanem Damaskusban és Jeruzsálemben is érezhetővé vált. Rámutat am, hogy az arabok és zsidók a lehető legjobb vi­szonyban fognak egymással élni. UJ KELET 1919. 46. sz.

Next