Uj Kelet, 1920. január (3. évfolyam, 1-5. szám)
1920-01-01 / 1. szám
cionizmus és nacionalizmus Ami már szinte banális dolog sok szót vesztegetni szükségességéről. Ami még egy évvel ezelőtt problematikus volt, az ma egészen természetes és magától értetődő. Nem egyénekről beszélünk, akik véleményt változtattak,vagy nem változtattak, hanem a nagy többségről, a tömegekről, akik önkéntelenül sodródtak a nemzeti orientálódás felé. A zsidóság nemzeti átalakulása nem elszigetelt jelenség, Lengyelországban épúgy végbement, mint Amerikában, Romániában épúgy, mint Angolországban. Kivétel épen ott van, ahol a nacionalizálódás még nem ment végbe, vagy csak igen nehezen tudott utat törni magának. Minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a nemzeti gondolat az elmúlt év alatt rendkívül mély gyökeret vert az erdélyi zsidóságban is. Nemcsak a külső, formai nacionalizmus hódította meg az embereket, nemcsak utilitárius momentumok domináltak az új fordulatban, hanem a zsidó nacionalizmus minden mástól eltérő ideológiája és tisztára belső lelki céljai is, mint jelentős tényezők működtek közre ennél a csodálatos átalakulásnál. Ott, ahol erőteljes és alkotó nacionalizmus fejlődött ki, ezek az elvont és csak egy későbbi jövőben realizálható lelki célok voltak a döntő és vezető motívumok, ott a materialisztikus szempontok elhalványultak és egy bizonyos heroizmus lett úrrá az embereken, vagyis a cionizmus, mint egyetemes világnézet hatott termékenyítőleg és átalakítólag. A cionizmust ma már nem szabad egyszerű pártprogramként megítélni, mely bizonyos szigorúan determinált, korlátok közé szorult és szavakba merevedett célokért küzd, melyeket jogunkban áll akceptálni, de visszautasítani is. A cionizmus túlnőtt a korlátokon, a szavak bilincsein is egy egész nép szárnyaló szellemének, vágyainak, határnétkül céljainak útja lett. Út tehát, melyen állomások vannak és nem állomás az után, melynél megállhatunk, de tova is haladhatunk megállás nélkül. A cionizmus az igazi zsidó nacionalizmus nagy átfogó vezérgondolata, — enélkül nemzeti mozgalom el sem képzelhető. Ha mégis léteznék zsidó nacionalizmus, mely a cionizmust nem akceptálja, vagy éppenséggel tagadja, úgy az nem fakad zsidó talajból, nem zsidó és nem alkotó nacionalizmus. A mi nemzeti mozgalmunk lényegesen különbözik minden más nemzetiségtől, úgy beső, mint külső feladatai tekintetében; nehezen, de annál erősebben és rangrendiebben ragadja meg hived.Ami megkülönbözteti a mi nacionalizmusunkat a másokétól, az a cionizmus. A nacionalizmus nálunk csak a forma, a cionizmus a lényeg. A cionizmus foglalja magában Palesztinát, a zsidó nép egységét és élniakarását, a zsidó más és jövő szakadatlan folytonosságát, a héber nyelvet, a zsidó kultúrát és népiséget, egyszóval a jelzőkkel nem karakterizálható zsidóságot. A nacionalizmus ezzel szemben mindezeknek csupán külső megjelenítési formája és a zsidó néporganizmus életének szimbóluma, de nem maga az élet. Ami a zsidó nacionalizmusba életet ad, az a cionizmus. Ha meghatározzuk ilyenformán a cionizmus és nacionalizmus egymáshoz való viszonyát, könnyen beláthatjuk, hogy mennyire téves azoknak a zsidó politikusoknak eljárása, akik a cionizmustól még idegenkedő elemeket a „nemzeti“ gondolat segítségével akarják megnyerni az eleven zsidóságnak és az aktív munkának, oly módon, hogy a nemzeti mozgalmat különválasztják a cionizmustól. Ezzel a CLUJ (KOLOZSVÁR), 56*0. TEBETH 10. JANUÁR 1. 1920. IH. ÉVFOLYAM 1. SZÁM MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGYES SZÁM Ara 2 KORONA