Uj Kelet, 1920. január (3. évfolyam, 1-5. szám)

1920-01-01 / 1. szám

cionizmus és nacionalizmus Ami már szinte banális dolog sok szót vesztegetni szükségességéről. Ami még egy évvel ezelőtt problema­tikus volt, az ma egészen termé­szetes és magától értetődő. Nem egyénekről beszélünk, akik véle­ményt változtattak,vagy nem változ­tattak, hanem a nagy többségről, a tömegekről, akik önkéntelenül sodródtak a nemzeti orientálódás felé. A zsidóság nemzeti átalaku­lása nem elszigetelt jelenség, Len­gyelországban épúgy végbement, mint Amerikában, Romániában ép­úgy, mint Angolországban. Kivé­tel épen ott van, ahol a naciona­­lizálódás még nem ment végbe, vagy csak igen nehezen tudott utat törni magának. Minden túlzás nélkül megálla­píthatjuk, hogy a nemzeti gondolat az elmúlt év alatt rendkívül mély gyökeret vert az erdélyi zsidóság­ban is. Nemcsak a külső, formai nacionalizmus hódította meg az embereket, nemcsak utilitárius mo­mentumok domináltak az új for­dulatban, hanem a zsidó naciona­lizmus minden mástól eltérő ideo­lógiája és tisztára belső lelki céljai is, mint jelentős tényezők működ­tek közre ennél a csodálatos át­alakulásnál. Ott, ahol erőteljes és alkotó nacionalizmus fejlődött ki, ezek az elvont és csak egy ké­sőbbi jövőben realizálható lelki célok voltak a döntő és vezető motívumok, ott a materialisztikus szempontok­ elhalványultak és egy bizonyos heroizmus lett úrrá az embereken, vagyis a cionizmus, mint egyetemes világnézet hatott termékenyítőleg és átalakítólag. A­ cionizmust ma már nem szabad egyszerű pártprogram­­­ként meg­ítélni, mely bizonyos szigorúan determinált, korlátok közé szorult és szavakba merevedett célokért küzd, melyeket jogunkban áll ak­ceptálni,­­ de visszautasítani is. A cionizmus túlnőtt a korlátokon, a szavak bilincsein is egy egész nép szárnyaló szellemének, vá­gyainak, határnétkül céljainak útja lett. Út tehát, melyen állo­mások vannak és nem állomás az után, melynél megállhatunk, de tova is haladhatunk megállás nél­kül. A cionizmus az igazi zsidó nacionalizmus nagy átfogó vezér­gondolata, — enélkül nemzeti mozgalom el sem képzelhető. Ha mégis léteznék zsidó nacionalizmus, mely a cionizmust nem akceptálja, vagy éppenséggel tagadja, úgy az nem fakad zsidó talajból, nem zsidó és nem alkotó nacionaliz­mus. A mi nemzeti mozgalmunk lényegesen különbözik minden más nemzetiségtől, úgy be­ső, mint külső feladatai tekintetében; nehezen, de annál erősebben és rangrendi­ebben ragadja meg hi­ved.­­Ami megkülönbözteti a mi nacionalizmusunkat a másokétól,­­ az a cionizmus. A nacionaliz­mus nálunk csak a forma, a cio­nizmus a lényeg. A cionizmus fog­lalja magában Palesztinát, a zsidó nép egységét és élniakarását, a zsidó más és jövő szakadatlan folytonosságát, a héber nyelvet, a zsidó kultúrát és népiséget, egy­szóval a jelzőkkel nem karakteri­­zálható zsidóságot. A nacionalizmus ezzel szemben mindezeknek csupán külső m­eg­­jelenítési formája és a zsidó nép­organizmus életének szimbóluma, de nem maga az élet. Ami a zsidó nacionalizmusba életet ad, az a cionizmus. Ha meghatározzuk ilyenformán a cionizmus és nacionalizmus egy­máshoz való viszonyát, könnyen beláthatjuk, hogy mennyire téves azoknak a zsidó politikusoknak eljárása, akik a cionizmustól még idegenkedő elemeket a „nemzeti“ gondolat segítségével akarják meg­nyerni az eleven zsidóságnak és az aktív munkának, oly módon, hogy a ne­mzeti mozgalmat külön­választják a cionizmustól. Ezzel a CLUJ (KOLOZSVÁR), 56*0. TEBETH 10. JANUÁR 1. 1920. IH. ÉVFOLYAM 1. SZÁM MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGYES SZÁM Ara 2 KORONA

Next