Uj Kelet, 1920. március (3. évfolyam, 10-13. szám)
1920-03-04 / 10. szám
2 1920. 10. BZ* UJ KELET napos volt, hogy a nemzetiségek hamisnak nyilvánították a hivatalos magyar statisztikát és minden nemzetiség felállította a maga külön statisztikáját. Az államnak ezer módja és eszköze van ara, hogy a fent említett módon decentralizált népszámlálást ellenőrizze és ne engedjen egyetlen hamis adatot se bekerülni. A másik kérdés, mely szintén rendkívül fontos szerepet játszik, hogy mi szolgál valamely kataszterbe való felvétel alapjául, vagyis milyen kritériumok alapján állapítják meg valakinek nemzetiségét. Vannak objektív és szubjektív kritériumok. Az objektív kritériumok: az anyanyelv és a vallás. Nálunk zsidóknál egyelőre csak az utóbbi jöhet számításba. A szubjektív kritérium az egyén akarata, vagyis mindenkitől megkérdik, hogy melyik nemzetiséghez akar tartozni és nyilatkozata irányadó az osztályozásnál. Problematikus, hogy melyik mód helyesebb. Az utóbbi mindenesetre demokratikusabb, de ezzel szemben megvan az a hátránya, hogy könnyen kijátszható, miáltal jelentős károsodás érheti a nemzetiségeket. Mi föltétlenül kívánatosnak tartjuk, hogy a nemzeti kataszterek összeállításánál az objektív kritériumok legyenek irányadók, nálunk zsidóknál tehát a vállát. Minden zsidó vallást egyén a zsidó nemzetiség kataszterébe vétessék föl. Ez egészen logikus, mert ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a zsidó vallás és nemzetiség egymástól el nem választható. Az aki megtagadja zsidó nemzetiségét, annak vallási hovatartozása teljesen indifferens a zsidó közösségre nézve. A radikális felfogás szerint még ártalmas is. Ma már szerencsére kevés ilyen van Erdélyben s általában Romániában és ezért fentartás nélkül el lehet fogadni a zsidó nemzetiséghez való tartozás legmegbízhatóbb kritériumának a zsidó vallást. Az ezen elvek alapján összeállított nemzeti kateszter pontos, megbízható és mindenkit kielégítő lesz. Áldásos hatásait nemcsak a nemzetiségek, hanem elsősorban az állam fogja érezni. Nem lesznek elégedetlenkedő, centrifugális törekvésű nemzetiségek. Az államo a vérkeringését nem fogják zavarni lázas betegségek. Mindenki egyforma buzgalommal fog dolgozni az államért, amely egyformán osztja áldásait mindenkinek. igen jó és erős illata van. A palesztinai völgyek ilyenkor narancsvirágtól illatosak és a tenger is jó néhány kilométerre át van itatva az édes illattól. Ha hajóval vagy csónakkal közeledik az ember a partok felé, úgy tetszik, mintha egész Palesztina egy nagy illatfelhőbe lenne burkolva. Nemsokára nyílnak a többi virágok. A mandulaligetek is megmozdulnak, egy-két hét múlva sűrű rózsaszínű virágkorona borul a mandulafára. Peszachkor már rengeteg rózsa virágzik. Hatalmas piros, fehér és sárga rózsák, erős, hódító illatúak. Azután nyílik a krizantém, nárcisz és sok sok más gyönyörű virág. A kolóniákon és különösen Tel-Avivban minden ház előtt van egy kis virágoskert, ahol a legszebb virágok nyílnak. Esténként rendesen ezekben a kis kertekben üldögélnek a kolonisták családjukkal. Ó, az esték és éjszakák nagyon szépek Erec- Jiszráélban. A levegő lehűl és olyan hűvös van, mint itten májusi éjszakákon. A mély kék égboltozaton olyan élesen ragyognak a csillagok, mintha fel volnának tűzdelve. Ilyen csillagos eget itt nem lehet látni, mert itt nem elég tiszta a levegő. A tengeri utazók leírásaiban olvastam olyannak az eget, mint Erec-Jiszráelben és azt mondják, hogy Nápolyban is ilyen. De a palesztinai éjszakáknak van egy másik szépségük is: a világosság. Olyan világosak az éjszakák, hogy olvasni lehet az utcán és a házak és hegyek tetején vakító ezüst fényfolyam ömlik el. »Ezüst éjszakák“- nak nevezik ezeket odaát. Sokszor sétáltam ilyen estéken Tel-Aviv utcáin és a házaknál, merre elhaladtam, a nyitott ablakokból héber dalok szállottak az utcára. Lányok énekelnek és fiuk is majdnem minden házban énekelnek. Néha halk zongorahangok BESZÉLGETÉS EGY PALESZTINA! CHALUCCAL A virágos Erec-Jiszrael. — Ezüst éjszakák. — A társadalmi élet. — A jövő zenéje. — Aklimatizálódás. — Az élelmezés kérdése. Egy fiatalember érkezett meg a napokba a messzi, keleti földről, mely a nagy távolokon át is olyan közel fekszik hozzánk, a lelkünkhöz, hogy néha széttárjuk karunkat és szeretnők átölelni. Winkler Áron mérnök, ki egy évvel ezelőtt az elsők között ment ki Palesztinába, hogy részt vegyen a felépítés munkájában, pár hétre visszajött szüleit meglátogatni. Az Új Kelet riportere érthető és nagyon boldog izgalommal sietett felkeresni a ritka vendéget, ki pár héttel ezelőtt még ott járt a hosszú álmából ébredő szent földön, látta a felszökő új életet, szívta a judeai tavasz levegőjét és ruháján — ki tudja — még ott csillog talán a tel-avivi bulevard fehér pora. A riporter szépen elrendezte magában, hogy milyen kérdéseket fog intézni a palesztinai haláchoz, milyen sorrendben teszi fel őket, hogy minél pontosabban és kimerítőbben tájékoztathassa az Új Kelet olvasóit. Természetesen fontos politikai és gazdasági kérdések forogtak eszében mindenekelőtt. De aztán egyre szaporodtak a kérdések, egyik fontosabb a másiknál, úgy, hogy mire találkoznajött a dalóccal, már nagyon is sok kérdés tolakodott ajkán és mire kérdeznie kellett, kissé zavarba jött és bizonyára ez volt az oka, hogy talán nem a legfontosabb kérdést tette fel először. Mert ezt kérdezte: — Milyen virág nyúlik most Erec-Jiszraelben ? — Ilyenkor, Purim tájékán felelte Winkler mérnök minden megütközés nélkül — a narancsfa virágzik. A narancsligetek fehér virágpompába öltöznek és olyan a fák koronája, mintha friss hó borítaná őket. A fehér virágcsomók közül kikandikál egy-egy tavalyi narancs, mely Grüeszig is eláll a fán. A narancsvirágnak