Uj Kelet, 1920. június (3. évfolyam, 22-25. szám)

1920-06-03 / 22. szám

III. évfolyam, 22. szám, Cluj (Kolozsvár), 5680 Szivan 17. (1920 junius 3.) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: CLUJ (KOLOZSVÁR),SZENTLÉLEK­ U.1. ZSIDO*POLITIKai*HETILABI­A cionizmus: Visszatérés a zsidósághoz még a Zsidó­országba való hazatérés előtt. (Herzl.) ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGÉSZ ÉVRE 150 K, FÉLÉVRE 75 K, EGYES SZÁM 3 K. A nagy start következik most — mondotta Lloyd George Weizmannak és mi lázasan dobogó szívvel állunk a nagyszerű indulás előtt. Hát csakugyan erre a nemzedékre vár a feladat, hogy visszavívja az ősök szent örökségét, hogy széttörje a kétezeréves átok börtönét ? És vájjon méltó lesz ez a nemzedék az időhöz, melyben él, vájjon megérti-e, hogy évezredek összesürített vágya, szenvedése, re­ménysége lüktet és sikolt a pillanat­ban, vájjon elég nagy lesz a lelke, hogy felemelkedjék a célok magas­­ságához ? Ettől a nemzedéktől függ minden, a most felnövő zsidó generációtól, melynek sorsát mi tartjuk kezünk­ben: öregebb nemzedék. Tőlünk függ tehát, hogy tudunk e olyan ifjú­ságot nevelni, mely megfelelhet majd magas hivatásának és képes lesz megfutni a göröngyös utat, melynek most van a nagy indulása. A start itt van, nem odakinnn. Ott már célok vannak, ahova előbb el kell jutnunk. Első feladatunk a hon­­alapítás emberfeletti munkájában, hogy az ifjúságot jól előkészítsük erre a startra. A zsidó ifjúságot már itt kell felemelnünk Palesztinához és célként kell lebegnie előttünk, hogy ezután minden zsidó, — az is, aki itt marad a diaszpórában — úgy él­jen és úgy cselekedjék, mintha ő is a szabad Palesztina polgára lenne. A mi feladatunk tehát az iskola, ahol az új zsidó szellem büszke tu­data ver trónust ifjúságunk lelkében, ahol ismét héberré, egyenestartásuvá, szabadságszeretővé neveljük őket. Mert mi fertőzöttek vagyunk, rok­kantak, mi nem tudunk szárnyalni, mert a golosz nyomasztó légköre kitörölhetetlenül ránksütötte bélyegét s ha fel is ütjük dacosan fejünket, bennünket mindig kisérteni fognak a szolgaság régi emlékei. Igazán sza­badok csak ők lehetnek, a mi fiaink, de tőlünk függ, hogy azzá legyenek. Az első kő, mit Palesztina felépíté­séhez hordunk, a zsidó iskola le­gyen. Ott kell először felépítenünk a lelkek Palesztináját, az eszményt, melynek megvalósítására a gyakor­lati életben törekszünk. Ha nem ilyen sorrendben végezzük az építés mun­káját, akkor Palesztina nem lesz egyéb, mint más kis ország, távol, ismeretlen Keleten. De mi nem ezt akarjuk, a mi ideálunk más. A mi földünk más, mint a többi földek, a népünk más, mint a többi népek, a mi Istenhitünk, a mi nacionaliz­musunk, a mi emberségünk, a mi gondolkodásunk más, mint a többieké és másnak kell lennie az iskolánk­nak is. Nem hivalkodunk azzal, hogy jobbnak, de másnak , zsidónak. Ezért kellenek nekünk zsidó is­kolák és ezért kell ügyelnünk, hogy meglévő és létesülő iskoláink való­ban héber szellemmel telítettek le­gyenek. Minden cionista, ki büszke öntudattal viseli e nevet, ismerje legszentebb, legcionistább kötelessé­gének az ifjúság nevelését. Ennél, főként ennél a pontnál kell kérlel­hetetlenül és halhatatlanul kitar­tanunk elveink mellett. Az iskolánál nincs helye megalkuvásnak, kompro­misszumnak, félmegoldásnak. Ha egész, talpig zsidókat akarunk ne­velni, akkor messzi kell száműznünk iskoláinkból a gólosz megalkuvását és az idegen szellemet. Nekünk, cionistáknak őrt kell állanunk az iskolák előtt és éber, nyitott fülek­kel figyelnünk minden szót, ami ott elhangzik. Mert minden szó fogékony gyermeklelkekbe hatol és ott marad örökké. Amit itt elmulasztunk, azt nem lehet pótolni soha. Az iskola az első állomás a Pa­lesztina felé vezető úton. Csak az a nemzedék fogja igazán megérteni az indulás nagy jelszavát, mely lel­kében és gondolkodásában zsidóvá lett. Az új zsidó eszmék harcosai kell, hogy hirdessék az iskolában ezt az igét és ők, csakis ők készít­­hetik elő a felnövő nemzedéket a reá váró küzdelemre. Jól ügyeljünk tehát tanítóink megválasztásánál, mert a tanítók kezébe van letéve Palesztina sorsa. És jól ügyeljünk, hogy mit tanítanak az iskolában, mert az lesz az útravaló az új élet útján. A nagy start ideje, miről Lloyd George beszélt, elérkezett. Teremtse­tek zsidó iskolákat! HERBERT SÁMUEL PALESZTINA FŐKORMÁNYBIZTOSA London, június 2. Megbízható értesülések szerint az angol kormány Herbert Sá­muel volt minisztert, ki nemrég tért vissza Jeruzsálemből, Palesztina főkormánybiztosává (High-Comissioner) nevezte ki, igen széles hatás­körrel. A „Daily News" e kinevezéssel kapcsolatban a következőket írja: Herbert Sámuel kinevezését a zsidók a legnagyobb örömmel fogadták. Mr. Sámuel, fiának egy palesztinai lánnyal történt eljegyzése által (Her­bert Sámuel fia ugyanis eljegyezte Jaffában Grazowskynak, a híres hé­ber nyelvésznek leányát) immár családilag is Pales­tinához kötötte sorsát. Ennek az első családi aktusnak angol és palesztinai zsidók között, egyébként nemcsak romantikus, hanem sokkal inkább szimbolikus ér­téke van. A „Daily Express“ sajnálja, hogy Herbert Sámuelnek főkormány­biztossá történt kinevezése folytán elveszítik benne a független liberális párt egyik legelőkelőbb vezérét. Üdvözli őt, mint a zsidó nép jövendő férfiát és így folytatja: Herbert Sámuel neve még mindig első helyen áll ama exminiszterek listáján, kiknek visszatérését Asquith lord kívá­natosnak tartja, jóllehet Herbert Sámuel a jelenlegi miniszterelnökkel, Lloyd Georgeval is barátságos viszonyban van. Most azonban ez a férfiú már hosszabb idő óta saját népének reneszánsz­ mozgalmához csatla­kozott és nagyon is kétséges, hogy visszahívja-e őt szíve valaha az angol politikához Herbert Sámuel kinevezése óriási jelentőséggel bír a zsidó Palesz­tina közeljövőben­ sorsára. E kinevezés azt jelenti, hogy az angol kor­mány most már komolyan lát neki ígéretének betartásához és Palesz­tina élére olyan embert állít, ki maga is át van hatva a cionista eszme szentségétől. Palesztinában, mint legutóbbi számunkban közöltük, a katonai igazgatás helyett a legrövidebb időn belül polgári igazgatás lesz. Ennek a polgári igazgatásnak lesz legfőbb fóruma és irányítója Herbert Sámuel. Palesztina élén tehát zsdó ember áll már. Brandeis és Frankfurter Palesztinába mennek Berlin, június 2. A „Jüdische Rundschau“ londoni jelentés alapján közli, hogy a lapok értesülése szerint Louis Bran­deis főbíró és Felix Frankfurter egyetemi tanár New­ Yorkból a napokban Jeruzsálembe utaznak a Palesz­tinai zsidó közigazgatás megszervezése céljából. Ez a hír bővebb részle­tekre szorul. ____ LAPUNK MAI SZÁMA 8 OLDAL. Weizmann nyilatkozik a helyzetről London, június 2. A Jewish Coresspondence Bureau tudósítója előtt Weizmann a következő kijelentéseket tette: — A mandátum-kérdés részleteinek precíz megoldása egy két hónapon belül várható. Nem hiszem, hogy lényegesen változtatások történnének a mandátumra nézve a békeszerződés szövegében. Magát a tartalmát a békekonferencia fogja megállapítani, ezzel szemben a részleteket, mint például a közbiztonsági szol­gálatot, vagy a zsidók részvételét az ország igazgatásában a palesztinai angol hatóságok fogják rendezni. Nem hiszem, hogy nehézségeink lennének. A beván­dorlást egy zsidó szervezet fogja irányítani, melybe a kormányzat is kép­viseletet küld. Nem lesznek korlátozások a volt ellenséges államok zsidóságának bevándorlása tekintetében sem.­­ A mandátum időtartama nincsen megállapítva. Csupán mondva lett, hogy a mandátum addig marad érvényben,­­ amíg a lakosság érett lesz az önálló­ságra. Palesztina lakosságának mindig módjában fog állani a népligához ap­­pellálni. A hatás Jeruzsálemben Jeruzsálem, május 20. (A Cionist Commission tár.­jel.) A san­remoi határozatról szóló táv­­irati értesítés április 26-án délután érkezett meg, az általános böjt napján, amit megelőzőleg a rabbiság rendelt el. Az egész ország gyászban volt a leg­újabb jeruzsálemi események miatt. A san­remói hit azonban rendkívüli hatást gyakorolt és a böjtnap ünnepnappá, a gyász örömmé változott. Miután Ussischkin a bizottság hi­vatalnokai előtt felolvasta a táviratot, a Hurva-templomhoz sietett, hogy meg­várja Kuk rabbit, aki épen befejezte a gyászbeszédet. Ezt mondta Ussischkin: „Testvéreim, hírt hozok nektek új életünk visszaállításáról; megvalósult a nagy reménység, melyet száműzeté­sünk egész ideje alatt szívünkben hord­tunk. Igazolást nyert szilárd hitünk. Ezen a napon megbocsátunk ellensé­geinknek ebben az országban.“ A templom közönsége, öregek és ifjak, kik mindannyian böjtöltek, zsoltárokat kezdtek énekelni. A Hatikva felhangzott az összes templomokban. Ép egy ünnepi menet érkezett a szefárd templom elé, mikor a sofár felhangzott. Ussischkin az al­­memorhoz ment és azt mondta: n­e fújjátok a gyász szaruját, harsanjon fel a megváltás sofárja. Askenáz, sze­fárd, jemeni zsidók! Mi egy uj­áébredt, dolgozó nép vagyunk, nekünk van hazánk­“ A nyugati templomfalnál mind­át imádkoztak és El mole rachamimot mondtak Herzlért és a jeruzsálemi pogromáldozatokért. Könnyek között csókolták az emberek a falat. Este Ussischkin házában gyűltek össze a cionisták, ahol melegen em­lékeztek meg az összes vezérekről. A hivatalos híradás­­ Jeruzsálemben Szerdán, április 28-án magához hívta Bols, Palesztina parancsnokló tábor­noka a hitközségek vezetőit, nevezete­sen Ussinschkint, Eliashat és Kuk rab­bikat, Dr. Lewyt, Ben Dov-ot és Mr. Murock-ot, továbbá az arabok részéről a muftit és a polgármestert, valamint az örmények, szíriaiak, görög-keletiek és római­ katholikusok képviselőit. A jelenetnél Storrs generális katonai kor­mányzó és az angol rendőrfőnök is jelen volt. Bols tábornok felolvasta a meghívot­tak előtt a hivatalos táviratot a béke­konferencia határozatáról, mely szerint a Balfour deklaráció elfogadtatott. Ez a határozat az egész lakosság javát szol­gálja; a vallásszabadság és a vallás­gyakorlat, valamint a szenthelyek integ­ritása nem háboríttatik ezáltal. A beván­dorlás olyan méretű lesz, amint azt az EGYES SZÁM­ÁRA 3 KORONA.

Next