Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)

1920-09-02 / 47. szám

2. oldal Amiben egyetértenek lag^arországon * Josh a ultim&tt megesít­­sára Szép Magyarországból jönnek a hírek messzi Erdélybe, döbbent.) ' furcsák, hihetetle­nek. RODjrgott Magyarországon áll a bajnoki torna két hatalm­as européer között, egymásba­­k­ipaszkodva birkóznak HoWhy és Friedrich, két hete új Magyarországnak, emberek lélek­­zetvisszafojtva lesik a bajvivás eredményét — de tul a pártokon, tul a politika eshetőségein tul minden földi fón és rosszán, egyetlen dolog foglalkoztat közvéleményt és­ törvényho­zást, közélet mai jöttment­eit és régi nagyhírű politikusokat, a zsidókérdés. Ebben az egy kér­ ’­désben egyek­­az­enperek és egyek a pártod , egyek Horthy és Friedrich, egyek Héjjas és parlament, egyek Ippol­yi és Kre­y és Andrássy. Két héttel ezelőtt a magyar országgyűlés e­gyik képviselője, Hudaváry László, törvényja­vasiétól nyújtott be, melynek végső tendenciája, a zsidóknak m­inden polgári jogoktól való meg­fosztása. A magyar parlament, Friedrich-párt és Horthy párt, kisgazdák és nagykeresztények egyöntetű meggyőződéssel állottak fel ülőhe­­lyeikre­, mikor szavazásra került a sor és min­den ellentmondást lenyűgöző többséggel fogad­ták el tárgyadva a javaslatot. Igaz, a szava­zásnál néh­ányen ülve is maradtak. Andrássy is, Apponyi is. De másnap,­ már újságok ha­sábján, cikkben, és interviul,ai siettek kima­gyarázni viselkedésüket. Vi­­g valahogyan törő­désbe ne es­jen, valahogy azt ne higyje, hogy Andrássy Gyula, az öreg első Andrássy politi­kájának letéteményese, hogy Apponyi Albert, a negyvennyolcas demokrata elveknek apostola val,­hogy nemn ért egyet Bedaváry Lászlóval, amint egyszer zsidókról van szó. Hiszen igaz, nyíltan nem vállalják a Budaváry-féle pro­gramitól, de lelkükben, okfejtésül­ben teljesen egyúton­­haladnak az „egyéni akciók“ szószó­lóival. A Budaváry tömeyjavaslat nyomán Andr­ásy gróf tarulmítm it­tz .Uj Magyar Szemlében“, malynek végkö­rcon’duzója ay hogy a zsid­óknak a magyarsághoz való asszi­miu-.ciója véglete*eQ no n síUtuU «és. hogy eantlfugva ,a zsidóság a magyar néppel nem asszimiláló lett, idígen ormot-k tekintendő“. Egyébként a zsidókérdés ,­adilá.is* mogo'dá a eilan fog‘«l állast és a hm­ulis egyéni akciókat úgy gondolja elkerülhetőnk, a zsidókérdést egyszer s mindenkorra törvényhozás­lag szabá­lyozzák. De, hogy mit fog jelenteni ,az idegen elemi jog visz­onyainak­­törvényhozói szabá­lyozása*, azt a Budaváry javaslatból, Andrássy is nagyon jól tudja, a magyaroszági zsidók is nagyon jól tudják. Hiszen törvényhozási zsidó javaslatokban,igyán nincsen hiány. A Budaváry javaslattal eg­yidőben egy gylsik honatya javaslatot nyújtott be az iránt,­hogy a zsidókat kényszer utján vigyék korhsztviz alá és az igy kiko­sz­elt zs­dókat kényszerítsék vegyes házasságok kötésére. Ám a spanyol inkvizíció, hajszálnyi pontossággal lekopírozva, minden a«4»daféa irtózatosságában. .­. " És itt következik a rátán az, ami a Magyarországból érkező hírekben a döbbentőek­ furcsa és hihetetlen. Zsidó egyének élete, zsidó ö??z«­ség polgári jogaiv napról-napra nagyobb veszedelemben és nincs rá remény, hogy a tornyosuló veszedelmdől politikailag érett, ellentállásra képes zsidóságot találjon. A pesti assziorilánsok lapja, az Egyenlőség még mindig csalja magát és a magyarországi zsidó­ságot régi szellemességével, hogy zsidókérdés nincs, csak antiszemita kérd­s. És mikor a san­remoi határozat után, a pesti hitközség egyik vezetőségi tagja, a cionista Osztem Lipót, jegyzőkönyvileg akarta megörökíteni azt, hogy a magyarországi zsidóság Palesztina kér­désében együtt halad a vit­a összes zsidóságá­val, a hitközségi választmány hazafias fölbuz­­dulással tiltakozott a javaslat ellen. — Döb­bentsen furcsa, fájós a furcsa hírek ezek — és a legfurcsább és a legfőbb bűnnök az, hogy igazak. Lehet-e még segitani valahogyan, sze­gény magyarországi zsidóságon? _______________________Dr. Binéd Mózes: Zsuzsanna (3) Kis regény írta: francér filén az Uj Kelet számára ■ HARMADIK FEJEZET Ernyedt szívvel, elűtétt tagokkal törte Zsuzsánna, hogy az anyja s a siratóasszonyok felöltöztessék. Az ülanyoszolyin otthevertek szépséges ruhái, amikben érkezett: a tarka selyemszoknya, a hímezett öv, a karmazsin köpenyke, az ékköves mellpajzs s a földön az ezüsttel kivarrott szandál. De mindez nem került vissza rá. A gyűrűi is ottmaradtak, a láncai, a csutlok és a fésűk s a gyöngyf­üzérek, amelyek jövet összefogták nehéz fovatrát. Csak a pa­tyolatot adták rá, az inget, amely fehéren eltakarta fehér mezítelenségét; azután durva gyolcsba csavarták a testit, mint egy halott­asszonyét. A feje­ és a lába fedetlen maradt. A gyülekezet elindult vele — én szép lány­ra, aki bündösszél! — elit az anyja. — Jaj nekünk, jaj nekünk! — fuldokolt az ősz Helen. A siratóasszonyok átadták: — Jaj annak, akit elnyel az árnyék, jaj! Jaj annak, aki alászáll a feneketlen Lepisca, jaj, jaj ! — Jaj neki, jaj! — morzsolta a­ jajszót a nép. Zsuzsánna nem tudta mi történik vele. Hova megy? * Csak vitte a lába, mint egy alvajárót Él-e még, vagy már meg van halva? Rég meghalt-e már, Vagy csak tegnap? Tegnap! Milyen régen volt rég, a zűrzavaros messziben, valami kiszakadt belőle­ az élete? Mint a fel­gyújtott fészekből a madár, úgy röppent ki balovi , sn­ve s most nem érez saramit, nem tud semmit, csak szedi a libát a forró görön­gyön. Fon-e a­­göröngy? A nap delel, de az út röge hüvös, nem, nem is hűvös, semilyen. Miért megy? Béparancsoltak, hogy menjen s most mennie kell. Temetés? Kit siratnak ? Őt? Vagy n­em őt. Valamelyik szerettét? Jaj, csak nem a gyermekeit! Ez volt az első érzése tegnap óta: a gyermekei. Az anyai félelem felkavarta, fel­kapta a fejét, hátranézett. Annyi vád volt a tekintetében, hogy Zacharia és Lémuel, akik közvetlen követték, ijedten rebbentették arébb a nézésüket. Az ifjú Dániel látta, Zsuzsánna elmosolyodott. A két rabasz­­szony hozta a kisdedeit, karon ültek a gye­rekek és neveltek. Mulattatta őket az út és a sokaság ... Nem ők, haha Lennek!... Talán az anyja halt meg ? " Ott jön az anyja is, mint a részeg, tán­torog s a szeme piros, mint a rubin. Az apja ?... Ott lépdel oldalt, súlyosan és komoran, szinte döng a lába busuk­lban. Haragszik? Kire? És a férje, miért olyan feldúlt Joaki­n? A legjobb ember, a szive mint a kilenchuru, puha és zengedező, az éneke, mint a must. A danol a legszebben a füzek alatt, a fon­t folyó mellett, az ő hangja a legérzékenyebb, ha sírván Jeruzsálemről. Hova tette éneke­s lágyságát? miért, hogy a hangja most úgy csattog, mint a haragos csákány a sziklán? Most ? Most hallgat, de ahogy összehara­ja a száját, mint aki sziklát harapdál, és ahogy ,befelé öli a hangját: az állat rettenetes böm­­bölése. Bömbölés? Hol bömbölt ez a Joakira, mikor ? Rég, rég, régesrég, az éjjel. Jaj, az éjjel, rettenetes! H­gy éget a teste, és hogy ég most megint!. . . A vének rárohantak tegnap délután, meglesték, látták, nézték. Irtózat! Régóta nézik, minden délután, ha kimegy a kerti patakba fürödni. Csipás sze­mük, mint a seb, a testére tapad, ezerszer ezer seb, ahányszor nézték! Hogy fájt az éjjel, am­kor Joakim ordítozott! ÚJ KELET Olasz Lap vé­l­e­m­é­nyese Lloyd George és Giolitti talál­­kozásáról Róma, aug. 81. A .Messagero* a luzerni találkozással kapcsolatban azt írja, hogy szük­­s­ég va­n a békeszerződ­és revidválásb­a. A­­Popolo Romano* szerint a háború győzteseit a mér­séklet szelleme kell hogy vezesse a szerződé­sek végrehajtásában, a legyőzötteknek pedig lojálisan kel teljesíteniök kötelezettségeiket Az ,Iiea Nazionale* szerint a találkozásnak kü­lönös fontossága van, mivel Olaszország és Anglia közös kontinentális politikát folytat A .Gorriere d’Italia* azt írja, hogy az orosz­lengyel kérdésben teljes megegyezés jött létre, de nem jelölték meg azokat az eszközöket, melyekkel a nyugati hatalmak jó szándékát meg­valósíthatják. 1­0. 47/FK. Buksán államtitkár a kiutasításokról A Zsidó Nemzeti Szövetség kül­döttsége az államtitkár előtt — Több méltányosság és humanizmus . — Az Uj Kelet tudósítójától,­­ A Zsidó Nemzeti Szövetség a kiutakitás jelenlegi rendszere ellen Indított ismeretes ak­ciója során már napokkal ezelőtt fel akarta keresni Buksán államtitkárt, aki azonban nem tartózkodott Kolozsvárott. Visszaérkezése után ma délelőtt fogadta a küldöttséget, am­elynek nevében Dr. Fischer Tivadar a szövetség elnöke ismertette a készített memorandumot és az abban foglalt kívánalmakat. Buksán államtitkár rendkívül szívélyesen fogadta a küldöttséget és szokott lelkiismeretességével a legkisebb rész­­­letekbe is beható érdeklődéssel folytatott hosz­­szasan tárgyalást a küldöttség tagjaival. Sok megértés és méltányosságot mutató válaszában kijelentette, hogy a kiutasítási végzéseknek rend­szertelen és tömeges kiadása nem fog folyta­tódni, miután a kormánybiztosság már a vég­zés kibocsátása előtt alaposabban mérlegelni fogja, hogy az illető fél a kiutasítási rendelet valamely kategóriájába beleesik-e. Elismerte, hogy egyes­­ esetekben tévesen alkalmazták a rendelet némely pontjait, az evb­utáló bizottság tagjaival azonban már ismertette a rendelet hatk­ozmányainak intencióit s közmegnyugvást kelthet az államtitkár nyilatkozatának az a része, hogy azok az esetek amelyekben téve­sen alkalmaztattak a rendelet egyes intézkedé­sei, a fél kivánságára felülvizsgálat és újabb elbírálás alá kerülnek. . Jogosultnak jelentette ki az államtitkár azt a kérelmet is, hogy a zsidó nemzeti kisebb­séghez tartozó fél ügyének elbírálásánál a zsidó nemzetiség képviselője is jelen legyen, de a képviselő kiküldése a városi tanács hatáskö­rébe tartozik. Meg van azonban győződve arról, hogy a városi tanács oly egyént fog kiküldeni, akinek személyében a polgárok nemzetiségre való tekintet nélkül megbizto­tnak. Végül kijelentet­e Buksán államtitkár a lakosság megnyugtatására, hogy­ az evakuáló bizottság a humanizmus és méltányossg szem­­pontjait nem fogja szem elől téveszteni és működése nem fogja érinteni azokat, akiknek itt rendes foglalkozásuk van és es­ztepciájuk is idek­öti. Elhínerte, hogy kiutasítással, vagy más hasonló negatív intézkedésekkel a lakás f Tm imiiimii >i. miriwitmiát~mmm

Next