Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)
1920-09-02 / 47. szám
2. oldal Amiben egyetértenek lag^arországon * Josh a ultim&tt megesítsára Szép Magyarországból jönnek a hírek messzi Erdélybe, döbbent.) ' furcsák, hihetetlenek. RODjrgott Magyarországon áll a bajnoki torna két hatalmas européer között, egymásbakipaszkodva birkóznak HoWhy és Friedrich, két hete új Magyarországnak, emberek lélekzetvisszafojtva lesik a bajvivás eredményét — de tul a pártokon, tul a politika eshetőségein tul minden földi fón és rosszán, egyetlen dolog foglalkoztat közvéleményt és törvényhozást, közélet mai jöttmenteit és régi nagyhírű politikusokat, a zsidókérdés. Ebben az egy kér ’désben egyekazenperek és egyek a pártod , egyek Horthy és Friedrich, egyek Héjjas és parlament, egyek Ippolyi és Krey és Andrássy. Két héttel ezelőtt a magyar országgyűlés egyik képviselője, Hudaváry László, törvényjavasiétól nyújtott be, melynek végső tendenciája, a zsidóknak minden polgári jogoktól való megfosztása. A magyar parlament, Friedrich-párt és Horthy párt, kisgazdák és nagykeresztények egyöntetű meggyőződéssel állottak fel ülőhelyeikre, mikor szavazásra került a sor és minden ellentmondást lenyűgöző többséggel fogadták el tárgyadva a javaslatot. Igaz, a szavazásnál néhányen ülve is maradtak. Andrássy is, Apponyi is. De másnap, már újságok hasábján, cikkben, és interviul,ai siettek kimagyarázni viselkedésüket. Vig valahogyan törődésbe ne esjen, valahogy azt ne higyje, hogy Andrássy Gyula, az öreg első Andrássy politikájának letéteményese, hogy Apponyi Albert, a negyvennyolcas demokrata elveknek apostola val,hogy nemn ért egyet Bedaváry Lászlóval, amint egyszer zsidókról van szó. Hiszen igaz, nyíltan nem vállalják a Budaváry-féle programitól, de lelkükben, okfejtésülben teljesen egyútonhaladnak az „egyéni akciók“ szószólóival. A Budaváry tömeyjavaslat nyomán Andrásy gróf tarulmítm ittz .Uj Magyar Szemlében“, malynek végkörcon’duzója ay hogy a zsidóknak a magyarsághoz való asszimiu-.ciója véglete*eQ no n síUtuU «és. hogy eantlfugva ,a zsidóság a magyar néppel nem asszimiláló lett, idígen ormot-k tekintendő“. Egyébként a zsidókérdés ,adilá.is* mogo'dá a eilan fog‘«l állast és a hmulis egyéni akciókat úgy gondolja elkerülhetőnk, a zsidókérdést egyszer s mindenkorra törvényhozáslag szabályozzák. De, hogy mit fog jelenteni ,az idegen elemi jog viszonyainaktörvényhozói szabályozása*, azt a Budaváry javaslatból, Andrássy is nagyon jól tudja, a magyaroszági zsidók is nagyon jól tudják. Hiszen törvényhozási zsidó javaslatokban,igyán nincsen hiány. A Budaváry javaslattal egyidőben egy gylsik honatya javaslatot nyújtott be az iránt,hogy a zsidókat kényszer utján vigyék korhsztviz alá és az igy kikoszelt zsdókat kényszerítsék vegyes házasságok kötésére. Ám a spanyol inkvizíció, hajszálnyi pontossággal lekopírozva, minden a«4»daféa irtózatosságában. .. " És itt következik a rátán az, ami a Magyarországból érkező hírekben a döbbentőek furcsa és hihetetlen. Zsidó egyének élete, zsidó ö??z«ség polgári jogaiv napról-napra nagyobb veszedelemben és nincs rá remény, hogy a tornyosuló veszedelmdől politikailag érett, ellentállásra képes zsidóságot találjon. A pesti assziorilánsok lapja, az Egyenlőség még mindig csalja magát és a magyarországi zsidóságot régi szellemességével, hogy zsidókérdés nincs, csak antiszemita kérds. És mikor a sanremoi határozat után, a pesti hitközség egyik vezetőségi tagja, a cionista Osztem Lipót, jegyzőkönyvileg akarta megörökíteni azt, hogy a magyarországi zsidóság Palesztina kérdésében együtt halad a vita összes zsidóságával, a hitközségi választmány hazafias fölbuzdulással tiltakozott a javaslat ellen. — Döbbentsen furcsa, fájós a furcsa hírek ezek — és a legfurcsább és a legfőbb bűnnök az, hogy igazak. Lehet-e még segitani valahogyan, szegény magyarországi zsidóságon? _______________________Dr. Binéd Mózes: Zsuzsanna (3) Kis regény írta: francér filén az Uj Kelet számára ■ HARMADIK FEJEZET Ernyedt szívvel, elűtétt tagokkal törte Zsuzsánna, hogy az anyja s a siratóasszonyok felöltöztessék. Az ülanyoszolyin otthevertek szépséges ruhái, amikben érkezett: a tarka selyemszoknya, a hímezett öv, a karmazsin köpenyke, az ékköves mellpajzs s a földön az ezüsttel kivarrott szandál. De mindez nem került vissza rá. A gyűrűi is ottmaradtak, a láncai, a csutlok és a fésűk s a gyöngyfüzérek, amelyek jövet összefogták nehéz fovatrát. Csak a patyolatot adták rá, az inget, amely fehéren eltakarta fehér mezítelenségét; azután durva gyolcsba csavarták a testit, mint egy halottasszonyét. A feje és a lába fedetlen maradt. A gyülekezet elindult vele — én szép lányra, aki bündösszél! — elit az anyja. — Jaj nekünk, jaj nekünk! — fuldokolt az ősz Helen. A siratóasszonyok átadták: — Jaj annak, akit elnyel az árnyék, jaj! Jaj annak, aki alászáll a feneketlen Lepisca, jaj, jaj ! — Jaj neki, jaj! — morzsolta a jajszót a nép. Zsuzsánna nem tudta mi történik vele. Hova megy? * Csak vitte a lába, mint egy alvajárót Él-e még, vagy már meg van halva? Rég meghalt-e már, Vagy csak tegnap? Tegnap! Milyen régen volt rég, a zűrzavaros messziben, valami kiszakadt belőle az élete? Mint a felgyújtott fészekből a madár, úgy röppent ki balovi , snve s most nem érez saramit, nem tud semmit, csak szedi a libát a forró göröngyön. Fon-e agöröngy? A nap delel, de az út röge hüvös, nem, nem is hűvös, semilyen. Miért megy? Béparancsoltak, hogy menjen s most mennie kell. Temetés? Kit siratnak ? Őt? Vagy nem őt. Valamelyik szerettét? Jaj, csak nem a gyermekeit! Ez volt az első érzése tegnap óta: a gyermekei. Az anyai félelem felkavarta, felkapta a fejét, hátranézett. Annyi vád volt a tekintetében, hogy Zacharia és Lémuel, akik közvetlen követték, ijedten rebbentették arébb a nézésüket. Az ifjú Dániel látta, Zsuzsánna elmosolyodott. A két rabaszszony hozta a kisdedeit, karon ültek a gyerekek és neveltek. Mulattatta őket az út és a sokaság ... Nem ők, haha Lennek!... Talán az anyja halt meg ? " Ott jön az anyja is, mint a részeg, tántorog s a szeme piros, mint a rubin. Az apja ?... Ott lépdel oldalt, súlyosan és komoran, szinte döng a lába busuklban. Haragszik? Kire? És a férje, miért olyan feldúlt Joakin? A legjobb ember, a szive mint a kilenchuru, puha és zengedező, az éneke, mint a must. A danol a legszebben a füzek alatt, a font folyó mellett, az ő hangja a legérzékenyebb, ha sírván Jeruzsálemről. Hova tette énekes lágyságát? miért, hogy a hangja most úgy csattog, mint a haragos csákány a sziklán? Most ? Most hallgat, de ahogy összeharaja a száját, mint aki sziklát harapdál, és ahogy ,befelé öli a hangját: az állat rettenetes bömbölése. Bömbölés? Hol bömbölt ez a Joakira, mikor ? Rég, rég, régesrég, az éjjel. Jaj, az éjjel, rettenetes! Hgy éget a teste, és hogy ég most megint!. . . A vének rárohantak tegnap délután, meglesték, látták, nézték. Irtózat! Régóta nézik, minden délután, ha kimegy a kerti patakba fürödni. Csipás szemük, mint a seb, a testére tapad, ezerszer ezer seb, ahányszor nézték! Hogy fájt az éjjel, amkor Joakim ordítozott! ÚJ KELET Olasz Lap véleményese Lloyd George és Giolitti találkozásáról Róma, aug. 81. A .Messagero* a luzerni találkozással kapcsolatban azt írja, hogy szükség van a békeszerződés revidválásba. APopolo Romano* szerint a háború győzteseit a mérséklet szelleme kell hogy vezesse a szerződések végrehajtásában, a legyőzötteknek pedig lojálisan kel teljesíteniök kötelezettségeiket Az ,Iiea Nazionale* szerint a találkozásnak különös fontossága van, mivel Olaszország és Anglia közös kontinentális politikát folytat A .Gorriere d’Italia* azt írja, hogy az oroszlengyel kérdésben teljes megegyezés jött létre, de nem jelölték meg azokat az eszközöket, melyekkel a nyugati hatalmak jó szándékát megvalósíthatják. 10. 47/FK. Buksán államtitkár a kiutasításokról A Zsidó Nemzeti Szövetség küldöttsége az államtitkár előtt — Több méltányosság és humanizmus . — Az Uj Kelet tudósítójától, A Zsidó Nemzeti Szövetség a kiutakitás jelenlegi rendszere ellen Indított ismeretes akciója során már napokkal ezelőtt fel akarta keresni Buksán államtitkárt, aki azonban nem tartózkodott Kolozsvárott. Visszaérkezése után ma délelőtt fogadta a küldöttséget, amelynek nevében Dr. Fischer Tivadar a szövetség elnöke ismertette a készített memorandumot és az abban foglalt kívánalmakat. Buksán államtitkár rendkívül szívélyesen fogadta a küldöttséget és szokott lelkiismeretességével a legkisebb részletekbe is beható érdeklődéssel folytatott hoszszasan tárgyalást a küldöttség tagjaival. Sok megértés és méltányosságot mutató válaszában kijelentette, hogy a kiutasítási végzéseknek rendszertelen és tömeges kiadása nem fog folytatódni, miután a kormánybiztosság már a végzés kibocsátása előtt alaposabban mérlegelni fogja, hogy az illető fél a kiutasítási rendelet valamely kategóriájába beleesik-e. Elismerte, hogy egyes esetekben tévesen alkalmazták a rendelet némely pontjait, az evbutáló bizottság tagjaival azonban már ismertette a rendelet hatkozmányainak intencióit s közmegnyugvást kelthet az államtitkár nyilatkozatának az a része, hogy azok az esetek amelyekben tévesen alkalmaztattak a rendelet egyes intézkedései, a fél kivánságára felülvizsgálat és újabb elbírálás alá kerülnek. . Jogosultnak jelentette ki az államtitkár azt a kérelmet is, hogy a zsidó nemzeti kisebbséghez tartozó fél ügyének elbírálásánál a zsidó nemzetiség képviselője is jelen legyen, de a képviselő kiküldése a városi tanács hatáskörébe tartozik. Meg van azonban győződve arról, hogy a városi tanács oly egyént fog kiküldeni, akinek személyében a polgárok nemzetiségre való tekintet nélkül megbiztotnak. Végül kijelentete Buksán államtitkár a lakosság megnyugtatására, hogy az evakuáló bizottság a humanizmus és méltányossg szempontjait nem fogja szem elől téveszteni és működése nem fogja érinteni azokat, akiknek itt rendes foglalkozásuk van és esztepciájuk is ideköti. Elhínerte, hogy kiutasítással, vagy más hasonló negatív intézkedésekkel a lakás f Tm imiiimii >i. miriwitmiát~mmm