Uj Kelet, 1920. december (3. évfolyam, 115-138. szám)

1920-12-01 / 115. szám

2 oldal­ at írnak a jeruzsálemi lapok BkJM vélemények ma­olit palesztinai parlamentről. — Az Új Kelet tudósítójától — Jeruzsálem, nov. 20. A palesztinai zsidó sajtót hetek óta az első palesztinai nemzet­gyűlés, az Assefat Hanivcharim foglalkoztatja. A lapok legnagyobb része nagy lelkesedéssel üdvözli a palesztinai zsidóság első alkotmányos képviseletét s még az ellenzéki lapok is a megelégedés hangján írnak az Aszéfat Haniv* charim határozatairól. A „Haarez*-ben dr. Klaugner hosszú cik­ket írt az Aszéfat Hanivcharim megnyitása alkalmából. Párhuzamot von a mai idők és a babyloni szabadulás kora között. A múltban politikailag: az ellentét a szamaritánusokkal, amoritákkal és arabokkal, akik az országot a babyloni fogság idején megszállották. Gazda­ságilag: a szegény néprétegek helyzete az egyenlőtlen vagyon megoszlás miatt. Kulturális szempontból: az idegen asszonyok erkölcste­lensége és a héber nyelv elfajzásának kérdése. Ezra, de különösen Nehemia, az akkori főkor­mányzói az országnak, nem tudták egyedül megoldani ezeket a kérdéseket, szükségük volt a nép támogatására és összehívták a­­nagy gyülekezet férfiait* Javasolja tehát, hogy a mostani gyülekezetét a palesztinai zsidóságnak szintén „K’neszet Hágdalá*-nak nevezzék, mert ez a név megilleti ezt a gyűlést, amely jelentőség szempontjából a parlament és a népkonferencia között áll. A .Haaret* egy másik száma behatóan foglalkozik a palesztinai zsidóság szervezetének feladataival és a cionista világszervezethez való viszonyával. Palesztina zsidósága nem lesz többé különböző országok, nyelvek, osztályok és rítusok keveréke, amelyek a legélesebb har­cot folytatták egymás ellen, mert hiányzott a közös alap, amelyre ráállhattak volna és amely összetartotta volna őket. Az Aszéfat Hanivcharim a zsidó Palesztinát élő organizmussá fogja összeolvasztani, melyben, bár minden egyes tag megőrzi a maga sajátosságát, de meglesz a lelki egység a közös munkára, úgy a zsidó, mint a nemzsidó világnak respektálnia kell majd a palesztinai zsidóság szervezkedésének tényét Az angol politikának tradíciója, hogy meghallgatja a lakosság kívánságait és minden­esetre érdekében áll, hogy a mi segítségünket is megnyerje a mandátum határozatainak meg­valósításához. A cionista szervezet a dinamikus erő, mely a bevándorlást vezeti, szervezi, és az országot beépíti; a szervezett palesztinai zsi­dóság a statikus erő lesz, mely az új elemeket feldolgozza, megemészti és egységes testté formálja. Ugyanebben a lapban Glücksohn vissza­pillantást vet a palesztinai zsidóság politikai múltjára. A palesztinai zsidók eddig a török kormánynak, a katonai igazgatásnak és a cio­nista szervezetnek voltak alattvalói,­­ egyszóval passzív elemei voltak a történéseknek. A hely­zetnek ezután meg kell változnia. A palesztinai zsidóság sorsának i­ányításába ezentúl elhatá­rozó módon akar befolyni s ezért szükséges, hogy az összes pártok együttműködjenek. A "Dvar Hajóm", amely minden eszköz­zel küzdött az Aszéfath Hánivd­arim összehívása ellen, kijelenti, hogy az Aszéfath Hanivh­arim megalakulásának tényét tudomásul veszi és azt elismeri, jóllehet aggodalmait nem képes el­nyomni. ígéri ezzel szemben a legélesebb kri­tikát Az éles kritika azonban elmaradt. A sajtó véleménye a határozatokról teljesen egyhangú. Az összes lapok, beleértve a­­Doar Hajomot“ is, megvannak elégedve az Aszéfat Hamivh­arim tevékenységével. A többségen levő baloldali pártok, mint a sajtó nyomatékosan hangoztatja, nagy önmérsékletet tanúsítottak, amely még a legélesebb ellenzéket is megnyerte, így többek között elisme­rték az orthodoxok utólagosan eszközölt választásait és lemondottak az Aszófa hatáskörének általuk javasolt kiterjesztéséről, a vitákban az engesztelődés hangján szólottak és végül lemondottak arról, hogy a Vaad Leumi­­ban számuknak megfelelő arányban legyenek képviselve. Nem szavazták le a többségben levő szocialistákat, hanem úgyszólván önmaguk sza­vaztak maguk ellen. De épen ebben az önkén­tes megadásban mutatkozik az erejük. A sors­­ döntő pillanat kijózanította őket. Ezeket a sorokat a Doar Hajómba Ben Jehuda írta, aki tudvalevőleg a választásokon résztvett, de azután mégis az Aszéta össze ülése e­len foglalt állás. Ben Jehuda egy má­sik cikkében ezeket írja: Ki Aszéta akként vá­lasztotta meg a nemzeti tanácsot, hogy abban a bal­oldali pártok nem bírnak többséggel, jól­lehet az Aszétában m­agabm többségük van. Bár a baloldali pártok tagjai élénkebbek és po­litikaiig iskolázottabbak, m­nt a jobboldaliak, mégis a balol­al az ülés tartama alatt dics­­retreméltó politikai és taktikai engedékeny­ségről tett tanúságot. Remélhető, hogy ezt az engesztelő taktikát a Vaad Lenmiban is meg­fogják őrizni. A Vaad Leumit tehát pozitív té­nyezőnek kell tekint­nünk és bizalommal kell, hogy várjuk intézke­dseit. Az egész sajtó egyhangúig annak a vé­leménynek ad kifejezést, hogy az Aszéfat Ha­­n­vchariin legnagyobb teljesíté­nye a Vaad Leum­i (Nemzeti Tank­ ) megalakítása. Néppé lettünk, Palesztin népévé. Sehol sincsenek olyan egyhangúlag választott miniszterek, mint a Vaad­zsumi. Egészen természetes, hogy az Aszófa körül voltak hiányosságok is. Nem volt olyan lel­esedés, amilyent váltunk. A jakia­tok ne­m voltak kelő pontossággal előkészítve és a nevelésügyet csak hézagosan tárgyalta a gyülekezet. Ezz­el szemlén politikai érettséget tanúsított és a m­egértés szellemét vitte be a civakodó pártok közé. Nagyjelentőségű az Aszóra tanácskozásaiban az, hogy a nyelvkér­­kérdésről egyáltalán nem ve­t szó, mert min­denki egész te­mészetesnek tartotta, hogy itt csak egy ny.lvnek van létjogosultsága: a hé­bernek. Az egész tanácskozás alatt egy ilen­­ más szó nem hangzott el, csak héber. Olyan ■ tény ez,­mely az ország hebraizálása szem­- I pontjából nagyobb jelentőséggel bír min­den I rendeletnél és propagand­ahatnál. UJ KELET Szerda, dec 1., t11. 115 A Babarczy-különítmény littnlajstroma nem semmi köze az ellenforradalom tiszti kü­lönítményeihez. A Britanniában négy ilyen tár­saság került hurokra. A budapesti főkapitányság bűnügyi osztályán négy rendőrtisztviselő foglalkozik a britanniások ügyével. Babarczy Jenő báró ügyét dr. Szrubián Dezső rendőrkapitánynak osztot­ták ki. Babarczyról újabb dolgok derültek ki. Megjelent a rendőrségen Szimon István keres­kedő Viktor nevű fia és elmondotta, hogy négy nappal a Britannia-szálló megszállása előtt három tiszt bevitte a u­rb­án-­­­niába, ahol az egyik szobá­ban a tisztek megkínozták. A tisztek lánckereskedéssel és anyagyilkos­­sággal vádolták Szimon Viktort és csak három nap múlva bocsátották szabadon. A kínzásokat Babarczy báró vizelte, aki pénzt kért Szimon­­tól elbocsátásakor a legénység részére. Szimont szembesítették Babarczyval és azonnal fel­ismerte Babarczyban egyik bántalm­azóját. A rendőrség azt is megállapította, hogy Babarczy, néhány tiszt társával, záróra után betért egy rákospalotai vendéglőbe, ahol két rendőr a zárórára való hivatkozással távozásra szólította fel őket, mire Babarczyék a rendőröket iga­zoltatták és lefegyverezték. Babarczy ezt a főkapitányságon beismerte, az egész esetet azonban csupán­­fiatalos fellob­­banásnak­ minősítette. A nemzetgyűlés legutóbbi ülésén szóba került, hogy az Éhmanntelep társaságához egy képviselőnek is igen sok köze volt. Egy közbe­szólásból kiderült, hogy ez a gyanúsított képviselő Hir valamikor hordár, majd törzsármester volt és a választások előtt avanzsált politikussá. Beszélnek arról is, hogy Hir György álnéven vezetője lett volna az egyik ehmanntelepi cso­portnak, még­pedig annak, amely a vidéki rekvi­­rátusokat végezte. Hir György ma az elhang­zott gyanúsításokra vonatkozólag ezeket mondta : — Nincs okom tagadni, hogy tényleg lé­tesítettem egy szervezetet, amely azonban távol áll az egész mostani dologtól. Erről és ennek céljairól a kormány is tud, annál is inkább, mert fenta­rtására a kormány adta a pénzt. Amit cselekedtem, azt állom és vállalom is érte a felelősséget. Nyilatkozik az ügyben Friedrich István is, aki kijelentette, hogy a Britannia megrendsza­­bályozása csak az első lépés lehet, ha a kor­mány tényleg komolyan és eltökélten konszoli­dációt akar teremteni Nagyon csodálkozik azonban azon, hogy hogyan lehettek az elfogott egyének hosszabb idő óta Héjjas és Bibó fő­hadnagyokkal egy szállodában és miért nem igazoltatták az illetőket ők maguk és miért most végzik ezt a munkát, holott ha előbb végezték volna el, akkor sok minden baj nem történt volna meg. Büntetés helyett rehabilitálják az Ébredőket — Egy nemzet­gyűlési képviselő álnéven egy bandával vidéken rekvirált­­ Az Új Kelet tudósítójától­­ borzalmas bűncselekmények derültek ki, bizonyára hosszabb ideig fognak tartani. Türel­metlenségre nincsen semmi ok, mert a rendőr­ség és a többi hatóság a legnagyobb eréllyel dolgozik tovább. A razziákon már eddig is szá­mos egyént tartóztattak le. Az úgynevezett kü­lönítmények különböző szedett vedett elemek­ből állottak ; különös társaság volt ez, amely­Az Ébredő Magyarok Egyesületét a par­lamentben még közönséges bűnszövetkezetnek nevezték a kormány tagjai, a minisztertanács egyik legutóbbi határozatában már „nemes in­tenciójának“ jelöli meg az Egyesületet, amelyet mihamarább vissza kell adni­­hazafias műkö­désének." Az ügyészség az ébredők összes letartóz­tatott főbűnöseit több képviselő és miniszter közbenjárására szabadlábra helyezte. A minisz­tertanács pedig már a belügyminiszter útján értesítette az egyesületet azokról az intézkedé­sekről, amelyek mellett az Ébredők Egyesülete új­ból megkezdheti társadalmi tevé­kenységét. Ferdinándy Gyula belügyminiszter ki­jelen­tette a Virradat munkatársa előtt, hogy az Éb­redők Egyesületének irattárában talált összes aktákat és leveleket megvizsgálták és rendben­­lévőnek találták. Ugyanekkor a belügyminiszter az alábbi nyilatkozatot tette : " Az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetői közül jelenleg egyetlen egyén sincsen letar­tóztatva, miután ilyen szigorú intézkedés foganatosítására a vizsgálat adatai szerint semminemű ok sem látszott fönntorolni. Épen ezért meglepetéssze­rűen hallottam Ruppert képviselő súlyos vád­jait, amelyeket a Landau-féle és a Club kávé­házi események kapcsán a bírói fórumoknál állítólag terrorisztikusan eljáró ébredők ellen emelt. Ezekről az állítólagos atrocitásokról sem­miféle tudomásom nincsen. A belügyminiszter így folytatta nyilatko­zatát : — Eddig az olyan excesszusokkal szem­ben — mondta a miniszter — amilyen például a Hungáriában játszódott le,­­betolakodott ele­mek inzultálták a vacsorázó közönséget) nem rendelkeztünk hatásos fegyverekkel. A most el­fogadott statáriális törvény módot ad a legret­tentőbb büntetések alkalmazására. Lehetetlen­ség annak az állapotnak a fentartása, hogy este kile­nc óra után nem mer­nek az utcán közlekedni Bu­dapest békés polgárai. Mi vissza akarjuk adni az utcát a szabad közlekedésnek. Gróf Teleki miniszterelnök sem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy a rend helyre­állítására ígéretet ne tegyen. Most a követke­zőkben ígéri a jogrendet a Babarczy-esettel kapcsolatban: — A nyomozás folyik és tekintettel arra, hogy

Next