Uj Kelet, 1921. március (4. évfolyam, 45-70. szám)
1921-03-01 / 45. szám
2 oldal * « * Nagyvárad Nem polémia akar ez lenni, hanem barátságos helyreigazítása néhány alapvető tévedésnek. És bevalljuk őszintén: ellenfeleink és ellenségeink tévedéseinek helyreigazítása, kellő értékre való leszállítása se túlságosan lelkesített eddig bennünket. Hiszen, jó vagy rosszindulatból, félreértésből vagy értelmetleségből annyian és annyiszor tévedtek és bizonyára fognak még tévedni ellenünk, hogy hamarosan belefáradnánk mind e tévedések helyreigazításába. És nem is szükséges. Az események, a korszellem haladása és az elért eredmények minden polémiánál ékesebben emelik ki és hazudtolják meg az emberi tévedéseket, és ezek az események és eredmények olyan rohamosan követik egymást, hogy úgy érezzük, kár volna, fölösleges volna erejöket emberi szóval is alátámogatni. De a tévedésnek, a jóhiszemű tévedésnek különös esetéről van itt szó, arról az esetről, mikor a jobb kéz téved és bűnbe esik a balkéz ellen . Mikor a jobb láb jóhiszemű elhamarkodottságában belerúg a bellábba. I aztán helye és szüksége van a barátságos helyre- • igazításnak. Mert a cél felé útnak indult egész, ■agyon is nehezen fog célba érni, ha a lábak — bármennyire is jóhiszemű tévedésből, — ahelyett, hogy előre lépnének, egymást rugdalják. Nagyváradon hatalmas áradással indult meg a cionista szervezkedés. Jövő héten fognnak az egész város zsidóságára kiterjedő nagygyűlésen a helyi csoport hivatalosan megalakulni, de az előkészítő munkák, ez előzetes szervezés már jóval előrevetette a hullámait. Ehez a szervezkedéshez a nagyváradi cionista helyi szervezet nagyarányú megalakulásához fűzi, a nagyváradi mizráchi cionista testvérlapunk vezércikke, különös reflexióit. Mindenek előtt konstatálja, hogy a cionista szervezkedésről csak a lapok útján értesült és ezzel dokumentálja azt, hogy a cionista szervezkedéshez, annak céljaihoz a nagyváradi mizrachinak semmi köze sincsen. Ha ez valóban így van, akkor kár volt vele hangosan eldicsekedni. Mert csak azt bizonyítja, hogy a nagyváradi mizrachi nem érti és nem ismeri sem a cionizmus, sem a mizrachi cionizmus lényegét. Eddig az egész világon úgy történt, hogy a »klasi cionista szervezetek segítették «15 a mizrachi szervezkedést, ha erre szükség mutatkozott — és a mizrachi-szervezetek kiegészítő részei, mondjuk talán így, jobb szárnya voltak a cionista mozgalomnak. És valóban, testvérlapunk egyetlenegy cikkbe sűrítve, a tévedések, a bizonyára jóhiszemű félreértések és a zsidó nemzeti mozgalom meg nem értésének egész tömegszerű bizonyítékát adja. Ez annál keservesebben esik, mert a zsidó közvélemény félrevezetésére ad bőséges alkalmat. Emberi szempontból meg tudunk érteni minden tévedést, de szervezeti szempontból valósággal bűn, melyre nem lehet mentő körülmény az, hogy tájékozatlanságból történt és annál kevésbé, mert országvilág előtt azt a látszatot kelti, hogy a balláb el akarja gáncsolni a jobb lábat. A cionista szervezkedést egyszerűenmodern irányú, haladó szellemű reformista tendenciájú nemzeti mozgalomnak aposztrofálja aMizrachi.* A hangsúly magától értetődik a .reformista tendenciánk és a sorok között, bizonyára nem szándékos, de beleolvesható gyanúsításon van. Tudjuk jól, hogy mit jelent a zsidó vallásos életben a .reformista* szó és fogalom. Mindent ami zsidótlan, ami megtagadása és elvetése ősi nemzeti és vallási hagyományaiknak. Honnan vette aMizrachim cikkírója a meggyőződést és bátorságot, hogy a cionista mozgalmat és nevezetesen az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséget reformista mozgalommá deklarálja. Talán abból a tényből, hogy a Nemzeti Szövetség első konferenciája kimondotta, hogy a szervezet ravndon intézményében szigorúan a Sulchan-Áruch alapján áll ? Vagy talán azt se tudja cikkíró, hogy volt egyáltalán ilyen konferencia, melyen a Klajcionisták és mizrachi cionisták együtt vettek részt és amelyen épen a nagyváradi mizrachi hozzájárulásával hozták meg a határozatot, hogy az évi konferencia legfelsőbb közös szerve és egybefoglalja a cionista mozgalom minden pártárnyalatának, vagyis a mizrachi és Klas cionistáknak egyaránt és hogy így végső fokon egy szervezetnek tagjai vagyunk ? .... a cionizmus a zsidóságot materiális szemmel, kizárólag csak fajnak, nemzetiségnek, nemzetnek tekinti, melynek aztán csak egyik sajátossága .. .* .Őket a fajgyűlölet és gazdasági kényszer viszi ki az új hazába, — bennünket (mizrachistákat) ezenkívül lángoló hitünk is az ősi földre kényszerít. . .* „ . És végül ami a legnagyobb ellentét: a cionisták egy modern, talán vallási befolyástól ment Palesztinát akarnak... Ők az új otthont az általános emberi jog alapján kívánják berendezni, mi pedig a Szinaj-jog alapján, az ős zsidójog alapján.* Idézetek ezek a .Mizrachi* cikkéből. Ahány állítás, annyi tévedés és ha nem a .Mizrachiban*, tehát cionista lapban jelent volna meg, rosszhiszeműségnek kellene hinnünk, így csak sajnálatos tévedést, eltévelyedést látunk benne. Honnan veszi a cikkíró, hogy a cionizmus a zsidóságot csak fajnak és nemzetnek tekinti, melynek csak egyik sajátossága a mózesi vallás? Talán onnan, hogy a palesztinai cionista berendezkedés szigorúan az ősi zsidó vallás alapján történik, hogy a palesztinaicionista állam a szombati munkaszünetet teszi kötelezővé? Vagy erről nem tud a cikkíró? Hogy a cionistákat csak a fajgyűlölet és gazdasági kényszer viszi ki Palesztinába. Ha valamely megcsontosodott anticionista írta volna ezt, nem csodálnám. De elvtársaktól, még tudatlanságnak is sok ez és az ember hajlandó volna kétségbevonni a jóhiszeműséget. És a legcsattanóbb, alegnagyobb ellentét! Hogy a cionizmus az általános jog alapján, de a mizrachi-cionisták az ősi zsidó jog alapján akarják berendezni az új Zsidóországot. Hát arról nem tud a cikkíró, hogy Herbert Sámuelnek, a cionista kormányzónak egyik első intézkedése volt Palesztinában, hogy a talmudi jog, tehát ezős zsidó jog bevezetésére megtette az első intézkedéseket? Ha már a cionizmus lényegében és a cionista irodalomban ilyen járatlan a cikkíró, legalább azÚj Keletet illenék olvasnia. Nemrégen ugyanis épen erről a tényről írtam, ugyane helyen. És ha már a cikkíró ennyire tájékozatlan, hogy szinte rosszhiszeműségnek látszik, a nagyváradiMizrach.‘-nak mégis csak ügyelnie kellene, hogy ilyen tévedések nyondafestéket ne lássanak. Egyébként az minden bizonnyal csak jóhiszemű, de ügynemismeretből származó állításokra, a nagyváradi cionista szervezőbizottság elnöke, dr. Friedländer Sámuel már eleve is megadta a csattanó választ. Érdemesnek tartjuk szóról szóra közölni, — és a furcsa csak az, hogy maga a.Mizrachit is közli. .Uraim! — mondotta a váradi cionista elnök — én egy nemzeti alapon álló saboszgal nem akarok lenni. Mi nem az atheista zsidókat akarjuk nemzetiekké tenni, nem a zsidó egyház ellenségeit akarjuk a zsidóságba visszahozni, de azokat a nemzeti zsidókat kívánjuk hívekül, akik teljes tisztelettel hódolnak a vallásunknak, amely csak külső kényszer, vagy belső gyöngeség folytán nem lehet sajátjuk.“ Hiyják el nekem a váradi raizrachisták, hogy a klas cionista Friedländer e kijelentése, sokkal zsidóbb, sokkal megértőbb, sokkal mizrachibb, mint a mi mizrachi testvérlapunk szerencsétlen formájú hozzászólása. Dr. Binéd Mózes. Zsidócskák írta: Szabó Imre Anyuka beleszólt, pedig nem volt üzlete a asszony. Gyöngéden mondta: — Josziám édes, jól csináld az üzletet, mert magadnak is keresel. Ha sikerül, végy egy kis staffirungot. Meglett ember járjon rendesen. . A tréfás Chane néni is ösztökélte: — Aztán keress a staffirágodhoz helyes, kis menyasszonyt. Városban olyan is akad. Apus nem szerette az asszonyi bölcsességeket. — Hagyjátok, lesz neki magához való esze — szólt egy elhárító modulattal. Gondoskodtam, hogy világi ismereteket szerezen, és tudjon mindenfajta emberrel érintkezni. Külön tölcsérrel nem kell beleönteni az okosságot. És végignézett a fián. Szálas ifjú volt, acélszürke szemekkel, szökés pofaszakállal, amely az állkapocs táján pamacsban végződött. Bidermeier arca csak a pajesza körül árulta el a jesiva-bochert, bár a füle előtt növesztett haja belehullámzott gyér szakálába. Magas homloka szilárd akaratot mutatott, de vékony ajkán az idealisták finom, megértő mosolya rögződött. Nagyon büszke volt erre a fiára Átadta neki az írásokat, egy két üzleti instrukcióval látta el, a fiú azután lekonyitotta a fejét, az öreg föléje terjesztette kezeit, megáldotta. Jevorececa... Joszi fölkapta a koffert, megcsókolta az anyját és az ajtófélfán jobb eze két ujját a mezuzára tette. Apja utána szólt: — Nem kell a dolgot elsiettetni. Ha szükség lesz, maradj néhány napig a városban. Húsz perc múlva és mozdonyfütty hasította a levegőt. Josziék háza közel volt a vonathoz, a kattogást percekig ide lehetett hallani. A két asszony beszólt — Meg kellene házasítani a gyereket — szólt az anyja. . Chane néni is így vélekedett, de hozzátette : — Nem olyan fiú, akinekbeszélnie lehessen a parti. Maga fog választani, adja isten, hogy jól válasszon. Azalatt Joszit is a házasság gondolata foglalkoztatta a kupéban. A jesiva lelki terorja lefojtotta benná az ifjonti élet nemes gyönyöreit ; a szerelem forrósága keskeny nyílásokon tört föl a lelkébe, egy világi vers olvasása közben, testiséget domborító plakát előtt, vagy egy egy péntek estén, bőséges vacsora után. Elhatározta, hogy véget vet az önkínzásnak. Megnősül. Fantáziája a vonat egyenletes rázása közben kirajzolta benne a házasság néhány várható előzményét. Modern nőt akart és tudta, hogy ezeket szellemességgel lehet leginkább meghódítani. Néhány Saphir viccet idézett emlékezetébe, amiket a háztűznéző alkalmával el fog majd sütni. Előre örült, milyen derfzt kelt majd, ha beszélgetés elatt hirtelen abbahagyja a szót, lehajol és a kisasszony megkérdezi: hogyan mit keres, elejtett talán valamit ? Igen, a beszédem semát keresem, amit az imént elvesztettem, tisztelt nagysád. Vagy léghajókra tereli a szélt. Beszól a különböző légi alkalmatosságokról. Aztán elsóhajtja, mennyire szeretne egy repülőgépet — Mire kell az magának? — fogja kérdezni a kisasszony. Hogy fölhajtsak rajta a légváraimba. Emelkedett hangulat számára is vannak dolgai. Bizonyára szó lesz, hogyne lenne szó, a házasságról Erről egy vicces német mondása van: Vater w rden ist nicht schwer Vater sein dagegen sehr. Vagy szavalni fog egy egész verset a hozományról. Sie hat nichts uud du desgleichen; Dennoch wollt ihr, wie ich sehe, Zu dem Bund der heil’gen Ehe Euch bereits die Hände reichen. Kinder, seid ihr denn bei Sinnen ? Überlegt euch das Kapitel! Ohne die gehör'gen Mittel Soll man keinen Krieg beginnen. Jó, ha az ember már fiatalon szerzett egy kis műveltséget. UJ KELET Kedd, 1921 március 1., IV. évf. 45 az. Javul a szerb-bolgár viszony Szófia, febr. 25. (Daraián.) A szerb bolgár diplomáciai viszony javulni kezd. Mindkét állam Konstantin politikája ellen foglal állást.