Uj Kelet, 1921. március (4. évfolyam, 45-70. szám)

1921-03-01 / 45. szám

2 oldal * « * Nagyvárad Nem polémia akar ez lenni, hanem ba­rátságos helyreigazítása néhány alapvető téve­désnek. És bevalljuk őszintén: ellenfeleink és ellenségeink tévedéseinek helyreigazítása, kellő értékre való leszállítása se túlságosan lelkesí­­tett eddig bennünket. Hiszen, jó vagy rosszin­dulatból, félreértésből vagy értelmetle­ségből annyian és annyiszor tévedtek és bizonyára fognak még tévedni ellenünk, hogy hamarosan belefáradnánk mind e tévedések helyreigazítá­sába. És nem is szükséges. Az események, a korszellem haladása és az elért eredmények minden polémiánál ékesebben emelik ki és ha­zudtolják meg az emberi tévedéseket, és ezek az események és eredmények olyan rohamosan követik egymást, hogy úgy érezzük, kár volna, fölösleges volna erejöket emberi szóval is alá­támogatni. De a tévedésnek, a jóhiszemű téve­désnek különös esetéről van itt szó, arról az esetről, mikor a jobb kéz téved és bűnbe esik a balkéz ellen . Mikor a jobb láb jóhiszemű el­hamarkodottságában belerúg a bellábba. I­­ az­tán helye és szüksége van a barátságos helyre- • igazításnak. Mert a cél felé útnak indult egész, ■agyon is nehezen fog célba érni, ha a lábak — bármennyire is jóhiszemű tévedésből, — ahelyett, hogy előre lépnének, egymást rugdalják. Nagyváradon hatalmas áradással indult meg a cionista szervezkedés. Jövő héten fog­nnak az egész város zsidóságára kiterjedő nagy­gyűlésen a helyi csoport hivatalosan megalakulni, de az előkészítő munkák, ez előzetes szervezés már jóval előrevetette a hullámait. Ehez a szer­vezkedéshez a nagyváradi cionista helyi szervezet nagyarányú megalakulásához fűzi, a nagyváradi m­izráchi cionista testvérlapunk vezércikke, kü­lönös reflexióit. Mindenek előtt konstatálja, hogy a cionista szervezkedésről csak a lapok útján értesült és ezzel dokumentálja azt, hogy a cio­nista szervezkedéshez, annak céljaihoz a nagy­váradi mizrachinak semmi köze sincsen. Ha ez valóban így van, akkor kár volt vele hangosan eldicsekedni. Mert csak azt bizonyítja, hogy a nagyváradi mizrachi nem érti és nem ismeri sem a cionizmus, sem a mizrachi cionizmus lé­nyegét. Eddig az egész világon úgy történt, hogy a »klasi cionista szervezetek segítették «15 a mizrachi szervezkedést, ha erre szükség mutatkozott — és a mizrachi-szervezetek ki­egészítő részei, mondjuk talán így, jobb szár­nya voltak a cionista mozgalomnak. És valóban, testvérlapunk egyetlenegy cikkbe sűrítve, a tévedések, a bizonyára jóhi­szemű félreértések és a zsidó nemzeti mozga­lom meg nem értésének egész tömegszerű bi­zonyítékát adja. Ez annál keservesebben esik, mert a zsidó közvélemény félrevezetésére ad bőséges alkalmat. Emberi szempontból meg tudunk érteni minden tévedést, de szervezeti szempontból valósággal bűn, melyre nem lehet mentő körülmény az, hogy tájékozatlanságból történt és annál kevésbé, mert országvilág előtt azt a látszatot kelti, hogy a balláb el akarja gáncsolni a jobb lábat. A cionista szervezke­dést egyszerűen­­modern irányú, haladó szel­lemű reformista tendenciájú nemzeti mozgalom­­­nak aposztrofálja a­­Mizrachi.* A hangsúly magától értetődik a .reformista tendenciánk és a sorok között, bizonyára nem szándékos, de beleolvesható gyanúsításon van. Tudjuk jól, hogy mit jelent a zsidó vallásos életben a .re­formista* szó és fogalom. Mindent ami zsidót­­lan, ami megtagadása és elvetése ősi nemzeti és vallási hagyományaiknak. Honnan vette a­­Mizrachim cikkírója a meggyőződést és bátor­ságot, hogy a cionista mozgalmat és nevezete­sen az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséget re­formista mozgalommá deklarálja. Talán abból a tényből, hogy a Nemzeti Szövetség első kon­ferenciája kimondotta, hogy a szervezet ravn­­don intézményében szigorúan a Sulchan-Áruch alapján áll ? Vagy talán azt se tudja cikkíró, hogy­ volt egyáltalán ilyen konferencia, melyen a Klaj­cionisták és mizrachi­ cionisták együtt vettek részt és amelyen épen a nagyváradi mizrachi hozzájárulásával hozták meg a hatá­rozatot, hogy az évi konferencia legfelsőbb kö­zös szerve és egybefoglalja a cionista mozga­lom minden pártárnyalatának, vagyis a miz­­rachi és Klas cionistáknak egyaránt és hogy így végső fokon egy szervezetnek tagjai vagyunk ? .... a cionizmus a zsidóságot materiá­lis szemmel, kizárólag csak fajnak, nemzeti­ségnek, nemzetnek tekinti, melynek aztán csak egyik sajátossága .. .* .Őket a fajgyűlölet és gazdasági kény­szer viszi ki az új hazába, — bennünket (miz­­rachistákat) ezenkívül lángoló hitünk is az ősi földre kényszerít. . .* „ . És végül ami a legnagyobb ellentét: a cionisták egy modern, talán vallási befolyás­tól ment Palesztinát akarnak... Ők az új otthont az általános emberi jog alapján kíván­ják berendezni, mi pedig a Szinaj-jog alapján, az ős zsidójog alapján.* Idézetek ezek a .Mizrachi* cikkéből. Ahány állítás, annyi tévedés és ha nem a .Mizrachiban*, tehát cionista lapban jelent volna meg, rosszhiszeműségnek kellene hin­nünk, így csak sajnálatos tévedést, eltévelye­­dést látunk benne. Honnan veszi a cikkíró, hogy a cionizmus a zsidóságot csak fajnak és nemzetnek tekinti, melynek csak egyik sajá­tossága a mózesi vallás? Talán onnan, hogy a palesztinai cionista berendezkedés szigorúan az ősi zsidó vallás alapján történik, hogy a palesztinai­­cionista­ állam a szombati munka­szünetet teszi kötelezővé? Vagy erről nem tud a cikkíró? Hogy a cionistákat csak a fajgyűlölet és gazdasági kényszer viszi ki Palesztinába. Ha valamely megcsontosodott anticionista írta volna ezt, nem csodálnám. De elvtársaktól, még tudatlanságnak is sok ez és az ember hajlandó volna kétségbevonni a jóhiszeműsé­get. És a legcsattanóbb, a­­legnagyobb ellen­tét­! Hogy a cionizmus az általános jog alap­ján,­­­ de a mizrachi-cionisták az ősi zsidó jog alapján akarják berendezni az új Zsidó­országot. Hát arról nem tud a cikkíró, hogy Herbert Sámuelnek, a cionista kormányzónak egyik első intézkedése volt Palesztinában, hogy a talmudi jog, tehát ez­­ős zsidó jog­ beve­zetésére megtette az első intézkedéseket? Ha már a cionizmus lényegében és a cionista irodalomban ilyen járatlan a cikkíró, legalább az­­Új Keletet­ illenék olvasnia. Nemrégen ugyanis épen erről a tényről írtam, ugyane helyen. És ha már a cikkíró ennyire tájéko­zatlan, hogy szinte rosszhiszeműségnek lát­szik, a nagyváradi­­Mizrach.‘-nak mégis csak ügyelnie kellene, hogy ilyen tévedések nyon­­dafestéket ne lássanak. Egyébként a­z minden bizonnyal csak jóhiszemű, de ügynemismeretből származó állításokra, a nagyváradi cionista szervező­­bizottság elnöke, dr. Friedländer Sámuel már eleve is megadta a csattanó­ választ. Érde­mesnek tartjuk szóról szóra közölni, — és a furcsa csak az, hogy maga a­­.Mizrachit is közli. .Uraim! — mondotta a váradi cionista elnök — én egy nemzeti alapon álló sabosz­­gal nem akarok lenni. Mi nem az atheista zsidókat akarjuk nemzetiekké tenni, nem a zsidó egyház ellenségeit akarjuk a zsidóságba visszahozni, de azokat a nemzeti zsidókat kí­vánjuk hívekül, akik teljes tisztelettel hódolnak a vallásunknak, amely csak külső kényszer, vagy belső gyöngeség folytán nem lehet sa­játjuk.“ H­iyják el nekem a váradi raizrachisták, hogy a klas cionista Friedländer e kijelentése, sokkal zsidóbb, sokkal megértőbb, sokkal mizrachibb, mint a mi mizrachi testvérlapunk szerencsétlen formájú hozzászólása. Dr. Binéd Mózes. Zsidócskák írta: Szabó Imre Anyuka beleszólt, pedig nem volt üzlete a asszony. Gyöngéden mondta: — Joszi­­­ám édes, jól csináld az üzletet, mert maga­dnak is keresel. Ha sikerül, végy egy kis staffirungot. Meglett ember járjon ren­desen. . A tréfás Chane néni is ösztökélte: — Aztán keress a staffirágodhoz helyes, kis menyasszonyt. Városban olyan is akad. Apus nem szerette az asszonyi bölcses­ségeket. — Hagyjátok, lesz neki magához való esze — szólt egy elhárító mo­dulattal. Gon­doskodtam, hogy világi ismereteket szerezen, és tudjon mindenfajta emberrel érintkezni. Külön tölcsérrel nem kell beleönteni az okosságot. És végignézett a fián. Szálas ifjú volt, acélszürke szemekkel, szökés pofaszakállal, amely az állkapocs táján pamacsban végződött. Bidermeier arca csak a pajesza körül árulta el a jesiva-bochert, bár a füle előtt növesztett haja belehullámzott gyér szakálába. Magas homloka szilárd akara­tot mutatott, de vékony ajkán az idealisták finom, megértő mosolya rögződött. Nagyon büszke volt erre a fiára Átadta neki az írásokat, egy két üzleti instrukcióval látta el, a fiú azután lekonyitotta a fejét, az öreg föléje terjesztette kezeit, meg­áldotta. Jevorec­ec­a... Joszi fölkapta a koffert, megcsókolta az anyját és az ajtófélfán jobb eze két ujját a mezuzára tette. Apja utána szólt: — Nem kell a dolgot elsiettetni. Ha szükség lesz, maradj néhány napig a városban. Húsz perc múlva é­s mozdonyfütty ha­sította a levegőt. Josziék háza közel volt a vonathoz, a kattogást percekig ide lehetett hallani. A két asszony beszólt — Meg kellene házasítani a gyereket — szólt az anyja. . Chane néni is így vélekedett, de hozzá­tette : — Nem olyan fiú, akinek­­beszélnie le­hessen a parti. Maga fog választani, adja isten, hogy jól válasszon. Azalatt Joszit is a házasság gondolata foglalkoztatta a kupéban. A jesiva lelki ter­orja lefojtotta benná az ifjonti élet nemes gyönyö­reit ; a szerelem forrósága keskeny nyílásokon tört föl a lelkébe, egy világi vers olvasása közben, testiséget domborító plakát előtt, vagy egy egy péntek es­tén, bőséges vacsora után. Elhatározta, hogy véget vet az önkínzás­­nak. Megnősül. Fantáziája a vonat egyenletes rázása közben kirajzolta benne a házasság néhány várható előz­ményét. Modern nőt akart és tudta, hogy eze­ket szellemességgel lehet leginkább meghódítani. Néhány Saphir viccet idézett emlékezetébe, amiket a háztűznéző alkalmával el fog majd sütni. Előre örült, milyen derfzt kelt majd, ha beszélgetés elatt hirtelen abbahagyja a szót, lehajol és a kisasszony megkérdezi: h­ogyan mit keres, elejtett talán valamit ? Igen, a beszédem sem­­át keresem, amit az imént elvesztettem, tisztelt nagysád. Vagy léghajókra tereli a szélt. Beszól a különböző légi alkalmatosságokról. Aztán el­sóhajtja, mennyire szeretne egy repülőgépet — Mire kell az magának? — fogja kér­dezni a kisasszony. Hogy fölhajtsak rajta a légváraimba. Emelkedett hangulat számára is vannak dolgai. Bizonyára szó lesz, hogyne lenne szó, a házasságról Erről egy vicces német mon­dása van: Vater w rden ist nicht schwer Vater sein dagegen sehr. Vagy szavalni fog egy egész verset a ho­zományról. Sie hat nichts uud du desgleichen; Dennoch wollt ihr, wie ich sehe, Zu dem Bund der heil’gen Ehe Euch bereits die Hände reichen. Kinder, seid ihr denn bei Sinnen ? Überlegt euch das Kapitel! Ohne die gehör'gen Mittel Soll man keinen Krieg beginnen. Jó, ha az ember már fiatalon szerzett egy kis műveltséget. UJ KELET Kedd, 1921 március 1., IV. évf. 45 az. Javul a szerb-bolgár viszony Szófia, febr. 25. (Daraián.) A szerb bolgár diplomáciai viszony javulni kezd. Mindkét állam Konstantin politikája ellen foglal állást.

Next