Uj Kelet, 1921. április (4. évfolyam, 71-93. szám)
1921-04-01 / 71. szám
2 olds' Magyarországon is átigazodnak a zsidók Történelmi kényszerűségek alatt ébredt magára a zsidóság. A cionizmus nem a meggondolás eredménye, hanem a revulációé. Sokszor a zsidóság megeszmélése inkább hirtelen kirobbanásra emlékeztet, de az csak látszatra ilyen, a történelmi fejlődés a váratlannak tetsző átigazulásban is felismerhető. Magyarországban is így történt. Ott a kurzus körbe zárta a zsidóságot és rászólt, hogy addig ki ne épjen a körből, míg magamagát meg nem tagadta. Egy históriai rész ötletet plagizált az álkeresztény irányzat és elfelejtette, hogy királyoknak sikerülhet talán béke vagy háború felett dönteni, mielőtt egy sebtiben rajzolt körből kilépnének, ahhogy az ama gyöngeelméjű Ptolemäus egyptomi királynak is sikerült a római követ parancsára, de a£ egyptomi nép a királyi elhatározás után is hű maradt önmagához. A magyar zsidóságot is hiába rekesztette bűvös körbe a reakció, abban is történelmi fejlődésének alapján állott és a kíméletlen nyomás nem vezethetett máshoz, csak a magáraismeréshez. A zsidók, akiktől vallomást követeltek, azt mondták: cionisták vagyunk. Nem mind mondja még, de sokan mondják és a világoslátású és jóakaratú keresztények, akiket a kurzus ugyanabba a körbe zárt, még a zsidóság ama rétegében is látnak már a rneg■emzetiesedés felé, való törekvést, akik ma még igen messze állnak a cionizmustól. Szász Zoltán is ezek közül való. Nyitott szemmel nézi a magyar eseményeket és félelem nélkül mondja meg róluk a véleményét. A Bécsben megjelenő „Jövőnk” nek Budapestről küldött húsvéti cikkében többek között ezeket írja: — A Chamberlain után nagy tudátosan szíriainak nevezett szellemnek a visszaszorításáról beszélni nem lehet. Sohase volt Budapest olyan zsidóváros, mint most.Az üldözés megnövelte a zsidók származási önérzetét s nők és férfiak, akik egyetlen héber szót se a adnak s fogalmuk sincsen holmi zsidó kultúráról, cionistának vallják magukat. Igaz, hogy nem tudják, mi a cionizmus, de dacból fölveszik ezt a címzést. Legszembeszökőbb tünete ennek az elzsidó p orfisnak a zsidó irodalom föllendülése. Három hetilap is godoskodik róla: az „Egyenlőség”, melyet régebben humoros mellékzöngék nélkül még a zsidók se emlegettek, komoly publicisztikai fórummá nőtte ki magát. Valósággal a liberalizmus legfőbb bástyájává, mivel az úgynevezett liberális lapokat a cenzura jobban nyűgözi, mint ezt a felekezeti lapot. A „Mult és Jövő* meg a „Zsidó Szemle* pedig egyenesen cionisták s a magyarságból kipofozott zsidókba nagy buzgalommal szivatyúzzák a zsidó önérzetet. Szász Zoltán jó megfigyelő, de a néptömegek pszichológiáját csak gyöngén érti. A zsidó nép lelkét egyáltalán nem érti, bárha ő azok közé a kevesek közé tartozik, akik mindig igazságosan ítélték meg a zsidó intellektus törekvéseit. A zsidók nem dacból vallják cionistáknak magukat. A faji megérzés nem dacos demonstráció kifelé, hanem megtisztulásafelé, amit történelmi kényszerűségek készítenek elő. A magyar zsidó fajsúlyát nem sokra becsülték a külföldön azelőtt, de a mai fejlődések mutatják, hogy sok érték volt a magyar zsidóban és becses anyagul olvadhat még be a nemzeti zsidóságba. Szász Zoltán abban is téved, hogy azt sem tudják, mi a cionizmus. A cionizmus nem misztérium, amit csak a beavatottak ismernek. A cionizmus faji és nemzeti zsidóságot jelent. Ezt meg lehet érteni és aki egyszer ráérez a zsidóságára, az már cionista. _ Harding nem ismeri el a szovjetkormányt. Paris, márc. 29. Washingtoni jelentés szerint Harding elnök a legközelebbi napokban meg fogja jelölni azokat az irányvonalakat, amelyeket Amerika Szovjetoroszországgal szemben követni fog. Bár még ismeretlen, hogy milyen irányban akar Harding Wilson politikáján változtatni, annyi bizonyos, hogy Harding Szovjetoroszország elismerését meg fogja tagadni. Harding elnök véleménye az orosz kérdésben ellentétes Hoover kereskedelemügyi miniszterével. Míg Hoover a Szovjetoroszországgal való kereskedelmi összeköttetésről se akar tudni, addig Harding mozgásba akarja hozni az orosz ipari termelést, mert véleménye szerint erre a világ gazdasági egyensúlyának szüksége van. ül Cícf Péntek 1 április 1- IV évf. 71 az. . tfjtfeV fMív a ♦. Az ellenzék vádirata a kormány ellen Cáfolják a Mánia—Bratiana tárgyalás hírét — Az Uj Kelet tudósítójától — Az „Uj Kelet* mai száma fenntartással közölte az „îndreptarea* ama hírét, hogy Mania, mielőtt elutazott a fővárosból, együttműködésről tanácskozott Bratianuval. A kormány félhivatalosának erre a valószínűtlenül hangzó hírére meg is érkezett nyomban a cáfolat. Az „Adeverul* ugyanis a következőket írja az állítólagos tárgyalásról: Mania nem tárgyalt Bratianuval „ A kormány félhivatalosa tegnapi számában azt írja, hogy Vajda ezerholdas és hogy Maniu Bratianuval tárgyalt. Az ügyet tisztázandó, illetékes helyre fordultunk, ahol ezt a felvilágosítást kaptuk : — A kormány félhivatalosa azt hiszi, hogy szenzációs hírek komportálásával zavart fog előidézni a közvéleményben és el fogja terelni a figyelmet a kormány megrendült helyzetéről. Valamint a Vajda-féle 3000 hold a holdban van, azonképpen Maniu találkozása Bratianuval a Marson történt meg.* Egyébként a nemzeti párt kolozsvári lapja, a „Patria” is cáfolja a Maniu—Bratianuféle találkozást. Az ellenzék újabb kiáltványa A szövetkezett ellenzék, amely több képviselő kizárása miatt tíz napigvoltartja magát a kamara üléseről, annál élénkebb igitációt fejtett ki a kormány ellen a parlamenten kívül. Népgyűlés népgyűlést és manifesztum manifesztumot követ. Kolozsváronvasárnapra hirdetett meetinget az ellenzék, amelyen Maniu Gyulán kívül néhány más ellenzéki képviselő is részt akart venni. A belügyi államtitkárágtól kapott értesülésünk szerint a kolozsvári meeting megtartása még nem biztos, mert Argetoianu belügyminiszter fentartotta magának a jogot, hogy a gyűlések engedélyezése felett rendelkezzék. Lehetséges, hogy a belügyminiszter az utolsó pillanatban megakadályozza az ellenzék kolozsvári demonstrációs gyűlését. Tegnapi számunkban jeleztük, hogy az ellenzék egy második manifesztumot bocsátott ki, amely többek között így hangzik: Polgárok! Országunk élén több mint egy év óta a csokorok (a bojárok csúfneve) kormánya áll. Ennek feje Avererescu. Több mint egy éve várjuk, hogy az ország tanácsa elé kerüljenek a föld- és jogosztó javaslatok, amelyek a szegényeket földhöz és joghoz juttatják. A parasztpárt és nemzeti ellenzék szövetkezeti pártjai szüntelenül követelték ezeknek a törvényjavaslatoknak a beterjesztését, de a kormány mind el akarta fojtani hangunkat, amikor kiállottunk, hogy az egész ország hallja meg a jogtalanságot és az elnyomást. Kiáltottunk, mikor megtudtuk, hogy az elnyomás kormánya egyben a becstelenség kormánya is. Kiáltottunk és kényszerítettük Taslaoanu minisztert, aki fosztogatta az országot, hogy távozzon a miniszteri székből. Kiáltottunk, amikor megtudtuk, hogy Argetoianu miniszter az ország hitelét egy Schuller nevű uzsorásnak szolgáltatta ki. Az ország tíz meg tíz millióval károsodott, de a kormány megakadályozta a törvényes vizsgálatot, amely kiderítette volna, hogy miként történt ez a rablás. Egy év múlva került a szenátus elé az agrárreform. Ez a törvény nem a parasztok törvénye, hanem a bojárok törvénye. A nagybirtokosoknak minél több földet akar meghagyni, az árát pedig az évi bér hatvan sorosában állapítja meg. Mi megmondtuk, hogy ilyen törvényt el nem fogadunk. Erre ürügyet kerestek, hogy eltávolítsanak bennünket az ország tanácsából. Polgárok! Mi azt hissük, hogy megtettük kötelességünket, ahogyan azt a parasztság és a munkásság jogai megkívánják és most azt kérdezzük tőletek, hogy helyesen jártunk-e el akkor, mikor azt mondtuk, hogy az ország pénze csak a közjót szolgálja és hogy jól tesszük, ha azt tartjuk, hogy a földtörvény olyan törvény legyen, mely az oly régóta várt teljes jogot megadja. Tudomástokra adjuk, hogy mi nem szavaztuk meg a szenátusban az igazságtalan földtörvényt, melyet Averescu odavitt, hogy ne okoljatok bennünket, ha sok ember marad majd föld nélkül. Most, mikor tudjátok, hogy mily nehéz harcot vívunk a parasztok és munkások jogainak a védelmére, kérünk benneteket, támogassatok minket, mert csak így érhetjük el, hogy a jog és igazság uralkodjon ebben az országban.* A kanada ülésén Take Jonescu külügyminiszter nyilatkozott a Habsburgok visszatéréséről. Az ülésnek ezt a részét más helyen közöljük. Ezután Cocea képviselő kérdezi, igaz e, hogy a kormány kérni fogja a költségvetés tárgyalásának elhalasztását. Take Jonescut jelenti, Cocea értesülései tévesek, mivel a kormány holnap javaslatot terjeszt be, amelyben kérni fogja a jelenl°gi költségvetés egy tizenketted részének a következő hónapra szóló megszavazását, aminek alapján a fizetéseket eszközölni és a behajtásokat végezni fogják egészen a költségvetés megszavazásáig. Ezután megszavazzák részleteiben is a petróleumárusítás monopóliumáról szóló törvényjavaslatot. Palesztinai rabbik kongresszusa A kormányzó beszéde Az Új Kelet tudósítójától. — Jeruzsálem, márc. 25. A palesztinai rabbik a napokban kongresszust tartottak a jeruzsálemi Béth Jeszomim (árvaház) nagytermében, amelyen az összes világi hatóságok is képviselve voltak. A fényesen díszített teremben az egész kongresszus állva ünnepelte a hatóságok képviselőit, akik között Herbert Samuel kormányzó vezetésével megjelent Normann Beniwich az igazságügyi hivatal vezetője, Stors kerületi igazgató. Hoy lord, a kormányzó szárnysegéde és David Jahin, a jeruzsálemi községtanács elnöke. Kuh rabbi nyitotta meg a kongresszust. Beszédében rámutatott a nap jelentőségére és méltatta azt a lélekemelő tényt, hogy évezredes számkivetés után a zsidó nemzet újból ősei földjén él. Normann Bentwick, az igazságügyi hivatal vezetője megemlékezik arról a nagyfontosságú eseményről, hogy a galatból őshazájába visszatért zsidó nép első kötelességének tekintette újból felállítani a szinhednont. „Most, amikor visszatértünk a Szentföldre* — mondotta Normann Bentwick— „meg kell tennünk mindent, hogy a törvények tiszteletét biztosítsuk, amint azt Nabemia tette a maga idejében.* Majd Herbert Samuel kormányzó emelkedett szólásra és a jelenlevők feszült figyelme mellett többek között ezeket mondotta: — Hivatalba lépésem pillanatától kezdve tudtam, hogy az állami konszolidáció legerősebb szervei a zsidó hitközségek lesznek. Ezért örömmel üdvözlöm a hitközségek ma itt összegyűlt egyházi vezetőit. Biztosíthatom Önöket, hogy a világi közigazgatás soha nem fog a hitközségek belügyeibe jogtalanul avatkozni és remélem, hogy a legszebb összhangban fogunk tudni együttműködni államunk felépítésében. Bizottságot neveztem ki, hogy a hitközségi ügyeket tanulmányozza és ennek a bizottságoknak a javaslata alapján írtuk ki a rabbitanácsi választásokat. Sajnálom, hogy az egyházi ügyek vezetésére nem lehetett főrabbit kinevezni, remélem azonban, hogy a most működő szefárd és askanáz főrabbik működése harmonikus lesz. A világ tizenöt millió zsidójának szeme most kizárólag Erec Jiszráelen csüng és kell hogy mi a zsidóegység követendő példáját mutassuk. Egység és szeretet uralkodjék Jiszrael földjén, hogy a világon szétszórt minden zsidónak öröme legyen hazájában. Elnapolták az olasz kamarát Róma, márc. 30. Giolittinek sikerült a kamarát egy hónapra elnapoltatnia. A kormánynak ez a lépése nagy vihart váltott ki a kamara ülésén. A szocialisták antimonarchikus tüntetést rendeztek. Giolittinek ragaszkodnia kellett a kamara elnapolásához, mert a kormány helyzete a pártok egyöntetű támadása miatt rendkívül bizonytalan volt.