Uj Kelet, 1921. április (4. évfolyam, 71-93. szám)

1921-04-01 / 71. szám

2 olds' Magyarországon is átigazodnak a zsidók Történelmi kényszerűségek alatt ébredt magára a zsidóság. A cionizmus nem a meg­gondolás eredménye, hanem a revulációé. Sok­szor a zsidóság megeszmélése inkább hirtelen kirobbanásra emlékeztet, de az csak látszatra ilyen, a történelmi fejlődés a váratlannak tet­sző átigazulásban is felismerhető. Magyaror­szágban is így történt. Ott a kurzus körbe zárta a zsidóságot és rászólt, hogy addig ki ne épjen a körből, míg magamagát meg nem tagadta. Egy históriai rész ötletet plagizált az álkeresztény irányzat és elfelejtette, hogy kirá­lyoknak sikerülhet talán béke vagy háború felett dönteni, mielőtt egy sebtiben rajzolt körből kilépnének, ahhogy az ama gyöngeelméjű Ptolemäus egyptomi királynak is sikerült a római követ parancsára, de a£ egyptomi nép a királyi elhatározás után is hű maradt önma­­gához. A magyar zsidóságot is hiába rekesz­tette bűvös körbe a reakció, abban is törté­nelmi fejlődésének alapján állott és a kímélet­len nyomás nem vezethetett máshoz, csak a magáraismeréshez. A zsidók, akiktől vallomást követeltek, azt mondták: cionisták vagyunk. Nem mind mondja még, de sokan mondják és a világoslátású és jóakaratú keresztények, aki­ket a kurzus ugyanabba a körbe zárt, még a zsidóság ama rétegében is látnak már a rneg­­■emzetiesedés felé, való törekvést, akik ma még igen messze állnak a cionizmustól. Szász Zoltán is ezek közül való. Nyitott szemmel nézi a magyar eseményeket és féle­lem nélkül mondja meg róluk a véleményét. A Bécsben megjelenő „Jövőnk” nek Budapest­ről küldött húsvéti cikkében többek között ezeket írja: — A Chamberlain után nagy tudátosan szíriainak nevezett szellemnek a visszaszorításáról beszélni nem lehet. Sohase volt Budapest olyan zsidóváros, mint most.­Az üldözés megnövelte a zsidók származási önérzetét s nők és férfiak, akik egyetlen héber szót se a adnak s fogalmuk sin­csen holmi zsidó kultúráról, cionistának vallják magukat. Igaz, hogy nem tudják, mi a cionizmus, de dacból fölveszik ezt a címzést. Legszembe­­szökőbb tünete ennek az elzsidó p orfisnak a zsidó irodalom föllendülése. Három hetilap is godoskodik róla: az „Egyenlőség”, melyet ré­gebben humoros mellékzöngék nélkül még a zsidók se emlegettek, komoly publicisztikai fó­rummá nőtte ki magát. Valósággal a liberaliz­mus legfőbb bástyájává, mivel az úgynevezett liberális lapokat a cenzura jobban nyűgözi, mint ezt a felekezeti lapot. A „Mult és Jövő* meg a „Zsidó Szemle* pedig egyenesen cionis­­­­ták s a magyarságból kipofozott zsidókba nagy buzgalommal szivatyúzzák a zsidó önérzetet. Szász Zoltán jó megfigyelő, de a néptö­megek pszichológiáját csak gyöngén érti. A zsidó nép lelkét egyáltalán nem érti, bárha ő azok közé a kevesek közé tartozik, akik mindig igazságosan ítélték meg a zsidó intellektus tö­rekvéseit. A zsidók nem dacból vallják cionis­táknak magukat. A faji megérzés nem dacos demonstráció kifelé, hanem megtisztulás­­afelé, amit történelmi kényszerűségek készítenek elő. A magyar zsidó fajsúlyát nem sokra becsülték a külföldön azelőtt, de a mai fejlődések mutat­ják, hogy sok érték volt a magyar zsidóban és becses anyagul olvadhat még be a nemzeti zsi­dóságba. Szász Zoltán abban is téved, hogy azt sem tudják, mi a cionizmus. A cionizmus nem misztérium, amit csak a beavatottak is­mernek. A cionizmus faji és nemzeti zsidósá­got jelent. Ezt meg lehet érteni és aki egyszer ráérez a zsidóságára, az már cionista. _ Hard­ing nem ismeri el a szovjet­­kormányt. Paris, márc. 29. Washingtoni jelentés szerint Harding elnök a legközelebbi napokban meg fogja jelölni azokat az irányvonalakat, amelyeket Amerika Szovjetoroszországgal szemben követni fog. Bár még ismeretlen, hogy milyen irányban akar Harding Wil­son politikáján változtatni, annyi bizonyos, hogy Harding Szovjetoroszország elismerését meg fogja tagadni. Harding elnök véleménye az orosz kérdés­ben ellentétes Hoover kereskedelemügyi miniszteré­vel. Míg Hoover a Szovjetoroszországgal való keres­kedelmi összeköttetésről se akar tudni, addig Har­ding mozgásba akarja hozni az orosz ipari termelést, mert véleménye szerint erre a világ gazdasági egyen­súlyának szüksége van. ül Cícf Péntek 1 április 1- IV évf. 71 az. . tfjtfeV fMív a ♦. Az ellenzék vádirata a kormány ellen Cáfolják a Mánia—Brat­ia­na tárgyalás hírét — Az Uj Kelet tudósítójától — Az „Uj Kelet* mai száma fenntartással közölte az „îndreptarea* ama hírét, hogy Mania, mielőtt elutazott a fő­városból, együtt­működésről tanácskozott Bratianuval. A kor­mány félhivatalosának erre a valószínűtlenül hangzó hírére meg is érkezett nyomban a cáfolat. Az „Adeverul* ugyanis a következőket írja az állítólagos tárgyalásról: Mania nem tárgyalt Bratianuval „ A kormány félhivatalosa tegnapi szá­mában azt írja, hogy Vajda ezerholdas és hogy Maniu Bratianuval tárgyalt. Az ügyet tisztázandó, illetékes helyre fordultunk, ahol ezt a felvilágosítást kaptuk : — A kormány félhivatalosa azt hiszi, hogy szenzációs hírek komportálásával zavart fog előidézni a közvéleményben és el fogja terelni a figyelmet a kormány megrendült helyzetéről. Valamint a Vajda-féle 3000 hold a holdban van, azonképpen Maniu találkozása Bratianuval a Mars­on történt meg.* Egyébként a nemzeti párt kolozsvári lapja, a „Patria” is cáfolja a Maniu—Bratianu­­féle találkozást. Az ellenzék újabb kiáltványa A szövetkezett ellenzék, amely több képviselő kizárása miatt tíz napig­­voltartja ma­gát a kamara üléser­ől, annál élénkebb igitációt fejtett ki a kormány ellen a parlamenten kí­vül. Népgyűlés népgyűlést és manifesztum manifesztumot követ. Kolozsváron­­vasárnapra hirdetett mee­­tinget az ellenzék, amelyen Maniu Gyulán kí­vül néhány más ellenzéki képviselő is részt akart venni. A belügyi államtitkár­ágtól kapott értesülésünk szerint a kolozsvári meeting megtartása még nem biztos, mert Argetoianu belügyminiszter fentartotta magának a jogot, hogy a gyűlések engedélyezése felett rendel­kezzék. Lehetséges, hogy a belügyminiszter az utolsó pillanatban megakadályozza az el­lenzék kolozsvári demonstrációs gyűlését. Tegnapi számunkban jeleztük, hogy az ellenzék egy második manifesztumot bo­csátott ki, amely többek között így hangzik: Polgárok! Országunk élén több mint egy év óta a csokorok (a bojárok csúfneve) kor­mánya áll. Ennek feje Avererescu. Több mint egy éve várjuk, hogy az ország tanácsa elé kerüljenek a föld- és jogosztó javaslatok, ame­lyek a szegényeket földhöz és joghoz juttat­ják. A parasztpárt és nemzeti ellenzék szö­vetkezeti pártjai szüntelenül követelték ezek­nek a törvényjavaslatoknak a beterjesztését, de a kormány mind­­ el akarta fojtani han­gunkat, amikor kiállottunk, hogy az egész ország hallja meg a jogtalanságot és az el­nyomást. Kiáltottunk, mikor megtudtuk, hogy az elnyomás kormánya egyben a becstelenség kor­mánya is. Kiáltottunk és kényszerítettük Tas­­laoanu minisztert, aki fosztogatta az országot, hogy távozzon a miniszteri székből. Kiáltottunk, am­ikor megtudtuk, hogy Argetoianu miniszter az ország hitelét egy Schuller nevű uzsorásnak szolgáltatta ki. Az ország tíz meg tíz millióval károsodott, de a kormány megakadályozta a törvényes vizsgálatot, amely kiderítette volna, hogy miként történt ez a rablás. Egy év múlva került a szenátus elé az agrárreform. Ez a törvény nem a parasztok törvénye, hanem a bojárok törvénye. A nagy­birtokosoknak minél több földet akar meg­hagyni, az árát pedig az évi bér hatvan soro­sában állapítja meg. Mi megmondtuk, hogy ilyen törvényt el nem fogadunk. Erre ürügyet kerestek, hogy el­távolítsanak bennünket az ország tanácsából. Polgárok! Mi azt hiss­ük, hogy megtettük kötelességünket, ahogyan azt a parasztság és a munkásság jogai megkívánják és most azt kér­dezzük tőletek, hogy helyesen jártunk-e el ak­kor, mikor azt mondtuk, hogy az ország pénze csak a közjót szolgálja és hogy jól tesszük­­, ha azt tartjuk, hogy a földtörvény olyan tör­vény legyen, mely az oly régóta várt teljes jo­got megadja. Tudomástokra adjuk, hogy mi nem sza­vaztuk meg a szenátusban az igazságtalan föld­törvényt, melyet Averescu odavitt, hogy ne okoljatok bennünket, ha sok ember marad majd föld nélkül. Most, mikor tudjátok, hogy mily nehéz harcot vívunk a parasztok és munkások jogai­nak a védelmére, kérünk benneteket, támogas­satok minket, mert csak így érhetjük el, hogy a jog és igazság uralkodjon ebben az országban.* A kanada ülésén Take Jonescu külügyminiszter nyilatkozott a Habsburgok visszatéréséről. Az ülésnek ezt a részét más helyen közöljük. Ezután Cocea kép­viselő kérdezi, igaz e, hogy a kormány kérni fogja a költségvetés tárgyalásának elhalasztását. Take Jonescu­t jelenti, Cocea értesülései téve­sek, mivel a kormány holnap javaslatot terjeszt be, amelyben kérni fogja a jelenl°gi költségve­tés egy tizenketted részének a következő hónapra szóló megszavazását, aminek alapján a fizeté­seket eszközölni és a behajtásokat végezni fog­ják egészen a költségvetés megszavazásáig. Ez­után megszavazzák részleteiben is a petróleum­árusítás monopóliumáról szóló törvényjavaslatot. Palesztinai rabbik kongresszusa A kormányzó beszéde­ ­ Az Új Kelet tudósítójától. — Jeruzsálem, márc. 25. A palesztinai rabbik a napokban kongresszust tartottak a jeruzsálemi Béth Jeszomim (árvaház) nagytermében, amelyen az összes világi hatóságok is képviselve voltak. A fényesen díszített teremben az egész kon­gresszus állva ünnepelte a hatóságok képvise­lőit, akik között Herbert Samuel kormányzó vezetésével megjelent Normann Beniwich az igazságügyi hivatal vezetője, Stors kerületi igazgató. Hoy lord, a kormányzó szárnysegéde és David Jahin, a jeruzsálemi községtanács elnöke. Kuh rabbi nyitotta meg a kongresszust. Beszédében rámutatott a nap jelentőségére és méltatta azt a lélekemelő tényt, hogy évezre­des számkivetés után a zsidó nemzet újból ősei földjén él. Normann Bentwick, az igazságügyi hiva­tal vezetője megemlékezik arról a nagyfon­­tosságú eseményről, hogy a galatból őshazájába visszatért zsidó nép első kötelességének tekin­tette újból felállítani a szinhednont. „Most, amikor visszatértünk a Szentföldre* — mon­dotta Normann Bentwick— „meg kell tennünk mindent, hogy a törvények tiszteletét bizto­sítsuk, amint azt Nabemia tette a maga idejében.* Majd Herbert Samuel kormányzó emel­kedett szólásra és a jelenlevők feszült fi­gyelme mellett többek között ezeket mondotta: — Hivatalba lépésem pillanatától kezdve tudtam, hogy az állami konszolidáció legerő­sebb szervei a zsidó hitközségek lesznek. Ezért örömmel üdvözlöm a hitközségek ma itt összegyűlt egyházi vezetőit. Biztosíthatom Önö­ket, hogy a világi közigazgatás soha nem fog a hitközségek belügyeibe jogtalanul avatkozni és remélem, hogy a legszebb összhangban fo­gunk tudni együtt­működni államunk felépíté­sében. Bizottságot neveztem ki, hogy a hitköz­ségi ügyeket tanulmányozza és ennek a bizott­ságoknak a javaslata alapján írtuk ki a rabbi­tanácsi választásokat. Sajnálom, hogy az egy­házi ügyek vezetésére nem lehetett főrabbit kinevezni, remélem azonban, hogy a most működő szefárd és askanáz főrabbik működése harmonikus lesz. A világ tizenöt millió zsidó­jának szeme most kizárólag Erec Jiszráelen csüng és kell hogy mi a zsidóegység követendő példáját mutassuk. Egység és szeretet ural­kodjék Jiszrael földjén, hogy a világon szét­szórt minden zsidónak öröme legyen ha­zájában. Elnapolták az olasz kamarát Róma, márc. 30. Giolittinek sikerült a kamarát egy hónapra elnapoltatnia. A kormány­nak ez a lépése nagy vihart váltott ki a ka­mara ülésén. A szocialisták antimonarchikus tüntetést rendeztek. Giolittinek ragaszkodnia kellett a kamara elnapolásához, mert a kor­mány helyzete a­ pártok egyöntetű támadása miatt rendkívül bizonytalan volt.

Next