Uj Kelet, 1921. április (4. évfolyam, 71-93. szám)

1921-04-08 / 76. szám

a Odsi A Keren Hajjeszódról Az „Új Kelet” részére írta: Wladimir Jalotusky, a palesztinai zsidó légiók főparancsnoka. (London). A kétezeresztendős zsidó galut történetében nem volt még példa rá, hogy valamilyen praktikus zsidó nemzeti munka osztatlanul magába tudta volna foglalni, egyesíteni tudta volna az egész világ zsidóságát. A munkában való egyesülésnek nem voltak meg sem a gazdasági, sem lényegbeli előfeltételei, ami annyit jelent, hogy a zsidó népnek országhatárok által egymástól elszakított részei alig alig tudtak egymással szorosabb kapcsolatot föntartani, de hogyha ez az akadályozó erő nem is lett volna, hiányzott a lényegbeli feltétel, hiányzott az a munkaalkalom, melynek megragadása, felölelése és kihasználása az egész zsidó népre gazdasági és erkölcsi kihatással tudott volna lenni. Ilyen univerzális jelentőségű, a zsidó nép öszszességére gazdaságilg és erkölcsileg kiható és épen ezért az egész népet egységesen magába foglaló omukának első pédája a diaszpóra történetében? Keren Hajjesz-'d. És valóban, a Keren Hajjeszud jelentőségének tudata mindjobban belevésődik az egész világ zsidóságának lelkébe. Aminthogy úgy is van az, a Keren Hajjeszód nem a zsidóság egy-egy rétegének, egy.egy politikai árnyalatának pártügye, hanem magának az egész zsidó népnek életmegnyilvánulása. És ez a megismerés határozza meg a Kerren Hajjeszód hivatását is. A Keren Hajjeszód életbehívását tudvalevőleg a legutóbbi londoni cionista konferencia határozta el, mégis a Keren Hajjeszód pénzéből egy fillér sem költhető el cionista szervezeti célokra: a Keren Hajjeszód nem pártügy, nem a cionista világszervezet ügye, hanem az egész zsidó nép anyagi hozzájárulása a palesztinai zsidó állam fölépítéséhez és mint ilyent, az egész összeget kizárólag Palesztina fölépítésére kell fordítani. Ebből a megismerésből logikai láncolatképen áll elő aztán az a szükségszerűség, hogy a Keren Hajjeazadnak nemcsak a zsidó nép egyes pártjaihoz, hanem minden zsidóhoz kell fordulnia. A Keren Hajjeszódnak magába kell tömöríteni a zsidó nép minden gazdasági, vallási és politikai árnyalatát, ami annál is inkább könnyű és természetes, mert a Keren Hajjeszód nemcsak pénzügyi alkotás, hanem megtestesítője az összes zsidóság élettörekvéseinek. A törekvéseknek, a nemzeti életmegnyilvánulásnak ez az egységessége elsősorban azt jelenti, hogy a palesztinai zsidó állam nem csak azokak a pionéroknak minden áldozatra kész munkájából fog fölépülni,akik a maguk kezével vesznek részt a nehéz rögtörésben, hanem azt is, hogy a Palesztina határain kívül élő zsidóságnak is hozzá kell járulnia az ország újjáépítéséhez. Az előőrsöknek, úttörő pionirjeinknek, akik most indulnak Palesztinába, ezer fáradsággal és testi lelki nélkülözéssel kell majd megküzdeniök. De a zsidó népnek nincs joga, a nemzet világától megkövetelni vagy csak el is fogadni ezt az áldozatot, ha azok, akik küldik őket, nem vállalnak olyan kötelezettségeket, amelyek legalább megközelítik úttörőink páratlanul lelkes önfeláldozását. Ezt az álláspontot képviseli a Keren Hajjeszad a máaszér elvében, melynek alaptétele ez : Vagyonodnak és jövedelmednek tizedrésze nem illet meg téged, vagyonodnak és jövedelmednek tizedrésze Palesztinát, a zsidó népet illeti meg, add tehát oda Palesztinának, az újjáépülő Zsidóországnak. Nehéz dolog ez, a telkeknek nagy essége szükséges hozzá, de meg kell tenni, a zsidó nép megköveteli minden egyes tagjától, gazdagtól és szegénytől, cionistától és nem cionistától egyaránt, mert az összes zsidóság általános nagy nemzeti ügyéről van szó. És egyet nem szabad szem elől téveszteni. Vagyonunknak és jövedelmünknek tizedét nem ajándékképen kéri és követeli a zsidó állam. Államkölcsönszerű üzleti befektetésről van tulajdonképen szó és minden zsidó, aki vagyonának köteles tizedét lerótta, a Keren Hajje- szódnak egyúttal részesévé válik egy nagysza-bású vállalkozásnak. A jegyzett és befizetett öszszegről elismervényt állítanak ki és a hasznot a befektetés hozadékát osztalék gyanánt fizeti vissza a Keren Hajjeszód. Újra hangoztatjuk: a Keren Hajjeszód, a palesztinai zsidó állaamfelépítésének materiális föltétele és mint ilyen, az egész zsidó nép ügye. De ezzel csak annyit akartunk mondani, hogy a cionistáknak, akik par excellence zsidók voltak, mindig fokozottabb kötelessége a Keren Hajjeszad ügyében minden anyagi és erkölcsi erőmegfeszítést megtenni. Az egész világon hivatalosan egymillió cionista él, akik rendesen fizetik a sékelt. Ha feltételezzük, hogy a cionista sékelfizeink átlagos bevétele évente tíz font stoilinget tesz ki és ha minden cionista beszolgáltatja a mánszert, akkor a Keren Hajjeszed céljaira adandó összeg első milliója máris befolyna a Keren Hajjeszód pénztárába. Ennek az első milliónak befizetése nagy, propagáló erővel bír majd a nem cionista zsidókra, akik nyilván megérezik, hogy mi a kötelességük a zsidó összességgel szemben." Ez a hatalmas feladat, amellyel szembenállunk és amelyet végre kell hajtanunk. Nyiltán megmondom minden zsidónak, cionistának és nem cionistának, gazdagnak és szegénynek. Nem a mi ügyünk, a ti ügyetek a Keren Hajjeszed. Ha munkánk eredményes lesz, akkor ti látjátok annak hasznát, ha eredménytelen marad, azt is ti fogjátok megsínyli. Önkényesen, vagy önkéntelenül minden zsidó kötelessége akár pozitív, akár negatív formában résztvenni e hatalmas kísérletben. Áldott azoknak sorsa, akik már ma határoznak abban, hogy pozitív részt vesznek a szent munka körül. De nincs cionista, akinek jogában állana máshoz fordulni a Keren Hajjeszódra való adakozásért, mielőtt ő maga kötelességét nem teljesítette és a madszert be nem fizette. Szmolenszkyn (1842-1885) Írta: Szabó Imre (8) Ez az ifjú Szmolenszkyn fejlődésére anynyira kedvező állapot azonban rövidéletű volt. A jesiva vezetője tudomást szerzett a barátkozásról, megrótta, majd amikor, látta, hogy a fiú az istentelen tudományoktól már meg van „fertőzve”, kilökte a jesiváról. Az ifjúvá hördült Perec Zitomirba ment, hogy az ottani rabbiiskolában folytassa tanulmányait, de a szükséges anyagiak bijján ezt a helyet is el kellett hagynia és igy jutott el reb Eidl ajánlólevelével annak fivéréhez, reb Mosehoz Ljubovitzba. A város egy messze vidéken híres „rebbe“nek, reb Mendlnek volt székhelye. Szmolenszkyn megismerte itt a baszideus életet minden vonatkozásában. A furcsa külsőségek alatt meglátta a nemeslelki matériát, azokat a szubtilis, ősi zsidó vonásokat, amelyek a chaszid szektában egészen különös módon kivirágoztak. Maga a rebbe kiváló emberpéldány volt: önzetlen és alázatos az istenes cselekedetekben, de zsarnokian nagyratörő mégis. Olyan, aki művész-lelkeket alakításra ösztökél. Néhány hónapos ott tartózkodás után Perec sok szép haszid mesével, újszerű benyomásokkal meggazdagodva Witebs városába ment, Wolf Wilnikin fűszerboltjába. De ezt a foglalkozást nem sokáig folytatta és amikor a tizenkilenc éves ifjúnak komoly „partikat” ajánlottak, annyira megrémült a várható boldogság unalmától, minden szép gondolat megölésétől, a családi gondoktól, hogy egy szép napon angolosan otthagyta a várost és a Dnyeper mentén fekvő Mohilevbe ment — templomi tenoristának. Ez a „művészi” pályafutása sem volt tartós. Egy napon valamelyik egyleti helyiségben előadást tartott bibliai témáról, mire heti két rubel fizetéssel szónoknak választották. Ám ez a dicsőség nem elégítette ki a fiatal Szmolenszkynt, aki Odesszába vágyott, a keleti zsidóság akkori kulturcentrumába. Hogy megélhessen, nevelőnek szegődött egy családhoz. Szabad idejében folyton tanult: nyelveket, matézist, történelmet, természettudományt. Mohósággal és intenzíven érdeklődött a különböző tudományok iránt, de az irodalmat azért nem hanyagolta el. Az akkori német zsidó elbeszélők hatása alatt irt héberül, leginkább Herzberg- Frankl témái izgatták: a zsidó keresztény probléma. Egy beszélye ,Hagemul* — A megtorlás, Joszef Rabbinovitz oroszul író költő figyelmét is felkeltette, aki jövedelmezőségi szempontokból ajánlotta, hogy írjon inkább oroszul. — Nem tehetek róla — mondotta Szmolenszkyn — de alakjai i, elgondolásomban héberül beszélve jelentkeznek, képtelen lennék őket más nyelven megszólaltatni. A véletlen Odesszából Teplitzbe, innen Prágába hozta Szmolenszkynt, aki megérkezése után nyomban fölkereste S. J. Rappaportot, a zsidó tudományok és irodalom kiváló és európaszerte ismert átívelőjét. A fiatal író haláros ágyán találta a mestert. A haldokló aggastyán a fiatal költőre mély hatást tett. Benyomásait még aznap egy „Kinirn va bage — Sirámok és sóhajok* — című trisztiájában igyekezett maradandóvá tenni. A héber költeményt Juda Helévy, Ibn Gabirel és Aletaarsz* avatott fordítója, Heller Salamon dr. plántálta németre. Heller később is föntartotta a fiatal, nagyratörő íróval a barátságot és ajánlólevelekkel látta el bécsi útjára. Szmolenszkyn ugyanis most már ide vágyott, az egyetemre filozófiát tanulni. A megélhetés súlyosabb első gondjain egy nyomdai korrektori állás segítette át, de amint a nyomda a Szmolenszkynre bízott nagy munkát befejezte, a fiatal zsidó író megint kilátástalanul és reménytelenül nézett a jövőbe és nagy tervéről, hogy héber folyóiratot indítson, kénytelen volt egyelőre lemondani. A véletlen úgy hozta, hogy fivére, Juda Leb pénzhez jutott és ennek egy részét Perez rendelkezésére bocsátotta, így jött létre a „Sáchár* — Virradat — című héber folyóirat, a zsidó nemzeti élet korszakos tényezője, amely másfél évtizedes fönnállása alatt a zsidó öntudat fölébresztésében és fokozásában tekintélyes szerepet vitt. ,A felvilágosodás oktalan romboló, nemzetietlen munkája ellen* harcolt a lapban, ahol mindjárt az első füzetben megjelentette Hatva bdirké haehajim — A té! *e lygő cimü nagy regénye első fejezetét. Szmarenszkyn ebben az írásában élete nagy kaja uj KEum Péntek 1921 Április 8 IV. évf. 76. sz. Letartóztattak egy állambiztonsági detektívet Megzsarolta az Aradi Faházépítő r.-társaságot és a Rózsa-drogériát Az Új Kelet tudósítójától. Aradi Emil, azAradi Faházépítő r.-a kolozsvári cég egyik tulajdonosa néhány nappal ezelőtt feljelentést tett az ügyészségen Kusner József állambiztonsági detektív ellen, akit több rendbeli zsarolással vádolt. Aradi feljelentési szerint Kusner nemrégen felkereste őt és arra ajánlkozott, hogy a részvénytársaság fatelepén előforduló lopások tettesét kinyomozza. Munkájára kétezer lej előleget kért, amit Aradi ki is fizetett neki. Kusiser ezután hosszabb ideig nem mutatkozott, míg a múlt hetekben egyszer ismét megjelent a fatelepem. Aradi Emil ekkor nem volt Kolozsváron és így öccsét, Aradi Viktort kérte meg, hogy a nyomozás sikere érdekében költségekre és előlegül adjon újból kétezer lett Minthogy Aradi Viktor nem akart pénzt adni, Kusner azzal fenyegetődött, hogy a birtokában lévő adatokkal bizonyos kényes ügyekben leleplezi. Aradi nem ijedt meg a fenyegetésektől és azokat a legerélyesebben visszautasította. Tegnapelőtt Kusner ismét beállított a részvénytársaság irodájába. Most már nyolcezer lejt kért Aradi Emiltől, aki időközben visszaérkezett Kolozsvárra. Aradi megígérte, hogy háromezer lejt kifizet, de kérte, hogy a pénzért jöjjön el a Malom utca 1. szám alatt lévő lakására. Aradi közben értesítette az ügyészséget és a rendőrséget, ahonnan egy detektív ment el Aradihoz. A megbeszélt időben Kusner megjelent és kérte a pénzt. Aradi átadta a háromezer lejt, amelyet Kusner számolni kezdett. Ebben a pillanatban előlépett a rendőrségi detektív, aki letartóztatta Kusert és bekísérte az ügyészségre. Kusner ellen tegnap újabb feljelentések érkeztek az ügyészségre, így panaszt emelt ellene a Rózsa drogéria, ahonnan különböző ürügy alatt kétezerötszáz leit halt ki és Törde György szállodatulajdonos, akit ezerötszázhatvan leivel károsított meg. Az ügyészség folytatja a nyomozást a szélhámos állambiztonsági detektív ellen. Trofinovotszabadlábra helyezték, Bukarestből jelentik. A vizsgálóbíró ma elrendelte Trofinov képviselő szabadlábra helyezését. Az ügyész felebbezett. Trofinovot tudvalevőleg Spanescu asszony meggyilkolása ügyében tartóztatták volt le.