Uj Kelet, 1921. június (4. évfolyam, 117-139. szám)

1921-06-11 / 125. szám

Cil] (Kolozsvár) 5681 szerin­t Ara pályaudvaron iS 1*50 Isi Cenz.: Eugen Fenn*« ' 1921 lantos U Az uj sevuefh Hétszer-hét nappal a szabadság ünnepe után íme itt a Főtáblák ünnepe. Hétszer-hét nappal a szolgaságból vsló szabadulás után alkotmányt kapott a pusztában bolygó zsidó nép. Örökérvényű alkotmányt, a tórát A könyv, amely az országot ígéri és az életet, csdálatos­­mód inkább megtartja a zsidóságot az életnek, mint az ország. Mert csodálatos könyv ez cso­dálatos törvényekkel. Negyedfél évezer sem­ tudta megemészteni, elavulttá tenni, holott Sí­­nát óta nemcsak népek merültek el, de erős, ércbe és márványba vésett törvények is. Hol­ vannak Szólón és Likurgusz bölcs törvényei ? Hol vannak a köztársasági Róma és hol az Augusztusok törvénykönyvei? Hol a középkor kemény és sanyargató rendelete­? Néhol a törvény egyidőben tűnt el a néppel, amely alábukott az időkbe, mint a megsebezett, vagy elaggott madár. De néhol megmaradt a nép, hiszen élnek a frankok, élnek a germánok, élnek az angolszászok, élnek az oroszok, de élnek-e még évszázados törvényeik? Ez kellett malmok az idővel, mert a népek élete így kí­vánta: új-meg új törvényeket követelt ez az élet a századok folyamán, néha még száza­dok se kellettek, egy-két évtized elar­totta a törvényt, amire az előbbi nemzedéknek es­küdnie kellett Holott ezek a törvények évtize­dek és évszázadok szü­löttei, hosszú időkön érettek, amig köb©, fába, papirosra kínálkoz­tak. És az a törvény, amely a zsidó népnek léte és életadó talaja lett, lázas sietséggel adó­dott, hétszer-hét nappal a szabadulás után. És törvény ma is és alkotmány ma is, élete, összetartja a népnek ,, mert isteni ez a kinyilatkoztatás és szól ötötödökre. Nem csupán a víláv ünnepe ez a sé­meth-ünnep, a tóra-adán ünnepe és a tóra nem csupán vallási törvénykönyv, de nemzeti alkotmánya a népnek. És ünnepe az életnek, a földeken munkálkodó szántóvetőknek, mert ez a hetek ünnepe, amelyről így szól az írás: »Számlálj magadnak hét hatet, ahol fogva, hogy sarlódat a vetésbe bocsátód. És tarts hetek ünnepét az Urnak, & te Istenednek,o­tt te ke­zednek szabad akarat sprint való adományá­val, amelyet ahhoz fcépn­ t adj, am­it megél­­dott téged az Ur, a te inti«*«*. Hétszer-hét napot kell számlálni attól az időtől kezdve, hogy a földedre* a vetésbe bocsátja sar­éját és es a hetek ünnepe, amelyen adni kell ado­­mányt a szír szabad akarata szerint. A legen­dás és misztikus hetes szám és a hétszer-hét sokszorosan megtímé­lődik a zsidóság nagy könyvében. A hetedik np a pihenés napjái­g hetedik nap a tibetutás napja, a hetedik év a föld pihentetésének éve és hétezer-hét év után következik a nagy pihenő esztendő, a jóbei, amikor jubilál a fdhl, szabaddá válik a szolga és minden adósság letörlesztődik. A hétszer­hét csodás szimbióuussán épül fel a hetek ün­nepe: a nép, amely a hetes számot a föld pihentetésével, bérese, szolgája szabadonbo­­csátásával ünnepli, leteszi a vetésbe bocsátott sarlót, megpihen, ünnepel. És ad a szive sza­m­a­yományt az Urnak, aki megígérte az ősöknek a Zöldet, amely olyan gazdagon és bőségesen terem, hogy hat év után pihentetni lehet egy évet és olyan gyorsan érleli a ter­mést, hogy a szabadság ünnepén, Niszan hó közepén, rá lehet suhintani a vetésre a sarlót. Szép és vidám lehetett egy ilyen hajdani hetek ünnepe, amikor még állott a templom, virágzott és termést hozott az ország a­­ nép lila­ öregje elzarándokolt Jeruzsálembe, hogy elvigye gyümölcse kalászát és barmai zsengéjét és sálon szive szerint. Annál­ szomorúbb a hontalanság ideje, a kétezer eszten­dő, amikor a világgászórt népnek nem volt se országa, se talaja, se zöldelő vetése, amely a napon arany­iig se nypla, m­ely künn a szélfutta pázsiton Második. És nem volt Jeruzsálemé, ahova el­­két keze munkájának gyű­nőiesét. Csak a gyász, a romlás és az üszők városa maradt mejy, a zokogás kőfalával, ahová szenvedni és imádkozni járt haza az emlékezés és az a Je­ruzsálem, amely felé a sötét sázadok arccal fordultak, mondván a régi zsolozsmákat: r£s eljön majd Gionra a szabadító...* és „Ha megfeledkezem rólad Jeruzsálem, száradjon le a jobb karom“ És mert a nép sőt'--­ gyászában, a szorongattatás nyomasztó és halálos száza­daiban sem feledkezett meg Jeruzsálemről, el is jött végre Csonna a szabadító. Újra ott van a zsidó földműves álmai elszikkadt, elszikese­dett földjén, újra szánt-ver s az ekéje élén a teve vig bizakodással nyújtogatja hosszú nyakát a nap elé. És odaözönlenek a közelgő évtizedek, oda a föld minden zsidója, aki évezredes ál­mából fáikért, megdörzsöli a szemét és látja az épülő országot. És odaviszi majd mindenki két keze munkájának gyümölcsét, termése, barma és aranya tizedét, zsengéjét, szíve sze­rint való adományát, mert csak így épülhet fel az ország, igy énekelhet a zsidó szantó-vető — és felette a madár — boldog éneket, és így bocsáthatja bele a vetésbe sarlóját északtól délig a nagy tengertől Raben lapályáig és Gileád legszélső örökéig. A francia kamara ratifikálta a trianoni békét A javaslat kritikája — Magyarország felejtette a demokráciát — Interpelláció az angol alsóházban — Az Új Edet tudósítójától -Pária, június 9. A francia kamam kedden délelőtt kezdte meg a trianoni békeszerződés és a Saintgermaínben a nagyhatalmak és Cseh­szlovákia, Jugoszlávia és Romér­a között a kisebbségek védelméről kötött szogti­ j'te vitáját. A vitát Gournier előadó nyitotta meg. Vazelin a Habsburg-uralom történetét, beszélt a szö­vetségesek küzdelméről, ismertette Csehszlová­kia kialakulását és hangsúlyozta, hogy az idegenajkú ne­mzetiségeket ■eo lehetett meghagyni a magyarság uralma alatt. Azzal érvelt, hogy Magyarország mai határai helyesek. Ezután kitért Millerand kísérőlevelére, amelyről azt mondotta, hogy az olyan magya­rázatokra adott alkalmat, amelyek egyáltalában nem következnek belőle. A kísérő jegyzékre alapított magyar polémia, amely a legutolsó évben fokozódott, az egész trianoni szerződést kétségessé teszi, holott annak valódi értelme világos és ön­kényes értelmezést nem en­ged meg. A kísérőlevél célja az volt, hogy helyreállítsa a barátságos egyetértést Magyarország és a szom­szédos államok között. Ha a határmegállapító bizottság a népszövetségből fordul, az sem te­het egyebet, minthogy Magyarországot és a szomszédos államokat bizonyos helyi jellegű vitás kérdésekben megegyezésre hívja fel. A szerződést magát nem lehet vitássá tenni. Ja­vasolja, hogy a kamara ratifikálja a szerződést. Utána Margaine szólt ik fel. Kifejtette, hogy a trianoni békeszerződés csak­úgy, mint a saint germaini nem nyújt biztosítékot Európa tartós bék­éjére. Foglalkozott beszédében a szövetségeseknek a fegyverszünet óta Középeurópában folytatott általános politikájával, amelyet rendkívül inga­dozónak mondott. Ezt a politika idézte elő Ausztriában a csatlakozási mozgalmat, mert a szövetségesek nem támogatták eléggé az osz­trák népet és mert Ausztria még a mai napig sem kapta meg a saintgermaini szerződésben odaígért nyugatmagyarországi vármegyéket. Magyarországon elejtették a demokrata elemeket, akik pedig franciabarát politikát kezdeményeztek. Azt kívánja, hogy az újonnan alakult államok score», gazdasági összeköttetést létesítsenek, amelyet Franciaországnak kell kezdeményeznie. Középeurópában új rendet kell teremteni, amely csak a demokrácia talaján állhat. Margaine után Bonconi beszólt. A szcia­­lista párt mindig a népek önrandell­ezési jogá­nak volt a szószólója. Az új államok szervezetét most kell megteremteni, K­­zépeu­rópa újonnan keletkezett államainak együttműködése, ami pedig szükséges, megkívánja a nagy államok­nak egy európai közösségé való egyesülését. Bononor támadja azt a politikát, amelyet Magyar­országgal szemben folytatnak. Sajnálja, hogy Károlyi őszinte törekvéseit visszautasították, utal azokra a gazdasági tárgyalásokra, amelyet a francia kormány közvetlenül folytatott Horthy­­val Boncour végül kijelentette, hogy a Horthy­­kormány nyíltan előkészíti a Habsburg-monarchia visszaállítását és így az újonnan alakult kis­államokat függetlenségükben és szabadságuk­ban veszélyezteti Boncour felszólalása után Gaston Da­­champa beszélt és hangsúlyozta, hogy Magyarország belpolitikájába Franciaország nem avatkoz­­hatik bele. Vetterson arról beszélt, hogy a béke okvetle­nül felborul, ha a kisebbségeket meg nem védelmezik. Briand miniszterelnök rövid össze­foglaló választ mondott, amelyben többek kö­zött kijelentette, hogy a békeszerződés ren­delkezik a kisebbségek jogairól, de ezek ér­vényességéhez szükséges, hogy a békét rati­fikálják. A kamara ezután a trianoni béke­szerződés ratifikálásáról szóló törvényjavas­latot, amelyet a délelőtti és a délutáni ülésen tárgyaltak, 478 szavazattal 74 ellenében el­fogadta. Azzal, hogy Franciaország is ratifikálta a trianoni békét, az most már ténylegesen ér­­­vénybe is­­lép, mivel Franciaország a hatodik nagy tódlom­­amelyik most ezt a békeszerződést parlament­jében elfogadta. A francia és angol sajtó eb­­ből az alkalomból hosszú cikkekben foglal­kozik a magyar békeszerződéssel. A „Daily Telegraph“ írja, hogy Franciaország komolyan rokonszenvez a magyarokkal, mert a trianoni béke ratifikálásával kapcsolatban olyan be­szédek hangzottak el, amelyekből a rokon­­szenv világosan megnyilatkozott.

Next