Uj Kelet, 1921. július (4. évfolyam, 140-166. szám)

1921-07-24 / 160. szám

Vasárnap 1921J alias 24 Ql] (Idomár) 6661 thamns 18 V Minden zsidóé .Alaposan ismerem az egész ügyet — mondotta Take Joneson külügyminiszter a Ke­ren Hajjeszad aromániai és beszarábiai igaz­gatóinak. — Páriában a Palesztina-kérd­és min­den fázisáról tájékozódtam.* A hosszú memo­randumot, amely a kérdést ismerteti, el sem olvasta s a leggyorsabb szakszerűséggel intéz­kedett, hogy a román hadügyi, közigazgatási és rendőrségi hatóságok akadálytalan szabadságát biztosítsák az újjáépítési alap munkájának. A fesztelen beszélgetés során kiderült, hogy Ro­mánia külügyminisztere igazi jóbarátja a zsidó Palesztinának, a visszatérés és az új honala­pjáé páratlanul álló históriai tényének. Mintha nem is a távoli, szinte exotikus Palesztináról volna szó, hanem egy szomszédos területről, amely a román diplomáciát egészen közelről érinti. Igaz, hogy Take Jonescunak kiváló infor­mátorai voltak Párisban, maga a zsidó béke­bizottság tagjai, Szokolov és Weizmann. De tagadhatatlan, hogy az egész csak azért ragadt meg az emlékezetében, mert nem valami kö­zönséges kérdés, de olyasmi, amely méltán fog­lalkoztatja és izgatja a világ minden diploma­tájának a fantáziáját Mert nem Take Ionescu az egyetlen, aki nagyon rokonszenvesnek és támogatásra érdemesnek találja a zsidó nép lel­tári­ adásának és újjáépítésének­­a Ügyét A cseró köztársaság elnöke, Ma­saryk ugyanúgy magáévá teszi, mint Ifloyd George s a francia politika ugyanúgy, akár az olasz. És Amerikában Har­ding elnöktől lefelé az utolsó kisvárosi magisz­­trátusig mindenki szeretettel és csodálkozással nap eltelve a hazátlan nép bámulatos erőfeszí­téseivel szemben. nRokonszenves és támogatásra érdemes* — mondja Take Ionescu. ,A legmélyebb meg­­illetődéssel figyelem a munkát* — mondja Harding. És Philadelphia város meg sem elég­szik a rokonszenv és a megillető­dés hangozta­tásával : belenyúl házipénztárába s egy félmillió dollárt ad a Keren Hajjeszadnak az építés céljaira. S mindazt, amit a diplomaták, az országok és a távoli városok hivatalosan csi­nálnak, utánuk cselekszik a világ nem hivatalos tömegei, széplelkű névtelen polgárai. Amerika városaiban a zsidók pártárnyalat nélkül adják oda keresetük tizedét a Keren Hajjeszadnak, ortodoxok, szefárdok, askenások, munkások és szegényemberek. És Ausztráliában, ahol csak maroknyi zsidó él, sokszáz keresztény követi a keresztény Philadelphia példáját, bár nem súlyos dollárokkal, csak szerény fillérekkel.­­ mialatt az angolszász fajtának e két legszélső kontinensén, Amerikában és Ausztrá­liában az emberiességnek ilyen testvéri meg­­nyilatkozása jelentkezik, az angol Alsóházban az első és egyetlen Palesztina-támadó beszéd után feláll egy képviselő, Ken Worthy s kije­lenti, hogy a Balfour deklaráció végrehajtása Palesztinában a háború egyetlen szép és esz­ményi eredménye. Mindez a megértés, lelkesedés és bámu­lat nagyon szép, nagyon jóleső, nagyon lelke­sítő , ha­ anyagi támogatásnak nem is sok, határozottan nagy erkölcsi erő zsidó energiák összesítésére és foltozására. De a valóságban ezeknek az összesített és fokosért zsidó erők­nek kell meghóditaniok az országot, nekik kell összehozniok a Keren Hajjeszed összegeit, azokat a pénzeket, amelyeken a kétszer el­pusztultat két évezred után harmadszor is felépítjük s a kétezer óvó hazátlan bolyongót fölállóztattatjuk. Mindenki másnak csak egy szép pillanat az újjáéledt biblia országa és az ő visszatérő népe, de a zsidó népnek ez maga a múlt, a vágyak kincses öröksége és a jövő múlhatatlan álma. Minden zsidó lelkében ott él ez az álom, a cionista lelkekben talán tudato­sabb, de a többi lélekben is van olyan erős, hogy hatalmas teremtő energiákat hord a mély­ségeiben. Itt nincs és nem is lehet különbség zsidó és zsidó között: az egész nemzeté az ország, az egész nemzeté a gond és a verej­ték, a munka és a pénz, amellyel újjáépítik. Nincs nézetkülönbség, nincs külön pártállás, nincs vallási elszigeteltség, nincs cionista, vagy nem cionista, csak zsidó van és aki zsidó, nem ▼eheti le a szemét Európa keletéről, ahol por­­ráégett házak küszöbéről kancsukával és szu­ronnyal a hátán újra a bizonytalanba kell­­futnia sokszázezer zsidónak és nem veheti le a szemét keletnek arról a másik földdarabjáról, ahol egy-egy­ helyen már zsidó szántóvetők­­ terelik tatáikét és öszvéreiket, zsidó városo emelkednek a pusztaságban, zsidó iskolák és főiskolák épülnek és az óvodákban a fűszeres bibliai nyelven beszélnek a pöttöm gyerekek. Amott Ukrajnában még sokan, nagyon sokan vannak, akik futnak és amott Palesztinában még kevesen, nagyon kevesen, akik szántanak, vetnek és építenek. Az újjáépítési alapnak pénzre van szüksége, nagy pénzre, huszonöt­millió font sterlingre. Mi hiszünk a zsidó vágy örökkévalóságában, hiszünk a zsidó lélek ere­jében, hiszünk a zsidó szív elnemhülő meleg­ségében. És bizalmunk az adakozó kézben, amely még nem felejthette el az atavisztikus mozdulatot, amellyel a templom idején keres­ménye és vagyona tizedét, a maaszert vitte el az ország fenmaradására Jeruzsálembe. Csak akarnotok kell és az épülő ország most már végérvényesen fenmarad a messzi időknek! Manifesztum az erdélyi parasztsághoz A kormány az agrárreformért bizalmat vár a parasztoktól — „A tiétek lett a föld“ - Az Új Kafét tudósítójától — A kormányválságban a tegnapra várt dön­tés nem következett be és emiatt a királyi pár külföldi útja újabb halasztást szenvedett. A kormány ma manifesztumot átégett az erdélyi parasztsághoz, amelyben rámutat arra, hogy az erdélyi agrárreform megalkotásával ütött szá­mukra az igazság órája. A manifesztum szö­vege így hangzik: „Minden a tiétek .. .* .Ütött az igazság órája. Ezer éve vártok erre, most végre megjött, örvendjetek örömmel teli szív­vel, mint ahogy mi is így adjuk nektek a földet, amelyet hosszú idő óta megdolgoztatok. Mától fogva a tiétek ez a föld, így határoztuk el mi, a kormány és az ország parlamentje a most­­ megszavazott ag­rártörvénnyel, így határozott Őfelsége, a király a törvény aláírásával. Ez a törvény nektek és gyermekeiteknek örö­kös tulajdonul ad több mint 2 millió katasztrális hold megművelhető földet, ezenkívül több mint 600.000 katasztrális hold közlegelőt és erdőt. Mind­ezt a földet a holtközi birtokokból és a nagybirto­kosok jószágaiból vettük el. A föld árát oly alacsonyra szabtuk, hogy a legnagyobb könnyűséggel fogjátok fizethetni. Egy kataszter holt föld értéke a 1913. évi vidékenkénti bérletdíj 20-szorosa, a koronát egyenlő értékűnek véve a lejjel. Ezen összegből az új tulajdonosok csak 60 százalékot fizetnek, a többit az állam fedezi, a 200.000 lejen felüli vagyonokra kivetett vagyon­adóból. A Consiliul Dirigent annak idején kiadott ren­deletén túlmenőleg, ez a törvény a kisajátítást köte­lezően elrendeli és sokkal nagyobb mértékben egy­szerre megszüntetve régi szenvedéseiteket. Minden a tiétek, mindnyájatoké,­erdélyi, bánáti, körösi és mára­­marosi parasztok, nemzetiségi különbség nélkül, mert a mi jogunk mindnyájatokra érvényes. • „A szabadság után igazság“ Amidőn mindezt kijelentjük, mielőtt a föld­osztást megkezdenők,­­forduljunk első gondolatunk­kal Ferdinánd király Őfelsége trónjához, mert ő volt az, aki népe iránt érzett szeretőjéről első ízben adott kifejezést leghőbb vágyatoknak. Másodsorban azt kér­jük, hogy amikor az első barázdát vonjátok a saját földeteken, hajoljatok eléitek fölé és imádkozzatok mindazoknak a katonáknak lelki üdvéért, akik életük árán váltották meg számotokra a földet és a sza­badságot. . . Meg vagyunk győződve, hogy megteszitek ezt a két kötelesé­teket annyival inkább, mert amikor Gyulafehérvárt mint egy embert mondtátok ki az egyesítést, nem kötöttétek ezt semmiféle feltételhez, mert jól tudtátok, hogy miként a szabadság Buka­restből jő, az igazság is onnan fog jönni. Magunknak, pártunknak, a néppártnak, amely első ízben egyesítette zászlaja alatt az összes romá­nokat a Tiszától a Dnyeszterig, magunknak nem ké­rünk egyebet, minthogy legyetek továbbra is azon bizalommal irántunk, mint­­eddig, hogy továbbra is dolgozhassunk a haza javára. Ha megvan ez az alap, mindnyájatoknak szeretete, úgy tovább me­gyünk előre, elnyomva az alacsony szenvedélyeket, amelyek nem zavarhatják meg az ország tiszta örö­mét. Megmaradunk a kötelességteljesítés útján, hogy munkánkat elvégezhessük. Ma, amikor az agrárreform örök törvénnyé vált és a föld a tiétek lett, ugy mint regátbeli, beszarábiai és bukovinai testvéreteké, ma az igaz­ság győzött, megerősítve hazánk alapjait. Ma az ország összes parasztjai ősi földjük urai és az or­­szág hatalma a többség kezében van. Hazánk erei­ben uj vér kering, mely mindenütt uj életre hív. Gondoljatok minderre Erdély, Bánát, Körös és Mármaros parasztjai és azzal a gondolattal mun­káljátok meg saját rögötöket, munkátok gyümölcse mindnyájatok boldogsága lesz és dolgozzatok bízva Istenben és Románia jövőjében.“ A manifesztumot Averescu tábornok minisz­terelnökön kívült Groza Péter erdélyi miniszter és Goga Oktavián művészeti miniszter írta alá. A magyarországi r­áforrd­­lások ügye A bukaresti lapokban legutóbb egy közlemény jelent meg, mely szerint a Budapesten időző nem­zetközi bizottság, melynek az volt a feladata, hogy megállapítsák azt a kárt, amit a román csapatok a megszállás ideje alatt Magyarországnak okoltak. Romániát 54 milliárd korona lefizetésére kötelezte. Illetékes helyen cáfolják ezt és kijelentik, hogy a román kormány erről mit sem tud és hogy a kár­térítési összeg megállapítása a párisi ellenőrző bi­zottság hatáskörébe tartozik, amely eddig még nem is foglalkozott a kérdéssel. Mihelyt a kérdés tár­gyalás alá kerül, a román kormány okmányokkal igazolni fogja Románia kárát a német invázió alatt. Az új magyar követ beiktatása Bukaresti jelentés szerint ma délben 12 óra­kor nagy ünnepségek keretében folyt le gróf Zichy magyar követ beiktatása. A magyar meghatalmazott miniszter Skelett alezredes királyi szárnysegéd kísé­retében díszhintóban érkezett a királyi udvarba. Amikor a hintó az udvarba berobogott, a katonai zenekar a magyar himnuszt játszotta. Az ünnepsé­gen, amelyet a könyvtárhelyiségben­­tartottak, jelen­volt T­ike Ionescu külügyminiszter, Misu királyi személye körüli miniszter és Angelescu, a katonai iroda főnöke.

Next