Uj Kelet, 1921. augusztus (4. évfolyam, 167-192. szám)
1921-08-02 / 167. szám
Két tűz között Hiába, mi már csak nem tiszünk a liberálisok lapjának, az Infratireának. Volt idő, amikor azt hittük, hogy meg tudjuk értetni magunkat vele, voltak napok, amelyen mintha azonosította volna magát valamely felfogásunkkal, véleményünkkel, sőt kritikánkkal is, de rá kellett jönnünk, hogy az csak a pillanat kedvező szeszélye volt, mert a román lap ellenszenve ellenünk sokkal mélyebb okokban gyökerezik, semhogy mi azt megváltoztatni tudnánk. Nos, mi nem is iparkodunk többé megváltoztatni. Most még kevésbé, hogy ellenünk lázítja a fotóságokat s a legszigorúbb megtorlást követeli, mert állítólag olyasmikat írunk, ,amiket szívesen olvasnak Budapesten.* E sorokkal sem akarjuk felvilágosítani az Infratireát. Nem, mi sem őt, sem a magyar nacionalisták lapját nem akarjuk meggyőzni, pedig a magyar újság ugyanazon a napon, amikor az Infratirea bevádol minket, azt írja rólunk, hogy mi csúnyán és hűtlenül elhagytuk a magyarokat, magyarul szidjuk őket és magyarul udvarolunk és hízelkedünk az új impériumnak. Nem első eset, hogy a mi komoly és céltudatos munkánkat, sokszor igen nehéz küzdelmünket, amelyet a zsidó nemzeti kisebbség érdekében folytatunk, pellengére iparkodnak állítani jobbról is, balról ig,de ma egyidőben történik a denunciálás jobbról is, balról is s nekünk foglalkoznunk kell vele, hogy egymás mellé állítsuk a kétfelől érkező támadások háttereit, hogy kitűnjék, milyen minden konvencióellenes dumdummal harcolnak ellenünk az ellenfeleink. Íme ugyanazon a napon a túlbuzgó román nacionalizmus azt a vádat hajítja hozzánk, hogy mi mindenképen a román hatóságok diszkreditálására törekszünk, tehát Budapest felé írunk, a magyar nacionalizmus pedig azt, hogy mi hűtlenül elhagytuk a magyarokat és mindent támadunk, amit ez a szó jelent, hogy magyarra ez, hogy Budapest. Az înfrăţirea egy kilakoltatásról írott cikkünkért haragszik, azt állítván, hogy bizonyos attrocitások, amikről az Új Kelet számotadott, nevt úgy történtek meg, ahogy mi megírtuk, vagy egyáltalán nem történtek meg. Többbek között idézi egy mondatunkat, amely állítólag úgy hangzott volna, hogy a hatóságok előtt „a Banca Naţionala bankjegyei a legjobb indok egy-egy kérés feljubítására.“ Mellesleg megjegyezzük, hogy mi az inkriminált mondatot soha le nem írtuk, az Új Keletben meg nem jelent, ha román kortársunk olvasta, másutt olvashatta. Ez azonban nem jelenti azt, mintha mi letagadni akarnánk, hogy nem egy alkalommal véleményt, sőt kritikát is merünk mondani a hatóságokról is. Nemegyszer, nem először és sajnos nem is utoljára tettünk említést kilakoltatási attrocitásról ilyen attrocitások, mi fájlaljuk a leginkább, valóban voltak és nagyon sok esetben zsidó testvéreink ellen. Amikor ezek az esetek még nem szórványosak voltak, mint ahogy lojálisan elismerjük, hogy ma már szórványosak, és az Új Kelet volt az az újság, amely a legkérlelhetetlenebb hadjáratot indította az igazságtalan evakuálások és kiutasítások ellen. Ez a lap az Erdélyben élő zsidóság egyetlen fóruma s ha mi nem tesszük magunkévá testvéreink panaszait, ki tenné magáévá ? Mi az egészséges kritikát nem ejtettük soha véka alá, és ha az Infrattera említette mondatot nem is irtuk le, leírtunk nemegyszer olyat, ami nem a hatóságoknak, de egyes potentátoknak igenis kellemetlen lehetett. Tettük ezt ugyanazzal a becsületes szándékkal, amivel minden becsületes román politikus és minden igaz gondolatú román hazafi purifikálni akar, erre minden tiszteségesen gondolkodó nyilvános fórumnak törekednie kell és ha a hátsó gondolat olyan tiszta, mint a mienk, amely az ország belső és külső hitelének a megszilárdulását célozza, csak üdvözölni lehet ezt a harcos gondolatot és nem oktalanul nekirontani. Igazán nem törődünk vele, ha az Infatirea denunciál és ellenünk lázít és a hivatalos közegeknél akar lehetetlenné tenni bennünket. És azzal sem törődünk, ha a magyar újság a magyar közvélemény előtt igyekszik minket befeketíteni. Nemcsak mi, de a hivatalos román gondolkodás, sőt a tisztánlátó magyar közvélemény is ismeri már a minket ostromló kőhajítógépek földalatti rugóit. Infratireáéknál ez a régi antiszemitizmus, amely már-már politika s amely nem tud ,s nem is igyekszik szabadulni a régi ideológiától, amely a zsidó népetgyűlölt idegeneknek tekintette. A magyar lapocska szintén politikából tajtékzik ellenünk, mert a zsidó nemzeti kisebbség CBD- a a maga utján akar haladni. A zsidóság részéről ez nem provokáció és nem támadás, de egy világszerte jelentkező nemzeti öntudat megnyilatkozása. Hogy mi hűtlenül elhagytunk volna valakit, ez demagógia. Az igazság az hogy visszatértünk önmagunkhoz. Az igazság az, hogy mi a magyarságot sohasem gyalázzuk. Amikor mi támadjuk a jelenlegi magyar rezsimet, nem a magyar népet támadjuk, hanem azt az uralmat, amely testvéreinket üldözi és kitaszítja magából. Ehhez jojóink van. És jogunk van megvédeni testvéreinket kisebb zaklatások ellen is anélkül, hogy a homlokunkra süthetnénk a háinbélyeget, hogy mi az ellenség számára dolgozunk. Egyszersmindenkorra meg kell mondanunk, hogy mi a nemzeti útra tértünk s onnan nem hagyjuk magunkat letéríteni, sem ha jobbfelől támadnak, sem ha balfelől. Ha minden izgágáskodásra hallgatnánk, úgy járnánk, mint az ezopuszi mese vándorai, az apa meg a fiú, akik végül a szamarat vették a hátukra. Nos, mi ismerjük ezeket az állatmeséket, ismertük már akkor, amikor Ezopusz megírta őket, sőt előbb és semilyen szamarat a hátunkra nem veszünk. Milyen fölösleges megterhelések nélkül akarunk haladni a magunk nemzeti célja felé, amely sohasem ütközik bele a román államéletbe és sohasem a magyar kisebbség komoly érdekeibe. Az okvetetlenkedést, amely jobbról vagy balról nekünk ugrik, lefricskázzuk magunkról, mint egy nyári bogarat. Nagy cionista miting Besztercén Új Kelet A dési cionista miting után, amelynek országos jelentőséget adott Olasner Móse kolozsvári főrabbi beszéde, a Zsidó Nemzeti Szövetség elhatározására vasárnap július hó 31-én Besztercén tartották meg a második erdélyi cionista mitinget. A főrabbival együtt Kolozsvárról és környékéről számosan mentek Besztercére, ahol hatalmas manifesztációban nyilványult meg a főrabbi iránt való megkülönböztetett tisztelet, és a cionizmusért való lelkesedés. A hatóságokon kívül ezúttal a magyar éb szász kisebbségek képviselői is megjelentek, ezzel is mintegy dokumentálva a zsidó nemzeti kisebbség jogainak elismerését. A mitingről a következő tudósításunk számol be : A bethleni fogadtatás A főrabbi hajnali két órakor indult Kolozsvárról több híve kíséretében Beszterce felé. Az után a szamosvölgyi vasút majdnem minden állomásán újabb vendégek csatlakoztak a kolozsváriakhoz. Reggel hat órakor Bethlenbe érkezett a vonat, amelynek állomásán Bethlen község egész zsidósága várta a főrabbit. Óriási „hedad“ kiáltások resskettették meg a levegőt, amikor Glasner Móse tiszteletreméltó alakja a vasúti kocsi ablakában megjelent. Itt a főrabbi és kísérete leszálló. Dr. Engelberg Oszkár a bethleni csoport nevében, Rachmutn Izrael a besztercei csoport részéről köszöntötte a főrabbit és a kolozsváriakat. Kornbaum Márk héberül üdvözölte őket, amit Glasner Móse főrabbi héber nyelven köszönt meg. A vendégek ezután Fried Ábrahám, 3 főrabbi egyik volt tanítványa meghívására, annak házába mentek reggelire. A virágokkal és galyákkal díszített ház udvarába sereglett az egész község, úgy hogy ez magában is egy kis gyilés volt. A főrabbi felköszöntötte a házigazdát és hosszasan fejtegette a zsidóság egységességének szükségét, most, amikor ősi tudatójától — hazánk újjáépítését akarjuk megkezdeni. Csodálkozik — úgymond, — hogy a haszidok, akik minden világi megnyilvánulásban Istent keresik és bent találják meg, hogy épen a sanremói határozatban, amely a zsidó nép egyetemét fogja új csapásokon a régi országba visszavinni, a régi vallást, a régi nemzeti életet újjáéleszteni és épen ebben a tényben nem látják meg az isteni gondviselést. Dr. Krausz Miksa, az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség nevében köszönte Fried Ábrahám szeretetreméltóságát és dicsérte a bethlenieknek a coni eszméhez való ragaszkodását. A vendégek innen kocsin utaztak tovább Besztercéig, ahova dél felé érkeztek meg. A város határán, a vámnál a város zsidóságának apraja-nagyra várta a főrabbit és kíséretét, akiket lelkes ovációban részesítettek. Dr. Eskelesz Miksa a csoport nevében üdvözölte a kolozsváriakat. A főrabbi néhány köszönő mondata után a vendégek a városba hajtattak. A besztercei nagygyűlés Délután 3 órakor a szász iparegyesület hatalmas dísztermében kezdődött a miting. A tegram zsúfolásig megtelt zsidókkal, de számos más nemzetiségű is eljött, hogy végighallgassa a főrabbi beszédét. Kendeffy Domokos és Kendeffy Ödön a magyar szövetség részéről, dr. Kohner Arthur, Hochtstaedt esperes, dr. Knal Gusztáv a szászok részéről képviselték a nemzeti kisebbségeket. A hatóság részéről Rebredia városi rendőrfőkapitány és Algacsi Ottó alkapitány jelent meg. A gyűlést dr. Eskelesz nyitotta meg. A románok — úgymond — hosszú éveken küzdöttek, agitáltak, harcoltak függetlenségükért és nemzeti önállóságukért; nekik a mi törekvéseinket meg kell érteniük. Jó állampolgárok akarunk lenni, ez minden politikai cselekedetünk első feltétele. Üdvözli a magyar és a szász , a kongpeisiusi delegált is választ tikár