Uj Kelet, 1921. október (4. évfolyam, 218-238. szám)

1921-10-01 / 218. szám

2 Cserkészavatás '•־־‘־ Az új Kelet munkatársától — Terint a kerti részben sátrak, aprók és magas kúpba eme­k t fák. Elől fenyőgalyákkal diszitett dísz­kapu, rajta jin^nelből kifaragott zsidó jelvény. A kert fölött élt udvaron a cserkészfiókák, a kezdők, kötélhordók vannak. Mindegyik kezében szegély bosszú cserkeszből. Nagyon komoly az arcuk, érzik hivatásuk jelentőségét. A kapun érkeznek az érdek­­lődők , szülők, testvérek, rokonok, ismerősök és a zsidó mozgalom vezetői. Csi­rke­zavatás. Az Eötvös utcai elemi iskola udvarán zajlik le a nagyszerű s­nnepség. A sátrak között sürgés-forgás, cserkészünk lelkendeznek, ké­szülődnek, izgalom és öröm festi meg az arcukat, amelyet barnára égetett az elmúlt nyár cserkész­­munkája. A kötélkordon körül tömött sorokban állanak az emberek. Felhalkon megharsma cserkész­kürt A fiúk sorakoznak, kettős rendekben vonulnak fel a körülkerített porondra. Ott arcvonalba fejlőd­nek, az arcvonal élén magas, karcsú, erőteljes fiuk, a fejsor mind lejjebb szalad, fenn állanak az apró­ságok, feszes katonai tartással, komoly, öntudatos arccal. Feszes, két nagyszerű embersor. Felcsendült a Hatíkva. Schwartz Miksa parancsnok áll az az arc­vonal élén. Ünnepelve« hangon beszélni kezd. Beszél az avatás ünnepének jelentőségéről, a cserkész­­mun­­káról, annak lényegéről, azután a fiuk hm fordul: — hegyetek méltóak a Bemér* névhez. Itt a gónuszban és majdan Zsidóországban. Cserkésszé avatlak benneteket, fogadjátok-e, hogy teljesítitek kötelességeteket Ieteneteitkel, népetekkel, hazátok­­kal és embertársaitokkal szemben ? Egy hang tör ki a hatvannégy torokból: — Fogadjuk ! A cserkészparancsnok felolvassa az eskü hé­­ber szövegét Tisztelgő állásben mondják utána : — Ani hinne ni maftiaeh . . . Böng a tömör és mégis dallamos héber 826. Utána felcsendül Grezkulay János Esküje: — Kezet fel az évre . . . A közönség együtt énekel az erős és mély és gyenge ifjúi hangokkal. A sorból előlép Kati László újonnan avatott cserkész, aki kedvesen és azabato­­san beszólt az avatott cserkészek nevében. Nagy csend. Mereven áll a két emberoszlop. Dr. Fürst Oszkár, az első csapat vezetője lép az arcvonal élére. Üdvözli az avatottakat és a cserkészethez ״ jó naunk­at* kíván. Az ünnepség legmeghatóbb pillanata követ­­­­kezik. A cserkészkalap kiosztása, amely a cserkésszé avatottágot szimbolisolja. Havas József csapatve­­zető osztja szét a szakaszparancsnokoknak. Szaka­szonként a szakaszparancsnokok helyezik a fiuk fejére a széleskarimájú kalapot. A fiatal, dtrill ar­cokon sugárzó öröm lopja át magát. Szinte megre­­ttegnek egész testükben a gyönyörűségtől. Mert ez a kalap a cserkészfiúnak minden: elértcél és be­­teljesedett vágyódás. A vezetők végigmennek a 80- ron és kézfogással a cserkésszéavat is befejeződik. Kezdődik az ünnepség nemhivatalos része. Először a disztorna. 1rendülő mozdulatok: elftrelen­­delés, felfelélendülés, hirtelen fordulatokkal. Csodá­­san szabályos hajtások. Védőállás. Kőhajítás. Aztán megalkotják a "״ ien"-t. Eleven életekből az ősi betű, minden cifraságával. Utána untatás. Az összes­fogózkodó, izmos karok előrelendítik a fiukat, az egyik kar a másiknak dobja, míg végigússzák a sort. Fogócskajáték, felvonulással. Egy-egy zárt sor­ben két fiú kergeti egymást, hirtelen fordulattal a sorok kereszt­befej­lődnek, e pillanatban megakad a játék, az üldözött nem tudja, hol az üldözője, az fü­dőző az üldözöttet keresi. Kacagna és taps. Eleven körhinta. Bukfenc. Jericho ostroma. Tapsagyveleg, amely ötletesen hozza ki a kürtök és dobok összjátákát, amelytől, az ősi legenda szerint, leomlottak Jericho falai. Csupa kedv mindegyik kü­lön, mert mindegyik érzi, hogy alkotórésze az ősz­szépségnek. Sorakozás. Schwanz Miksa parancsnok ismét a sor élére áll. — Hasgaeh ! (Vigyázz !) — Gedud szemola sor ! (Csapat balra nézz !) Most régig lehet tekinteni rajtuk. Még vannak köztök sápadtak és vékonyak. De fejüket felszegik, az önérzet sugároz a homlokokról. Izmosodó test és izmosodj látek.. . A parancsnok mondja: — Echad, setajim. (Egy, kettő.) Végigszalad a sorokon: — Echad, setajim, echad, setajim... . • Kettős rendekbe fejlődnek, körüljárják dobogó léptekkel a porondot, aztán levonulnak a sátrak köfölé. Már csak a formásig van hátra; a fogadalmi egyzőkönyv egyenkénti shirása. A Prometeus . Venus tragédia öt felvonásban. Irta: Vieta E­lunin.Az eredeti versmértékben fordította Kádár Imr nomvitatii a kolozsvári magyar nemzeti színház 192 szeptember 29-én. • Ez a Prome­en egy talentumos, neme szándékú költő visskodása az eszmeivel és drámaival. Az eszmén gyakran falaiké ekedik drámain ritkábban. Noha a régi franci iskola levegője terjengi körül, a szerző nem tette magáévá ez iskola úgynevezett idő-hely cselek­vény egységét. Arai végtére nem volt baj, ez az Ille- cselek­vény-egység, minthog abszurd, úgyis tullni adott, de Victor Eftimu­­­rometeus tragédiája úgyszólván két majdnem különá­ló egység. Az e­gu az első három fel­vonás, a másik az utolsó kettő. És az utolsó kettő is tová­bb bontható egy־ e^״ yro. Vagy b­első részt kellett to na ••égi vinni vagy a máso­dikat, hogy a drama vagy egyidőbe rögzitődjél ■dővógteieu összefuggó egymásutánjaiba ne három felvonáson át egy helyen állatni­­ a­rabot, eztán hirtelen átugrani vele időn és téren : a dráma így nem kelti az egy­ koncepci l­átszatát, inkább csak az ötletszerűséget. Ugyanebből a hi­ánból következik, hogy a stílus sem egységes. Három •felvonás az antil­zorm­akat követi, itt is a francia iskola fei■ ogása szerűit, az utóbbi kettő modern forrná­­■at gormiuszasz felfogással. Itt a daran Byron, r 6 ,má a 1®agyar Madach hagyományaiból 'ül«ked.a, holott előbb a klasszikus sors­­r,״ geci.ra nyomait taposta. Mindez persze ne® csupán drámaszerkezeti baj, ennél jóval több belső zsengeség, amely a mondanivalóra is ki­hat. Igazán sajnálatos, mert amint kiderül, a szerzőnek van mondanivalója, van poétalendü­lete, van drámaisága, bár ez a drám­aság is legtöbbször csak a beszédben nyilatkozik meg j és helytelenül, mindig a csúcsokon nyargal.­­ Úgyszólván végig fortisszimóban. Elkelt volna­­ itt-ott a halkuló piánó, a szenvedő mélység elodtulása és magábafordulása és sok-sok középhant­, hogy az orkán ne legyen kábítóan, tejfájdítóan végtelen. Maga az alapötlet dicséretesen progres­-­­zív agy szülötte. Prometeus, a­ félisten meg­lopja az Olympost, hogy elvigye a tüzet a־ nyomorult emberpártoknak, akik állati bőrron­­gyök alatt, állati nyomással az agyukon •szen­­vednek, fáznak és félnek a sötétben. Prrime­­teusnál cél a szeretet és eszköz a tűz. Fellá­­­­zad Z°as ellen és az egész Olympos ellen,­­ mert amióta látta embertestvéreit a mélyben, meggyűlöli istentestvéreit a magasban. Oda­fenn a jólét és a szépség örömei, lenn vigasz­talansá­g, vulság, betegség, piszok. A bajadé­­ros, fuvolás esztétikától az etikához mene­­kül, ahoz a belső parádé­hoz, amely cseleke­detet követel a reménytelen tömegek számára. Az állatember ujjongva fogadja az isteni zsák­mányt és a tanítást, hogyan táplálja, ״ gara­­pítsa a tüzet, hogyan adja át egymásnak, a tény, a melegség, a család és az emberszere־ tet boldogságmadarát. • És itt egy időre az ismert mese ájul. Hefaistos, a sünt, kovács, aki a tűz őrn­ője, dühöng és bosszút esküszik. Bevudolja Pr­une teust Zeusnál A bűnöst az Ítélkező elé citál­ják, aki hamisítatlan zeusz villámokkal és mennykftvekkel dolgozik; vallást tesz em­­bergyűlöletéről, m­ege­sküszitt, hogy a csúnya emberi férget ki fogja irtani. Prometeus fe־ 8״. ges szevvel vedi a földi teremtőkényt s a végén, hogy mi sem használ, odam­áltja Zeng­­nak, hogy inog a trónusa. A kényurak 7.­Hunoksága meg fog dőlni, Zeug napjai meg vannak-­ számlálva. Prometeus homályos­célzást tesz, hogy új istenek következnek­, de nem több ez, mint a kesaia­­itan ösztöne, ami a lázadásból fakad. Ha a darab végkifej­­lés-t tekintjük, ahol Prometeus, mint a Megváltó szerepel, helyesebbnek érezzük, ha ־ már most, hogy a szeretet és az ige magas­ságain járkál, prófétikusabb­­módon­­nyilat­kozik meg. . Következik a sziklajelenet, Hefaistos oda­láncolja Prometeust: a sánta ördög könyörtelen, ha kínozni kell. Minden könyörtelensége 011é­­nére persze jámbor dühöngő ez az olym­posi kovács, nem lehet még gyanítani sem, hogy az ötödó felvonásban ő a hatalmas világűr*, a a legtöbb rossz, a d­abólus. Az anya és a feleség, a kettős asszonynak ez az ismétlődő szép motívuma, ott jaj .׳ eszékel a sziklához fe­­szítetthez, hogy a végén a keresztrefeszített előtt térdeljen a sirassal és a vigasszal. Itt meg borús a szemhatár s a fájdalom és vi­­gasztalanság ólmos sziklája felett megjelenik a keselyű. Három felvonás ellenére a darab köves ,­ mozog, sziklához van láncolva a cselekmény, szavak súlyos sziklájához a dráma. Az első felvonítás­bin határozottan az emberpárcák meg­­jelenése a legmegkapóbb és a fény érkezése, a negyedik felvonásban ez a jelenség meglepően drámaivá válik. Itt folyik a darab meleg vére: Prometeus, akit Herakles lehoz a szikláról 3 . Sá m­it, 1921. október 1., TV. év*., *HB.­­›(JJ KELET ן A közönség megelégedetten, önérzeten biza•­kodóbban, derűsen taállingótik. A fiuk kés­ülődnek. Még csak «értelmesen él bennük: gazdagabb, em­ beribb életre készülnek . . .­­_________________— Új vasúti vonalak a szén­­szállítmányok megkönnyítésére Csak gyönge minőségű­ szén ma­rad­t Erdélyben — Az Új Kelet tudósítójától — Az erdélyi iparvállalatok — mint isme­retes — állandóan ■zénhiánnyíl küzdenek. A­z erdélyi gyáraknak ez a panasza azért ért­hetetlen, mert hiszen az erdélyi bányák szén­termelése bőven elegendő volna ne­mcsak az erdélyi szükségletek kielégítésébe, de a régi királyságbeli gyárak üzembentartására is. A petrozsényi, lepényi és vulkáni bányák teljes üzemmel dolgozn­a és termelésük elérti a békeprodukciót. Naponként átlag 400—450 vagon szenet termelnek és ezekben a bányák­ban hatalmas készletek halmozódtak fel. A szénhiányt tehát kizárólag a szállítási nehézsé­gek idézték elő. Most aztán arról értesülünk, hogy a CFR­ több új vasúti vonalat épít a r׳ gázba való szén­szállítás megkönnyítésére. Ötszázmillió ׳ lej költ­­ségfel Bumbesti—Jiu—Siv­seni—Petrozsény kö­­zött 400 km. hosszúságban elsőrendű fővonalat építenek ki, hogy az eddigi­­nagy kerülőt a Piski—B­assó vonalat nélkülözhetővé tegyék.­­ Uj vonalakat építenek Resica—K­­ránsz hős között és Nekolasi—Brassó között is, utóbbit a fa szállításra. Az új vonalak, amelyek hamarosan elké­szülnek, kétségtelenül lényegesen meg fogják könnyíteni a régi ki­ályságba szóló szállítmá­­nyokat. Tekintettel arra, hogy a Petrozsény­­vidéki bányák a legjobb minőségű szenet adják, tartani lehet attól, hogy az erdélyi sz­üksérle­­tek kielégítésére csak a szurdoki és Dél­vidéki rosszabb minőségű szén marad meg- Az erdélyi üzemek, értesülésünk szerint kérni fogják a kormányt, hogy a szenet aránylgosan­ osz­sza fel. .4 Tőrv előtt emlékezzetek meg a Tartatról. 4 Tárhat a mi mn/״ almunk gerince, mert az új Jövőt készíti elő

Next