Uj Kelet, 1921. október (4. évfolyam, 218-238. szám)

1921-10-26 / 234. szám

I ment­én a harcoló csapatok fölött azem­­lét tartott. A magyar hivatalos jelentés A M. T. I. a következő hivatalos könte­­ményben számol be az eseményekről( Lehár ezredes és Osztabarg őrnagy parancsnoksága alatt a lázadók folytatták siósyonmlácusat Budapest felé. A kormány elfiszti enyhébb eszközökkel próbálta az előnomulást mag­hiúsítani. A vasúti síneket Nagy Pét­er*!°f־ sági tábornok több ponton felszedette, Osts»• burg elővéd«­ azonban a síneket helyreé­llítet­­ták, így történt, hogy éjjel a lázadó csapatok elővéde egész Bude­­r* tájékáig előre juthatott. A kormánynak, miután minden békés esz­közt­ kime­­rített, fegyveresen kellett a támadásnak elentáll­­nia. A kormány csak akkor szánta rá magát az idegen kalandorok által félrevezetett magyar véreivel szemben f­egyverhaszná­lra, amidőn a­zoknak a főváros közvetlen közelében történt támadó szándékú előnypaly­án a raá3 megoldást nem­ tett lehetővé. Budaörs közelében sikerült ellenállás után a kormány még egy kísérletet tett. A király kíséretében levő H­egedüs Pál altábornagyot felkérte, hogy jöjjön Budapestre és győződjék meg a helyzetről. Regedüs vasár­nap délelőtt parancsőrtisztjével Budapestre érkezett. Bethlen fesérletében Hohler, Anglia budapesti követe részletesen ismertette a nagy- és kisantant állásfoglalását. Hegedűs ezután visszatért a Bicske közelében áló királyi vonathoz.­­A magyar kormány feltételei közben Károly, akinek a vonata Bicskénél a nyílt pályán állomásozott, parlamenteket kü­l­dött át a kormánycsapatokhoz és amnesztiát isért, ha azok beszüntetik a harcot A parla­­mentb­e tárgyalt a kormány megbízottaival és a hadvezetőséggel, de eredm­ényre jutni nem tudtak. Ostenburgék helyzete mind tarthatatla­nabbá vált, a csapatok egy része a balsikerek hatása alatt átpártolt a kormányhoz. Budapest­­nél állandóan újabb csapattömegek érkeztek a harc színhelyére, úgyhogy Horthy katonái iölánybe jutottak.­­ Hétfőn délután a lázadó csapatok meg­tudták, hogy félrevezették őket, a felhajtó tisztek ellen fordultak és többet közülük agyon­­ütöttek. A király­hű csapatok között felborult a fegyelem és ezzel el­é dőlt e királykaland. A magyar kortpány amikor látta, hogy frontális győzelmet aratott, újabb parlamentek­et küldött Károly táborába és közölte Károllyal feltételeit. A kormány ragaszkodott hozzá, hogy Károly az angol követ rendelkezésére bocsássa sze­­mélyét, hogy mondjon le a magyar trónról és közölte, hogy a puccs résztvevőit felelősségre fogja vonni. A lázadók azonban ilyen feltételek mellett nem mentek bele a kapitulációba. Időt akartak nyerni, elrendelték tehát ■a csapatok sürgős visszavonulását. Újkomáromba akartak menni, azonban Tatánál tovább nem jutottak, mert Komáromnál az ottani helyőr­­­ség kormányba csapatai újból felszedték a vasúti síneket. A kormánycsapatok közben folytatták előnyomulásukat, elvágták Osten­­burgék visszavonulási útját és teljesen körül­­beri tették. Ostenburgék azonban még mindig vonakodtak megadni magukat, mert rendkívül szigorúaknak találták a megadási feltételeket. Károly és Zita Ekkor már a felkelők házában is kor­mányhű csapatok állottak. A győri helyőrség tisztikara elhatárolta, hogy a királytól a neki letolt esküjük alól a feloldásukat kérik. Mert abban a téves hitben tették le az esküt, hogy a király az antant beleegyezésével és a kor* Hiányzó tudtával jött Magyarországra. Ezt a határozatot futár vitte el Károlyhoz. A hir négy lehangoltságot és elkeseredést keltett Károly táborában, annál is inkább, mert a harci események a királyhű csapatokra mindenütt balul ütöttek ki. A lázadó csapatok, mivel látták, hogy a helyzetük tarthatatlan, 28-án este a nemzeti hadsereg parancsnokságához parla­­mentáriat küldtek és fegyverszünetet kértek. A tárgyalásokra két megbízott I kiküldését java­solták. A tárgyalások Cukalajorban folytak. A magyar kormány részéről Kánya■ Kálmán rendkívüli követ és Sárkány Jenő altábornagy vettek részt a tárgyaláson és közölték a kor­­m­ánynak azokat a feltételeit, amelyektől a fegyverszünet függ. Károly megbízottai, Óráth és Lehár átvették a feltételeket és gyors választ ígértek. A király környezete beható tanácskozás után elhatározta, hogy a magyar kormány­­ tételeit nem fogja el és továbbra is ellentáls. A kormány csapatainak akciója újból megtörte Ostemburgék ellenlát­ását A lázadók kénytele­­nek voltak menekülni. Oxtenburg csapatainak nagy része elízéledt, a kötelékek las­sn felhomol­lottak, egyes cs­apatokat Tatatóváron 13 cm bevágó­­nk­oztak és nyugat felé irányították. A csapatok másik része Tatratóváros környékén az erdőbe menekült. Miután Károly csapatai szétszóródtak és vad futásban menekültek, a nemzeti had­­sereg alakulatai megközelítették és körülfogták a király vonatat. Károlyt cserben hagyták kivel Károly és Zita tehát fogságba jutottak. Lehár és D ■tonborg mik­or látták a helyzet tarthatatlanságát, megszöktek a király környe­­zetéből és szerelvényeiket hátrahagyták. Rend­kívül tragikus jolenetek között körült Károly és Zita­s nemzeti hadsereg fogságába. Itt esett fogságba Rakovszk­y István kinevezett mi­niszterelnök is. Andrássy Gyulát és Orita Gosztávot már előzőleg Tarm­­óvároson el­fosta Hunénfalvy ezredes • Intézk­edés történt, ►hogy a királyi párt ne élje! biztonságukról gondoskodtak. Fogságba fúlnak Mihelyt az antant budapesti képviselői érte­sültek arról, hogy a királyi pár fogságba esett, felszólították Horty kormányzót, hogy a királyi p­árt, szolgáltassa ki és szökésük esetén fele­őssé tették őt. A nagyhatalmak a királyi csa­­ládot a Baleári szigetcsoporthoz tartozó Malorka szigetén fogják internálni. A királyt egész környezete, a tábornokok, magasrangú tisztek cserbenhagyták és elmene­­­kültek. A szerelvényt csak néhány tiszt őrizte. Amikor a kormánycsapatok a vonat közelébe érkeztek és ezt körülvették, Károly mellett már csak néhány leghívebb embere maradt. A csa­­patok parancsnoka, miután a katonák meg­szállották a vonatot, Károlyt és Zitát fogolynak nyilvání­totta. Károly a tatai kastélyban . A királyi párt, miután fogságba esett, Szi­jénfalvy ezredes katonái a tatai kastélyba Maérték. Riménfalvy esi édes nyomban jelentést küldött a budapesti kormánynak és további intézkedéseket kért A kormány azonban a továbbiakban ez antant megbízottakkal* fog együttesen eljárni. * A Bethlen-koresány meg­bízottját elküldte a tatai kastélyba Károlyhól, akivel tisztázni akarja Magyarország közjogi helyzetében olyan fontos királykérdést. A ma­gyar kormány több feltételt terjesztett az exkirály elé és azok elfogadását követeli. Ezek a fel­tételek: Károly végleg mondjon le a magyar trónról és ismerje el a pragmatica sanctio teljes meg-­szűnését. Kötelező ígéretet tegyen, hogy többé nem tesz­­kísérletet az országba való visszaté­résre. A Bethlen-kormány közölte az is, hogy a puccs résztvevőit felelősségre fogja vonni. A kisgazdapártban az a felfogás, hogy ha Károly nem mond le önként, a nemzetgyűlésnek kell a tróntól megfosztani őt. Osten­burg febellőtte magát A király elfogatása után a kormány el­len lázadó csapatok fejvesztve menekültek. Ostenburg és Lehár együtt igyekeztek Sopron felé. Orenburg menekülés közben, mint azt a »Virradat״ közli, főbelőtte magát. Lehár sor­sáról egyelőre nem tudnak semmit Budapes­ten. A menekülés csak nagy­­nehézség ■kisel történhet, mert a felkelők mögötti területen is mindenütt a kormányhoz pártolt a lakosság és a katonaság. A kormány nagy eréllyel lát­kozát a rendcsináláshoz. A puccsisták ellen a legszi­­gorúbb rendszabályokat lépteti életbe, hogy egyszer s mindenkorra megakadályozza a lázadást. A puccs résztvevőit tekintet nélkül arra, hogy polgári ▼agy katonai személyek voltak- e azok, a tatársálló bíróság elé fogy ták­ állítani. Felségsértés és lázadás bűntettével vádolják őket. A kormány álláspontja, hogy ezek a legitimisták az 1920. évi első törvénycikk el­len vétettek. A kormány elrendelte gróf Suipmy Antal, nyugatm Magyarország volt kormánybiztosának letartótatását is, mert becsületszavát adta, hogy karlista mozgalomban nem vesz részt és a Budapest elleni felvonulásban mégis ott látták. A királypuccs leverése után, Budapesten időző két vezető külföldi diplomata kijelentette, hogy a Bethlen- kormány helyzete e siker után oly szilárdnak látszik, mint Európában egyet­len más kormány helyzete sem. A magyarok meg lehetnek elégedve kormányukkal, amely ilyen rendkívül nehéz helyzetet ennyi tapintat­tal és mégis ilyen erélyesen tudott megoldani. Lerombolták az Est kiadó hivatalát és nyomdáját Azt a nyugtalanságot és zavart, amelyet a királykaland idézett elő, a felelőtlen elemek újabb kilengései követték. A budapesti ébredők a királykalandot arra használták fel, hogy zavart idézzenek elő és hogy rombolhassanak, így nagy tömegek behatoltak az Atheneum épületébe, amelyben az Est szerkesztősége van. A nyaradott helyiségben az Atheneum négy rotációs gépét összetörték, onnan átvonultak az Est kiadóhivatalába, ahol szintén mindent el­­pusztítottak. A rendőrség csak későn értesült a rombolásról, így azt megakadályozni nem tudta. Támnádóst készítettek elő a Szociálde­­mokrata párt lapja, a Népszava ellen is, ott­ azonban rendőri készültség állott készenlétben, amely megakadályozta a pusztítást. Horthy prroklamációja Horthy kormányzó kiáltványt intézett a magyar nemzethez, amelyben rámutat arra, lelkiismeretlen egyének a királyt félrevezették, rábírták a Magyarországba való visszatérésre, nem törődve a polgárháborúnak, az idegen megszállásnak, az ország megsemmisítő biztos következményeivel. A nemzeti hadsereg hű­­sége, a magyar nép józansága elhárította a veszedelmet s a kormányzó meleg köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik melléje állottak. A Dunántúl hű népének és a főváros higgadt lakosságának külön is tolmácsolja köszönetét, de megerrdekszik a főváros nagyszámú mun­kásságainak hazafias viselkedéséről is. A kereszténypdri ás a kisgazdák elítélik a puccsot Hétfőn a kora esti órákban elterjedt a hír, hogy a király őrizetben van. A keresztény­párt értekezletet tartott, amelyen megállapí­­tották, hogy az akcióhoz a pártnak semmi köze nem volt. Tiltakoztak a külső hatalmak beavatkozása ellen, mert a királykérdés — szerintük — Magyarország belfigye. Rerolák miniszter Andrássy pártelnök kizárását indít­ványozta. Hosszabb vita után az indítvány fö­­lött érdemileg nem határoztak, hanem ki­mondták, hogy elítélik azokat, akik a kísérlet kezdeményezésében ,és végrehajtásában részt­­vettek. Nagyatádi Czabó egy küldöttség előtt ki­jelentette, hogy a kisgazdapárt állandóan hangoztatta, hogy Magyarországnak le kell ráznia a Habsburgok igáját és szabadon kell megválasztania királyát. Rámutat arra a végze­­tes veszélyre, melyet Károly királynak csak egynapos uralma is okozhatott volna az ország­nak. Az események igazolták a párt állása ׳ fontjának h helyességét. Lipták Pál volt államtitkár kijelentette, hogy a­z­ artista puccs résztvevői hazaárulást követtek׳ el és vagyonelkobzással kell őket büntetni , vagyonunkból az elesettek hozzá­tartozóit kell támogatni. Szerda, 1921. október 26.. TV■ **., 234. n% UJ KELET

Next