Uj Kelet, 1922. január (5. évfolyam, 1-23. szám)
1922-01-28 / 21. szám
vai. Sinek helyett Ha ércből lehetne kiönteni a frázisokat, akkor már régen nem volna közlekedésügyi probléma. Mert a fantázia még nadrágból is kirakja a vasút sínjeit. Egy számmániákus valamikor kiszámította, hogyha egymás mellé raknák Edward király nadrágjait, olyan dupla sínpárt adnának, amely Londontól Doverig nyújtózkodik. A vasútépítésnek ez a legegyszerűbb módja és még az az előnye is van, hogy acél se kell hozzá, mert tudott dolog, hogy Oroszlánszívű Rikárd volt az utolsó angol király, aki vasnadrágot viselt. Ahol kisebb a nadrágluxus, ott természetesen más anyag kellene. Ahol anyag sincsen, jó a keményveretű frázis is. Ez úgy is a legnyulékonyabb. Romániában ezzel lehetne próbálkozni. Mert a közlekedésügy legfelsőbb sáfárjai fehéren izzó frázisokat olvasztanak ki ebből a keservesen nagy problémából. Néha programot is, de csak salaknak, ami a frázis alján marad és ami sohse került még az állami kohók hírei,kerete alá. Románia népének vasútkell. De egyelőre csak vasúti minisztereket kapott. Sok vasút kéne és kevés miniszter. De az áldás visszájáról boldogítja ez országot, amely a sok csalódás után is remélt, mert azt gondolta : aki közlekedési hivatalt kap, ad annak vasutat is hozzá a jó isten. Hát a jó isten nem ragaszkodik következetesen a közmondásokhoz és több vasút helyett és jobb vasút helyett az ország csak frázisokat kapott. Itt van például Mosoly tábornok, aki a közlekedésügyi tárcát vállalta az új minisztériumban. Mosolu tábornok kitűnő katona, nagyon érdemes hadvezér és így több mint valószínű, hogy elsőrendű vasutas is. Még jóformán el se foglalta hivatalát és valóságos sasszemmel látta meg a bajokat. És neki hinni kell, ha azt mondja, hogy az ország közlekedésügyei rosszak és megjavításra szorulnak. De nemcsak ezt, mást is mondott még Mosoly közlekedésügyi miniszter. Többek között ezt: „tudva, hogy a vasút megjavítása, illetve rendbehozatala nagy anyagi áldozatot kíván. Ennek tudatában kijelentem, hogy a szükséges munkálatokat succesive fogják elvégezni, hogy az esetleges kölcsön felvételét elkerülhessük. Remélem, hogy a közlekedést rövid idő alatt normálissá lehet tenni, de csak munkával és összhanggal. Bocsánatot kérünk, de mi nem reméljük ezt. A vasútépítéshez invenció, pénz és anyag kell. Összhanggal még nem építettek vasutat. Mosoly tábornok az invenciót, a pénzt s az anyagot kikapcsolja a miniszteri programjából és minden gondját az összhangra veti. Valószínű, hogy valami szimfonikus vasútra gondol, amit nem gőzgépek vontatnak, hanem szimfonikusok. Igaz ugyan, munkát is emleget a miniszter, de a szükséges munkálatokat csak succesive fogja elvégeztetni, mert kölcsönt nem vesz fel erre a célra. Mindent, csak kölcsönt nem, noha jól tudja, meg is mondja, hogy a vasút rendbehozatala nagy anyagi áldozatot kíván. Itt aztán valami nem stimmel. A logikából valahogyan kisiklott az összhang. Mert ha nagy anyagi áldozatot kíván a vasút megjavítása, akkor miért irtózik a kölcsön felvételétől, mikor itt csak egy nagy kölcsön segíthet. Az államvasút ezévi mérlegét egymilliárd és nyolcszázmillió veszteséggel zárta, honnan veszi ez a vállalat a szükséges pénzt, ha nem kölcsön útján? És ha csak succesive fogja elvégeztetni a szükséges munkálatokat, miből meríti akkor a miniszter azt a reményt, hogy a közlekedést rövid idő alatt normálissá lehet tenni. A'»succesiv muniS rstindeszt jelenthet, csak gyors munkát nem. Valamelyik előde hét esztendőre állapította meg a lezüllött közlekedésügy javító munkaprogramját. Ezt az időt sem bírhatta volna el az ország, mert nem várhat hét esztendeig, amíg a vasútjai megjavulnak. Egy másik miniszter, a mostaninak közvetlen elődje egy nagy kölcsönt kontemplált, mert belátta, hogy sem az állam, sem az állami vasútvállalat a maga erejéből nem végezheti el a restaurációt. Ezek az urak is csak programot adtak, sok szép frázist is, de azt a rengeteg lokomotívot és a töméntelen kocsikat, amiket csak átfesteni kellene, a műhelyek színeiben hevertették. Síneket se rendeltek, amiket pedig bőségesen kaphatott volna az ország a petróleuma, a búzája, vagy más nyersterménye fejében. A vasút persze egyre züllött és vele Románia egész gazdasági élete is. És most jön Mosoly és azt mondja, hogy ő a lassú és fokozatos tétlenség híve. Csak semmi sietés. Programot adok, frázist is, amennyi kell, de vasutat nem, mert kölcsönt nem veszek fel. Hát ez is program. Sőt olyan, amely megvalósítható. Mert ilyen közlekedésügyi politika mellett a kölcsönt egészen biztosan elkerülhetjük. Mert még akkor sem kapunk majd, mikor egy pár esztendő múlva olyan vasútminisztere lesz az országnak, aki tudni fogja, hogy a vasút problémáját csak egy nagy kölcsönnel oldhatja meg. * Hogyan biztosította magának Bratianu a parasztság szavazatát A fogyasztási szövetkezetek liberális alakulatok és hatalmukban tartják a földműveseket Az Új Kelet bukaresti munkatársától Bukarest, január 24. A Bratianu-kormány uralomrajutásával az ország egyik legfontosabb és legközérdekűbb problémájának megoldására irányuló lépések akadtak meg, amelyeket a magukban rejlő körülményeknél fogva, a márciusi választásokig minden valószínűség szerint nem lehet majd egy tapodttal sem továbbvinni. Ez pedig azt jelenti, hogy azokban a hosszú hetekben, amelyek a választásokig még hátravannak, a lakosságot nagy veszély fenyegeti. A gabonát, tudvalevőleg, még mindig nem szabad egyik vármegyéből a másikba átvinni. Ennek már most is az a következménye, hogy míg Vlascában óriási bőség van, addig Brassó csaknem ellátatlan és míg Kolozsvárt nemrégen is teljes kenyérinség fenyegette, Jalomnítárban tömve vannak a raktárak gabonával. A malomtulajdonosok összeültek néhány nappal ezelőtt Bukarestben és memorandumot dolgoztak ki, amelyben követelték a gabonaforgalom tökéletes szabadságát. Jelenleg az a helyzet, hogy a belföldön kizárólag a városi és a falusi szövetkezetek vásárolhatnak gabonát, külföldre pedig csak azok a magánosok szállíthatnak gabonát (rozsot, árpát, tengerit, de búzát nem), akik ugyanannyi mennyiséget, mint amennyit kivisznek, az államnak is átadnak. Ebben az adás-vételt korlátozó rendeletben azonban az állam hagyott egy nyitott ajtót a városi és a megyei hatóságoknak. Egy pont ugyanis úgy intézkedik, hogy ha a vármegye ellátatlan, a prefektusok és községi elöljáróságok rekvirálhatnak. Ezen az alapon megtörtént az, hogy az egyik prefektus kiváló gabonaexportőr lett: az ellátatlan vármegye részére rekvirált gabonát jó pénzért külföldre szállította, egy jegyző pedig az egyik vármegyében a lakosság számára lefoglalt búzát saját számlájára megőröltette és eladta egy szomszédos vármegyében lakó lisztkereskedőnek. Ha abban a pillanatban, amikor a malmosok memorandumának átnyújtására került a sor, még Take Ionescu van uralmon, lehetett volna remény arra, hogy a gabonaforgalmat a belföldön teljesen szabaddá teszik, az adás-vételt minden korlátozás alól feloldják, a külföldre irányuló gabonakereskedelemben pedig olyképen intézkednek, hogy őröletlen gabonát egyáltalában nem vihetnek ki, lisztet azonban bárkinek szabad exportálni. Brediceanu erdélyi miniszter ezt a malmosok küldöttségének meg is ígérte. Ezzel az ország elérte volna azt, hogy malmai foglalkoztatva lettek volna, gabonaexportja pedig, minthogy a sokkal értékesebb lisztben történne, lényegesen több és jobb valutát jövedelmezett volna a kiszállítóknak és ezzel egyidejűleg az államnak. A memorandum átnyújtására azonban már nem kerülhetett sor, mert időközben Take 78