Uj Kelet, 1922. január (5. évfolyam, 1-23. szám)

1922-01-28 / 21. szám

vai. Sinek helyett Ha ércből lehetne kiönteni a frázi­sokat, akkor már régen nem volna köz­lekedésügyi probléma. Mert a fantázia még nadrágból is kirakja a vasút sín­jeit. Egy számmániákus valamikor ki­számította, hogyha egymás mellé raknák Edward király nadrágjait, olyan dupla sínpárt adnának, amely Londontól Do­­verig nyújtózkodik. A vasútépítésnek ez a legegyszerűbb módja és még az az előnye is van, hogy acél se kell hozzá, mert tudott dolog, hogy Oroszlánszívű Rikárd volt az utolsó angol király, aki vasnadrágot viselt. Ahol kisebb a nad­rágluxus, ott természetesen más anyag kellene. Ahol anyag sincsen, jó a ke­­ményveretű frázis is. Ez úgy is a leg­­nyulékonyabb. Romániában ezzel lehetne próbálkozni. Mert a közlekedésügy leg­felsőbb sáfárjai fehéren izzó frázisokat olvasztanak ki ebből a keservesen nagy problémából. Néha programot is, de csak salaknak, ami a frázis alján ma­rad és ami sohse került még az állami kohók hírei,kerete alá.­­ Románia népének vasút­­kell. De egyelőre csak vasúti minisztereket ka­pott. Sok vasút kéne és kevés minisz­ter. De az áldás visszájáról boldogítja ez országot, amely a sok csalódás után is remélt, mert azt gondolta : aki közleke­dési hivatalt kap, ad annak vasutat is hozzá a jó isten. Hát a jó isten nem ragaszkodik következetesen a közmon­dásokhoz és több vasút helyett és jobb vasút helyett az ország csak frázisokat kapott. Itt van például Mosoly tábornok, aki a közlekedésügyi tárcát vállalta az új minisztériumban. Mosolu tábornok kitűnő katona, nagyon érdemes hadve­zér és így több mint valószínű, hogy elsőrendű vasutas is. Még jóformán el se foglalta hivatalát és valóságos sas­szemmel látta meg a bajokat. És neki hinni kell, ha azt mondja, hogy az or­szág közlekedésügyei rosszak és megja­vításra szorulnak. De nemcsak ezt, mást is mondott még Mosoly közlekedésügyi miniszter. Többek között ezt: „tudva, hogy a vasút megjavítása, illetve rend­behozatala nagy anyagi áldozatot kíván. Ennek tudatában kijelentem, hogy a szükséges munkálatokat succesive fogják elvégezni, hogy az esetleges kölcsön fel­vételét elkerülhessük. Remélem, hogy a közlekedést rövid idő alatt normálissá lehet tenni, de csak munkával és össz­hanggal.­ Bocsánatot kérünk, de mi nem re­méljük ezt. A vasútépítéshez invenció, pénz és anyag kell. Összhanggal még nem építettek vasutat. Mosoly tábornok az invenciót, a pénzt s az anyagot ki­kapcsolja a miniszteri programjából és minden gondját az összhangra veti. Va­lószínű, hogy valami szimfonikus vas­útra gondol, amit nem gőzgépek von­tatnak, hanem szimfonikusok. Igaz ugyan, munkát is emleget a miniszter, de a szükséges munkálatokat csak succesive fogja elvégeztetni, mert kölcsönt nem vesz fel erre a célra. Mindent, csak köl­csönt nem, noha jól tudja, meg is mondja, hogy a vasút rendbehozatala nagy anyagi áldozatot kíván. Itt aztán valami nem stimmel. A logikából valahogyan kisik­­lott az összhang. Mert ha nagy anyagi áldozatot kíván a vasút megjavítása, ak­kor miért irtózik a kölcsön felvételétől, mikor itt csak egy nagy kölcsön segíthet. Az államvasút ezévi mérlegét egymilliárd és nyolcszázmillió veszteséggel zárta, honnan veszi ez a vállalat a szükséges pénzt, ha nem kölcsön útján? És ha csak succesive fogja elvégeztetni a szük­séges munkálatokat, miből meríti akkor a miniszter azt a reményt, hogy a köz­lekedést rövid idő alatt normálissá lehet tenni. A'»succesiv muniS rstindeszt jelent­het, csak gyors munkát nem. Valame­lyik előde hét esztendőre állapította meg a lezüllött közlekedésügy javító munka­programját. Ezt az időt sem bírhatta volna el az ország, mert nem várhat hét esztendeig, amíg a vasútjai megja­vulnak. Egy másik miniszter, a mosta­ninak közvetlen elődje egy nagy köl­csönt kontemplált, mert belátta, hogy sem az állam, sem az állami vasútvál­­lalat a maga erejéből nem végezheti el a restaurációt. Ezek az urak is csak programot adtak, sok szép frázist is, de azt a rengeteg lokomotívot és a tömén­telen kocsikat, amiket csak átfesteni kel­lene, a műhelyek színeiben hevertették. Síneket se rendeltek, amiket pedig bősé­gesen kaphatott volna az ország a pet­róleuma, a búzája, vagy más nyerster­ménye fejében. A vasút persze egyre züllött és vele Románia egész gazdasági élete is. És most jön Mosoly és azt mondja, hogy ő a lassú és fokozatos tétlenség híve. Csak semmi sietés. Prog­ramot adok, frázist is, amennyi kell, de vasutat nem, mert kölcsönt nem veszek fel. Hát ez is program. Sőt olyan, amely megvalósítható. Mert ilyen közlekedés­ügyi politika mellett a kölcsönt egészen biztosan elkerülhetjük. Mert még akkor sem kapunk majd, mikor egy pár esz­tendő múlva olyan vasútminisztere lesz az országnak, aki tudni fogja, hogy a vasút problémáját csak egy nagy köl­csönnel oldhatja meg. * Hogyan biztosította magának Bratianu a parasztság szavazatát A fogyasztási szövetkezetek liberális alakulatok és hatalmukban tartják a földműveseket Az Új Kelet bukaresti munkatársától Bukarest, január 24. A Bratianu-kormány uralomrajutásával az ország egyik legfontosabb és legközérdekűbb problémájának megoldására irányuló lépések akadtak meg, amelyeket a magukban rejlő körülményeknél fogva, a már­ciusi választásokig minden valószínűség szerint nem lehet majd egy tapodttal sem tovább­vinni. Ez pedig azt jelenti, hogy azokban a hosszú hetekben, amelyek a választásokig még hátravannak, a lakosságot nagy veszély fenyegeti. A gabonát, tudvalevőleg, még mindig nem szabad egyik vármegyéből a másikba átvinni. Ennek már most is az a következ­ménye, hogy míg Vlascában óriási bőség van, addig Brassó csaknem ellátatlan és míg Ko­lozsvárt nemrégen is teljes kenyérinség fenye­gette, Jalomnítárban tömve vannak a raktárak gabonával. A malomtulajdonosok összeültek néhány nappal ezelőtt Bukarestben és memorandumot dolgoztak ki, amelyben követelték a gabonaforgalom tökéletes szabadságát. Jelenleg az a helyzet, hogy a belföldön kizá­rólag a városi és a falusi szövetkezetek vásá­rolhatnak gabonát, külföldre pedig csak azok a magánosok szállíthatnak gabonát (rozsot, árpát, tengerit, de búzát nem), akik ugyanannyi mennyiséget, mint amennyit kivisznek, az államnak is átadnak. Ebben az adás-vételt korlátozó rendeletben azonban az állam ha­gyott egy nyitott ajtót a városi és a megyei hatóságoknak. Egy pont ugyanis úgy intéz­kedik, hogy ha a vármegye ellátatlan, a prefektusok és községi elöljáróságok rekvirál­­hatnak. Ezen az alapon megtörtént az, hogy az egyik prefektus kiváló gabona­exportőr lett: az ellátatlan vármegye részére rekvirált gabonát jó pénzért külföldre szállította, egy jegyző pedig az egyik vármegyében a lakosság szá­mára lefoglalt búzát saját számlájára megőröl­­tette és eladta egy szomszédos vármegyében lakó lisztkereskedőnek. Ha abban a pillanatban, amikor a malmosok memorandumának átnyújtására került a sor, még Take Ionescu van uralmon, lehetett volna remény arra, hogy a gabona­forgalmat a belföldön teljesen szabaddá teszik, az adás-vételt minden korlátozás alól feloldják, a külföldre irányuló gabonakereskedelemben pedig olyképen intézkednek, hogy őröletlen gabonát egyáltalában nem vihetnek ki, lisztet azonban bárkinek szabad exportálni. Brediceanu erdélyi miniszter ezt a malmosok küldöttségének meg is ígérte. Ezzel az ország elérte volna azt, hogy malmai foglalkoztatva lettek volna, gabonaexportja pedig, minthogy a sokkal értékesebb lisztben történne, lényegesen több és jobb valutát jövedelmezett volna a kiszállí­tóknak és ezzel egyidejűleg az államnak. A memorandum átnyújtására azonban már nem kerülhetett sor, mert időközben Take 78

Next