Uj Kelet, 1922. február (5. évfolyam, 24-46. szám)
1922-02-01 / 24. szám
A legtöbb politikai axiómának az a baja, hogy könnyen kopik ki belőle a beléjelzett igazság. Viszont előnye is van, mégpedig az, hogy az ember nézheti színéről is, visszájáról is és szükség esetén ki is fordítja, mint az irhás bundát. Ezt a politikusok argóján cáfolatnak mondják. Valaki mond valamit, mondjuk, a maga igazságát hirdeti meg, de rosszul sül el. A politikus erre nem azt mondja: elvetem magamtól az igazságot, mert én azt rosszul láttam meg, hanem azt, hogy mások látták meg rosszul az ő igazságát, mert színéről nézték, holott az értelme a visszájában van. A bundát egyszerűen megfordítja. Vajda Sándor is cáfol. Ez a kiváló politikus, aki a kisebbségek göröngyös útján vérezte ki magából a politikai hiszekegyet, a kisebbségekkel paktáló román pártokat állítólag megvetésre méltónak bélyegezte meg. Ez a kijelentés érthető megütközést keltett. Az emberek nézték Vajda Sándort és nem tudtak ráismerni. Nem ebben a bundában járt ő azelőtt. Erre aztán jön a cáfolat. De igenis, ez az én bundám s ha megfordítom, tudom, ráismertek. Hát ez megtörtént. Most már visszájáról is ismerjük Vajda Sándor politikai felfogását a kisebbségekről. Hát vannak ebben igazságok, de ez nem az egész igazság. Nem jó és ebben igaza van Vajda Sándornak, hogy a liberális párt csak addig nézi idegennek az idegent, amíg a párton kívül áll, de ha egyszer a pártba lépett, már nem idegen, akármilyen nemzethez tartozzék is. Vajda Sándor meg is mondja, miért ítéli el ezt a pártnacionalizálást. Erőteljes kifejezéssel renegátfogdosásnak stigmatizálja ezt a különös fajtájú erőgyűjtést. Hát ez igazán elítélni való. Az a politikai párt, amely ily után akarja biztosítani az uralkodó nemzet hegemóniáját, rosszul érti meg a nemzet karakterét és le is becsüli, ha felteszi róla, hogy az erőszakos asszimiláció útján keresi a boldogulást. Önérzetes nemzetek egyáltalán nem erőltetik az asszimilációt, mert ősi fajiságának mulatlanságát félti a beolvadástól. Mindazonáltal igaz, hogy mindig voltak ilyen asszimilációs törekvések, de míg Magyarországon is nem maga a nemzet vetette rá magát a renegátfogdosásra, hanem az a párt, amely a hatalmat aspirálta és nem a nemzetre, hanem a maga osztályának érdekeire támaszkodott. Ez a párt keveset törődött a politikai morállal, még kevesebbet a nemzet pszichéjével és a liberalizmus haszug palástját borította rá a zsidóságra, amelynek egy része azt hitte, hogy ő ezalatt a palást alatt hozzá tud majd melegedni a magyar fajhoz. Ezek a zsidók ugyan kivetkőztek a zsidóságukból, de a nemzet nem sokra becsülte őket, mert renegátokat látott bennök. Akik itt is meg akarnák ezt a módszert honosítani, nem sok jót tennének, mert az állam nem erősödik meg azzal, ha a kisebbségi nemzeteket nemzeti életükből kihajszolja. Minden nemzet addig ér valamit az egész állam szempontjából is, amíg a maga fajiságának törvényei szerint élhet, mert csak addig élhet erőteljes, morális életet. Vajda Sándor tehát jogosultan bélyegei meg a renegátfogdosást. De még több i laza lenne, ha e morális szempontok miatt tenné. Ámde a nemes eszme valahogyan megtorzult az ő fogalmazásában. Azt mondja, ha sokáig csinálják majd ezt a romani- zálást a liberális párt románjai, akkor annak az lesz a vége, hogy az erdélyi románok mindentől elesnek és mehetnek koldulni Beszarábiába. Ebben az aggodalomban nem a kisebbségek jogának a féltése lüktet és arra emlékeztet, hogy a kisebbségi jogokat azelőtt is meg lehetett volna védelmezni, akkor még, mikor nem a liberális párt volt uralmon. De akkor sem védték meg e jogokat, sőt akkor készítették azt a választójogi rendszert és akkor írták össze azokat a választói listákat, amelyek alapján a liberálisok is választani fognak, mégpedig úgy, hogy a kisebbségek lehetőleg kívül rekedjenek. A felelősségben most már osztozkodjék Vajda Sándor is. Lenin részt vesz a génuai konferencián Poincaré intrikái — Ausztria francia milliókat kap — Olasz hajók eros vizeken — A kistantant eliértekezlete Az Uj Kelet tudósítójától tegnap arról érkezett hír,az amerikai kormány visszautasítja akonferenciára való meghívását. Ezt a jelentést eddig sem meg nem erősítették, sem meg nem cáfolták. Franciaország szívesen venné, ha Amerika felborítaná a génuai értekezletet, erre vall a „Le Temps“ vezércikke, amely azt írja, hogy Franciaország hozzájárul a génuai konferencia elhalasztásához, mert reméli, hogy Amerika közben belátja, hogy Európát gazdaságilag helyreállítani nemcsak európai, de amerikai érdek is. A kormányhoz közelálló „Temps“ ilyen finom legyezőnyelven adja tudtul a világnak, hogy Franciaország már előre utálja Génuát, mert fél, hogy ott Németországnak adnak igazat. A háttérben nem kevésbé finom a hivatalos francia megnyilatkozás. Poincaré nemhiába jött azzal, hogy a titkos diplomáciát visszaállítja, már kezdi. Mint egy párisi jelentés közli, a francia miniszterelnök ma hosszabb kihallgatáson fogadta az EgyesültÁllamok párisi nagykövetét, S Mr. cAorait és vele hosszabb megbeszélést folytatott. Politikai körökben Mr. Avrai kihallgatásának nagy jelentőséget tulajdonítanak.róbáljunk mögéje nézni ennek a frázisnak s meggyanitjuk, hogy Poincaré Avrai úrral minden valószínűség szerint Génuáról tárgyal. A francia reakció nagy mestere Harding külön álláspontjával akarja összeegyeztetni a maga Génua-ellenes akaratát s most a titkos diplomácia öreg eszközeivel intrikál ellene. Franciaország erőnek erejével szeretné megtartani azt a vonalat, amelyet annak idején Poincaré köztársasági elnök revánspolitikája húzott. Mindenáron azon van, hogy Németország megmaradjon levert és lealázott állapotában, ez szab irányt minden cselekedetének.Most egy látszólagos szép mozdulat foglalkoztatja a francia kormányt: a pénzügyminisztériumban javaslatot dolgoztak kiAusztria felsegélyezésére. Ezt a javaslatot még a héten a kamara elt terjeszti. Franciaország tehát segélyt ad az osztrákoknak, csakhogy ezek lemondjanak a Németországhoz valő csatlakozásról A Poincarékormánynak ez ugyanolyan balsikerű ötlete, mint volt az, amit a Poincarék és az ő elődjeit eszeltek ki. Súlyos kölcsönöket adtak Oroszországnak, csakhogy ez, egy Németország ellenes háborúban Franciaország mellé álljon. Tudjuk, mi volt a vége: Oroszország végre is cserbenhagyta bankárjait, ami ezeknek súlyos vér- és pénzáldozatokba került. Ezúttal sem lesz nagyobb szerencséjük, és nagyobb összeggel ideig-óráig segítenek Ausztrián, de Ausztria mégiscsak csatlakozni fog s a francia követelés kétessé és behajthatatlanná válik. A génuai konferencia előkészületei közben minden ellenzés és intrika ellenére folynak tovább. Az amerikai kormány tegnap kapta meg a konferencia teljes programját. A világ államait már csaknem egytől egyig meghívták. Berlin, január 30. (RTI, Rador.) A kisantant konferenciát fog tartani, amelyen határozni fog a génui konferencián tanúsítandó magatartásáról. A tanácskozás helye és ideje még nincs megállapítva. Igen természetes, hogy jelentkeznek már a reklamálok is, ma Litvánia lamentál, hogy nem kapott meghívást. Nyilván kapni fog ő is. A meghívások előterében még mindig Oroszország kolosszális alakja áll. Londoni távirat szerint Krassín újságírók előtt azt mondotta, hogy a szovjetdelegátusok a génuai konferencián fel fogják vetni, ismerjék el hivatalosan Szovjetoroszországot. Ezt annál is inkább megtehetik, mert Oroszország teljesen újjászervezi pénzügyi rendszerét. Szenzációszámba megy a Stefani ügynökség római távirata, amely beszámol róla, kik lesznek az orosz delegátusok. Minthogy a Stefani Olaszország félhivatalos hírforrása s a meghívókat Olaszország küldi szét, valóságnak kell venni a dolgot.