Uj Kelet, 1922. február (5. évfolyam, 24-46. szám)

1922-02-01 / 24. szám

A legtöbb politikai axiómának az a baja, hogy könnyen kopik ki belőle a beléjelzett igazság. Viszont előnye is van, még­pedig az, hogy az ember néz­heti színéről is, visszájáról is és szükség esetén ki is fordítja, mint az irhás bun­dát. Ezt a politikusok argóján cáfolatnak mondják. Valaki mond valamit, mond­juk, a maga igazságát hirdeti meg, de rosszul sül el. A politikus erre nem azt mondja: elvetem magamtól az igazságot, mert én azt rosszul láttam meg, hanem azt, hogy mások látták meg rosszul az ő igazságát, mert színéről nézték, holott az értelme a visszájában van. A bundát egyszerűen megfordítja. Vajda Sándor is cáfol. Ez a kiváló politikus, aki a kisebbségek göröngyös útján vérezte ki magából a politikai hi­szekegyet, a kisebbségekkel paktáló ro­mán pártokat állítólag megvetésre mél­tónak bélyegezte meg. Ez a kijelentés érthető megütközést keltett. Az emberek nézték Vajda Sándort és nem tudtak rá­ismerni. Nem ebben a bundában járt ő azelőtt. Erre aztán jön a cáfolat. De igenis, ez az én bundám s ha meg­fordítom, tudom, ráismertek. Hát ez megtörtént. Most már visszájáról is is­merjük Vajda Sándor politikai felfogását a kisebbségekről. Hát vannak ebben igazságok, de ez nem az egész igazság. Nem jó és ebben igaza van Vajda Sándornak, hogy a liberális párt csak addig nézi idegen­nek az idegent, amíg a párton kívül áll, de ha egyszer a pártba lépett, már nem idegen, akármilyen nemzethez tartozzék is. Vajda Sándor meg is mondja, miért ítéli el ezt a párt­nacionalizálást. Erőtel­jes kifejezéssel renegátfogdosásnak stig­matizálja ezt a különös fajtájú erőgyűj­tést. Hát ez igazán elítélni való. Az a politikai párt, amely ily után akarja biz­tosítani az uralkodó nemzet hegemóniá­ját, rosszul érti meg a nemzet karakte­rét és le is becsüli, ha felteszi róla, hogy az erőszakos asszimiláció útján keresi a boldogulást. Önérzetes nemzetek egyál­talán nem erőltetik az asszimilációt, mert ősi fajiságának mulatlanságát félti a be­olvadástól. Mindazonáltal igaz, hogy mindig voltak ilyen asszimilációs törekvések, de míg Magyarországon is nem maga a nemzet vetette rá magát a renegátfogdo­­sásra, hanem az a párt, amely a hatal­mat aspirálta és nem a nemzetre, ha­nem a maga osztályának érdekeire tá­maszkodott. Ez a párt keveset törődött a politikai morállal, még kevesebbet a nemzet pszichéjével és a liberalizmus ha­szug palástját borította rá a zsidóságra,­­ amelynek egy része azt hitte, hogy ő­­ ezalatt a palást alatt hozzá tud majd melegedni a magyar fajhoz. Ezek a zsi­dók ugyan kivetkőztek a zsidóságukból, de a nemzet nem sokra becsülte őket, mert renegátokat látott bennök. Akik itt is meg akarnák ezt a mód­szert honosítani, nem sok jót tennének, mert az állam nem erősödik meg azzal, ha a kisebbségi nemzeteket nemzeti éle­tükből kihajszolja. Minden nemzet addig ér valamit az egész állam szempontjá­ból is, amíg a maga fajiságának törvé­nyei szerint élhet, mert csak addig él­het erőteljes, morális életet. Vajda Sán­dor tehát jogosultan bélyegei meg a re­­negátfogdosást. De még több i laza lenne, ha e morális szempontok miatt tenné. Ámde a nemes eszme valah­ogyan meg­torzult az ő fogalmazásában. Azt mondja, ha sokáig csinálják majd ezt a romani- zálást a liberális párt románjai, akkor annak az lesz a vége, hogy az erdélyi románok mindentől elesnek és mehetnek koldulni Beszarábiába. Ebben az aggodalomban nem a ki­sebbségek jogának a féltése lüktet és arra emlékeztet, hogy a kisebbségi jogokat azelőtt is meg lehetett volna védelmezni, akkor még, mikor nem a liberális párt volt uralmon. De akkor sem védték meg e jogokat, sőt akkor készítették azt a választójogi rendszert és akkor írták össze azokat a választói listákat, ame­lyek alapján a liberálisok is választani fognak, még­pedig úgy, hogy a kisebb­ségek lehetőleg kívül rekedjenek. A fe­lelősségben most már osztozkodjék Vajda Sándor is. Lenin részt vesz a génuai konferencián Poincaré intrikái — Ausztria francia milliókat kap — Olasz hajók eros vizeken — A kistantant eliértekezlete Az Uj Kelet tudósítójától t­egnap arról érkezett hír,az ame­­rikai kormány visszautasítja a­­konfe­renciára való meghívását. Ezt a jelentést eddig sem meg nem erősítették, sem meg nem cáfolták. Franciaország szívesen venné, ha Amerika felborítaná a génuai értekezletet, erre vall a „Le Temps“ vezércikke, amely azt írja, hogy Franciaország hozzájárul a génuai konfe­rencia elhalasztásához, mert reméli, hogy Amerika közben belátja, hogy Európát gazda­ságilag helyreállítani nemcsak európai, de amerikai érdek is. A kormányhoz közelálló „Temps“ ilyen finom legyezőnyelven adja tudtul a világnak, hogy Franciaország már előre utálja Génuát, mert fél, hogy ott Német­országnak adnak igazat. A háttérben nem kevésbé finom a hivatalos francia megnyilat­kozás. Poincaré nemhiába jött azzal, hogy a titkos diplomáciát visszaállítja, már kezdi. Mint egy párisi jelentés közli, a francia miniszterelnök ma hosszabb kihallgatáson fogadta az Egyesült­Államok párisi nagykövetét, S Mr. cAorait és vele hosszabb megbeszélést folytatott. Politikai körökben Mr. Avrai kihallgatásának nagy jelentő­séget tulajdonítanak.­róbáljunk mögéje nézni ennek a frázisnak s meggyanitjuk, hogy Poincaré Avrai úrral minden valószínűség szerint Génuáról tárgyal. A francia reakció nagy mestere Harding kü­lön álláspontjával akarja összeegyeztetni a maga Génua-ellenes akaratát s most a titkos diplomácia öreg eszközeivel intrikál ellene. Franciaország erőnek erejével szeretné megtartani azt a vonalat, amelyet annak idején Poincaré köztársasági elnök revánspolitikája húzott. Mindenáron azon van, hogy Német­ország megmaradjon levert és lealázott állapo­tában, ez szab irányt minden cselekedetének.­­Most egy látszólagos szép mozdulat foglalkoztatja a francia kormányt: a pénzügyminisztériumban javaslatot dolgoztak ki­­Ausztria felsegélyezé­sére. Ezt a javaslatot még a héten a kamara elt terjeszti. F­ranciaország tehát segélyt ad az osztrákok­nak, csakhogy ezek lemondjanak a Németor­szághoz valő csatlakozásról A Poincaré­­kormánynak ez ugyanolyan balsikerű ötlete, mint volt az, amit a Poincarék és az ő előd­jeit­ eszeltek ki. Súlyos kölcsönöket adtak Oroszországnak, csakhogy ez, egy Németor­szág ellenes háborúban Franciaország mellé álljon. Tudjuk, mi volt a vége: Oroszország végre is cserbenhagyta bankárjait, ami ezeknek súlyos vér- és pénzáldozatokba került. Ezúttal sem lesz nagyobb szerencséjük, és nagyobb összeggel ideig-óráig segí­tenek Ausztrián, de Ausztria mégis­­csak csatlakozni fog s a francia követelés kétessé és behajthatatlanná válik. A génuai konferencia előkészületei köz­ben minden ellenzés és intrika ellenére folynak tovább. Az amerikai kormány tegnap kapta meg a konferencia teljes programját. A világ államait már csaknem egytől egyig meg­hívták. Berlin, január 30. (RTI, Rador.) A kisantant konferenciát fog tartani, amelyen határozni fog a génui kon­ferencián tanúsítandó magatartásáról. A tanácskozás helye és ideje még nincs megállapítva. Igen természetes, hogy jelentkeznek már a reklamálok is, ma Litvánia lamentál, hogy nem kapott meghívást. Nyilván kapni fog ő is. A meghívások előterében még mindig Orosz­ország kolosszális alakja áll. Londoni távirat szerint Krassín újságírók előtt azt mondotta, hogy a szovjetdelegátusok a génuai kon­ferencián fel fogják vetni, ismerjék el hivata­losan Szovjetoroszországot. Ezt annál is inkább megtehetik, mert Oroszország teljesen újjá­szervezi pénzügyi rendszerét. Szenzációszámba megy a Stefani ügynökség római távirata, amely beszámol róla, kik lesznek az orosz delegátusok. Minthogy a Stefani Olaszország félhivatalos hí­rforrása s a meghívókat Olasz­ország küldi szét, valóságnak kell venni a dolgot.

Next