Uj Kelet, 1922. március (5. évfolyam, 47-73. szám)

1922-03-01 / 47. szám

Szerkesztőség, kiadó­hivatal és nyomda Cluj-Kolozsvár, Str. Baron L. Pop,­­ Brassal­ utca 10. Az Új Kelet telefonjai Szerkesztőség................ 977 Kiadóhivatal ................ 844 Nyomda ....................... 879 Héber osztály ••••...........455 Zs. N. Sz. ...................... 558 A kéziratok kizárólag a szerkesztőségnek címzen­­dők. •• Kéziratokat nem adunk vissza és nem őriz­hetünk meg V. évfolyam, 47. szám Cluj (Kolozsvár) 5682. adat 1. ■■■■■■■■■naaHspHanni atMW Bert» .......Zttít Ssrfrsche str. 8. »L ' BZÁ fffiT" .alyaudvaron Id él Kje ■ tel 50 báni os» m £00 «n. I­­ ck POLITIKAX NUIPILA ^ - .... * _ • » ' »' Egy szdm................ 1 dinár 1922. március 1. Szerda A lakásínség Lakásínség nem jelent okvetlenül ln­kásanarkiát is, mert az ínségben még nem merül el a törvény tisz­telete. Kolozsváron mégis már anar­­kia van, de olyan­ csak, amely a tehetetlenségből kavarog bele a köz­szellembe. A lakosság ártatlan eb­ben, mert a lakáshoz való természe­tes jogát nem kapcsolja, nem is kap­csolhatja bele az erőszakos megol­dások lehetőségébe. Szűk primitív­ségében őrizte meg ezt a jogát és vágyai még most sem terjednek to­vább, mint a szerény kielégüléshez. De ezen a ponton aztán meg is makacskodik. Rendületlenül azt hi­szi, hogy lakáshoz joga van és ezt a jogot nem a törvény, nem a ha­talom adta, neki, hanem a termé­sét. Ez a felfogás nem egészen helytelen, de egy hibája mégis van. .Jogot adhat a természet, de lakást nem ad és akinek nincs lakása, vagy volt, de kitúrták belőle, az hiába apellálna a természethez. A természet csak a madarak és az erdei vadak lakásnyomorát rendezi, az embert még az irgalmas termé­szet is a lakáshivatalhoz utasítja. A lehető legrosszabb helyre küldi. Mert lakáshivatal van is, nincs is. Van-e, nincs-e, az ritkán tudható. És ha véletlenül mégis van, hát akkor nem működik, mert a főnök lemondott. Vagy nem mon­dott le, de nem dolgozik,­ mert­­ gúzsba kötötték. Az is lehetséges, hogy nem kötötték gúzsba és azt csinálhat, amit akar. De a lakbérleti bizottság elnöke szintén azt tehet, amit akar és ő majdnem mindig épen annak az ellenkezőjét akarja, mint amit a lakáshivatal főnöke akar. Most például az a helyzet, hogy van, főnöke a lakbérleti hiva­talnak. Ezen a napokban nevezték ki­­Xantopol bírót, erre a felelősség­teljes állásra. De nehogy eszébe jusson valakinek panaszával fölke­resni ezt a kétségtelenül jóakaratú főtisztviselőt, mert csak hiába za­varná. Xantopol bíró még egy író­asztalt sem rekvirálhatott el az új hivatalban, mert a belügyi állam­titkárság, miután az ő meghallga­tása nélkül történt meg a kineve­zés, erélyesen tiltakozott a kinevezés ellen. A lakástalannak lakás, a hivatal­nak pedig főnök kell, aki lakást adjon. A problémának ez a tengelye. Az ember azt hihetné, hogy ebben a kér­désben ez a legfontosabb és hogy tu­dott-e az új főnök kinevezéséről a belügyi államtitkárság, vagy nem tu­dott róla, az talán nem is túlságosan lényeges. De azért kár haragudni a belügyi államtitkárságra és kár lenne azzal vádolni meg, hogy merő presz­­­­tízs-kérdésből akadályokat gördít a hivatal működése elé. A belügyi ál­lamtitkárság nem gördít akadályt a hivatal elé. Mert ha meg lehetne működésében akadályozni a lakbérleti hivatalt, vagy ahhoz, hogy megálljon és ne dolgozzon, semmi más nem kell, csak egy felsőbb fórum akadé­koskodása, akkor túlzás volna beszélni lakásproblémáról. Nem igazi probléma az, mikor csak azért nem lehet lakást­­­­adni a lakásigénylőnek, mert a lak­bérleti hivatalnak nincs főnöke. Ilyen ínséget még el lehet tűrni, legyőzni is lehet. De itt a baj nem is a főnök­­inségben van, hanem abban, hogy lakás nincs és ezt nagyon jól tudják a belügyi reszortban. Nem csoda hát, ha ott az volt a felfogás, hogy tiltako­zásával nem kuszálja még jobban össze a problémát. Valóban így van: nincs lakás. Ugyan nem nagyon régen sok volt még, de kevés lett. A baj azzal kez­dődött, hogy ezt nem vették észre idejekorán. És akkor az történt, ami mejdig történik, amikor a sok ösz­­szeütk­özik a kevéssel és nincs sza­bályozó erő, amely a különbséget idejekorán kiegyensúlyozza. Ha a bajt mindjárt akkor veszik észre, amikor megjelentkezett, a kiegyen­súlyozás nem lett volna túlságosan nehéz feladat. Ezt a momentumot azonban elhibázták és...a baj ijesztő mértékre növekedett. Végül egészen oda jutott, hogy a megoldásnak utolsó lehetősége is összezsugorodott és a szegény lakáshivatali főnökök­ből és elnökökből Sisiphusok lettek, akik hegynek fel­görgítik a súlyos sziklatömböket, amelyek mindig visz­­szazuhannak. Külön szerencsétlenség, hogy a modern Sisiphusok kövei csak képletesek és egy árva kalyibát se lehet felépítenie azokból. A sok és kevés összecsapásból kavargott ki az anarkia, nem a la­kosság türelmetlenségéből és kielé­gíthetetlenségéből, még kevésbé az illetékes fórumok nem tenniakarásá­­ból. Ezzel aztán igazán nem lehet megvádolni a lakásügyek sáfárjait. Sőt ellenkezőleg, ha kihívták maguk ellen a kritikát, hát ezt inkább azzal érték el, hogy többet tettek, mint amennyit kellett volna. Rendelet után rendeletet hoztak, intézkedési intézke­dés után, ami csak a működésükhöz fűzött várakozásokat szaporította meg, de­­nem szaporította meg a lakásokat és nem csökkentette le természetesen a lakásszükségleteket sem. Ebből bontakozott ki az az állapot, ami már anarkiáh­oz hasonlít. Minden anarkia kezdete a nincsetlenség. Az emberek makacsul azt hiszik, hogy a kényelem bizonyos mértékéhez joguk van és ezt ki kell elégíteni. Ha­ a kényelemnek ez az igénye, a lakásba torkollik, akkor lakást akarnak. Tör­vény és rendelet is kell és kell ható­ság, amely a törvényt és rendeletet végrehajthassa. De olyan törvényt még nem alkottak, amely alatt meg­­t­any­ázni is lehetne. És olyan sincs, amely lakást adhasson, amikor nincs lakás. Az államhatalom megteheti és teljes jo­ggal teheti meg, hogy a túl­ságosan kielégült igényeket leszorítja azoknak az igényeknek az érdekében, amelyek a legszerényebb érvényesü­lésig sem juthatnak el. De végleges megoldásnak­ ez se mondható. Mindig akadnak­ olyanok, akiktől nem lehet elvenni semmit se és sokszor akadhat olyan is, akiért mást megrövidíteni nem érdemes a hivatalos felfogás sze­rint. (.­­ugman volt lakbérleti főnök például­­most annyit se érhet el, hogy akárcsak egy szobás lakáshoz is jusson. Sok jót akart, amíg hiva­talban volt, de egész bizonyos, hogy a problém­a sz­lejéig cs­ak most jutott el. Most már ő is tudja:“ nem sok rendelettel lehet elintézni a lakásín­séget, hanem sok lakással. Az állam­nak építeni kell, vagy kikényszeríteni az építkezést. A zavaroknak véget vetni csak ezzel lehet. •­ Csicserin felrobbantja a génuai konferenciát A szovjet jegyzéke a hatalmakhoz. Franciaországnak nem is küldték el a tiltakozást "A londoni szakértői konferencia március 3-án lesz. A belgrádi értekezletet hatodikén kezdik. Benes találkozik Nincsiccsel. A bukaresti megbeszéléseket még nem ratifikálták. Vrangel Belgrádban telepedik le, Cáfolják a magyar-lengyel egyezményt.­­ Oroszország eladja a templomok kincseit Az Új Kelet tudósítójától Az európai politikát néhány nap óta Llyod George és Poincaré boulognei találkozója foglalkoztatja. A világsajtó a közeledést és a találkozót Bones doktor eredményének mondja. Anglia és Franciaország miniszterelnökei eszerint abban állapodtak meg, hogy Génuában nem fogják érinteni az eddigi szerződéseket és megállapodásokat. Oroszország elismeréséről csak a kon­ferencia után tárgyalnak, egyébként mindent a londoni szakértői konferenciától tesznek függővé, amely a génuai összejövetel ügyében is határozni fog. Ez a szakértői konferen­cia ma beérkezett távirat szerint március harmadikén kezdődik s rajta a hatalmak képviselői vesznek részt.­­ Olaszországot és Belgiumot a boulognei­­ találkozó eredményeiről utólag értesítik. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvet a francia kormány ma megküldötte Lloyd Georgénak. Ha Lloyd George aláírta, s elküldik a szövetséges kormányoknak.­­ Váratlan szenzáció, amely bomba-­­­ként­­ hat az eseményekre, az a Bonn­- 1 nen át érkezett távirat, amelyben az­­ Ostexporossz jelenti, hogy Csicsorin a­­ boulognei találkozó után tiltakozó jegy­zéket intézett valamennyi államhoz. A pikantéria már ott kezdődik, hogy Franciaországnak nem ment el az orosz jegyzék. Csicsorin kijelentette, hogy ha Oroszországot egy előzetes konferencia által hozott határozatok elé állít­ják, akkor a szovjet kormány nem óhajt résztvenni a génuai komédián. Oroszországnak ez a lépése annál kí­nosabb feltűnést kelt, mert könnyen szétrobbanthatja az egész konferenciát, vagy legalább is minimális jelentősé­gűvé zsugorítja­­ össze az egészet. Teg­napi feltevésünk úgy látszik Beigazoló­dott: Boulogne nem Lloyd George si­­k­ere, hanem a francia miniszterelnöké. Poincaré minden eddigi cselelekedetével a génuai konferencia robbantására tö­rekedett. Most úgy látszik mintha siker koronázná robbanó törekvéseit. Orosz­ország számára ez a szakítás meglehe­tős súlyos dolog, mert az ország gaz­dasági helyzete egyenesen sirabhas. Moszkvai jelentés szerint a népbiztosok tanácsa tegnap a kényszerkölcsön ügyét tárgyalta. A kényszerkölcsönt a temp­lomok kincskészletéből akarják behaj­tani. Azt remélik, hogy hatvanezer púd aranyat és három­százezer púd ezüstöt fognak ösz­­szeszedni Oroszország templo­maiban. Ennek az árán élelmiszereket vásárol­nak az éhezők számára. A népbiztosok tanácsa a javaslatot áttette a központi végrehajtóbizottsághoz. Számolnak vele, hogy még a négy évi forradalom ha­tása sem elég még ahhoz, hogy a nép a templomok kincseit elvinni engedje. Ezért felhívást intéznek a lakossághoz, hogy ne akadályozza meg a rendelet végrehajtását, mert ezen múlik az or­szág és az éhező milliók fenma­­radása. Hogy a londoni szakértői konferen­cián ott lesznek a kisantant szakértői, még nincs tisztázva. Lehetséges, hogy a boulognei találkozón ezt is meg­beszélték, bár hivatalos jelentést még nem adtak róla ki. Ha igaz, hogy Be­nes doktor hozta össze az angol és a francia miniszterelnököt, több mint va­lószínű, hogy mégis csak részt vesz a kisantant is a harmadikon­­kezdődő szakértő-megbeszélésen. Különben a kisantant külön is konferenciát tart, mint már többször jelentettük Belgrád­­ban és ez március ötödikén, vagy hatodikén kezdődik. Belgrád bevárja London határozatait. A kisantant pilla­natnyi helyzete különben nem Belgrá­­don nyugszik, hanem Prágán, ahol most Benes Londonból hazaérkezve be­számol az eseményekről. Érdekes, hogy Benes a napokban fog találkozni Nincsics jugoszláv külügyminisz­­­­terrel, hogy a kisantaszt hrn­pol itáliai adtait­ és a génuai kérdést tisztázzák. A találkozó Bratislavában lesz. A bukaresti értekez­­leton tudvalévően, amelyen előzetes konferenciáját tartották meg a belgrádi konferenciának. A határozatokat al Ju­goszlávia, Románia, Görögország, Cseh­szlovákia és Lengyelország nevében mondották ki, de a csehszlovák és a lengyel követek meghatalmazás nélkül vettek részt az értekezleten. Prágából és Varsóból utólag kellett volna ezeket a meghatalmazásokat megküldeni, de még mindmáig sem érkeztek meg a csehszlovák és a lengyel meg­hatalmazások. Azt hiszik a késedelem Bonos külföldi útjával van kapcsolatban. Érdekes Nin­csics minapi nyilatkozatával kapcsolat­ban, amelyben arról volt szó, hogy Jugoszlávia menedéket ad a Wrangel katonáknak, ma Szalonikiből a követ­­k­ező telegram érkezett: Wrangel tábor­nok egy francia torpedón ma ideérke­zett. A tábornok holnap Belgrádba uta­zik, ahol valószínűleg végleg letelepe­dik. Szalonikiban több orosz tábornok­kal és más menekülttel tárgyalt. Ha Belgrád menedéket ad Wrangelnek, ezzel a jugoszláv állam nyíltan belé­pett Oroszország ellenségei közé. Jugoszláviának egyébként még sok el­intézetlen ügye van Bulgáriával és Olaszországgal. A ...Journal de Debats“ néhány nappal ezelőtt azt jelentette, hogy Jugoszlávia és Olaszország kö­zött egyezség jött létre Fiuméra vonat­kozólag. A belgrádi sajtó ma ezt a hírt kereken megcáfolja. Hasonlóan érdekes az a lengyel cá­folat, amelyről varsói távirat ad hírt. Az európai sajtóban erősen tartotta magát a híresztelés, hogy Lengyelor­szág és Magyarország között politikai egyezmény jött létre. A külügyminisz­térium felkérte a sajtó képviselőit, cá­folják meg a dolgot. A lengyelek kü­lönben­­meglehetősen sűrűen fordulnak a népszövetséghez. Miután a népek li­gája Felsőszilézia nagy részét az úgy­nevezett Sforza-vonalig megígérte ne­kik, most Skirmunt lengyel külügymi­niszter táviratot intézett Doumonthoz, a népszövetség titkárához és kéri a nép­szövetség közbenjárását, hogy a Kov­

Next