Uj Kelet, 1922. május (5. évfolyam, 96-117. szám)

1922-05-16 / 106. szám

Kedd, 1922. május 16 Stratos, a dezignált görög miniszterelnök Athén, május 15. (Rador.) Miután Gunaris nem vállalta a kormányala­kítást, a király Stratost dezignálta miniszterelnöknek. ­ A király és családja váratlanul Athénbe utazott Erzsébet görög trónörökösné állapota válságos. Valloiana tábornok intézi a királyi teendőket — Az Új Kelet tudósítójától — Bukarest, május 15. A királyi csa­lád ma különvonattal Athénbe uta­zott, mert Erzsébet hercegnő állapo­táról ma eggasztó hírek érkeztek. A király táviratilag Bukarestbe rendelte Vaitoianu tábornok helyettes minisz­­­­terelnököt, akit külön királyi dekré­tummal megbízott az összes állam­ügyek vezetésével. Erzsébet hercegnő tudvalevőleg napokkal ezelőtt tüdő­­­gyulladásban súlyosan megbetegedett­­ és állapota válságosra fordult. Miu- I tán Erzsébet trónörökösné állapotáról­­ már tegnap nyugtalanító hírek ér­keztek, Mária királyné inkognitóban Konstancába utazott. Ott egy torpe­­­­dóhajóra szállt és Athénba indult. A reggeli lapok külön kiadásban­­ számolnak be Erzsébet trónörökösné állapotában beállott változásról. A lapok szerint az egész királyi család Athénbe utazott.­­ Tegnap délután az erdélyi kör­úton levő Vaticanu tábornok he­lyettes miniszterelnököt táviratilag a fővárosba hívták, ahol a királynál jelent meg kihallgatáson. A király Athénbe utazása előtt dekrétumot írt alá, amelyben távollétében a királyi teendők elvégzésével Vaitóanu tábornokot bízta meg. Belgrádi jelentés szerint Sándor szerb király is Athénbe utazik. Poli­tikai körökben úgy tudják, hogy Vaitóanu tábornok megbízatása nem formális és a külön királyi dekrétum következtében a helyettes miniszter­­elnök az eddiginél is szélesebb ha­táskörrel fogja az ország ügyeit in­tézni. Egyesek azt is tudni vélik, hogy Bratian­ Jones visszatérése után váratlan események fognak be­következni. A megerősítésre szoruló hírek szerint Vaitoianu véglegesen a kormány élén marad és kormányát saját intenciói szerint átalakítja. ­ célravezető s­segoldést a kulturális sza­badság megvalósításában kell keresnünk és ennek értelmében minden iskolafen­­tartóra magára kell bízni annak eldön­tését, hogy minő nyelven kívánja az oktatást végezni. Emellett szól az 1808: XLIV. t­c.­­nek a rendeletben idézett 14. § a is, mely kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az egyházközségek iskoláikban az oktatás nyelvét tetszés szerint határozhatják meg. Az 1907: XXVII. t.-o. 18. § a is csak annyiban korlátozza ezen intézkedést, hogy csak az állam nyelve és a gyer­mekek anyanyelve között enged válasz­tást, de ahhoz ezen törvény szerint sem férhet kétség, hogy a gyermekek tényleges anyanyelvén az oktatás meg meg van engedve. Emlékeztetek arra, hogy ezen utóbbi, mint a népjogokat korlátozó törvény ellen, az erdélyi ro­mánság milyen erős küzdelmet foly­tatott. Bármilyen értelmezést adunk tehát e törvénynek, semmiesetre sem indokolt a kormányhatóság részéről egy oly interpretáció, mely bármely itt élő népréteg kulturális szükségletei­nek kielégítése tekintetében hátrányos. Hivatkozik még a miniszteri rendelet a békeszerződésre is. Ámde ez sem lehet alapja ily intézkedésnek, mert nyilvánvaló, hogy a békeszerződést annak alkotói a kisebbségi jogok ki­terjesztése és nem szűkítése végett al­kották. Semmikép sem lehet tehát a békeszerződés vonatkozó intézkedései­nek oly értelmet tulajdonítani, mely az előbb idézett törvényekben lefekte­tett jogokat bármilyen irányban korlá­tozza vagy szűkíti. Dr. Fischer ezután célszerűségi és pedagógiai szempontból bírálja a ren­delet intézkedéseit, kimutatva, hogy azok­ok a rendelet által kitűzött célt sem szolgálják. Mindezekből arra a konklú­zióra jut, hogy az érdekelt zsidó kö­zösségek együttes akciója útján meg kell győzni a kormányt az intézkedés helytelen voltáról és meg van róla győződve, hogy sikerülni fog a kor­mányt a rendelet visszavonására rá­bírni. A Keren Hajjeszád ügye Ezután a hitközség belső feladatai­ról szólva, rámutat arra a fontos fel­adatra, mely a zsidó hitközségekre az üldözött zsidóság otthonhoz juttatása tekintetében vár. A zsidóság problémái között nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, kik rettentő sanyargatás, mérhetetlen szenvedések között ha­­zátlanul bolyongnak szerteszét. A hit­községeket — úgymond — nem szabad az aktív politika színterévé tenni. És ha mégis amellett szólok, hogy minden hitközség pártállására való tekintet nél­kül vegye ki részét a zsidó nemzeti otthon újjáépítésének munkájából, te­szem ezt azért, mert a Keren Hajjeszod minden poli­tikai kérdéstől távol áll és tisztán az újjáépítés nagy célját szol­gálja. Otthont kell teremtenünk azon szerencsétlen testvéreinknek, kiket a földönfutók tengernyi nyomorúsága hajt egy új haza felé. Ez alól a kötelesség alól semmiféle politikai, vagy hitéleti nézeteltérés nem menthet fel bennünket. Az erdélyi Keren Ilajjoszod-mozgalom élén a zsidó közélet két kiválósága, dr. Farkas Mózes és Szántó Miklós áll. Az ő személyük is feltétlen garancia arra, hogy ez az akció minden politikai vo­natkozástól függetlenítve, csakis a kitű­zött célt fogja szolgálni. Reméljük és elvárjuk tehát, hogy minden zsidó em­ber a maga politikai meggyőződésének teljes integritása mellett e részben is teljesíteni fogja kötelességét. Az elöljáróság tagjai részéről Szé­kely Viktor, Molnár Jakab és Katz Ig­nác, köszönték meg még a választást, majd Orosz Frigyes üdvözölte az új elöljáróságot és ezzel a választó köz­gyűlés véget ért. ÚJ KELET Nemzetipárti nyilatkozat az egységes ellenzéki pártról • Az U) Kitét tudósítójától - Nemcsak a pótválasztások és a­­ készülő törvényjavaslatok kötik le a­­ politikai körök figyelését, de kormány és ellenzék egyaránt erősen szervez­­kedik a megnyíló őszi parlamenti ülés­szakra. A kormány minden igyekezete odairányul, hogy a liberális párt belső erőit konszolidálja és az őszi alkot­­­mányozó nemzetgyűlésen egységesen ■ léphessen fel az ellenzékkel szemben.­­ A kormány tagjai között az ellentéteket, ha ideiglenesen is, de sikerült elsimí­­­­tani. Constantinoscu bonmarad a kor­­­­mányban és az erdélyi miniszterek­­ személyében sem történik változás.­­ Ismeretesek azok a támadások, amelyekkel a kormánypárt kebelében igyekeztek Vaitoianu tábornok belügy­minisztert az általános választások után­­ a kormányból kiszorítani és ismeretes­­ az is, hogy ez a törekvés a király­­ határozott akarata következtében meg­­­­hiúsult. Vaitoianu tábornok lett a­­ helyettes miniszterelnök Bratianu Jones Jones gónuai tartózkodása idejére és most az uralkodó újból tanujelet ad:a­ a belügyminiszter tábornok iránt érzett rokonszenvének. Az uralkodó, mielőtt Athénba utazott, Vaitoianut bízta meg az államügyek intézésével. Valatianu kétségkívül a közeljövő embere, de egyre többet beszélnek a távolabbi eshetőségekről is. Csak természetes, hogy a megerő­södött kormánnyal szemben az ellenzék is igyekszik egységes frontját kiépíteni. Bukaresti jelentések szerint nem is any­­nyira ellenzéki blokk alakításáról van szó, hanem új, nagy demokrata pártot léte­sítenek, amelyben helyet foglal­nának az ország összes valóban liberális, demokrata és progresz­­szív erői. Az új párt magvát az erdélyi nemzeti párt képezi, melynek egyik vezető fér­fia az „ Adeveral“-ban a következő nagyfontosságú kijelentéseket tette: — Pártunk vezetősége elhatározta, hogy végre a tettek útjára lép. Meg fogunk felelni a hozzánk fűzött vára­­kozásnak és a reakciót képviselő liberális párttal szemben megteremtjük a román demokrácia egységes szer­vezetét. Nem a nemzeti párt kereteinek ki­bővítéséről van szó, hanem olyan új párt alakításáról, amelyben minden számottevő haladó politikus és poli­­tikai szervezet helyet foglalhat. — Aggályok merültek fel, hogy az új pártban olyan elemek kerülné­nek össze, akiket mély elvi ellenté­tek választanak el. Nem így van. Take Jovorcs és Jorga Miklós olyan politikusok, akik a helyzet sürgető voltát meg tudják érteni és az ország nagy érdekeit kisebb szempontoknak mindig alá tudták rendelni. Joggal hihetjük, hogy az új alakulásban a mai demokrata blokk vezetői eredményesen fognak együttműködni a progresszív párt nagy képességű férfiaival, mint például Marghilomán Sándorral. Mar­­ghilomán pártjában nagyon sok a jóké­pességű politikus, akik még Lascar Catargiu és Titu Maiorescu iskolájá­ban nevelkedtek. Ami a parasztpár­tot illeti, azzal a megegyezés nem lehet nehéz, hiszen az erdélyi nem­zeti párt gyökere az erdélyi paraszt­ság tömegében van. — Nem tartom kizártnak azt sem, — fejezte be nyilatkozatát a nem­zeti párt vezetője , hogy az alaku­lás sikere esetén a liberális párt egy­­része és pedig az értékesebbik része hozzánk csatlakozzék. Minden ellen­szenvünk dacára, mellyel a liberális párt iránt viseltetünk, nem­ tagadhat­juk: van olyan csoport ebben a párt­ban, a­mellyel szívesen működnénk együtt. Ennek a csoportnak a veze­tője Constantinescu miniszter, aki a liberális párt és a nemzeti párt első tárgyalása idején bebizonyította, hogy komolyan és becsületesen gondolja az­ együttműködést és távol áll a vintilista-bizantinista ideológiától. A nyilatkozat politikai körökben óriási feltűnést keltett és úgy tudják, hogy a nagy ellenzéki párt megala­kítása már nem is kombináció, de olyan terv, amely a közeljövőben megvalósul. A cionista vezetők Génfben London, május 15. A népszövet­ség — mint ismeretes — Lord Bal­four javaslatára elhatározta, hogy a hétfői ülés napirendjére kitűzi a mandátum kérdését. Chaim Weiz­­mann, Josef Cowen és dr. Berthold Feivel Genfbe utaztak, hogy részt ve­­gyenek a népszövetségi tanácsnak a Palesztina-mandátumot tárgyaló ülésein. ■£. olda A francia rentier-kultusz — Az Új kelet alkalmi tudósítójától — Páris, május A francia diplomáciát Gonuában hihetetlen vereség érte. A német­orosz egyezmény következményei kiszámíthatatlanok, amelynek nem ébredt tudatára a mindig könnyelmű és szeszélyes francia közvélemény. Az az egynéhány szenátor és kép­viselő, akik tisztán látják a helyze­tet, pedig nem is engedi meg, hogy érdemleges megvilágításra és tárgya­lásra kerüljön a dolog, mert jób­e­­menetelű üzleteik, bankjaik sorsát nem kockáztatják meg a nemzeti ügyért. A „Matin“ hazafias frázisai­nak a puffogtatása esik illúzió­szivárvány, amely még nem igen árt a komoly üzletmenetnek. A francia közhangulat különben egyáltalában nem harcias. Ennek az országnak a lélektanát különben csak nagyon kevés idegen ismeri, és így a legtöbb tudósítás hézagos. Az idegenek, különösen a német hatás alatt állók, képtelenek felismerni a lirikus egyénnek objektívre vasalt hangulatát, ami minden igazi fran­ciában megvan. A hírhedt francia sovinizmus csak szokás és esztétikai kérdés Vérbeli francia politikus egy­általában nem törődött a közérdek­kel, mint ahogyan ez a latin orszá­gokra többé-kevésbé jellemző. És a közérdek számára talán ez a leg­jobb, mert nem nagyemberek kis­­észe, hanem kisemberek nagy pénze mozgatja a Világot. A történelem mindig azért hamisítja meg önma­gát, mert egyáltalában nem volná­nak alapelvei, ha a napi politikák végtelen sorozatára szorítaná lé­nyegét. A francia boldogság csúcsa, ren­­tiernek lenni. Ez a legnagyobb földi jó. A háború előtt azzal bolon­dították az embereket, ho­gy minden francia kalorm táskájában benne van — nem a marsallhot, — hanem a cege-carniet. És ezt most leshetik az orosz paraszttól. A svájci frank igen jó valuta, a francia frank szin­tén elég jó, de a rentier-ken kívül a francia nép nem igen rendelkezik vele. Nincs kizárva, hogy Közép­­európában aránylag jobban akkumu­lálódott, mint Franciaországban. Nincs jobb­­üzlet a világon, mint márkáért, koronáért, lejért frankot venni, aztán lenyomni ezeket a nem nemes valutákat újabb bank­jegyek kibocsátásával, megint piacra venni, frankot venni és ezt az operá­ciót addig eszközölni, amíg csak a papír bírja. Drága a frank, nyom­nak több márkát. A frankot meg­védi a rentier kultusz, a nemzeti va­luta bonitásának nimbusza ellenben nevetséges luxus. A nemes valutát lassanként fölszívja majd a Kelet és nyugodtan, fejfájás nélkül át lehet majd térni a dunai­ frankra A román bab, lencse, borsó, akár a saláta, kukoricáról nem is szólva, exportképes anyagokká válnak Fran­ciaország részére is, ahol minden terem. De ahol az agrárcikkek ára hihetetlenül növekszik. Viszont a valuta miatt Németország nem fog tudni — hacsak frankkal nem — gyapotot beszerezni. Ha nem volna rentier-kultusz és mesterségesen enyomnák a nyugati államok is a valutájukat, Németor­szág póruljárna. De ezt a bankok és a renb­erk miatt nem tehetik, hiszen ezek ülnek Génuában. Ha áttérne Európa az arany helyett a kilowatt (munkaérték) fedezetre és a szabad­forgalom elvére, ez az internationa­­lizmus győzelme volna. Viszont ami most történik, az sok­kal inkább a keleti parasztság győ­­zelme, mint a német industrializmusé. A bolsevizmus romantikája olyan mint Russou, egyszerre a forradalom és a reakció fenyeget belőle. A germán szfinx forradalmat vet, de reakciót fog aratni. És Franciaor­szágban még mindig nem látják, hogy a nyugati rantierk és a keleti paraszt-

Next