Uj Kelet, 1922. május (5. évfolyam, 96-117. szám)
1922-05-16 / 106. szám
Kedd, 1922. május 16 Stratos, a dezignált görög miniszterelnök Athén, május 15. (Rador.) Miután Gunaris nem vállalta a kormányalakítást, a király Stratost dezignálta miniszterelnöknek. A király és családja váratlanul Athénbe utazott Erzsébet görög trónörökösné állapota válságos. Valloiana tábornok intézi a királyi teendőket — Az Új Kelet tudósítójától — Bukarest, május 15. A királyi család ma különvonattal Athénbe utazott, mert Erzsébet hercegnő állapotáról ma eggasztó hírek érkeztek. A király táviratilag Bukarestbe rendelte Vaitoianu tábornok helyettes miniszterelnököt, akit külön királyi dekrétummal megbízott az összes államügyek vezetésével. Erzsébet hercegnő tudvalevőleg napokkal ezelőtt tüdőgyulladásban súlyosan megbetegedett és állapota válságosra fordult. Miu- I tán Erzsébet trónörökösné állapotáról már tegnap nyugtalanító hírek érkeztek, Mária királyné inkognitóban Konstancába utazott. Ott egy torpedóhajóra szállt és Athénba indult. A reggeli lapok külön kiadásban számolnak be Erzsébet trónörökösné állapotában beállott változásról. A lapok szerint az egész királyi család Athénbe utazott. Tegnap délután az erdélyi körúton levő Vaticanu tábornok helyettes miniszterelnököt táviratilag a fővárosba hívták, ahol a királynál jelent meg kihallgatáson. A király Athénbe utazása előtt dekrétumot írt alá, amelyben távollétében a királyi teendők elvégzésével Vaitóanu tábornokot bízta meg. Belgrádi jelentés szerint Sándor szerb király is Athénbe utazik. Politikai körökben úgy tudják, hogy Vaitóanu tábornok megbízatása nem formális és a külön királyi dekrétum következtében a helyettes miniszterelnök az eddiginél is szélesebb hatáskörrel fogja az ország ügyeit intézni. Egyesek azt is tudni vélik, hogy Bratian Jones visszatérése után váratlan események fognak bekövetkezni. A megerősítésre szoruló hírek szerint Vaitoianu véglegesen a kormány élén marad és kormányát saját intenciói szerint átalakítja. célravezető ssegoldést a kulturális szabadság megvalósításában kell keresnünk és ennek értelmében minden iskolafentartóra magára kell bízni annak eldöntését, hogy minő nyelven kívánja az oktatást végezni. Emellett szól az 1808: XLIV. tc.nek a rendeletben idézett 14. § a is, mely kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az egyházközségek iskoláikban az oktatás nyelvét tetszés szerint határozhatják meg. Az 1907: XXVII. t.-o. 18. § a is csak annyiban korlátozza ezen intézkedést, hogy csak az állam nyelve és a gyermekek anyanyelve között enged választást, de ahhoz ezen törvény szerint sem férhet kétség, hogy a gyermekek tényleges anyanyelvén az oktatás meg meg van engedve. Emlékeztetek arra, hogy ezen utóbbi, mint a népjogokat korlátozó törvény ellen, az erdélyi románság milyen erős küzdelmet folytatott. Bármilyen értelmezést adunk tehát e törvénynek, semmiesetre sem indokolt a kormányhatóság részéről egy oly interpretáció, mely bármely itt élő népréteg kulturális szükségleteinek kielégítése tekintetében hátrányos. Hivatkozik még a miniszteri rendelet a békeszerződésre is. Ámde ez sem lehet alapja ily intézkedésnek, mert nyilvánvaló, hogy a békeszerződést annak alkotói a kisebbségi jogok kiterjesztése és nem szűkítése végett alkották. Semmikép sem lehet tehát a békeszerződés vonatkozó intézkedéseinek oly értelmet tulajdonítani, mely az előbb idézett törvényekben lefektetett jogokat bármilyen irányban korlátozza vagy szűkíti. Dr. Fischer ezután célszerűségi és pedagógiai szempontból bírálja a rendelet intézkedéseit, kimutatva, hogy azokok a rendelet által kitűzött célt sem szolgálják. Mindezekből arra a konklúzióra jut, hogy az érdekelt zsidó közösségek együttes akciója útján meg kell győzni a kormányt az intézkedés helytelen voltáról és meg van róla győződve, hogy sikerülni fog a kormányt a rendelet visszavonására rábírni. A Keren Hajjeszád ügye Ezután a hitközség belső feladatairól szólva, rámutat arra a fontos feladatra, mely a zsidó hitközségekre az üldözött zsidóság otthonhoz juttatása tekintetében vár. A zsidóság problémái között nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, kik rettentő sanyargatás, mérhetetlen szenvedések között hazátlanul bolyongnak szerteszét. A hitközségeket — úgymond — nem szabad az aktív politika színterévé tenni. És ha mégis amellett szólok, hogy minden hitközség pártállására való tekintet nélkül vegye ki részét a zsidó nemzeti otthon újjáépítésének munkájából, teszem ezt azért, mert a Keren Hajjeszod minden politikai kérdéstől távol áll és tisztán az újjáépítés nagy célját szolgálja. Otthont kell teremtenünk azon szerencsétlen testvéreinknek, kiket a földönfutók tengernyi nyomorúsága hajt egy új haza felé. Ez alól a kötelesség alól semmiféle politikai, vagy hitéleti nézeteltérés nem menthet fel bennünket. Az erdélyi Keren Ilajjoszod-mozgalom élén a zsidó közélet két kiválósága, dr. Farkas Mózes és Szántó Miklós áll. Az ő személyük is feltétlen garancia arra, hogy ez az akció minden politikai vonatkozástól függetlenítve, csakis a kitűzött célt fogja szolgálni. Reméljük és elvárjuk tehát, hogy minden zsidó ember a maga politikai meggyőződésének teljes integritása mellett e részben is teljesíteni fogja kötelességét. Az elöljáróság tagjai részéről Székely Viktor, Molnár Jakab és Katz Ignác, köszönték meg még a választást, majd Orosz Frigyes üdvözölte az új elöljáróságot és ezzel a választó közgyűlés véget ért. ÚJ KELET Nemzetipárti nyilatkozat az egységes ellenzéki pártról • Az U) Kitét tudósítójától - Nemcsak a pótválasztások és a készülő törvényjavaslatok kötik le a politikai körök figyelését, de kormány és ellenzék egyaránt erősen szervezkedik a megnyíló őszi parlamenti ülésszakra. A kormány minden igyekezete odairányul, hogy a liberális párt belső erőit konszolidálja és az őszi alkotmányozó nemzetgyűlésen egységesen ■ léphessen fel az ellenzékkel szemben. A kormány tagjai között az ellentéteket, ha ideiglenesen is, de sikerült elsimítani. Constantinoscu bonmarad a kormányban és az erdélyi miniszterek személyében sem történik változás. Ismeretesek azok a támadások, amelyekkel a kormánypárt kebelében igyekeztek Vaitoianu tábornok belügyminisztert az általános választások után a kormányból kiszorítani és ismeretes az is, hogy ez a törekvés a király határozott akarata következtében meghiúsult. Vaitoianu tábornok lett a helyettes miniszterelnök Bratianu Jones Jones gónuai tartózkodása idejére és most az uralkodó újból tanujelet ad:a a belügyminiszter tábornok iránt érzett rokonszenvének. Az uralkodó, mielőtt Athénba utazott, Vaitoianut bízta meg az államügyek intézésével. Valatianu kétségkívül a közeljövő embere, de egyre többet beszélnek a távolabbi eshetőségekről is. Csak természetes, hogy a megerősödött kormánnyal szemben az ellenzék is igyekszik egységes frontját kiépíteni. Bukaresti jelentések szerint nem is anynyira ellenzéki blokk alakításáról van szó, hanem új, nagy demokrata pártot létesítenek, amelyben helyet foglalnának az ország összes valóban liberális, demokrata és progreszszív erői. Az új párt magvát az erdélyi nemzeti párt képezi, melynek egyik vezető férfia az „ Adeveral“-ban a következő nagyfontosságú kijelentéseket tette: — Pártunk vezetősége elhatározta, hogy végre a tettek útjára lép. Meg fogunk felelni a hozzánk fűzött várakozásnak és a reakciót képviselő liberális párttal szemben megteremtjük a román demokrácia egységes szervezetét. Nem a nemzeti párt kereteinek kibővítéséről van szó, hanem olyan új párt alakításáról, amelyben minden számottevő haladó politikus és politikai szervezet helyet foglalhat. — Aggályok merültek fel, hogy az új pártban olyan elemek kerülnének össze, akiket mély elvi ellentétek választanak el. Nem így van. Take Jovorcs és Jorga Miklós olyan politikusok, akik a helyzet sürgető voltát meg tudják érteni és az ország nagy érdekeit kisebb szempontoknak mindig alá tudták rendelni. Joggal hihetjük, hogy az új alakulásban a mai demokrata blokk vezetői eredményesen fognak együttműködni a progresszív párt nagy képességű férfiaival, mint például Marghilomán Sándorral. Marghilomán pártjában nagyon sok a jóképességű politikus, akik még Lascar Catargiu és Titu Maiorescu iskolájában nevelkedtek. Ami a parasztpártot illeti, azzal a megegyezés nem lehet nehéz, hiszen az erdélyi nemzeti párt gyökere az erdélyi parasztság tömegében van. — Nem tartom kizártnak azt sem, — fejezte be nyilatkozatát a nemzeti párt vezetője , hogy az alakulás sikere esetén a liberális párt egyrésze és pedig az értékesebbik része hozzánk csatlakozzék. Minden ellenszenvünk dacára, mellyel a liberális párt iránt viseltetünk, nem tagadhatjuk: van olyan csoport ebben a pártban, amellyel szívesen működnénk együtt. Ennek a csoportnak a vezetője Constantinescu miniszter, aki a liberális párt és a nemzeti párt első tárgyalása idején bebizonyította, hogy komolyan és becsületesen gondolja az együttműködést és távol áll a vintilista-bizantinista ideológiától. A nyilatkozat politikai körökben óriási feltűnést keltett és úgy tudják, hogy a nagy ellenzéki párt megalakítása már nem is kombináció, de olyan terv, amely a közeljövőben megvalósul. A cionista vezetők Génfben London, május 15. A népszövetség — mint ismeretes — Lord Balfour javaslatára elhatározta, hogy a hétfői ülés napirendjére kitűzi a mandátum kérdését. Chaim Weizmann, Josef Cowen és dr. Berthold Feivel Genfbe utaztak, hogy részt vegyenek a népszövetségi tanácsnak a Palesztina-mandátumot tárgyaló ülésein. ■£. olda A francia rentier-kultusz — Az Új kelet alkalmi tudósítójától — Páris, május A francia diplomáciát Gonuában hihetetlen vereség érte. A németorosz egyezmény következményei kiszámíthatatlanok, amelynek nem ébredt tudatára a mindig könnyelmű és szeszélyes francia közvélemény. Az az egynéhány szenátor és képviselő, akik tisztán látják a helyzetet, pedig nem is engedi meg, hogy érdemleges megvilágításra és tárgyalásra kerüljön a dolog, mert jóbemenetelű üzleteik, bankjaik sorsát nem kockáztatják meg a nemzeti ügyért. A „Matin“ hazafias frázisainak a puffogtatása esik illúziószivárvány, amely még nem igen árt a komoly üzletmenetnek. A francia közhangulat különben egyáltalában nem harcias. Ennek az országnak a lélektanát különben csak nagyon kevés idegen ismeri, és így a legtöbb tudósítás hézagos. Az idegenek, különösen a német hatás alatt állók, képtelenek felismerni a lirikus egyénnek objektívre vasalt hangulatát, ami minden igazi franciában megvan. A hírhedt francia sovinizmus csak szokás és esztétikai kérdés Vérbeli francia politikus egyáltalában nem törődött a közérdekkel, mint ahogyan ez a latin országokra többé-kevésbé jellemző. És a közérdek számára talán ez a legjobb, mert nem nagyemberek kisésze, hanem kisemberek nagy pénze mozgatja a Világot. A történelem mindig azért hamisítja meg önmagát, mert egyáltalában nem volnának alapelvei, ha a napi politikák végtelen sorozatára szorítaná lényegét. A francia boldogság csúcsa, rentiernek lenni. Ez a legnagyobb földi jó. A háború előtt azzal bolondították az embereket, hogy minden francia kalorm táskájában benne van — nem a marsallhot, — hanem a cege-carniet. És ezt most leshetik az orosz paraszttól. A svájci frank igen jó valuta, a francia frank szintén elég jó, de a rentier-ken kívül a francia nép nem igen rendelkezik vele. Nincs kizárva, hogy Középeurópában aránylag jobban akkumulálódott, mint Franciaországban. Nincs jobbüzlet a világon, mint márkáért, koronáért, lejért frankot venni, aztán lenyomni ezeket a nem nemes valutákat újabb bankjegyek kibocsátásával, megint piacra venni, frankot venni és ezt az operációt addig eszközölni, amíg csak a papír bírja. Drága a frank, nyomnak több márkát. A frankot megvédi a rentier kultusz, a nemzeti valuta bonitásának nimbusza ellenben nevetséges luxus. A nemes valutát lassanként fölszívja majd a Kelet és nyugodtan, fejfájás nélkül át lehet majd térni a dunai frankra A román bab, lencse, borsó, akár a saláta, kukoricáról nem is szólva, exportképes anyagokká válnak Franciaország részére is, ahol minden terem. De ahol az agrárcikkek ára hihetetlenül növekszik. Viszont a valuta miatt Németország nem fog tudni — hacsak frankkal nem — gyapotot beszerezni. Ha nem volna rentier-kultusz és mesterségesen enyomnák a nyugati államok is a valutájukat, Németország póruljárna. De ezt a bankok és a renberk miatt nem tehetik, hiszen ezek ülnek Génuában. Ha áttérne Európa az arany helyett a kilowatt (munkaérték) fedezetre és a szabadforgalom elvére, ez az internationalizmus győzelme volna. Viszont ami most történik, az sokkal inkább a keleti parasztság győzelme, mint a német industrializmusé. A bolsevizmus romantikája olyan mint Russou, egyszerre a forradalom és a reakció fenyeget belőle. A germán szfinx forradalmat vet, de reakciót fog aratni. És Franciaországban még mindig nem látják, hogy a nyugati rantierk és a keleti paraszt-