Uj Kelet, 1922. szeptember (5. évfolyam, 193-216. szám)
1922-09-27 / 213. szám
2.mKK.K 7 Svájc kapja azt, vagy valamelyik balti állam. Elmúlt a háborús veszedelem London, szept. 26. (Az Új Kelet távirata.) A minisztertanács a török kérdés újabb fejleményével foglalkozott. Kormánykörökben biztosra veszik, hogy Kemál elfogadja a szövetségesek meghívását és hajlandó lesz a békekonferencián résztvenni, noha Angolából a konferenciára való meghívás ezideig válasz nélkül maradt. A brit kormány konstantinápolyi képviselőjétől és a francia kormánytól megnyugtató jelentések érkeztek arról, hogy a háborús veszedelem elmúlt. Poincaré túl engedékeny volt Páris, sí apr. 26. (Az Új Kelet távirata.) Nacionalista körös élesen kritizálják Poincaré engedékenységét az angolokkal szenten. Kifogásolják, hogy nem kért az angoloktól ezenszolgálatot a rep.sráció kérdésében. A közvélemény örül, hogy Poincaré nem élesítette ki a német kérdést, úgy hogy a miniszterelnök a kamara külpolitikai vitájából előreláthatóan mint győztes fog kikerülni. Ostromállapot Görögországban Páris, szeptember 26. (Az Új Kelet távirata.) Görögország egész területére kihirdették az ostromállapotot, mert a rendőrség nagyszabású összeesküvés nyomára jutott, melynek élén Rifáka volt hadügyminiszter áll, harminc tiszttől, akik Veniseios hívei. Athén, szeptember 26. (Rader.) A görög kormány Macedóniában és az Egai-szigeteken kihirdette az ostromállapotot Páris, szeptember 26. Politikai körökben ,hire jár, hogy Stergisdos, volt szmirnai kormányzó asoa miszszióval utazott külföldre, hogy Venizelosz rábírja, térjen haza és alakítson koalíciós kormányt. Popoulos tábornokot, akit néhány évvel ezelőtt venizelista magatartása miatt nyugdíjaztak volt, ráaktiválták és a trámai hadsereg parancsnokává nevezték ki. Terjed a mezopotámiai felkelés Konstantinápoly, szept. 25. (Az Új Kelet távirata.) Az angolok elleni felkelés Mezopotámiában terjed. A kurdok fejedelme a lakosságot fegyverbe szólította és több jelentős helyet megszállottak. Anglia ötvenezer fontot ad a szmirnai segélyakcióra . Genf, szept 26. (Az Új Kelet távirata.) A népszövetség tegnapi közgyűlésén Balfour közölte az angol kormánynak azt az elhatározását, hogy kész ötvenezer font sterlinget Nansen segélyakciója javára folyósítani, ha a többi kormány ugyanezt teszi a szmirnai menekültek helyzetének javítására. Államot akarnak alapítani a négerek egy volt német gyarmaton. A néger kongresszus, amely most fejezte be tanácskozásait Newyorkban, négytagú küldöttséget menesztett Gomba a népszövetséghez. A néger deputáció emlékiratot hozott és átnyújtotta azt a népszövetség vezértitkárának. Azt kívánják a négerek, hogy a népszövetség valamely afrikai volt német gyarmatot adjon át egy nagy néger állam alapítására, mert a néger faj be akarja bizonyítani a világnak, hogy képes a népszövetség törvényei szerint önmagát kormányozni s nagy megbotránkozással hárítják elmagukról a négerek azt a gyanút, hogy a fekete faj háborút akar a fehérek ellen. Mikor az egyik néger delegátust kérdezték, nagyon komolyan így válaszolt: — Mi feketék sokkal kevésbé vagyunk harciasak, mint a fehérek. A néger delegáció elnöke Morki, Sierra Leonéból, tagjai pedig Sherill, Newyorkból és két szerecsen az Antillákról. | S^anbnni^nC AStnnomínistH Arany- ezüst ékszerek, kínaezüst és ezüst dísztárgyak IUQlfnQUlIuE«EnuZuIÍB£fi| választéka. Szolid és pontos kiszolgálás. Tört aranyat, Cluj, Wesselényi utca 20. sz. ezüstöt, briliánst legmagasabb napi árakon veszek, 1393 Vilmos császár memoárjai Az excsászár Bismarckról! Az Uj idei tudósítójától Vilmos excsászár, mint az ismeretes, számkivetésében sajtó alá rendelte emlékiratait, amelyek első kötete most jelenik mag. Az excsácsár a kötet eig 1 5 fejezetében Bismarckról, a vasfeanoaílárról jegyes fel érdekeit és eddig még nem ismert sorokat. A könyv első fejezetéből, amelyet a „ Neue Freie Presse“ közet, vesszük a köralkanó részleteket:* Bismarck herceg államférfim nagysága és feledhetetlen érdemei történelmi tények,, amelyeket elvitatnia senkinek sem lehet. Már ezért is ostoba legenda, hogynem ismertem el Bismarck nagyságát. Ellenkezőleg, tiszteltem és nagyrabecsülem őt. Ez természetes is, csk arra kell gondolni: Bismarck imádóinak generációjával nevelkedtem fel. Ő teremtette meg a német bírodásimat, mindannyian nagy állatfiú férfiúnak tartottuk és büszkék voltunk rá. Ha az uralkodók is emberek, húsból és vérből valók, ők is ki vannak téve mások crel'ukedatei hatásának, így emberileg megérthető, hogy Bismarck harca ellenem nem maradhatott rám hatástalanul. Amikor még Poroszország hercege voltam, sokszor gondoltam rá: „remélhetőleg sokáig fog élni a nagy kancellár“. Mert számítottam nagy államférfim tudására. De bármenynyire is tiszteltem, amikor császár lettem, azokat a politikai terveit és cselekedeteit, amelyeket hibásnak tartottam, nem vállalhattam. Egymás utántörténtek olyan elhatározások, amelyekkel nem értettem egyet. Őtevőit például a munkásvédelmi törvény. Végtelenül sajnáltam, hogy ellentét támadt emiatt közöttünk, nekem azonban a kiegyenlítődés útjára kellett térnem, amelyen különben, úgy a belső, mint a külpolitikában, mindig is megmaradtam. Nem vezethettem tehát nyílt harcot a szociáldemokrácia ellen, miként azt a herceg akarta. Nekem mindig a birodalom egysége lebegett a szemem előtt. Nem ültem fel a heccelődéseknek, amelyek annak idején napirenden voltak. Az én tragikumom Bismarck esetében, hogy nagyapám utódja lettem, bizonyos fokig tehát egy generációt átugrottam. Nehéz volt, érdemes öreg emberekkel volt dolgom, akik már inkább a múltban éltek, mint a jelenben. A Bismarck-örökség nem volt olyan nagy szerencse, mint azt általában hitték. Maga a herceg is, amikor Bálka az új hamburgi kikötőt mutatta meg nekik, érezte és mondta: új idők érkeztek, amelyeket már nem tud egészen megérteni. Nekem személyileg elégtételem, amit Bismarck mondott a bresti megbízatás alkalmával rólam: „Ez egyszer a saját kancellárja lesz.“ Ader-n ok tehát jó véleménye volt ”. Emlékiratainak harmadik kötete miatt pedig nem haragszom rá. A nyolcvanas évek első felében aherceg intézkedésére a külügyi hivatalba rendeltek, amelyet Herbert Bismarck gróf vezetett. Külön szobát kaptam és elém tették az Ausztriával kötött szövetség minden aktáját. A külpolitikát egyedül a herceg irányította. Herbert gróf csupán közvetítette a kancellár parancsait, így a külügyi hivatal a nagy kancellár irodájává lett. Én megnyertem a herceg bizalmát, aki sok mindent megbeszélt velem. A gyarmati politikába is beavatott. Később mind gyakrabban tárgyaltuk meg a gyarmatok kérdését. Kötelességszerűen figyelmeztettem a herceget arra, hogy a kereskedők és a tőkések hatalmas munkát fejtenek ki a gyarmatokon és az állam részéről természetesen védelemre számítanak. Ezért még idejében kell építeni a német flottát, nehogy a külföldön lévő német vagyon védtelenül maradjon. A herceg azonban ezekkel a kívánságokkal szemben siket maradt. Kedv lap..Jelszava volt: „Ha az angolok partraszállnak nálunk, lecsukatom őket“. " • A kancellár figyelme ilyen mess- Ezirs nem terjedt ki. Anglia kissé messze esett gondolataitól. A herceg csupán Oroszországgal, Ausztriával, Olaszországgal és Romániával tört idött, ez államok egymásközti viszonyátós Noraszországhoz való viszonyát folyton figyelte. Arra edds nem gondolt, hogy épen a gyarmatokon keresztül foglalkoznia kellene az angol világ politikájával. A külügyi hivatal is kizárólag a szárazföldi politikára volt berendezve: gyarmatok, flotta, Anglia nem érdekelte, a világpolitika iránt nem is volt értéke. Véleményünk különbözősége elle-ííére is barátságos volt köztem és a jj herceg között a viszony. Herbert gróffal is jóviszonyt tartottam fenn, kellemes társalgó volt, érdekes emberjí reket gyűjtött az asztalához, akik vagy a külügyi hivatalból, vagy más is előkelő körökből keresték fel. Igazi barátság azonban köztük sem fejlőd-hetett ki. Amikor a meggyilkolt második Miklós cár nagykorú lett, s Bismarck herceg megbízottással, és hogy a nagyherceg trónörökösnek Pétervárott adjam át a császár kitüntetését. Kioktattak arról, hogy a két állam és a két ház milyen viszonyban van egymással. A császár végül azt mondotta, ugyanazzal a tanáccsal indít el, amivel őt indította el fiatal korában gróf Adelsberg Oroszországban. „Egyébként ott is, mint mindenütt, jobban szeretik a hízelgést, mint az érdemeket.“ Pétervárról nagyapámnak és a hercegnek többször küldöttem tudósítást. Egészen világosan láttam, hogy a régi oroszporosz viszony lényegesen elhidegült. 1886 ban szeptember elején, amikor a német császár és Bismarck utolszor találkozott Gasteinben Ferenc Józseffel, azt a megbízást kaptam, hogy a tárgyalásokról informáljam III. Sándor cárt. Bresztlitorsakban fogadott a cár, igen barátságosan, részt vettem a hadgyakorlatokon is. Missziója célja az volt, hogy Bismarck nevében felajánljam a cárnak Konstantinápolyt és a Dardanellákét. A cár beszámolómra a következőket mondotta: „Ha a cár Stambult akarja, elveszi, amikor akarja. Bismarck herceg hozzájárulásához igazán nincs szüksége.“ Ezek után tisztában voltam az orosz hangulattal. A hadgyakorlatok egészen világosan Németország ellen irányultak. De ami az általános orosz hangulatra jellemző volt: megállapíthattam, hogy az orosz tisztek sokkal hidegebbek voltak velem szemben, mint első látogatásom alkalmával. Ams,Bresztből Strassburgba mentem, ahol nagyapám a nagygyakorlatokon vett részt. Misszióm sikertelensége ellenére is nyugodtan ítélték meg a helyzetet. Rendkívül örült a cár üdvözletének, mert legalább a személyi jóviszony megmaradt a két uralkodó között. Akkor már Németország és Oroszország közé éket vertek az ellentétek. . . . ■ Sztrájkba léptek a budapesti fuvarosok. Budapestről jelentik: A teherfuvarozók tegnap reggel sztrájkba léptek. A munkások háromezerháromszázi koronára felemelt heti bért követelnek, már egy hétre visszamenőleg. A munkaadók nem akarják teljesíteni a munkások kívánságát, mire valamenyi fuvarozó beszüntette üzemét. Húszezer fuvarosom akás állás nélkül van. . * ■ ______Szerda, 1922 szeptember 27 Az angol matemezpta a ssirtorti kongresszus MrAn . ‘' A szakszervezetek és a világbéke - Az Új Kelet tudósítójától -Az angol világbirodalom válságának legsúlyosabb óráiban ülésezett az angol szakszervesszek southporti kongresszusa Az előázsiai vereség következtében háborúra fenekedő angol imperiálizmut és az anyaországot a gyarmatokhoz kötő kapcsok fokozatos széjjalliszálása jellemzik, politikailag a helyzetet. Gazdasági szempontból pedig minden eltörpül annak a ténynek a fenyegető valósága előtt, hogy az angol munkanélküliség a tavalyi cardiffi kongresszus óta nagy arányban emelkedett, ahelyett, hogy csökkent volna. Ilyen körülmények között fokozott volt az az érdeklődés, mellyel a közvélemény a munka legnagyobb szervezetének e tanácskozása elé nézett. A southporti kongresszus azonban nem mutatott más képet, mint Anglia korábbi szakszervezeti kongresszusai. Meghozta a maga határozati javaslatát a külpolitika revíziója és a népek közeledése érdekében, mint minden "elődje, energikus szólamok között újjá konstruálta a szakszervezetközi végrehajtó bizottságát, egyebekben azonban tanácstalanul állott szembe saját belső életének ama válságával is, mely a szakszervezetektagjainak egymillió főnyi csökkenésétben tükröződik vissza. Ilyen körülmények között természetesen felvetődik a kérdés, hogy voltaképen mi okosságz angol nonsásmozgalom politikai terméketlenségét. Mi okossan assz, hogy Angliában a munkásság nespDask a benső viszonylatban végigküldött politikai és bérharcokban, ham.ry külpolitikai befolyását illetőleg is olyan elhanyagolható tényezőt jelent a mai angol helyzetben, hogy régi befolyása, irányítása az elhatároló pontokon és pillanatokban nem érződik ? Erre a kérdésre azt a meglepő feleletet lehetne adni, hogy mindennek oka a mozgalom beállítottságában rejlik. Minden figyelmesebb szaihlélő előtt ugyanis világos, hogy az angol munkásosztály hosszú ideig részesedett az angol világimperialismus profitjaiban. Innen százmazik, hogy harci szervezetei nem fordultak és még ma is csak habozva fordulnak szembe az angol imperializmussal. A gyarmatok óriási nyersanyagok raktárai tették lehetővé a magas fejlettségű angol ipar kialakulását. A munkásság régi vágású politikusai belátás alapján még nem szakítottak teljesen a mai rendszer burkolt támogatásival. Amilyen mértékben áll alatontartó párt például a cseh szociáldemokrácia, és olyan mértékben áll a világuralmi birodalom ideája alapján az angol munkáspárt is. Hogy ez mennyire áll, azt élénken illusztrálja az eddig Lansbury vezetése alatt állott központi angol munkáslapnak, a „Daily Herald“-nak szerkesztő változása is. A csak szerveset vezetői ugyanis nagyon baloldalinak találták az újság pacifizmusát. Kinevezték tehát a redukció vezetésére Hamilton Fyfet, az uszító Northeusiasajtó harctéri riporterét. Az adott körülmények között természetes, hogy egyre növekszik azoknak a száma, kik megcsalódva hátat fordítanak a szakszervezeti köteléknek. A southporti kongresszus egyenlő élességgel mutatta úgy az angol munkásmozgalom, mint a brit birodalom válságát. Az imperialista-militarista világpolitikával való szakítás elengedhetetlen előfeltétele mindkettő újjáépülő téssé, épen úgy, mint az egész európai helyzet gyökeres feljavulásának. fi . . - Tapéták minden kivitelben kizárólag kaphatók: Szécsi Sándor és Tsa, Timisoara Bulevardul Berthelot (Kossuth Lajos-u.) 11—13. szám, 1365 Lakások tapétázását vállaljuk.