Uj Kelet, 1923. március (6. évfolyam, 10-36. szám)

1923-03-01 / 10. szám

oldal Pozsonyban vallásos reneszánsz van — Az Új Kelet tudósítójától — Pozsony, február 28. Már a vonatban, ahogy kihagytuk Marchegget, éreztem : valami szép,a régi város felé megyünk, — micsoda boltozatos, gettó­sés levegő csapott meg! — a kupéban hajlott, sovány zsidók ültek mellettem, már egészen öregek, Ők valahonnan Galíciából jöhettek alá a Kárpátokon, de mellettük ott voltak a fiaik, csinoskodó, pakom­­partos, reformzsidók, ezek minden héten legalább egyszer átjárnak villamoson Bécsbe és odahaza is "lochdeutschal beszélnek. Amikor a pozsonyi állomáson leszállottam és egyik utitársam figyelmembe ajánlotta: — steigen die nur ab beim Goldenen Hirschen —■ és egy emelkedő kanyarodáson, összeépített házak között eltűnt, eszembe jutott, legutóbb is két francia iró Jean és Jerome Tharaud illetődött meg ezen az ómivti zsidó életen, ami itt, a régi Felsőmagyar­­országon, mintha vitrinbe helyezték volna már idők előtt, épségben és antik patinában, édeskés zamattal megmaradt — Így, ilyen hullámverés­es érzéssel indultam be magam is, szállodámból­ a kanyargó falépcsőkön, a Duna mellett enyhe dombon elhúzódó gettó utcasoraiba. A csillagok halvány égéssel már jöttek fel a fejünk felett, pillanatok alatt mély kapualjakból, körökből, sikátorokból, lépcsős ereszkedésekből ezer­számra indultak meg a templomok felé öreg férfiak kaftánban és rókaször kalappal, apró gyerekek leg­alább húsz centi hosszú hajfürttel, asszonyok fehér csipkés kendővel, kivasaltan, kikeményitetten, mintha régi rézmetszetekből léptek volna ki, de mindany­­nyiukon, ahogy így tipegve, vagy sietős apró lé­pésekkel mentek, elömlött valami középkori han­gulat. — II. József császár —­ kellett okvetlen gondolnom, — most a Duna másik oldalán ül a Burgban és az ő hű zsidói itt Pozsonyban, a vas­tag falak mögött, sürgéssel-forgással kezdik ünne­pelni a szombat eljövetelét, ó, ó — kiabált ki még most is némelyikükből csak ne volnának az adólajstromozók, pénzügyőrök és végrehajtók — valóban meg sem értett, hogy impériumváltozás van, a zsidók ma is nyögnek a mindenféle állami kirovás alatt és a pénzügyi krízis alatt — meg Tycho Brache is eszembe jutott, a prágai csilla­gász és általában valami prágai gettós, császáros impresszióm volt, ezt pedig feltétlenül a csehek csinálták, akik már akkor is, jó száz évekkel előbb, zöld, piros, barna prémekkel, vadászkosztümökkel, fekete bársony manzset­tákkal és fehér csipkékkel körülkösöntyűzték az akkori zsidó életet. Mondom, ilyesféle megérzésem volt. Meg azután még az,­hogy ezekkel a késői husszitákkal, a vallásosság elmélyülése is elkövetkezett, a nagy domború hullámfelcsapás után, ami a háborúban és azelőtt felduzzaszkodott szabadgondolkodás volt, újabb homorú visszaesés bukott alá a titokzatos­ságok vizeire — amikor másnap délelőtt, szombati nyugalomban, az egymásnak feszülő, bordáikat mutogató két-három-négyszázéves asszimetrikus er­­kélyű házak között, föltalált fiatal ismerőssel kószáltam, ő mondta is: — az emberek megint valahogy olyan furcsán vallásosak lettek... — mondom, így mondta: " furcsán ... — a talmud­iskorában ismét sok a tanítvány, de ettől eltekintve, olyan emberek is elkezdtek templomba járni, ügy­védek, orvosok, akik egyszer már minden össze­köttetést megszakítottak a teozófiával és már évek óta nem reagáltak a rabbik fedéseire, bizony mágiát vallásosak lettek ... — ezért másnap, hogy kivitt Pozsonyból a vonat, az az érzésem volt, hogy, csakugyan, az amit tegnap a Judengasseban láttam mi volt ha nem Husz János volt, ha nem Tycho Brache volt, ha nem a háború volt, ha nem a forradalom volt, ha nem az emberek menekülése a miszticizmushoz, a­ megfoghatatlanhoz, az istenhez ... Ben Ami ­ A Jebu­dtt elnöksége felkéri a Palesz­­tina-frakció huszonötöd bizottságának tagjait, hogy március ötödikén, hétfőn délután négy órakor okvetlenül jelenjenek meg a Park-kávéház emeleti termében, ahol nagyon fontos ügyben értekez­ik le«.­­ « Állandó kiállítás 2.‘^S ÄÄÄS! Diamantstein és Moskovics ÚJ KELETCsütörtök, 1923 március 1 Milyen­­alapon szervezkedjék a romániai zsidóság Az Uniunea Evreilor Pamanteni országos kongresszust hív egybe — Az Új Kelet tudósítójától .­ ­ A napokban érkezett haza Bukarestből az Erdélyi Esimto Nemzeti Szövetség­­ elnöke, Dr. Fischer Tivadar, aki bukaresti tartózkodása alatt, mint az Új Kelet közölte, részt vett az Uniunea Evreilor Pamántem­ múlt héten lezaj­lott kongresszusán. Az Uniunea működésiről és a kongresszuson szerzett benyomásairól Dr. Fischer Tivadar a következőket mondotta mun­katársunknak : , . — Az Uniunea Evreilor Pám­án tem, magyarul a Hazai Zsidók Egyesülete, az ókirály­ságbeli zsidók politikai szervezete, melyet dr. Stern Adolf ügyvéd, jelenleg az ilfovi választó­kerület országgyűlési képviselője alapított. Néhány évtizedes múltja van és állandóan intenzív tevékenységet fejtett ki az oromániai zsidók polgári és politikai jogainak kivívásáért, vezette az antiszemitizmus elleni küzdelmet és harcolt a zsidóságot ért sérelmek orvoslásáért.­­ Az Uniunea Evreilor Pamánteni­a a dolog természete szerint nem vallási, hanem népi szervezetnek­­tekintendő, mely az óromá­niai zsidókat, mint egy elnyomott népkisebb­ség tagjait tömörítette polgári jogegyenlőségük kiküzdésére és létérdekeik védelmére. Nem politikai párt, határozott politikai koncepcióval és programmal , inkább csak jogvédő liga jel­legével bír, mely azonban már több ízben po­litikai pártként is lépett fel a törvényhozó testületek megválasztásának alkalmával és leg­utóbb mandátumhoz is jutatta alapítóját, dr. Stern Adolfot.­­ Néhány év óta a már hetvenhárom éves dr. Stern Adolf helyett dr. Fildermann Vilmos bukaresti ügyvéd az egyesület tényle­ges vezetője, aki rendkívüli agilitásával nagy­ban emelte az egyesület politikai súlyát az egész óromániai közvélemény előtt.­­ A kongresszust legélénkebben az új alkotmánytervezetnek az óromániai zsidók állam­polgárságát szabályozó rendelkezéseivel, a leg­utóbbi időben elhatalmasodott antiszemita moz­galommal és az­­egész ország zsidóságának egyesítésére alkalmas szervezet létesítésével kapcsolatos kérdések foglalkoztatták. Míg az elöl említett kérdésekben általában egybe­hangzó vélemények nyilvánultak meg a kon­gresszuson, az országos zsidó szervezet kérdése körül heves vita fejlődött ki a nyíltan nacioná­­lis és az opportunisztikus álláspontok hívei között. A nacionalisták azt hangoztatták, hogy az országos zsidó szervezet megterem­thetésének érdekében az egyesületnek mindenekelőtt hatá­rozottan zsidó nemzeti programot kell magáévá tennie, amit az opportunisták célszerűségi szempontokból elleneztek. Végül a kongresszus s i A 1 3 0 n d n i é k //////// Egy üveg sza­k­kör úgy határozott, hogy az országos zsidó szerve­zet jellegét és programját illetően a döntést az egybehívandó­ országos zsidó kongresszusnak tartja fenn. — A nekem engedélyezett felszólalás jo­gával élve, kijelentettem, hogy noha a szövet­ség, melynek élén állami szerencsém van, föl­tétlenül fentartja a maga határozottan zsidó nemzeti programját, a romániai zsidóság egye­temének egyesítésére alkalmas politikai szerve­zetet oly létszükségletünknek tekintem, hogy ha annak megteremtése a zsidó nemzeti jelleg ki­­domborításával ez időszerint nem volna lehet­séges, azt ennek mellőzésével is föltétlenül elő kell segítenünk, hacsak oly alapon nem akarnák felépíteni e szervezetet, mely a zsidó népiség ér­vényesülését eleve kizárja s ez okból részvételün­ket lehetetlenné teszi. — Abból a tetszésnyilvánításból, mely­­lyel a kongresszus nagy többsége szavaimat kisérte, azt vélem következtethetni, hogy a régi királyságban oly számbavehető áramlat, mely a zsidó etnikai lét merev negációjának álláspontját képviselné, egyelőre nincsen s en­nélfogva az Uniunea Evreilor Pamánteni által tervbevett országos zsidó kongresszusnak mind­azok, kik a zsidó népi egység gondolatának­­alapján remélik a hazai zsidóság egyetemét politikailag megszervezhetni, optimizmussal néz­hetnek elébe.­­ Az országos kongresszus egybehívását egyébként az egész ország vezető zsidó egyéni­ségeinek néhány héten belül megtartandó kon­ferenciája fogja megelőzni, melyre minden or­szágrészből meghívást fognak kapni az összes pártok és irányzatok reprezentánsai. ................................................................. A budapesti munkás­kizárások a nemzetgyűlés előtt . Újabb munkástömegek csatlakoztak a sztrájkolókhoz - Az Új Kelet tudósítójától — Budapest, febr. 28. A nemzetgyűlés mai ülésén napirend előtt Kabók Lajos képviselő a budapesti munkáskizásokat tette szóvá. Előadja, hogy körülbelül 60—70 ezer budapesti munkás lett kenyörtelen a kizárások következtében. Emiatt a munkaadókat okolja, felemlíti a munkások üldöztetését és a bizalmi rendszer előnyeit hangoz­tatja. Cáfolni igyekszik azt az állítást, hogy a munkásokat kényszerből zárták volna ki.­­Már januárban megindultak a tárgyalások a munkások és munkaadók közt. A munkásvezetők mindent megtettek a sztrájk megakadályozására. A február 6-iki bérhatározat tíz-húsz százalékos javítást hozott. A munkások látva, hogy megcsalták őket, újból elkezdték a bérmozgalmat Hangsúlyozza, hogy azért szólalt fel, hogy a kormány megakadályozza a munkaadók túlságos hatalmaskodását. Kérdi a kormányt, mit kíván tenni a súlyos közgazdasági katasztrófa elhárítására és a munkaadók megféke­zésére. Hajlandó-e béregyeztető hivatalokat fel­állítani. Valkó Lajos kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy az utolsó két hónapban minduntalan voltak részleges sztrájkok, különösen a gépiparban, ame­lyek kihatottak az egész termelésre. A mindunta­lan jelentkező sztrájkok között bizonyos összefüg­gés van. Ezek a munkaadók körében nyugtalansá­got és áremelésben zavarokat okoztak, ezért a munka­adók többször panasszal fordultak hozzám. Ha a hely­zet nem változik, folytatja a miniszter, kénytelenek leszünk erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. Csütörtö­kön megbíztam a kereskedelmi minisztérium ipari osz­tályának vezetőjét, hogy a kérdéssel behatóan fog­lalkozzon és igyekezzen az ellentéteket elsimítani. Eredményt nem sikerült elérni, de én a kérdéssel épen fontosságára való tekintettel, tovább is fog­lalkozom. Nem bjsze®, hogy egy-két nap alatt el­­­intéződjék a kérdés. A munkanélküliség kérdése

Next