Uj Kelet, 1923. március (6. évfolyam, 10-36. szám)

1923-03-21 / 27. szám

2 oldal — A s.főváros lakosságának magatartása a lenolerits benyomást tette rám. Az történt, amit mi akartunk: békés, de nagyon erő­teljes tömítést. A lakosság első hívásunkra a reményen felüli , hatalmas számmal lépett mellénk és­ ezt a legszívélyesebben meg­­köszönöm. Ez a melénkállás azt jelenti, hogy a román főváros lakossága politikailag érett, meg­­ tudja ítélni a helyzetet. Amikor nagy parlamenten kívüli akciónk első lépé­sét megtettük, ezt jólesik tudnunk. Népgyű­lések országszerte A bukaresti népgyűlések után az egyesült ellenzék az ország minden nagyobb városaiban népgyűléseket fog tartani. E héten Galacban, Brailában, Pitestiben és Calarasiban tartanak tüntetéseket, a jövő hét végén pedig Gyulafehér­várra hirdetnek nagy demonstratív kongresszust. Újabb minisztertanács Bukarest, március 20. (Rador.) Ma délelőtt a­ beteg Duca külü­gyminiszter lakásán újabb minisz­tertanács volt, amelyen résztvettek a kamara és szenátus alelnökei és az alkotmányjavaslat előadói. A minisztertanács az alkotmányjavaslattal össze­függő több kérdést beszélt meg, ezek között a nacionalizálás ügyét, egyelőre azonban nem állapí­tottak meg végleges formulát. Nem hoztak határo­zatot az ortodox egyház uralkodó jellegének kér­désében sem, hanem úgy döntöttek, hogy az alkot­mányreform általános vitájában ezeket a szakaszo­kat csak a vita lefolyása után fogják végleg meg­­formalizál. A rendfentartás Vaiteanu tábornok belügyminiszter ma hosz­­szabb tanácskozást tartott Mardarescu tábornok hadügyminiszter, Davidoglu tábornok térparancs­nok, Nicoleanu tábornok rendőrprefektus, Heiban tábornok és az ügyészség képviselőinek bevonásá­val, amelyen megbeszélték azon intézkedéseket, ame­lyeket az ellenzéki tüntetések folytatása esetében a rend fentartására szükségesnek vélnek. A belügyminiszter a tanácskozás után a mi­­nisztertanácsba ment, ahol jelentést tett a helyzet­ről és ama véleményének adott kifejezést, hogy más­­­tól fogva a fővárosban helyreáll a nyugalom. Elkészült a költségvetés Bukarest, márc. 20. Bratianu Vintila pénz­ügyminiszter ma délelőtt Gheorghiu pénzügyi állam­titkárral és Dobrovics pénzügyminisztériumi könyv­vezetési igazgatóval együtt, elkészítette végleges költségvetési javaslatát. A költségvetés bevételei és kiadásai 15 milliárd lej összegben vannak előirá­nyozva 9 hóra, úgy hogy január elsején költség­vetési év kezdődik. Az új költségvetés a tisztviselők fizetésének javítására 3­50 milliót szán drágasági segély címen, amelyet az őszi segély mintájára fognak kiosztani. A pénzügyminiszter a költségvetést csütörtökön terjeszti a parlament elé. Bűzbombák a Bukarest, március 20 A kamara tegnapi ülését feszült érdeklődés közepette nyitotta meg Orbeanu elnök délután fél négy órakor. A képviselők még a vasárnapi és hétfői tüntetések izgalmai alatt állottak. Elsőnek Vajda-V­oivod Sándor szólalt fel és az ellenzéki pártok­ nevében tiltakozott a vasárnapi és hétfői események ellen. Vajda felszólalása olyan komoly és tárgyilagos hangú volt, hogy egyik oldalról sem zavarták közbeszólásokkal. Utána Bajor János az ellen emelt vétót, hogy a kormány a hétfő esti ülésről tendenciózus tudósí­tásokat küldött szét az országba. Junian képviselő a vizif­ecskendők használata ellen tiltakozott, amelyekkel a katonaság a Piata Teatrului-on a tüntető tömeget szétoszlatta. Tiltakozott ezenkívül az ellen, hogy a parlamentet katonasággal zárták körül akkor, amikor a még érvényben levő régi alkotmány kifejezetten előírja, hogy ezt, semilyen körülmények között nem szabad megtenni. A kor­mány tehát alkotmánysértést követett el. Most is szuronyok között beszélek ! — jelentette ki Junian és felmutatott a karzatokra. Palesztináért­-Nyugatkanad­ában írta Patterson őrnagy Abban az időben, amikor a Keren Hajjeszad­ igazgatóságától megbízást kaptam, hogy propaganda­­utat tegyek Kanadában, a messze, napsugaras Bag­dadban voltam éppen. Bagdadtól Vancuverig pedig bizony hosszú az út. Sok különféle ország, nép és város esik útközbe és sokféle az utazási eszköz is, amit egy ilyen nagy távolságon igénybe kell venni. A sivatag csendes, türelmes tevéjétől messze az út a dübörgő, szikrázó vonatokig, amelyek a művelt államokon keresztülszáguldanak. És még addig is hány hajón kell utazni. Minden alkotmányt, még repülőgépet is igénybe vettem, hogy a Keren Haj­­jeszód megbízásának idejekorán eleget tehessek. Kanadában Winipeg volt a legelső állomás, ahol a Keren Hajjeszód-akciót megkezdtem. Be kell vallanom, eleinte kétkedő voltam az utam eredményéről. Mindenütt nagy gazdasági válságról hallottam, amely megbénítja az életet. A kereske­delem csődbe jutott,­ a gabonaárak erősen estek. Mégis, a winipegi cionistáknak kedvük volt arra, hogy fogadásunkra bankettet rendeznek. Dr. Gold­stein volt velem, aki vázolta a megjelenteknek Palesztina felépítésének szükségességét. Én pedig Palesztina történelméről, szépségeiről és arról a csodálatos nagy munkáról beszéltem, melyet a cionista világszervezet ott eddig véghezvitt. Willi­­peg zsidói felfigyeltek. És meglepetés volt szá­­m­unkra az a hatalmas összeg, amelyet a Keren Hajjeszéd céljaira még a bankett ideje alatt le­fizettek. Ugyanilyen kedvező eredményeket értünk el Calgariban, Edmontonban, Saskatonban és Fort­williamban. Lehetetlen, hogy mindazokat az asszo­nyokat és férfiakat, akik munkánkban segítségünkre voltak, névleg felsoroljam. Hála és köszönet nekik, így, névtelenségükben. Nagyon érdekes, miként gyűjtenek a nyugat­kanadai zsidók a Keren Hajjeszadra, amikor egye­dül vannak. Kis kecskékkel járnak házról-házra, ezzel akarják a lakosság figyelmét Palesztinára te­relni. A kecske úgyszólván Palesztina élő jelvénye Kanadában. Egyedül Winipegben több mint ötven­ezer dollárt adtak össze. A nők a Hadassza-kórházak céljaira gyűjtöt­tek. Általában érdekes és jóleső volt megfigyelnünk, milyen nagy érzékük van az amerikaiaknak a praktikus élet iránt. Kórházak, mezőgazdasági in­tézmények, iskolák vasutak, —­ilyen célokra szívesen áldoznnk. Kedves emlékem az edmontoni egyetem zsidó hallgatóinak és hallgatónőinek­ elcsodálkozása, ami­kor palesztinai kollégáik hőstetteiről beszéltem nekik. — Igazán ? —■ kérdeztem meglepődve. — Ilyen önfeláldozóak ... ? — És csillogott a szemük. Egy izben előadást tartottam a Canadian Clubban Palesztináról. Észrevettem, sok félreértés van a kanadai zsidók között a cionizmusról, de amikor a cionizmus gyakorlati megvalósításának eredményeiről beszéltem, láttam, szemmel láthatólag sokan revideálták már ott az előadó­teremben a cionizmusról alkotott véleményüket. Meg vagyok róla győződve, hogy az amerikai zsidóság a jövőben is ki fogja venni részét Pa­lesztina felépítésében. ________________ÚJ KELET _______________ _ Keddi ülésen ahol szuronyos katonák állottak, őrt. Most Maniu áll fel­szólalásra. Mihelyt alakját felemelkedni látják, a többségben pokoli lárma tör ki, amelyet Orleanu nem képes csillapítani. De a többség hiába is várja, hogy Maniu beszélni kezd­jen, mert az egész ellenzék, mint egy adott jelre, egyszerre feláll a padsorokban, kisebb csoportokra oszlik és Maniuval az élén, kivonul a teremből. A rajongó többség bámulva nézi ezt a kivonulást, nem tudja mire vélni. Amikor azután az utolsó ellenzéki képviselő is eltűnt az ajtókból és a több­ség magára maradt, egyszerre kis pukkanások hal­latszottak és pillantok alatt borzalmat bűzzel telt meg a terem. A képviselők orrukhoz kapnak, betartják a szájukat, egymás hátán tódulnak a kijáratok felé. Néhányan közülük megérzik a kénhidrogént és még félveszetettebbü­l menekülnek. Másfél óráig tartott, amíg a termet annyira kiszeleztethették, hogy a képviselők újra bevonul­hattak. Megállapították, hogy mintegy harminc bűzbomba robbant fel. Az egyik ellenzéki képviselőt, akinek az ülése alatt szellőztetés közben bűzbom­­­bákat találtak, mentelmi bizottság elé utasították. Szerda, 1923 marciue 81. Chaluc világkongresszus - Az Új Kelet tudósítójától -Berlin, március 15. A Hechaluc világszer­vezeti­jpost tartotta meg itt második világkon­gresszusát. A kongresszusra egyedül Lengyel­ország huszonhét delegátust küldött. Képvisel­tették magukat Lengyelország, Litvánia, Ro­mánia, Németország, Csehszlovákia és Kon­stantinápoly chalucai. Az ünnepélyes megnyitó százakra menő közönség jelenlétében folyt le. A palesztinai Lewinsohn kegyeles szavakkal emlékezett meg a Tel-Chaj mellett elesett chaluc-testvérekről és a mozgalom elhunytjairól, A. D. Gordonról, Brennerről, Trumpeldorról." A cionista végrehajtóbizottság nevéhert Julius Berger köszöntötte a konferenciát, a cionista munkáspárt (Hitachdut) képviseletében pedig A. Katzenelson üdvözölte a zsidó test­véreket. Rubasc­off azokról a feladatokról be­szélt, amelyek most tornyosulnak a h­alócok elé. Hangsúlyozta, hogy ki kell mélyíteni a mozgalmat, új tartalmat kell adni neki, főként oly módon, hogy a munkát átvigyék a fizikai térre. A mozgalom — mondotta — olyan stádiumba jutott, hogy a programosdi és elméleti célkitű­zések teljesen hiábavalók. Ma már mindenki tisztában van a céllal, amely nem lehet más, mint Erec Jiszrael újjáépítése. Ez minden cha­­luc öntudatában gyökeret vert már. Fel kell készülnie mindenkinek a hasznos szakmunkára. Fizikai erőnket kell beállítanunk a zsidó ügy szolgálatába. Fölösleges hangsúlyozni, hogy ez­zel a zsidó dolgozók szellemi élete nem fog háttérbe szorulni, hiszen a zsidóság mindig is szelleme ébrentartását tartotta a faji tovább­élés főkellékének. Össze kell fognunk a szel­lemi munkát a fizikaival és becsületes elszánt­sággal és nagy lendülettel kell nekiindulnunk annak az útnak, amelyet számunkra a történe­lem kijelölt. Tehát a testi és technikai műve­lődés jegyében kell végrehajtanunk azt az át­csoportosító munkát, amely reánk vár. A palesztinai referátum előadója, Hoss is­mertette a Palesztina-munkát, az eddig elért eredményeket és azokat a lehetőségeket, ame-­­ lyek a chalue-munkára Erec Jiszraelben várnak. Rablótámadás egy bécsi postahivatalban Leütötték a postáskisasszonyt és huszon­hárommillió koronát elraboltak — Az Új Kelet tudósítójától — Bécs, március 20. Hétfőn este ,­vakmerő rablótámadás történt a IX. kerület postahivatalában, a Hauptstrasse 128. szám alatt. Hermine Sakweitzer postahivatalnoknőt, aki szolgálatban volt, kedden reggel eszméletlenül találták, fején súlyos sérülések voltak és a pénztárból huszonhárommillió korona hiányzott. A megsebesített postahivatalnoknőt azonnal bevitték a Rudolf-kórházba. Állapota válságos. A rendőrség a rablótámadásról a következő közle­ményt adta ki:­­ Hétfőn este, nem sokkal hat óra után, a mentőket kihívták a Simmeringer Hauptstrasse­­ 128. szám alá. Dr. Straka ügyeletes orvos, amikor belépett a postahivatalba, látta, hogy az egyik rács­ablak mögött egy leány fekszik eszméletlenül. Meg­vizsgálta és megállapította, hogy agyrázkódást szen­vedett, ezenkívül szeme alatt véres zúzódások van­nak, koponyája középen és oldalt be van törve. A rablótámadást közvetlenül hivatalzárás után követhették el. A rendőrség azt hiszi, hogy a tet­­tesek jól ismerték a postahivatal helyiségét és az ottani munkarendet. A merénylők bizonyosan egye­dül találták áldozatukat, az íróasztalon semmi nincs megbolygatva, tudták a pénz helyét, nem kellett­­ sietniük, miután semmiféle meglepetéstől nem tart­hattak. Azok, akik a rablótámadás idején a Haupstrasssén jártak, azt vallották, láttak a posta­hivatal bejárata előtt egy negyven év körüli bajuszos férfit, félszemmel befelé ügyelt, mintha várta volna, hogy valaki kijöjjön a postáról. A járókelőknek­ ez nem tűnt fel, mert azt hihették, még nyitva van a hivatal. Több tanú, fiatal, talán húszéves z subancot látott kijönni a postáról, aki csatlakozott a bejáratnál váró idősebb férfihez, azután együtt sietve eltávoztak. |

Next