Uj Kelet, 1923. március (6. évfolyam, 10-36. szám)
1923-03-23 / 29. szám
megfelelő, törvényes eszközökkel parlamenten kívül folytatja agitációval, népgyűlésekkel, a sajtóban való felvilágosításai és minden becsületes politikai eszközzel. Nem fog visszariasztani bennünket a kormánynak bűneilg erőszakos fellépése. Tudjuk, hogy történeti missziót kell teljesítenünk és hogy Nagyromániának olyan alkotmányt kell biztosítani, amely megfelel a nép követeléseinek, a haladásnak, amely számot vett azzal a demokratikus érzéssel, amely a román nép benső természete. Csakis teljes demokrácián alapuló alkotmányt fogadhatunk el és pedig azok kezéből, akik a népet teljes egészében képviselik. Mondom, nem riadunk vissza súlyosabb következményektől, ezt megmutattuk a parlamentben is, ahol a legbrutálisabban támadták párthíveinket. — Képviselő úr — jegyezte meg munkatársunk — tud arról, hogy a néppárt komolyan készül, a kormány átvételére? Van-e hajlandóság ma a nemzeti pártban kooperálni a néppárttal ? — A jelen pillanat nem alkalmas erre. A néppárt egész különös taktikát folytat. Mi a hatalmas munkát végzünk a parlamenten belül és parlamenten kívül, valóságos csatárokat vívunk és ugyanakkor a néppárt csak taktikázgat, hol a kormány felé kacsintgat, hol az ellenzék tábora felé közeledik. Ja, amikor a helyzet annyira kiélesedett, nekünk gerinces politikai fegyvertársakra van szükségünk, olyanokra, akik becsülettel állják meggyőződésüket és nem taktikáznak. Olyan időket élünk, amikor mindenkinek nyílt sisakkal kell kilépnie a porondra. A beszélgetés során szóba került még a kisebbségek magatartása, közöttük a zsidóké. A politikus nagy rokonszenvvel nyilatkozott a zsidóság képviselőjéről, dr.Stern Adolfról, akbátor fellépésével, nagy elméleti felkészültségével mindig figyelmet tudott kelteni zsidó kérdések iránt. , Távozik a házelnök Róma, márc. 22. Az „Adeverii“ azt írja, hogy húsvét után Orleanu kamarai elnök helyét valamelyik miniszter fogja elfoglalni- A lap szerint Orleanu kijelentette, hogy szeretne visszavonulni a politikától. Az ellenzék erdélyi akciója A gyulafehérvári népgyűléssel egyidejűleg az ellenzék Erdély több városában is tiltakozó demonstrációra készül az alkotmány ellen. Az erdélyi akció megszervezésére a vezetőségtől Man lelkész, Kever Dán, Valcu Nilescu és Victor Moldovan kaptak megbízatást A népgyűléseken az országos párt minden megyei szervezete is képviselteti magát és kiküldi delegátusait a parasztpárt is. A kamara csütörtöki ülésén több miniszter volt jelen és elsőnek Spineanu szólalt fel, aki tiltakozott Draghics lelkész kizárása miatt, mert nem bizonyult be, hogy ő robbantotta fel a bűzbombákat. A kormány a kizárásokkal meg akarja bénítani az ellenzék munkáját. Utána Pop-Csicsó István szólal fel nagy figyelem közben. — Többször hangzott, el a vád — mondotta — hogy az erdélyi románság nem szabad akaratából mondotta ki a csatlakozást. Hangok az ellenzéken: Szégyen, gyalázat. Pop-Csicsó István: Az erdélyi románság minden külső kényszer nélkül, egyedül szive sugallatára mondotta ki az egyesülést. Duca külügyminiszter és Man lelkész között heves vita támad, amelyben kölcsönösen kioktatják egymást a hazafiságról. Pap-Csicsó István :* A monarchia feloszlása pillanatában minden erdélyi román felkészülve állott az egyesülésre, sőt Erdélyben tízezrekre menő hadsereg állott készen. Az én pincémben is egész halom fegyver volt elraktározva. (Taps a Ház minden oldalán.) Mackensen kivonulásakor Erdélyben azért volt szükség a regáti hadseregre, hogy a forradalmat megakadályozza és hogy a visszamaradt német katonák visszaélését megszüntesse. A regáti hadseregre nem azért volt szükség, hogy a gyulafehérvári kongresszusramessziét gyakoroljon az egység kimondásárófekéhert, mert arra szükség nem volt. (Pap-Csicsó Istvánt a Ház minden oldalán megtapsolják.) Utána Lascu képviselő intéz kérdést külügyminiszterhez, vájjon megtette-e az intézkedéseket a Budapesten letartóztatott és elítéltSorescu őrnagy kiszabadítására. Duca külügyminiszter megnyugtató választ ad. Végül Madgearu parasztpárti képviselő interpellál a pénzügyminiszterhez a külföldi vállalatok nacionalizálása körül elkövetett viszszaélések miatt. Azt mondja, hogy a nacionalizálás alkalmával a liberális bankoknak kedveztek. Például felhozza a Steaua Romana és a Tisita Ügyét. Kifogásolja azonkívül, hogy a pénzügyminiszter első interpellációja több kérdésre nem adott választ. Bratianu pénzügyminiszter kijelenti, hogy valóban nem adott választ több kérdésre, de ezek mind személyi célű kérdések voltak.. A pénzügyminiszter ezután benyújtja a költségvetéstervezetet és a költségvetés tárgyalására kéri a sürgősség kimondását. A kamara a sürgősséget megszavazza. A szenátusban folytatták az alkotmányreform részletes vitáját és eljutottak a százharmadik szakaszig. Gömbös a magyar kormány politikájának revízióját követeli. Budapestről jelentik: Bethlen és Rakovszky tegnapi parlamenti beszédei után csak látszólag simultak el a politikai hullámok. Gömbös Nagyatádival, Ernszttel, Wolffal, Horánszkyval és Zsilinszkyvel folytatott tárgyalásokat. Gömbös egyik tegnapi cikkében kijelenti, hogy középúton csak azok járnak, akiknek nincsenek saját gondolataik és elhatározásaik, vagy akik saját gondolataikkal nem akarnak az első harcvonalba állani. Szerinte, amint nem lehet középútról beszélni a militarizmus és pacifizmus, a szocializálás és magántulajdon között, úgy nincsen középút a fajegyenlőség és tájvédelem között. Válságos időkben csak kiforrott, zárt egészet képező rendszerek győzedelmeskedhettek. A határozatlan irányoknak mindig bukás a következménye. A kormánynak az utóbbi események hatása alatt revideálnia kell politikáját, mielőtt ezzel elkésett. — D’Annunzio minden vagyonát Olaszországnak ajándékozta. Rómából jelentik D’Annunzio levélben értesítette Thaon de Reves tengerészetügyi minisztert,•■’hogy minden vagyonát, bútorait, műtárgyait, könyveit, kiadott és kiadatlan kéziratait, háborús feljegyzéseit Olaszországnak adományozza. Thaon de Reves felolvasta D’Annunzio levelét a minisztertanácson, ahol általános lelkesedéssel vették, azt tudomásul. Mussolini külön táviratban köszönte meg D’Annunzio nagylelkű ajándékát. Az egységesítés vitája a Kamarában A megtért művész írta Ch. N. Bialik A. Paszternák, a híres festőművész, aki eddig nem vett részt a zsidóság nemzeti mozgalmában, most művészetét a zsidó kultúra szolgálatába állította. Bialik közreműködésével egy bibliai Rembrandt-albumot ad ki héberül. Bialik az itt következő meleg szavakkal köszönti a művészt, aki megtalálta önmagát. Kissé későn érkezett. De mégis megjött. Tehát: Isten hozta. Szívesen látjuk. A megtérőket mindig tárt karokkal várjuk. Hiszen tudtuk, családja idegen volthozzánk. Lelke elszakadt népünk testétől Szűknek látta népünk hajlékát, hogy benne helyezze el lelke nagy kincseit. S midőn elhagyta, a hozzávezető utat örökre elfelejtette. Egyetlen adó, amit népének fizetett, egy pár csepp vér élete kezdetén, kihűlt tetemek élete végén A többit, ami közbeesik , élete lényét, ifjúsága melegét, mindazt a becsest és hatalmasat, ami dühök nemzedékeiből vérébe öröklődött, feláldozta idegen istenek oltárán S ha valamelyikük néha megemlékezett, akkor ezt kellemetlen kötelesség teljesítésének érezte. Az Aotokolszkyk és Israeliek hitvány semmiségekkel akarták népüket kielégíteni ■ nagyritkán odavetettek neki holmi szegényes alkotásmorzsát, a egy „vak szabót“, egy „tórakót“, mintha valóban a zsidó téma volna itt a fontos és mintha ezzel a hitvány odadobott konccal ki lehetne engesztelni népük megbántott géniuszát. Ennek a kornak, a lelki heítehagyás korának egyik tagja volt az, aki most hozzánk jött, az a festőművész, akit — talán életemben most először — hívnak zsidó nevén. Ábrahám Lebben Joszéf Paszternak. . . A zsenik röpte magas, mint a sasé. Kiszabhat nekik határt, ki mutathat nekik utat ? De a nép velük is perbeszáll. Az ő bűnük a mélység De ti, ti, a tér és idő korlátai közé szorított emberek — hol voltatok ti — negyven éven át ? Hol voltatok akkor, midőn népetek összeroskadt a szenvedések terhe alatt ? Miért nem adtátok vállatokat a teherviseléshez, szátokat a keserű pohárhoz ? Negyven évig volt népetek falak közé szorítva, mint bélpoklos csapat, odaszegezték terméketlen sziklatalajhoz, a megélhetés minden forrását elzárták előle, megvonták tőle a fényt, a levegőt, az emberi méltóságot, évről-évre odadobták, mint valami dögöt a kutyáknak és vaddisznóknak és naprólnapra a lenézés tengerébe fulasztották. Merre jár■átok ti ez alatt a rémségen idő alatt? Hogy mertétek élvezni azokat a jogokat, amiket olyan kéz ajándékozott, amely naponta arculatot: titeket, népeteket és isteneteket? És azután, amikor megtelt a pohár és egy maroknyi lelkes csapat kevés emberrel és még kevesebb erővel elindult, felemelte a zászlót/ építést, talpraállást hirdetett, a hol voltatok akkor is ? Ki jött közületek legalább egy ujjal segíteni az építőknek ? »Senki sem jött tőletek. Csak a jó Isten tiltja, a művészek miért érzik úgy egész életükön át, hogy ők minden kötelesség alól fel vannak mentve, mert a szabad művészek szabadok, mintá holtak minden tehertől. Jól tudom, nincs kire haragudni. Ez a mi sorsunk. Sokáig talán nem is volt közöttünk ilyen emberek számára más hely, mint a temetői parcella. A jobbak és jellemesebbek azért titokban bizonyára mégse ittak a bánat serlegéből. Bizonyára voltak közöttük, akik mélyen elgondolkodtak népük sorsán. De ez vigasztalás? Van-e ebben kárpótlás azért a sok kárért, amit folytonos kimenekülésükkel okoztak. Már-már megfosztották népüket minden reménységtől, hogy visszatérnek. És a nép valóban mindig csak vesztett és sohasem nyert... Ma is nem így van-e? Nemrég fiatal tudóssal, jó cionistával beszélgettem. Német egyetem tanára. Elmondta milyen nagy azoknak az alkotóknak, építőknek a száma, akiket a zsidóság adott Németországban és Ausztriában a kultúra minden ágának tudománynak, irodalomnak, művészetnek, iparnak, közügyeknek. „S mindezek — mondotta barátom busán — a mi táborunkon kívül állanak.” Miért ? Miért állanak ezek még most is, mint a tisztátlanok, a táboron kivül? Talán várják, menjünk elábük, zeneszóval hozzuk be őket hoz- ÚJ KELET Péntek, 1923 márc 18,22. Szolnok-Doboka nincs képviselve a kamarában tonnyal Szolnok-Dobokára is kiterjesztik, ennek a vármegyének a képviselői nélkül szavazta meg Bratianu alkotmányozó nemzetgyűlése. Nem volt koronatanács Bukarest, márc. 22. Egyes lapok ama híreire, hogy a bukaresti tüntetések hatása alatt Cotroceniben koronatanács volt, a félhivatalos „Viitorul" kategorikusan kijelenti, hogy a hit nem felel üreg a valóságnak. Nagyrománia alkotmányát, amelyet mindenki-A „Presa” írja, Szolnok-Doboka vármegye laafc képviselőt küldött a kamarába és mind a hat az egyesült ellenzék sorai között foglal helyet. Ezek közül a következőket zárták ki a kamarából: Mihail Popot, Ghita Popot, Victor Moldovant, Man lelkészt és Romul Micsut. A hatodik, Octav Pavilea betegsége miatt nem vehetett részt a kamara ülésén. Ennélfogva