Uj Kelet, 1923. július (6. évfolyam, 107-132. szám)
1923-07-02 / 107. szám
2 oldal A malomtulajdonosok az uj termésrendelet ellen Az elnlyt £3 bánáti molnárok közgyűlése. Memorandum a kormányhoz (Kolozsvár, julies 30 Az Uj Kelet tudósítójától■) Aláírtuk, hogy Erdély és Bánát malomtulajdonosai az uj termésrendelettel szemben a malomipar megvédése céljából egyöntetűen állást akarnak foglalni. A malomszövetség plénuma szombaton délután 4 órakor a Banca Agrara üléstermében tanácskozásra ült össze. A megjelentek vita nélkül megállapították, hogy az új termésrendelet az őrlési arány és a miniszterközi , bizottság által megállapított redukált költségek miatt tarthatatlan helyzetet teremt a malomiparban. A szövetség az új termésrendelet megváltoztatását követeli a kormánytól és e célból memorandummal fordul Sassu miniszterhez. • A memorandum bevezető részében hangoztatja, hogy az erdélyi és bánáti malomipar európai viszonylatban is kiváló ipart képvisel, amelyet a kormányzatnak támogatnia kellene. Ehelyett azonban a rendeletek megszorító intézkedései valósággal visszafejlődésre kárhoztatják ezt az elsőrangú ipart. „Meg vagyunk győződve, — folytatja a memorandum — hogy a miniszter úr maga is ismeri a nehézségeket, amelyekkel napról-napra küzdenünk kell és meg fog ragadni minden alkalmat, hogy iparunk révén is hozzásegíttessünk a normális gazdasági élet létrejöttéhez.“ Az emlékirat ezután foglalkozik a búza árával és megemlíti, hogy a maximális árak semmiképen sem célravezetők, minthogy a munkabérek és megélhetési szükségletek árának megváltozása következtében a maximális árakat két-három hónapi időtartamra sem lehet igazságosan megállapítani. Búzát maximális áron nem lehet kapni, úgyhogy az eladó és vevő egyaránt igyekszik mindenféle úton-módon kijátszani a maximáló rendeleteket. Követelik a belföldi forgalom és a szállítás szabaddátételét. A rekvirálásokra vonatkozólag így szól a memorandum : „Kérünk teljes szabadságot, hogy a búzából bármilyen lisztet őrölhessünk ki, hogy így legalább a jövőben kihasználhassuk malmaink egész technikai berendezését és hogy fejleszthessük és tökéletesíthessük iparunkat. Amennyiben a kormány bármely okból nem tudná biztosítani a hadsereg lisztellátását abból a búzából, ami részükre a termelőktől van biztosítva, az erdélyi és bánáti malomszövetség ezúttal is kimutatja patriotikus érzéseit, melyektől át vannak hatva. A kiörlés szabadsága, valamint bizonyos mennyiségű fehérliszt kivitele ellenében, amelyet nem lehetne elhelyezni az országban, késznek nyilatkozunk a hadsereg rendelkezésére bocsátani 3—5000 vagon olyan lisztet, amely már előbb meg lett állapítva, mint egységes liszt az egész országra nézve. Az árakra és kiviteli mennyiségre nézve készséggel állunk rendelkezésükre. Érthető, hogy ezt a nagy áldozatot meghozva, elvárjuk, hogy a hadseregnek szükséges búzamegrendelésnél elismertessenek részünkre az esetleges maximális ár mellett efektív költségeink is és mentesítve legyünk bármilyen rekvirálásoktól, mert azok a malmok, amelyek nagymennyiségekről kell hogy gondoskodjanak, nem lehetnek felhalmozók. Érthető, hogy a malmok búzája és lisztje ne legyen elrekvirálható akkor sem, ha a búza- vagy lisztraktárban, vagy szállítóban, vagy bármilyen más helyen van.“ A lisztárakra vonatkozólag is az a malomérdekeltség követelése, hogy a lisztárak szabaddá tétessenek és ezáltal a kínálat és kereslet egészséges áralakulása határozza meg az új árakat. Amíg ez az áralakulás létrejön, a malomtulajdonosok hajlandók a hadsereget és a szegényebb néprétegek számára olcsó lisztről gondoskodni. Ezzel szemben azonban kérik a többi liszt szabad exportját és szabadon való ármegállapításait. A prémiumrendszer eltörlését kérik, is a régi prémiumok kifizetését. A memorandumot Basch igazgató viszi Bukarestbe, ahol a Sindicatul Morarilor is csatlakozni fog az erdélyiek és bánátiak követeléseihez. A gyűlés táviratot küldött Sassu miniszterhez, arra kérve, hogy már július elsejével helyezze hatályon kívül a régi árakat, mert a készletek hiányosak és a búzát csak drágán lehet beszerezni. A gyűlés ügyvezető elnökét Schauer Bélában választotta meg. Helyettese Körper M. Hoffmann Ödön ügyvezető igazgató beszámolását , tudomásul vették és elhatározták, hogy az igazgatósági üléseket ezentúl fölváltva Kolozsváron, Temesváron, Nagyváradon és Aradon tartják meg. Elhatározták végül a központi irodának erre a célra megfelelő városba való elhelyezését. Az elnöklő Osváda Vasiinak fáradhatatlan munkásságáért jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak meg. • • • »♦«♦♦«♦♦♦»♦«♦♦♦♦♦« ************ Palesztina kormányzója Londonban London, június 30. Sir Herbert Sámuel, Palesztina kormányzója két nappal ezelőtt hosszabb tartózkodásra Londonba érkezett. A kormányzó tegnap hosszabb megbeszélést folytatott a gyarmatügyi miniszterrel az arab lakosság magatartásáról és azokból a politikai újításokról, amelyek múlhatatlanul szükségesek ahhoz, hogy Anglia megtarthassa kisázsiai pozícióját. A gyarmatügyi minisztérium a napokban hivatalos nyilatkozatot fog kiadni a brit kormány Palesztina-politikájáról, hogy elejét vegye azoknak a felelőtlen híreszteléseknek, amelyeket főként az arabbarát körök terjesztenek. Isten Lábánál... — A történelem regénye — Irts: Sas László Aranykulcs. (Folytatás) A sátor puha prémjei között csöndben sirdovált Bzárát, a kék ég alatt némán és magasan állott Avram. Kezét az ég felé nyújtotta, kiűzött testének jajját és ajkán némán hallgatott lelkének nagy panaszkodása. Mögötte a sátor pyongyint...z ige előtt komoran hallgatott Lót, dacos arccal, elszánt gyűlölettel, amit duzzadóvá dagasztott fiatalságának gerjedelme. Szasztra csontujjaival szelíden érintette meg Avram vállát. A nagy ember összerázkodott, megnyüzsögtek homlokának ráncai. — Gyöngyöket, adott és elszórta kincseidet, becsmérelte gazdagságod és haragította láthatatlan istened. Asszonyodat akarja, szép szóval, mert mondtam néki, hogy hugád, asszonyrokonod. Ha tudta volna, hogy életed fele, elvette volna a tiedet, hogy egészen az övé lehessen. Ne félj, Avram, mert félelmed hited gyengesége. Emek az a .vivrintra, amelyben ragyogó csillagok sokagdtak f, -ed fölé és spvár hívásodra és epejmtj vágvain megjelent előtted, megérintitt és trigyet kötött veled. Emlékezz vissza, Avram, megá k szíved dobbanása, mely az időt mérte és semmi se élt akkor, mert minden benne volt. (■- ra gyepe volt és tiszta, mint a láthatatlan test, mely betölti az ég és a föld terét és én mondtam néked, a hited érintett meg, mely részese neki. A sötéten hallgató Lót eléjük lépett és ruhája redőiből éles fegyvert vont elő. Állának éle gyilkos indulatokat rejtegetet és szemének sötét verméből a halál vérengző lehellete áradt. — Avram, bátyám és uram! Ha te megengeded, hogy nemzetségünk tisztaságát megfertőzze ez a dögletes sakál, helyetted igazságot teszek én, aki nemzetséged leszármazottja, fiad hijján fiad, véred népe nélkül véred népe. Fegyverem éle nem szolgálta még a halált, szolgálja mostan ! Avram, a magas ember, aki még előtte panasszal dobta fel karját az égre, a megnyugvás gyöngéd fényével fordította arcát a háborgó ifjú felé. — Mindenemet megosztottam veled, fiam vagy fiam helyett, népem helyébe. De szeretetemből ne vegyél el semmit és fájdalmamat is hagyd meg egészen nekem. Ha a Magasban trónoló akarja, hogy nénéd, életem fele Fáraóé legyen, én odaadom és te el nem veheted. Szasztra, aki eddig komoran hallgatott, most nagyon mélyen sóhajtott, mintha ráncos és merev kebléből egész életét akarta volna kimeríteni. És összezsugorodott ottan mellettük, hirtelen fogyatkozott, mint a hold sarlóvá görnyed az égen, sötét folttá sülyedt, sürü sötét göngyölége, mint egy sün, mely a háza alá burkolja magát. A két ember, akik erejük maradtát gyűjtötték és csikorgó foggal fájdalmukat zárták hatalmas testük sötét tömlöcébe, az ég és a föld között lebegett, az egyik a hitével, a másik elfojtott háborgásával. — Szasztra, — mondotta csendben Avram, — menj Szárai sátrába és hirdesd neki Fáraó kívánságát, mely az enyém is. De szavának nem volt visszhangja, Szasztra nem volt mellettük, sehol sem volt, amerre a szem felkutathatta a látóhatárt. Ketten álltak ott, Avram és Lót. Magukra hagyva, az egyik szelíd kiengeszteléssel, a másik csöndben durrogó haraggal. A sikátorokból főemberek jöttek, Fáraó szolgái és vértes katonái. Elöl járt a főpap, alázatos tisztelettel járult Avram elé, aki moztgött gyilkos dühvel, elszántan, haragva rohanásra készen, mint a párduc, meghúzódott nemzetségének maradéka, Lót. A főpap mélyen meghajtotta magát az idegen fejedelem előtt, aki mint a szirt a halmok felett, magasan állott a gyülekezés előtt. — Uram, idegen fejedelem, Fáraó hitével érkezem hozzád, két kezemben két kulcsot tartok, az egyik a legnagyobb magtáré, a másik a legsötétebb tömlöcé. A magtár kulcsa szinaranyból volt, a tömlöc kulcsa sötét ércből. — Mond meg fejedelmednek, uram, elfogadom a magtár kulcsát és cserébe adom legdrágább kincsemet, testvérhugomat. Aki igy akarta, akarta jósággal és aki igy adja, adja is jósággal. Ozirisz isten legtitkosabb papja megrezzent, mintha szellő legyintette volna. Pedig nem UJ KELET Hétfő, 1923 julius 2. _ PALESZTINA-MUNKA Keren Kajemet lö Jiszrael 1. Keletkezése és célja A „Karen Kajemet le Jiszrael“ (Zsidó Nemzeti Alap) hatalmas és gyönyörű eszméje professzor Hermann Schapiratól származik. A heidelbergi egyetem tanára volt és 1898-ban halt meg. Schapira professzor már az elmúlt század nyolcvanas éveiben erős meggyőződéssel fáradozott azon, hogy eszméjét egy aránylag szűk oroszországi zsidó diákkörben realizálja, de csak 1897. évben, az első cionista világkongresszuson lépett vele a nagy nyilvánosság elé. Schapira egy tizenkét szakaszból álló javaslatot terjesztett a kongresszus elé, melynek értelmében egy általános zsidó földalap teremtessék. Ennek a földalapnak célja az legyen, hogy Palesztinában mennél nagyobb földterületeket vásároljon meg. Ezek a megvásárolt területek az egész zsidó nép elidegeníthetetlen tulajdona legyenek és a zsidó telepesek részére örökbérlet formájában adassanak ki. Négy év múlott el Shhapira halála után, amikor eszméje megvalósult. Az ötödik cionista világkongresszus 1901. évben Baselben a következő határozattal megteremtette a Keren Kajemet le Jiszraelt: A zsidó nemzeti alap (Keren Kajemet lö Jiszrael) a zsidó nép elidegeníthetetlen és érinthetetlen vagyona, melyet kizáróan csak arra szabad fordítani, hogy Palesztinában és Szíriában földek vásároltassanak a zsidó nép részére. A Keren Kajemet lö Jiszrael megteremtése elsősorban Theodor Herzl érdeme, aki az ötödik cionista világkongresszuson személyének teljes tekintélyével állott az eszme mellé. 2. Szervezete közvetlenül az ötödik cionista világkongresszus után, a világszervezet Bécsben székelő vezérlőbizottsága megtette a szükséges lépéseket a Keren Kajemet le Jiszrael törvényes realizálására is. Ez a legalizálás hosszabb ideig tartott és sok akadályba ütközött. Csak 1907. évben sikerült az alapot mint angol társulatot Londonban „Zsidó Nemzeti Alap, Keren Ka- * jemet le Jiszrael Ltd.“ néven törvényesen bejegyeztetni. Az 1921. évben Prágában megtartott közgyűlés határozatából az alap neve ezentúl kizáróan héber és pedig „Keren Kajemet lö Jiszrael." A Keren Kajemet le Jiszrael szervezete következőképen alakul. A „Jewish Colonial Trust“ (zsidó gyarmatosító bank*) felügyelőbizottsága, mely mindig azonos a cionista világszervezet nagy intézőbizottságával