Uj Kelet, 1924. március (7. évfolyam, 50-74. szám)

1924-03-28 / 72. szám

Előfizetőknek az Uj Kelet Hetilap] Archiv der Zionistischen W. Sächsischer strasse8. M ARAK Egész­ek — — 620 Félévre — — 320 Negyedévre — — 170 Egy hónapra — 60 Egy szám ára pályaud­varon és vidéken is 3 lej Bukarestben — 3*50 Csehszlovákiában Egy űrnapra — 25 ck Egy szám — 1*50 ck SMRKESSTÖSKtí. KIADÓ HTATMI ÉS NYOMDA fiakKolozsvár, St. Báron­yi Pop, (Bausai­ utca) 10 tectofon: Szerkesztőség fát kiadóhivatal — 977 £f, N. Sz. — — 558 A kéziratok kizárólag a ^tfsztkesztőségnek cím- Resdők, Kéziratokat nem adünk vissza 1924 március 28 Péntek \ 01\ Cluj-Kolozsvár * VII. évfolyam ★ 72. szám 5684. Ádár séni 22 Lemondanak Először Theunis mondott le. A pszichikai okok kézenfekvők voltak. A belgák is bele­fáradhatnak abba a háborúba, amely a béke megkötése után emberek és országok nyugal­mát dúlta fel. A háború utáni parlament még a győzelem glok­jával indult országépítő mun­kájába, nem lehetett elfogulatlan háborús szom­szédjával szemben, még kevésbé magával szem­ben. Ha ma választana a belga nép, az új par­lament tisztább szemmel és szelídebb szívvel kapcsolódnék bele Európa életébe. És mégis, a régi parlament is kijózanodott annyira, hogy el kellett érkeznie annak a lelki pillanatnak, amikor Theunis érezte, rossz utakon jár és be­adta lemondását. Újból ő lett a kormány feje és újból ő intézi a háborúban és a háború utáni gazdasági zavarban deprimált és elgyengült ál­lam életét. Ez már rég történt. De tanulságos memen­­tója a történelemnek: most két napon belül, két európai állam kormánya követte Theunis kormányát. Az egyik, időben az­ első, a Pa­­sics-kormány. A második — és ez már régen esedékes — Poincaré kormánya. Más okok jut­tatták el Pasicsot és más okok Poincarét oda, hogy végső számadással lezárják kormányzásuk korszakát. Legalább is a külső képe más mind­egyikének. De ez csak látszat. A valóság egé­szen mást mutat. Pasicsot egy parlamenti ibrrea indította arra, hogy bejelentse a királynak le­mondását. Radics pártja az elégedetlenség guerilla-harcát feladta és rálépett a parlamen­táris harc ösvényére. Radics kihelyezte magát az ország határain, de nem a törvényén és hívei most egy monstre­ bevonulással a parlamentbe ütötték a legmélyebb sebet Pasics centralizáló politikáján. Még nem szavazták le a jugo­­szlávok tradíciós miniszterelnökét, de a leszava­zás már csak lényegtelen forma lenne, mert a valóság az, hogy a jugoszláv kormány nem rendelkezik parlamenti többség felett. Pasics nem várta be, míg a voksok buktatják meg, meghajolt a parlamentáris lehetőségek előtt és lemondott. Franciaországban más a helyzet. Ott is bel­politikai kérdés borította fel a kormányt. Egy egészen jelentéktelen és cseppet sem súlyos ja­vaslaton bukott meg Poincaré, mert a szavazó képviselők kicsiny többsége ellene foglalt állást. Poincaré is lemondott, a sok bizalmi kísérlete­zés után felkereste Millerand elnököt és beje­lentette, hogy az ország kormányzását tovább nem vállalhatja. Lemondott ő is, Pasics is, csaknem egy órában mind a ketten, kicsiny elcsuszászon elcsúsztak, egy kis narancs-magon akkor, amikor pedig a problémák oroszlánjai­val nem egyszer megbirkóztak már. Várjon ki hiszi, hogy a bukásnak kicsiny parlament ve­reségek az okozói ? A két lemondás között van analógia és belekapcsolódik a harmadikba az első lemondásba, Themnisébe. A három kor­mány az erőszak politikáját csinálta évekig, kifelé és befelé engesztelhetetlen hatalmi kér­déssé dagasztott minden problémát, míg egy­szer előbújt egy apró, jelentéktelen javaslat vagy egy egyszerű parlamenti felvonulás ,és az erőszak három óriása legördült a történelem színpadáról. De nem végleg. A­ nagy zu­hanás mindig katasztrofális, talán katasz­trófába lenne az is, ha államférfiak, akik a békekötés napjától egy ország kormányát vezették, egyszerre félre állnának és más világ­szemléletű politikusnak adnák át a helyüket. Talán. Az angol példa az ellenkezőjét mutatja. A konzervatív politika, az angol szélsőjobb helyét a munkáskormány foglalta el, pedig az a szélsőbalon áll. És még­sem történt megráz­kódtatás Anglia életében. Talán nem­­ javult még meg Európa atmoszférája e változás kö­vetkeztében, de legyünk objektívek, nem is rosszabbodott. Anglia azonban olyan demokrata ország, amelyik el tudta viselni a dezorgani­­záló konzervatív politikát, nyugodtan néz a munkásprogram szemébe is, amelyek számára csak formák változását hozhatja, lényegi vál­tozást nem, mert hiszen ott a demokráciának ősi múltja van. Lehet, hogy Franciaországban más a hely­zet, mint más Belgiumban és más Jugoszláviá­ban. Ezért jutnak el itt a kormányfők csak odáig, hogy lemondanak, de nem távoznak. Már ez is, a demokrácia szemszögéből, haladás, mert amiként Theunis, az uj Theunis engesz­­telődést és mérséklést hozott, lehet hogy az új Poincaré és az új Pasics ugyancsak en­­gesztelődést és mérséklést fog hozni. És ha hidat fognak építeni a jövő békéje felé, nem ronthattak annyit, mint amennyit jóvátesz­­nek vele. Revensháborútól félnek Franciaországban Klotz volt pénzügyminiszter a német választások lehetőségeiből. Három kon­ferencia az összes problémák sürgős rendezésére (­Páris, március 27. Az Új Kelet tudósítójá­tól.) A küszöbön lévő diplomáciai tárgyalásokra vonatkozólag az „Intransigeant“ azt írja, hogy a szakértői bizottságok jelentését április harmadika és negyedike között várják, amikor aztán megkezdőd­nek a tanácskozások az összes szövetségesek között. Később a legfelsőbb tanács is összeül, de semmi­esetre sem a francia kamarai választások, vagyis május második felénél­ előbb. Áprilisban francia­belga konferencia is lesz. Összesen tehát három konferenciát terveznek. Az első a szövetségesek között, a második a szövetségesek és Németország között, a harmadik p°dig nagy nemzetközi konferencia lesz, amelyen a semleges állam­ok is részt­ fognak venni. Előzőleg azonban valószínűleg francia-angol meg­beszélés is lesz, amely azonban csak a biztonsági kérdésre fog kiterjedni. Erre vonatkozott az a tanácskozás is, amely Macdonald angol miniszter­elnök és Saint-Aulaire londoni francia követ között folyt le a napokban. Páris, március 27. Klotz volt pénzügyminisz­ter Amiensben beszédet mondott, amelyben a bal­oldali blokk megoldása ellen foglalt állását. Véle­ménye szerint Franciaországban senkinek sem lesz bátorsága azt állítani, hogy Németország nem fog megfizetni a vereségért. A birodalmi gyűlés­válasz­tások nacionalista többséget fognak eredményezni Németországban, amely aztán nyíltan rátér a revans-háború felé ve­zető útra. Számolni kell azzal, hogy a francia kamara nacio­nalista pártjainak választási győzelme is kedvezni fog a revans-háború lehetőségének. Érdekes beszé­dét Klotz azzal fejezte be, ha Németország azonban, teljesíteni fogja jóvátételi kötelezettségeit, akkor semmi akadálya sem lesz annak, hogy felvegyék a népszövetségbe. Erőteljes obstrukció készül a kommercializálási törvényjavaslat ellen Megkezdték a kommercializálási törvényjavaslat tárgyalását. A nemzeti párt nem fogja elismerni a kommercializálási törvényt. Jorga ostobának mondja a javaslatot. Szentpaltja előtt a lakástörvény (Bucuresti-Bukarest, márc. 27. Az Új Kelet tudósítójától.) A kamara mai ülésén a közelgő parlamenti vihar előszele száguldott végig. A parlament két háza kisebb-nagyobb jelentőségű obstrukciók után szerencsésen keresztül vergő­dött a lakástörvényjavaslaton, amelyre ma már csak a király aláírása hiányzik, hogy jogerős törvénnyé váljék. Csak ma szavazta meg a sze­nátus a kamara módosításait és a kormány már­is a kamara elé terjesztette a kommercializálási törvényjavaslat. Ennek a javaslatnak a törvényerőre emel­kedéséig óriási viharokat fog megélni a parla­ment két háza, mert az ellenzéki képviselők a végsőkig elszánt obstrukcióra készülnek. Ennek az eljövendő viharnak az előszelét már­is érezni lehetett a kamara mai ülésén, amikor is az összes ellenzéki pártok vezérei szokatlanul éles hangon foglaltak állást a javaslat ellen. A parlamenti ülés lefolyásáról a következő tudósításunk számol be: Mussolini kitüntetése A kamara mai ülésén Georgescu Tulcea kérdezi a pénzügyminisztert, tudja-e, hogy Constantinescu földművelésügyi miniszter egyik ingatlana becslése alkalmával hamis vallomást tett a fiskusnál. Bratianu Vintila azt válaszolja, hogy ha Georgescu magára vállalja a felelősséget ezen állításáért, akkor hajlandó megindítani a vizs­gálatot. Moldoveanu Victor konstatálja, hogy Mus­solinit Romániához intézett jegyzéke után ki­tüntették a román koronarenddel és az első, aki gratulált neki, a római román követ volt. Kérdezi a külügyminisztert, világosítsa fel a kamarát, vájjon a nemzeti méltóság megengedi-e az evangéliumi parancs alkalmazását, mely sze­rint: Aki téged kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel. A nemzeti párt nem ismeri el törvénynek Ezután kezdetét vette a kommercializálás törvényjavaslat általános vitája. Elsőnek Ha­­tiegan képviselő szólal fel, aki a nemzeti párt következő deklarációját olvassa fel: A kommercializálási törvényjavaslat az állam összes javait a liberális tőke kezére akarja ját­szani. A­ törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy az állam összes javait a liberális bankok kizsákmányolási kénye-kedvére kiszolgáltassa és még a lehetőségétől is meg akarja fosztani el­jövendő kormányait, hogy az ország vagyonát ezalól a rabság alól felszabadítsák. A kommercializálási törvényjavaslat ki akarja vonni az ország javait az országgyűlés törvé­nyes és alkotmányos ellenőrzése alól egy gaz­dasági pszeudo-minisztérium létesítésével, amely a „Legfelsőbb irányító és ellenőrző tanács“ hangzatos címet fogja viselni. Ez a tanács gyámkodni fog a nemzet­­alkotmányos kép­viselete fölött és meg fogja akadályozni az el­jövendő kormányokat természetes missziójuk betöltésében. " Teljességgel lehetetlen állapot az, hogy egy ország vagyona fölött ne rendelkezzék szaba­don az alkotmányos országgyűlés, hanem egy politikai érdekcsoport. A nemzeti párt bár bízik abban, hogy a jelenlegi parlament sem fogja megszavazni ezt a törvényjavaslatot, de teljesen függetlenül a parlament határozatától, a nemzeti párt nem fogja törvénynek elismerni az ország vagyoná­nak megkaparintását célzó törvényjavaslatot és a legközelebbi parlamentben követelni fogja en­nek a törvénynek a törvénytárból való törlését. Dragomirescu Péter az Argetoianu-párt ne-

Next