Uj Kelet, 1924. március (7. évfolyam, 50-74. szám)
1924-03-28 / 72. szám
Előfizetőknek az Uj Kelet Hetilap] Archiv der Zionistischen W. Sächsischer strasse8. M ARAK Egészek — — 620 Félévre — — 320 Negyedévre — — 170 Egy hónapra — 60 Egy szám ára pályaudvaron és vidéken is 3 lej Bukarestben — 3*50 Csehszlovákiában Egy űrnapra — 25 ck Egy szám — 1*50 ck SMRKESSTÖSKtí. KIADÓ HTATMI ÉS NYOMDA fiakKolozsvár, St. Báronyi Pop, (Bausai utca) 10 tectofon: Szerkesztőség fát kiadóhivatal — 977 £f, N. Sz. — — 558 A kéziratok kizárólag a ^tfsztkesztőségnek cím- Resdők, Kéziratokat nem adünk vissza 1924 március 28 Péntek \ 01\ Cluj-Kolozsvár * VII. évfolyam ★ 72. szám 5684. Ádár séni 22 Lemondanak Először Theunis mondott le. A pszichikai okok kézenfekvők voltak. A belgák is belefáradhatnak abba a háborúba, amely a béke megkötése után emberek és országok nyugalmát dúlta fel. A háború utáni parlament még a győzelem glokjával indult országépítő munkájába, nem lehetett elfogulatlan háborús szomszédjával szemben, még kevésbé magával szemben. Ha ma választana a belga nép, az új parlament tisztább szemmel és szelídebb szívvel kapcsolódnék bele Európa életébe. És mégis, a régi parlament is kijózanodott annyira, hogy el kellett érkeznie annak a lelki pillanatnak, amikor Theunis érezte, rossz utakon jár és beadta lemondását. Újból ő lett a kormány feje és újból ő intézi a háborúban és a háború utáni gazdasági zavarban deprimált és elgyengült állam életét. Ez már rég történt. De tanulságos mementója a történelemnek: most két napon belül, két európai állam kormánya követte Theunis kormányát. Az egyik, időben az első, a Pasics-kormány. A második — és ez már régen esedékes — Poincaré kormánya. Más okok juttatták el Pasicsot és más okok Poincarét oda, hogy végső számadással lezárják kormányzásuk korszakát. Legalább is a külső képe más mindegyikének. De ez csak látszat. A valóság egészen mást mutat. Pasicsot egy parlamenti ibrrea indította arra, hogy bejelentse a királynak lemondását. Radics pártja az elégedetlenség guerilla-harcát feladta és rálépett a parlamentáris harc ösvényére. Radics kihelyezte magát az ország határain, de nem a törvényén és hívei most egy monstre bevonulással a parlamentbe ütötték a legmélyebb sebet Pasics centralizáló politikáján. Még nem szavazták le a jugoszlávok tradíciós miniszterelnökét, de a leszavazás már csak lényegtelen forma lenne, mert a valóság az, hogy a jugoszláv kormány nem rendelkezik parlamenti többség felett. Pasics nem várta be, míg a voksok buktatják meg, meghajolt a parlamentáris lehetőségek előtt és lemondott. Franciaországban más a helyzet. Ott is belpolitikai kérdés borította fel a kormányt. Egy egészen jelentéktelen és cseppet sem súlyos javaslaton bukott meg Poincaré, mert a szavazó képviselők kicsiny többsége ellene foglalt állást. Poincaré is lemondott, a sok bizalmi kísérletezés után felkereste Millerand elnököt és bejelentette, hogy az ország kormányzását tovább nem vállalhatja. Lemondott ő is, Pasics is, csaknem egy órában mind a ketten, kicsiny elcsuszászon elcsúsztak, egy kis narancs-magon akkor, amikor pedig a problémák oroszlánjaival nem egyszer megbirkóztak már. Várjon ki hiszi, hogy a bukásnak kicsiny parlament vereségek az okozói ? A két lemondás között van analógia és belekapcsolódik a harmadikba az első lemondásba, Themnisébe. A három kormány az erőszak politikáját csinálta évekig, kifelé és befelé engesztelhetetlen hatalmi kérdéssé dagasztott minden problémát, míg egyszer előbújt egy apró, jelentéktelen javaslat vagy egy egyszerű parlamenti felvonulás ,és az erőszak három óriása legördült a történelem színpadáról. De nem végleg. A nagy zuhanás mindig katasztrofális, talán katasztrófába lenne az is, ha államférfiak, akik a békekötés napjától egy ország kormányát vezették, egyszerre félre állnának és más világszemléletű politikusnak adnák át a helyüket. Talán. Az angol példa az ellenkezőjét mutatja. A konzervatív politika, az angol szélsőjobb helyét a munkáskormány foglalta el, pedig az a szélsőbalon áll. És mégsem történt megrázkódtatás Anglia életében. Talán nem javult még meg Európa atmoszférája e változás következtében, de legyünk objektívek, nem is rosszabbodott. Anglia azonban olyan demokrata ország, amelyik el tudta viselni a dezorganizáló konzervatív politikát, nyugodtan néz a munkásprogram szemébe is, amelyek számára csak formák változását hozhatja, lényegi változást nem, mert hiszen ott a demokráciának ősi múltja van. Lehet, hogy Franciaországban más a helyzet, mint más Belgiumban és más Jugoszláviában. Ezért jutnak el itt a kormányfők csak odáig, hogy lemondanak, de nem távoznak. Már ez is, a demokrácia szemszögéből, haladás, mert amiként Theunis, az uj Theunis engesztelődést és mérséklést hozott, lehet hogy az új Poincaré és az új Pasics ugyancsak engesztelődést és mérséklést fog hozni. És ha hidat fognak építeni a jövő békéje felé, nem ronthattak annyit, mint amennyit jóvátesznek vele. Revensháborútól félnek Franciaországban Klotz volt pénzügyminiszter a német választások lehetőségeiből. Három konferencia az összes problémák sürgős rendezésére (Páris, március 27. Az Új Kelet tudósítójától.) A küszöbön lévő diplomáciai tárgyalásokra vonatkozólag az „Intransigeant“ azt írja, hogy a szakértői bizottságok jelentését április harmadika és negyedike között várják, amikor aztán megkezdődnek a tanácskozások az összes szövetségesek között. Később a legfelsőbb tanács is összeül, de semmiesetre sem a francia kamarai választások, vagyis május második felénél előbb. Áprilisban franciabelga konferencia is lesz. Összesen tehát három konferenciát terveznek. Az első a szövetségesek között, a második a szövetségesek és Németország között, a harmadik p°dig nagy nemzetközi konferencia lesz, amelyen a semleges államok is részt fognak venni. Előzőleg azonban valószínűleg francia-angol megbeszélés is lesz, amely azonban csak a biztonsági kérdésre fog kiterjedni. Erre vonatkozott az a tanácskozás is, amely Macdonald angol miniszterelnök és Saint-Aulaire londoni francia követ között folyt le a napokban. Páris, március 27. Klotz volt pénzügyminiszter Amiensben beszédet mondott, amelyben a baloldali blokk megoldása ellen foglalt állását. Véleménye szerint Franciaországban senkinek sem lesz bátorsága azt állítani, hogy Németország nem fog megfizetni a vereségért. A birodalmi gyűlésválasztások nacionalista többséget fognak eredményezni Németországban, amely aztán nyíltan rátér a revans-háború felé vezető útra. Számolni kell azzal, hogy a francia kamara nacionalista pártjainak választási győzelme is kedvezni fog a revans-háború lehetőségének. Érdekes beszédét Klotz azzal fejezte be, ha Németország azonban, teljesíteni fogja jóvátételi kötelezettségeit, akkor semmi akadálya sem lesz annak, hogy felvegyék a népszövetségbe. Erőteljes obstrukció készül a kommercializálási törvényjavaslat ellen Megkezdték a kommercializálási törvényjavaslat tárgyalását. A nemzeti párt nem fogja elismerni a kommercializálási törvényt. Jorga ostobának mondja a javaslatot. Szentpaltja előtt a lakástörvény (Bucuresti-Bukarest, márc. 27. Az Új Kelet tudósítójától.) A kamara mai ülésén a közelgő parlamenti vihar előszele száguldott végig. A parlament két háza kisebb-nagyobb jelentőségű obstrukciók után szerencsésen keresztül vergődött a lakástörvényjavaslaton, amelyre ma már csak a király aláírása hiányzik, hogy jogerős törvénnyé váljék. Csak ma szavazta meg a szenátus a kamara módosításait és a kormány máris a kamara elé terjesztette a kommercializálási törvényjavaslat. Ennek a javaslatnak a törvényerőre emelkedéséig óriási viharokat fog megélni a parlament két háza, mert az ellenzéki képviselők a végsőkig elszánt obstrukcióra készülnek. Ennek az eljövendő viharnak az előszelét máris érezni lehetett a kamara mai ülésén, amikor is az összes ellenzéki pártok vezérei szokatlanul éles hangon foglaltak állást a javaslat ellen. A parlamenti ülés lefolyásáról a következő tudósításunk számol be: Mussolini kitüntetése A kamara mai ülésén Georgescu Tulcea kérdezi a pénzügyminisztert, tudja-e, hogy Constantinescu földművelésügyi miniszter egyik ingatlana becslése alkalmával hamis vallomást tett a fiskusnál. Bratianu Vintila azt válaszolja, hogy ha Georgescu magára vállalja a felelősséget ezen állításáért, akkor hajlandó megindítani a vizsgálatot. Moldoveanu Victor konstatálja, hogy Mussolinit Romániához intézett jegyzéke után kitüntették a román koronarenddel és az első, aki gratulált neki, a római román követ volt. Kérdezi a külügyminisztert, világosítsa fel a kamarát, vájjon a nemzeti méltóság megengedi-e az evangéliumi parancs alkalmazását, mely szerint: Aki téged kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel. A nemzeti párt nem ismeri el törvénynek Ezután kezdetét vette a kommercializálás törvényjavaslat általános vitája. Elsőnek Hatiegan képviselő szólal fel, aki a nemzeti párt következő deklarációját olvassa fel: A kommercializálási törvényjavaslat az állam összes javait a liberális tőke kezére akarja játszani. A törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy az állam összes javait a liberális bankok kizsákmányolási kénye-kedvére kiszolgáltassa és még a lehetőségétől is meg akarja fosztani eljövendő kormányait, hogy az ország vagyonát ezalól a rabság alól felszabadítsák. A kommercializálási törvényjavaslat ki akarja vonni az ország javait az országgyűlés törvényes és alkotmányos ellenőrzése alól egy gazdasági pszeudo-minisztérium létesítésével, amely a „Legfelsőbb irányító és ellenőrző tanács“ hangzatos címet fogja viselni. Ez a tanács gyámkodni fog a nemzetalkotmányos képviselete fölött és meg fogja akadályozni az eljövendő kormányokat természetes missziójuk betöltésében. " Teljességgel lehetetlen állapot az, hogy egy ország vagyona fölött ne rendelkezzék szabadon az alkotmányos országgyűlés, hanem egy politikai érdekcsoport. A nemzeti párt bár bízik abban, hogy a jelenlegi parlament sem fogja megszavazni ezt a törvényjavaslatot, de teljesen függetlenül a parlament határozatától, a nemzeti párt nem fogja törvénynek elismerni az ország vagyonának megkaparintását célzó törvényjavaslatot és a legközelebbi parlamentben követelni fogja ennek a törvénynek a törvénytárból való törlését. Dragomirescu Péter az Argetoianu-párt ne-