Uj Kelet, 1924. május (7. évfolyam, 98-121. szám)
1924-05-06 / 101. szám
Kedd, 1924 május 6 ÚJ KELET Válasz az Elvtelenség Pártjának írta Marton Ernő Nem a legszerencsésebb ötlet ezekben a gondterhes napokban szélesmedrű elvi vitákat útnak indítani az erdélyi zsidóság lelki és politikai orientálódása felől. A gyors megoldást sürgető gyakorlati problémák egész tömege áll az erdélyi zsidóság előtt, amelyek sokkal jobban lekötik minden figyelmét és energiáját, semhogy terméketlen elvi és elméleti csatározásokba bocsátkozhatnék. De még e lázas munka közepette is időt kell szakítania, ha arról van szó, hogy az ártatlannak látszó elmefuttatások képében jelentkező elvtelenség orvtámadásai ellen védekezzék. A forgandó idők és megpróbáltatások érzékennyé tették idegrendszerünket és a látásunk is elég éles lett már ahhoz, hogy észrevegyük a virágcsokor alján meghúzódó tőrt. Nem akarunk kulisszákat bontogatni, de az események hátteréből fel kell tárnunk annyit, amennyi a mesterségesen előráncigált ügy megértéséhez okvetlenül szükséges. * , Az erdélyi zsidóság egységes megmozdulása alkalmat adott egyes fővárosi és erdélyi lapoknak, hogy avatatlan kézzel ismét belenyúljanak a zsidóság belső problémáiba. Gondolok főként a bukaresti ״ Lupta“ és a kolozsvári ״ Keleti Újság“ című lapok cikkeire. Azért említem ezt a kettőt, mert bár a cikkek különböző nevek alatt jelentek meg, de tartalmuk, hasonlataik és tendenciájuk oly frappánsan egyezik egymással, hogy lehetetlen észre nem venni a közös forrást, amelyből ihletüket merítették. E cikkek egyértelmű bizonykodása szerint az erdélyi zsidóság az utóbbi időben egy új politikai orientálódás felé törekszik, amelynek csúcsán az Uniuneába, a ״ Román Zsidók Egyesületébe“ való beolvadás áll. Ezzel kapcsolatban leszögezik azt is, hogy az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség azon az úton van, hogy a belpolitikai tevékenységről lemondjon, aminthogy egy ״ külső (értsd Palesztina felépítéséért folyó) munkával is elfoglalt szervezet nem is végezhet eredményes belpolitikai tevékenységet. A ״ Keleti Újság“ cik- írója végül kísérletet tesz az erdélyi zsidóság politikai tagozódásának merész és mindenképen eredeti felosztására, amelynek tulajdonképeni célja az alábbiakból világosan ki fog derülni. * Ami az ״ Uniunea Evreilor Romani“-t illeti, a hamisítatlan igazság a következő: Erdély zsidósága az impériumváltozás első pillanatától kezdve minden alkalmat megragadott, hogy regálbeli testvéreivel a legbensőbb kapcsolatot megteremtse. Az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség vezetősége számos esetben folytatott beható eszmecserét a regáti zsidók szervezetével, az Uniuneával, miként lehetne ezt a kapcsolatot állandóvá, organikussá tenni és nincs kétség afelől, hogy előbb-utóbb megtalálják a lelki és szervezeti egyesülés legszerencsésebb formáit. Spontán elhatározásból, belső szükségérzettől hajtva ölt ez a törekvés egyre határozottabb formákat és fogadatlan prókátorok sem siettetni, sem késleltetni nem tudják ezt a természetes processzust. Mert eggyel tisztában kell lenni: csak tapintatosan és bölcs körültekintéssel lehet az ilyen jövőbe markoló problémához hozzányúlni. Történelmi, kulturális és világnézeti differenciák várnak megértő áthidalásra és ezeken nem lehet durva csizmával átgázolni anélkül, hogy az óhajtott célt a bizonytalan jövőbe ne kergessük. Csak két jellemző példát sorolok fel. A ״ Keleti Újság“ cikkírója említi meg, hogy a regáti zsidóság, vagyis az Uniunea ittjárt vezetői nagy megütközéssel kérdezgették: — Borzasztó, itt még pajeszos zsidók is vannak ? Micsoda elmaradottság! Miért nem tesznek valamit, hogy felvilágosítsák ezeket az embereket. Magam is hallottam ezt a kifakadást, amely bármilyen jóindulatból fakadó, mégis csak azt mutatja, milyen távol állanak ezek az urak az erdélyi zsidók tömegeinek mentalitásától, menynyire nem volt még alkalmuk megismerkedni céljaival, törekvéseivel és lelki struktúrájával. Nem, uraim, mi nem indítunk küzdelmet a pajesz ellen, különösen akkor nem, amikor hatósági rendeletre nyirbálják falusi iskolákban kis zsidó fiuk pajeszeit. Mi a pajeszben nem az elmaradottság, hanem a zsidó tradíciókhoz és népiséghez való ragaszkodás eleven szimbólumát látjuk. , a * Ha világnézeti megnyilvánulásokra értékelem át a jelenségeket, talán itt van a kérdés ugrópontja. Az erdélyi zsidóság nagy többsége népi, sőt pár exellence nemzeti alapon akarja kiépíteni jövőjét, mert abban a pillanatban, amikor pozitív vallomást tett zsidósága mellett, letért az asszimiláció útjáról és magalábán járó, maga sorsát formáló politikai testté vált. Az erdélyi zsidóság tehát mint önálló népi kisebbség kíván résztvenni Románia politikai életében. Ez nem jelenti azt, hogy hermetikusan elszigeteli magát a többi pártoktól, de ha pártokkal összeköttetésbe lép, ezt nem egyénein keresztül, hanem egyetemessége, organizmusa által teszi. A regáti zsidóságnál ezek a kérdések még forrongásban vannak, sőt az Uniunea mintha már orientálódna is — az ellenkező irányban. Az Uniunea ugyanis, vezetőinek nyilatkozata szerint, nem csinál kisebbségi politikát. Pregnánsan tükrözi ezt vissza Emil Fagurenak, a kiváló román־ zsidó publicistának az erdélyi zsidó jogvédelmi szervezkedés kapcsán a ״ Luptában megjelent cikke, amely egyenesen az Uniunea missziójának tekinti, hogy az erdélyi zsidókat a különböző román pártokba terelje. — Politikai pártjaink helyes taktikájától függ — írja Fagure — a mi kisebbségeinknek volt államuk elvakult politikai mentalitásából való kiemelése. A visszacsatolt területek zsidó lakossága, minthogy olyan réteg, amely csak kísérletet tett gazdasági és kulturális befolyást nyerni volt államában, mindenképen a legkönnyebben hasonul hozzá a dolgok új állásához és ebből a szempontból abban a különleges helyzetben van, hogy ebben az irányban befolyásolható a régi királyság zsidó-román lakossága által, amely a különböző politikai pártok felé való orientálódást kezdte meg. A cél világosan látszik. # Differenciák vannak hát bőven, amelyeket az időnek, a megértésnek és a közös légkörnek kell áthidalnia. Egyik országrész zsidósága sem kívánhatja a másiktól, hogy feladja a maga egyéniségét. Az események amúgy is létrehozzák majd a szintézist. Ám a fennálló differenciák ellenére, mi mégis azt valljuk, meg kell teremtenünk és meg fogjuk teremteni már most a szerves kapcsolatot a regáti zsidósággal, illetőleg az Uniuneával. Mert ha vannak is differenciák közöttünk, sokkal nagyobb számban vannak összekapcsoló momentumok, amelyek parancsolóan egymás felé hajtanak bennünket. A közös sors és közös veszélyek. Ennek a kapcsolatnak azonban nem lehet a megalkuvó opportunitás a rugója, hanem az az etikai erő, amely becsületes szövetséget hozhat létre tisztaszándékú emberek között. Ez a szövetség létre fog jönni ügynökök és közvetítők nélkül is. * Hidakat építeni szép dolog, de őrült az az ember, aki azt hiszi, azért építik a hidakat, hogy egy testtel négy helyen is lehessen egyszerre ülni. A „Keleti Újság“ politikai hídépítője nyilván ezt a lehetetlent akarja megkísérelni. És ezért osztályozza olyan szokatlan módon az erdélyi zsidóságot. Az első két osztályt csakugyan ismerjük. Vannak magyar asszimiláns és vannak nemzeti cionista zsidók. Eddig rendben van. Sántítani ott kezd a dolog, hogy a cikkíró szerint a nemzeti cionista alapon álló zsidóság, vagyis a Zsidó ,Nemzeti Szövetség az utóbbi években nagyon meggyöngült és azon az úton van, hogy a belpolitikai tevékenységről lemondjon,minthogy egy külső munkával elfoglalt szervezet nem is végezhet belpolitikai tevékenységet“. Ami a legyöngülést illeti, megnyugtathatom a cikkírót: soha olyan eleven lüktetésben nem volt a nemzeti cionista élet Erdélyben, mint ma. Nap nap után alakulnak újabb ifjúsági és kultúrcsoportok és olyan helyeken, ahol azelőtt nem bírt gyökeret verni az új zsidó gondolat, most egyre biztosabban virágzásba kezd. A belpolitikai tevékenységről sem készül lemondani a Szövetség. A zsidó nemzeti program egységes, oszthatatlan. A kisebbségi politika époly szervesen odatartozik a Szövetség célkitűzéseihez, mint a palesztinai újjáépítő munka. De kinek a javára mondana is le a belpolitikáról? Hát éppen ez az ! Ezért kreálta a cikkíró a zsidóság harmadik kategóriáját, az úgynevezett ״ szabadságjogok alapján álló zsidók■ at. Kik ezek ? Várjon a magyar asszimilánsok és a nemzeti cionisták nem állanak a szabadságjogok alapján? Nem kérem, szabadságjog alatt egész mást kell érteni. Szabadságjog ebben a megfogalmazásban azt jelenti, hogy faji alapon szervezkedünk ugyan, Palesztináért is hozunk áldozatot, de a belpolitikában bármely kisebbségi, vagy többségi osztálypártba beléphetünk és bármely kultúrához csatlakozhatunk. Vagyis lehetek meggyőzödéses szocialista, faji alapon álló zsidó, magyar kulturharcos és Bratianu liberális pártjának hűséges tagja. Mindez lehetek egyszerre. Ez az úgynevezett ״ szabadságjogik alapján álló zsidók“ jól megfogalmazott programja. Szerencsére ilyen zsidó csoport nincsen. Csak zsidó egyén van egy-kettő, közöttük nyilván a cikkíró, akik ezt a pártot, amelyet nyugodtan nevezhetnénk az ״ Elvtelenség Pártjának“, meg szeretnék alakítani. Nem tartunk attól, hogy a toborozás visszhangra fog találni. A zsidóság keserves tapasztalatok árán tudja már, hogy nem lehet egyszerre magyar gatyát, román kokárdát, vörös sipkát és faji pájeszt hordani. Pedig ez csak szimbólum, a valóság rútabb és nevetségesebb. A zsidóság politikája itt Erdélyben — többségi és kisebbségi népek közé ékelve — determinálva van: föltétlen állampolgári hűség és öntudatos kisebbségi politika. Ettől az egyenes és becsületes úttól nem térítheti el semmi sem. 3 Az élet szólistái — statiszták a színpadon Orosz mágnások mint amerikai segédszínészek (Newyork, május 6. Az Új Kelet munkatársától) Azok a hajdan dúsgazdag és nagy befolyású orosz mágnások és mágnásasszonyok, akik hazájukból elmenekültek, még mindig keserves küzdelmet folytatnak a külföldi városokban megélhetésükért. Az utóbbi időben már igen sokan jutottak közülök Amerikába is, ahol inkább Newyorkot tisztelik meg jelenlétükkel, minden valószínűség szerint azért, mert a kereseti lehetőségek ott a legnagyobbak. Egy most megjelent kimutatás szerint az orosz mágnások és asszonyaik leginkább a a színházakban szerepelnek, de nem mint előadók, hanem mint rendkívül igénytelen statiszták. Ilyetén működésükért két dollár fizetést kapnak, de miután egy-egy látványos darabot naponként kétszer, sőt háromszor is bemutatnak, olykor- olykor hat dollárt is megkereshetnek. Ezek között a jelmezes és kifestett arcú statiszták között van herceg Vladimir, aki még nem is régen a moszkvai kerület parancsnoka volt ezredesi ranggal. Vele egy sorban statisztál herceg Nikolaj Glowacki, akinek Oroszországban ma is óriási birtokai vannak, amikkel azonban természetszerűen nem rendelkezik. Ugyanezen a színpadon jelenik meg Vera Ruba grófnő, akiről azt írják, hogy ma is a kiváló szépségek közé tartozik, de aki boldognak érzi magát, hogy naponként néhány dollárt megkereshet. Wasily Nigheff tábornok, aki a háborúban Jaj, jaj! Jönnek a bestiák! Gyerünk az Urániába!