Uj Kelet, 1924. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1924-05-06 / 101. szám

Kedd, 1924 május 6 ÚJ KELET Válasz az Elvtelenség Pártjának írta Marton Ernő Nem a legszerencsésebb ötlet ezekben a gondterhes napokban szélesmedrű elvi vitákat útnak indítani az erdélyi zsidóság lelki és po­litikai orientálódása felől. A gyors megoldást sürgető gyakorlati problémák egész tömege áll az erdélyi zsidóság előtt, amelyek sokkal job­ban lekötik minden figyelmét és energiáját, semhogy terméketlen elvi és elméleti csatáro­­zásokba bocsátkozhatnék. De még e lázas munka közepette is időt kell szakítania, ha ar­ról van szó, hogy az ártatlannak látszó elme­futtatások képében jelentkező elvtelenség orv­támadásai ellen védekezzék. A forgandó idők és megpróbáltatások érzékennyé tették ideg­rendszerünket és a látásunk is elég éles lett már ahhoz, hogy észrevegyük a virágcsokor al­ján meghúzódó tőrt. Nem akarunk kulisszákat bontogatni, de az események hátteréből fel kell tárnunk annyit, amennyi a mesterségesen elő­­ráncigált ügy megértéséhez okvetlenül szükséges. * , Az erdélyi zsidóság egységes megmozdulása alkalmat adott egyes fővárosi és erdélyi lapok­nak, hogy avatatlan kézzel ismét belenyúlja­nak a zsidóság belső problémáiba. Gondolok főként a bukaresti ״ Lupta“ és a kolozsvári ״ Keleti Újság“ című lapok cikkeire. Azért említem­ ezt a kettőt, mert bár a cikkek kü­­lönböző nevek alatt jelentek meg, de tartalmuk, hasonlataik és tendenciájuk oly frappánsan egyezik egymással, hogy lehetetlen észre nem venni a közös forrást, amelyből ihletüket me­­rítették. E cikkek egyértelmű bizonykodása szerint az erdélyi zsidóság az utóbbi időben egy új politikai orientálódás felé törekszik, amelynek csúcsán az Uniuneába, a ״ Román Zsidók Egyesületébe“ való beolvadás áll. Ez­zel kapcsolatban leszögezik azt is, hogy az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség azon az úton van, hogy a belpolitikai tevékenységről le­mondjon, aminthogy egy ״ külső­ (értsd Palesz­tina felépítéséért folyó) munkával is elfoglalt szervezet nem is végezhet eredményes bel­politikai tevékenységet. A ״ Keleti Újság“ cik- írója végül kísérletet tesz az erdélyi zsidóság politikai tagozódásának merész és mindenképen eredeti felosztására, amelynek tulaj­donk­épeni célja az alábbiakból világosan ki fog derülni. * Ami az ״ Uniunea Evreilor Romani“-t illeti, a hamisítatlan igazság a következő: Erdély zsidósága az impériumváltozás első pillanatától kezdve minden alkalmat megraga­dott, hogy regálbeli testvéreivel a legbensőbb kapcsolatot megteremtse. Az Erdélyi Zsidó Nem­zeti Szövetség vezetősége számos esetben foly­tatott beható eszmecserét a regáti zsidók szer­vezetével, az Uniuneával, miként lehetne ezt a kapcsola­tot állandóvá, organikussá tenni és nincs kétség afelől, hogy előbb-utóbb megtalálják a lelki és szervezeti egyesülés legszerencsésebb formáit. Spontán elhatározásból, belső szükség­érzettől hajtva ölt ez a törekvés egyre határo­zottabb formákat és fogadatlan prókátorok sem siettetni, sem késleltetni nem tudják ezt a termé­szetes processzust. Mert eggyel tisztában kell lenni: csak ta­pintatosan és bölcs körültekintéssel lehet az ilyen jövőbe markoló problémához hozzányúlni. Tör­ténelmi, kulturális és világnéz­eti differenciák várnak megértő áthidalásra és ezeken nem le­­het durva csizmával átgázolni anélkül, hogy az óhajtott célt a bizonytalan jövőbe ne ker­­gessük. Csak két jellemző példát sorolok fel. A ״ Keleti Újság“ cikkírója említi meg, hogy a regáti zsidóság, vagyis az Uniunea ittjárt veze­tői nagy megütközéssel kérdezgették: — Borzasztó, itt még pajeszos zsidók is van­nak ? Micsoda elmaradottság! Miért nem tesz­nek valamit, hogy felvilágosítsák ezeket az embereket.­­­ Magam is hallottam ezt a kifakadást, amely bármilyen jóindulatból fakadó, mégis csak azt mutatja, milyen távol állanak ezek az­ urak az erdélyi zsidók tömegeinek mentalitásától, meny­nyire nem volt még alkalmuk megismerkedni céljaival, törekvéseivel és lelki struktúrájával. Nem, uraim, mi nem indítunk küzdelmet a pa­­jesz ellen, különösen akkor nem, amikor ható­sági rendeletre nyirbálják falusi iskolákban kis zsidó fiuk pajeszeit. Mi a pajeszben nem az el­­maradottság, hanem a zsidó tradíciókhoz és né­­piséghez való ragaszkodás eleven szimbólumát látjuk. , a * Ha világnézeti megnyilvánulásokra érté­kelem át a jelenségeket, talán itt van a kér­dés ugrópontja. Az erdélyi zsidóság nagy több­sége népi, sőt pár exellence nemzeti alapon akarja kiépíteni jövőjét, mert abban a pillanat­ban, amikor pozitív vallomást tett zsidósága mellett, letért az asszimiláció útjáról és maga­lábán járó, maga sorsát formáló politikai testté vált. Az erdélyi zsidóság tehát mint önálló népi kisebbség kíván résztvenni Románia politi­kai életében. Ez nem jelenti azt, hogy herme­tikusan elszigeteli magát a többi pártoktól, de ha pártokkal összeköttetésbe lép, ezt nem egyénein keresztül, hanem egyetemessége, organizmusa által teszi. A regáti zsidóságnál ezek a kérdések még forrongásban vannak, sőt az Uniunea mintha már orientálódna is — az ellenkező irányban. Az Uniunea ugyanis, vezetőinek nyilatkozata szerint, nem csinál kisebbségi politikát. Preg­nánsan tükrözi ezt vissza Emil Fagurenak, a kiváló román־ zsidó publicistának az erdélyi zsidó jogvédelmi szervezkedés kapcsán a ״ Luptá­­­ban megjelent cikke, amely egyenesen az Uniunea missziójának tekinti, hogy az erdélyi zsidókat a különböző román pártokba terelje. — Politikai pártjaink helyes taktikájától függ — írja Fagure — a mi kisebbségeinknek volt államuk elvakult politikai mentalitásából való kiemelése. A visszacsatolt területek zsidó lakossága, minthogy olyan réteg, amely csak kísérletet tett gazdasági és kulturális befolyást nyerni volt államában, mindenképen a leg­könnyebben hasonul hozzá a dolgok új állásá­­hoz és ebből a szempontból abban a különleges helyzetben van, hogy ebben az irányban be­folyásolható a régi királyság zsidó-román lakos­sága által, amely a különböző politikai pártok felé való orientálódást kezdte meg. A cél világosan látszik. # Differenciák vannak hát bőven, amelyeket az időnek, a megértésnek és a közös légkör­nek kell áthidalnia. Egyik országrész zsidósága sem kívánhatja a másiktól, hogy feladja a maga egyéniségét. Az események amúgy is létre­hozzák majd a szintézist. Ám a fennálló differenciák ellenére, mi mégis azt valljuk, meg kell teremtenünk és meg fogjuk teremteni már most a szerves kapcsolatot a regáti zsidósággal, illetőleg az Uniuneával. Mert ha vannak is differenciák közöttünk, sokkal nagyobb számban vannak összekapcsoló momentumok, amelyek parancso­­lóan egymás felé hajtanak bennünket. A kö­zös sors és közös veszélyek. Ennek a kapcso­latnak azonban nem lehet a megalkuvó oppor­­tunitás a rugója, hanem az az etikai erő, amely becsületes szövetséget hozhat létre tisztaszándékú emberek között. Ez a szövetség létre fog jönni ügynökök és közvetítők nélkül is. * Hidakat építeni szép dolog, de őrült az az ember, aki azt hiszi, azért építik a hidakat, hogy egy testtel négy helyen is lehessen egy­szerre ülni. A „Keleti Újság“ politikai hídépí­­tője nyilván ezt a lehetetlent akarja megkísé­­relni. És ezért osztályozza olyan szokatlan mó­don az erdélyi zsidóságot. Az első két osztályt csakugyan ismerjük. Vannak magyar asszimi­­láns és vannak nemzeti cionista zsidók. Eddig rendben van. Sántítani ott kezd a dolog, hogy a cikkíró szerint a nemzeti­ cionista alapon álló zsi­dóság, vagyis a Zsidó ,Nemzeti Szövetség az utóbbi években nagyon meggyöngült és azon az úton van, hogy a belpolitikai tevékenységről le­mondjon,­­minthogy egy külső munkával el­foglalt szervezet nem is végezhet belpolitikai tevékenységet“. Ami a legyöngülést illeti, meg­­nyugtathatom a cikkírót: soha olyan eleven lüktetésben nem volt a nemzeti cionista élet Erdélyben, mint ma. Nap na­p után alakulnak újabb ifjúsági és kultúrcsoportok és olyan helyeken, ahol azelőtt nem bírt gyökeret verni az új zsidó gondolat, most egyre biztosabban virágzásba kezd. A belpolitikai tevékenységről sem készül lemondani a Szövetség. A zsidó nemzeti program egységes, oszthatatlan. A kisebbségi politika époly szervesen odatarto­zik a Szövetség célkitűzéseihez, mint a palesz­­tinai újjáépítő munka. De kinek a javára mondana is le a belpoli­tikáról? Hát éppen ez az ! Ezért kreálta a cikk­­író a zsidóság harmadik kategóriáját, az úgy­nevezett ״ szabadságjogok alapján álló zsidók­■ at. Kik ezek ? Várjon a magyar asszimilánsok és a nemzeti cionisták nem állanak a szabadságjo­­gok alapján? Nem kérem, szabadságjog alatt egész mást kell érteni. Szabadságjog ebben a megfogalmazásban azt jelenti, hogy faji alapon szervezkedünk ugyan, Palesztináért is hozunk áldozatot, de a belpolitikában bármely kisebb­ségi, vagy többségi osztálypártba beléphetünk és bármely kultúrához csatlakozhatunk. Vagyis lehetek meggyőzödéses szocialista, faji alapon álló zsidó, magyar kulturharcos és Bratianu liberális pártjának hűséges tagja. Mindez lehe­tek egyszerre. Ez az úgynevezett ״ szabadság­­jogik alapján álló zsidók“ jól megfogalmazott programja. Szerencsére ilyen zsidó csoport nincsen. Csak zsidó egyén van egy-kettő, közöttük nyilván a cikkíró, akik ezt a pártot, amelyet nyugodtan nevezhetnénk az ״ Elvtelenség Pártjának“, meg szeretnék alakítani. Nem tartunk attól, hogy a toborozás visszhangra fog találni. A zsidóság keserves tapasztalatok árán tudja már, hogy nem lehet egyszerre magyar gatyát, román­ kokárdát, vö­rös sipkát és faji pájeszt hordani. Pedig ez csak szimbólum, a valóság rútabb és nevetségesebb. A zsidóság politikája itt Erdélyben — többségi és kisebbségi népek közé ékelve — determinálva van: föltétlen állampolgári hűség és öntudatos kisebbségi politika. Ettől az egye­nes és becsületes úttól nem térítheti el sem­mi sem. 3 Az élet szólistái — statiszták a színpadon Orosz mágnások mint amerikai segédszínészek (Newyork, május 6. Az Új Kelet munkatár­­sától) Azok a hajdan dúsgazdag és nagy be­folyású orosz mágnások és mágnásasszonyok, akik hazájukból elmenekültek, még mindig keserves küzdelmet folytatnak a külföldi vá­rosokban megélhetésükért. Az utóbbi időben már igen sokan jutottak közülök Amerikába is, ahol inkább Newyorkot tisztelik meg je­lenlétükkel, minden valószínűség szerint azért, mert a kereseti lehetőségek ott a legnagyobbak. Egy most megjelent kimutatás szerint az orosz mágnások és asszonyaik leginkább a a színházakban szerepelnek, de nem mint elő­adók, hanem mint rendkívül igénytelen statisz­ták. Ilyetén működésükért két dollár fizetést kapnak, de miután egy-egy látványos darabot naponként kétszer, sőt háromszor is bemutat­nak, olykor- olykor hat dollárt is megkeres­hetnek. Ezek között a jelmezes és kifestett arcú sta­tiszták között van herceg Vladimir, aki még nem is régen a moszkvai kerület parancsnoka volt ezredesi ranggal. Vele egy sorban statisz­tál herceg Nikolaj Glowacki, akinek Orosz­országban ma is óriási birtokai vannak, amik­kel azonban természetszerűen nem rendelkezik. Ugyanezen a színpadon jelenik meg Vera Ruba grófnő, akiről azt írják, hogy ma is a kiváló szépségek közé tartozik, de aki boldognak érzi magát, hogy naponként néhány dollárt meg­kereshet. Wasily Nigh­eff tábornok, aki a háborúban Jaj, jaj! Jönnek a bestiák! Gyerünk az Urániába!

Next