Uj Kelet, 1924. november (7. évfolyam, 244-267. szám)

1924-11-01 / 244. szám

Szombat 1924 november 1 gába vigye és egy margittai koldtűkunyhóba ra­kje el. Ilyenkor szive nagyon elkeseredett, de, hogy valaki meg ne kacaghassa, lény­ de könnyeit. Életük szakadatlan nyomor volt és ők képzeletből pótolták azt amit az élet megvont tőlük. Az öreg Zombory táblát teatett a kunyhó kapu­ára, melyre ez volt festéktől kimázolva: „Pavillon Japán“. Azontúl egykedvűen figyel­ik, hogy a világ kere­kei újra meg újra döccennek egyet, míg e hó 15 én a hetvennégy éves poétát fekvőhelyén, a park­ezt módra földrevetett ez-lmán halva találta fe­leeése Még csek el sem bucsúzkodott a párisi Odeon-­­heatre egykori díszétől, utolsó simtásul mindössze egy mosolyt felejtett, a szája szögleté­­ben. Asszonya, az „egykori rámaszoknyás párisi lány“ pedig szintén beteg és ki se kísérhette a temetőbe. Szomorú, nagyon szomorú történet a Zombory Jenő élete. De ha jól meggondoljuk, ma már sok­kal szerencsétlenebb a „Jolán asszonyé“, aki Pária fényét és pompáját a margittai t­olduekunyhóval cserélte fel, csak hogy követhesse azt a férfit, aki­hez szíve láncolta és most tehetetlenül kell látnia, hogy házisélete elejétől végig szenvedés és nél­külözés volt s mindig kedves gavallérja m­át még annyi figyelemben sem rászesitetve, hogy bevárja és együtt menjenek a másvilágra. Keresztury Sándor Mittelmann József ártatlanságáért Üzlet — még nem rablógyilkosság Befejeztük a „bizonyító eljárástÚjabb ellentmondások a bírói ítéletben. Tények és orcátlan hazugságok. Ki hat a gyilkos? (Cin)-Kolozsvár, október 31. Az Új Kelet tudósítójától) A „bizonyítási eljárásnak“ végére értünk Teljes megfontoltsággal sorra vettük a törvényied és a táblai ítélet s anélkül, hogy egyetlen bizonyítékot, amellyel a hét ló upa Mittelmann bűnösségét igazolva látja, — fi­gyelmen kívül hagytunk volna,­teljes világos­sággal, sz­edetok bő fe’sorakoz­at­sával bíró nyitottuk be, hogy a két Ítélet, illetve a két indoklás: hipotézis, fel­evés c­upán. A mi munkánk kettős volt. A könnyebb részé­sz volt, amit logikai uton, Íróasztal mel­let, Ítéletiél a kezünkben mi magunk meg­állapítottunk. És a rész volt a könnyebb, ami természetes is, hiszen hipotézisekre felépített szé ezekről van szó, amelyek igen könnyen, önmagukban hordak cáfolatokat. Ezek meg­döntésére a feltevések, a­z éppenséggel ellen­kező feltevések is elegendőek lettek volna , mert a bíróságnak bizonyi­ékok alapján szabad csak marasztaló ítéletet hoznia, feltétlenül ele­gendők arra, hogy Mittelmann József előtt meg­nyissák a fegyház kapuját. Ezzel azonban nem elégedhettem meg, bár jól tudom, hogy a trrói ítéletek indoklásának megdönté­e önmagában olyan tényt kell jelent­sen, mely Mittelmann bűnössége felett p­icát törni többé nem eléged. Ezt kell parsecaolja egy jogállam belső rendje, ezt kell parancsolja a birói ítélkezés magasztos fele­data, ezt kell parane­lja az az igaztár, amely igazság marad akkor is, ha paragrafu­sk mögé rejtik, vagy fegyház ajtajával zárják el. Ami az ügyészség feladata De mi tel­jesebbé akartuk tenni a birói lelkiismeret esetleg saját presztízsével — és ez esetben hamis presztízzsel — való viaskodását is tényeket hoztunk, részben a nyomozás ada­taival e­lenkező ténybeli megállapításokat, rész­ben egész új, eddig fi­y­elem­ be nem vett té­nyeket, körü­ményeket tártunk fel s végül be­bizonyítottuk a szakértői vallomások értékelé­sének labilitását, el nem fogadhatóságát. És még tovább mentünk. A gyilkosságra vonatkozóan rövid nyomo­zás eredményeképen olyan adatokat szereztünk be, amely most már, amint cikksorozatunk elején is megírtuk, az ügyészség könnyű fel­adatává teszi az igazi gyilkosok elfogatását. Ez természetesen nem lehet a mi feladatunk is csak végső esetben kényszerülhetünk arra, hogy akár a nyomozás érdeke ellen a nyilvános­ság erejével juttassuk a bíróság kezére a gyiko­­sokat Bprcen az iránytű-n azonban elhárítunk magunkról minden felelősséget, mert ez nem a m­i feladatunk, de azé az­­ügyészségé, amelynek sokkal több lehetősége van a bűnügy teljes tisztázására a jogosan gyanúsítottak elfogásával, mint minekünk, kik csupán csak egy juszite mordot akarunk megdönteni s módot adni arra, hogy a bíróság jóvátegye egy szerencsét­­len ember ártatlanul való meghurcoltatását és szenvedését. Tények összefogása Hadd fogla­ljuk össze mindazokat a tényeket is bizonyítiaikat, amelyek alapján beigazolást nyert az, hogy a birói ítélet magát fenn nem tarthatja, hipotézisei meg nem állanak és en­nek következtében Mittelmann József ártatlan. 1. A bírói ítélet feltevése, hogy Mittelmann mészáros bárójával Mittelmann maga ölte meg Kohn Dávidot. Mint ténybeli megállapítást állítom és bi­zonyítom azzal szemben, hogy Mittalmann­­ bárdja a gyilkosságtól függetlenül került a Hollóstetőre, azt oda kicsempészték és azzal Kohn Daviaot meg nem ölték. 2. A bíróság bizonyítéknak vette, hogy a gyilkosság helyén egyedül Mittelmann József lábnyoma volt található és ennek megállapí­­tása folytán senki más, mint Mittelmann a gyilkos nem lehet. Ezzel szemben fényképen álltam és bebizo­­nyí­ottam, hogy számos tanú a táma­dás helyén több lábnyomot talart, továbbá, hogy Mittel­mann lábnyomát bizonyítéknak elfogadni nem lehet, mert ha meg is találták, — ami kétsé­ges — az későbben került oda, függetlenül a gyilkosság megtörténtétől. 3. A bíróság bebizonyítottnak vette, hogy a Vázmányról senki Mittelmannék elé a Hollós te­tőre nem vághatott út, mert semmi ese út nincs. Ezzel szemben fényképen á­ll­om és bebizo­nyítottam, hogy a bíróság elé került helysz m­­nést a valóságnak meg nem felel, mert a Vác már út a Hollos-tetővel télen is hasznait út köti össze, viszont a Hollos-tetőről egy másik ugyansak fel nem tüntetett út visz le Koron­­■ kára. 4. A bíróság bebizonyítottnak vette, hogy Mittelmann József, miután Kohn Dávidot kira­bolta, a p­ózt a szánban a szénába elrejtve el­dugta és igy találta azt meg Oltean Tódor. Ezzel szemben fényképen á­lltam és be is bizonyítottam, hogy Hohn Dávid pénze nem Mittelmann utján került a koronkai istállóba, ezt Mittelmann el nem rejtette és azt Ol Jean Todor nem a birói ítéletekben megállapított körülmények között találta meg. Ezek voltak azok a látszólagos ténybeli bi­zonyítékok, amelyek ha nem is függnek köz­vetlenül össze a gyil­korság­gal, mégis a b­rói ítélet indotok­sának törzsét képezték. De ezen­felül sorra megdöntöttük a bírói ítéletnek merő feltevéseit, így azt, hogy Kohn Dávid­ot Mit­el­­mann bívó állapotban, vagy erőszakkal vitte ki a KLI DB-tetőre. Megdöntöttük azt, hogy Mittelman a V ccsányon támadókkal nem ta­lálkozhatott és végül tényekkel alátámasztott egyedül elfogadható lefolyását adtuk magának a gylkosságnak.. Ezek után kétségtelenül áll Mittelmann József ártatlansága. De mielőtt utolsó írásomban ma­gára a gyilkosság elkövetőire vonatkozólag meg­írnám azt, ami már most a nyilvánosságra tar­t­­ik, még egy kérdést kell tisztáznom, amely tu­jdonképen fölösleges is. Ami „orcátlan hazugság" A törvényszéki ítélet hosszú oldalakon át akarja igazolni azt, hogy Mittelmann József előre megfontolt szándékkal gyilkolt. Ami ta­nát csak el lehet képzelni, az mind ott szere­pel a tárgyaláson annak tisztázására, hogy miképen kötötte meg Mittelmann és Kohn a reménybeli lóherém­eg üzletet. Ebből következ­tet ugyanis a bíróság az előkészítő szándékra. A bírói ítélet ebben a részében szinte elveszti higgadtságát. Szinte nyíttért nyilatkozat hang­ján állapítja meg, hogy Mittelmann „a mintit in mod foarte obraznia“, orcáidnál hazudott, amikor 1. Azt hazudta Kohn Dávidnak, hogy hu­ve­nöt lejért talált lóheremagot. 2 Amikor azt mondotta, hogy Erdélyi Ele­mér, a lóheremag tulajdonosa ötvenezer lej előleget kért. 3 Amikor azt mondotta, hogy Erdélyi Ele­mér csütörtökül nem utazott el Marosvásár­helyre, csak a felesége. 4 Amikor azt mondotta, hogy Erdélyi Ele­mér csütörtök estére várja Kohnt. 5. Ée végül amikor azt mondotta, hogy vasárnap, tizenhetedikén Erdélyi hazajön. Miután kétségtelen az, hogy Mittelmann nem gyilkolt és nem rabolt, egész természetes, hogy minden indulat nélkül tudjuk ezt az üz­leti cserekötte­­st kibogozni, amelynek megbé­lyegzésében a bíróság ilyen szokatlan hangot hí­­znál. Az ítélet megint önmagát cáfolja Annál különösebb ez, mert hiszen megint előfordul ebben az ítéletben ugyancsak nem szokatlan eset hogy maga a bírói ítélet cáfolja meg önmagát, hogy a birói indokolás egyik állítás* megcóf­olja a másikat. Most is csekély három ellentmondásra talá­lón*, ped­g az egész most már abszolút jelen­téktelen részletkérdés. Vegyük mindjárt a lóheremag árát. A birói ítélet szerint M­itelmann arcátlanul hazudott, amikor a 10­ heremeg árát huszonöt lejb­e adta meg. Ezzel szerűben vegyük elő a bírói ítélet 19. oldalát, amelyben a következő mondatot találjuk: özvegy Kohn Dávidné vallomásából megállapí­tást nyert az a körülmény, hogy a vádlott Kohn Dávidnak azt mondotta telefonon, hogy a lóheremag ára negyven lej kilogramonkint. A huszonöt lejf­a ár másnap szerepelt csak. Macáit­ pi­batjuk mi is s mint a bíróság megálla­­pitotta ho­s­­­eluis Mittelmann és Kohn Dávid között szó volt a negyven lejes árról ízt az a Kohn Dávidné vallja, azi a tárgyalás torán rész­ben ego t­yülölett. 1 vád­lta Mitteln­annt, részben pedig rideg­­ zárultát­sal igyekezett anyagilag alá­támasztani a maga számára M­itelmann elítélteté* sét. Ezek után beszéljünk Erdély E­emérrel is, aki maga állója, hogy a hónap elején kérte a negyven 1-jes árt. Nem kell nyomoz­ózasninek lenni ahhoz, elég bár még is nagyobb m­arosvásárhelyi termény­cég üzl­ti könyveit megnézni és megállt, pit­hatjuk, hogy a lóh­remag ára decemberben alaposan in­g­dozott és pedig lemenő tendenciával Egyszerűen arról van szó, hogy Mittelmann valóban mondhatta azt, hogy Erddyi negyven leje kért az áruért, de kijelentette azt is, hogy tekintettel az áru minő­ségért­, esetleg huszonöt lejért is meg lehet kapni. Annál inkább logikus, hogy így állóhely­­zet, mert hiszen abban az időben husztejes ló­heremag is volt a piacon. A bit-­i ítélet merev beállítása tehát függetle­nül a gyilkosság egész tényétől, elesin és abszolút bizonyító erővel még egy egyszerű kereskedelmi perben sem bírna, nemhogy bűnügyben. A másik ellentmmondás arra vonatkozik, hogy a birói ítélet szerint Mittelmann telefonon hívta Kohn Dávidot, h­gy csütörtökön este jöjjön a lóherémig megvételére Ez a biró it­él­et szerint azért történt, hogy „este már sötétség van és igy valószínűleg meg van a vért un­alom arra, hogy a tervezett gyilkosságot elkövesse és az áldozatot kirabolja“. Ezzal szemben maga a birói ítélet megállapítja, hogy csütörtök délután beszélt ugyan telefonon Kohm Dáviddal, a magállapodás azonban az volt, hogy Kohn pénteki­n jön Balavásárra. Tehát csü­törtök estéről szó sem volt. De még egy apróság. Ugyancsak itt álla­pít­ja meg a bíróság, hogy Kohn Dávid december 13— 17-én megszab­­tásnélküli úton volt. loböl követ­­kötett ezután tat, hogy ezért elaludt és Mittelmann „könnyű szerrel“ vihette fel a Hollós-tetőre. A bí­róságnak semmiféle alapja nem volt arra, hogy ezt megállapítsa. Annál is inkább, mert 16 án szombat volt, Kohn Dávid pedig vallásos zsidó, aki a péntek estét és a szombatot otthon töltötte a családja körében ünnepi pihenéssel Mindesetre ez is igen jellemzője a bírói indokolás alapos­ságának. Hasonló alapossággal állapítja meg a bíróság, hogy Mittelmann rábeszélte Kohn Dávidot, hogy ne korán reggel érkezzék Balavásárra, de délben, mert csak délután hat óra felé lesz Erdélyi otthon. Ugyanakkor megint megfeledkezik a bíróság arról a körülményről, 16-án szombat volt és hogy Kohn Dávidnál otthon egy árva hantja nem volt és csak úgy tudott pénzhez jutni, hogy vasárnap délelőtt bement Dicsőszentmártonba a bankhoz és ÚJ KELET 3

Next