Uj Kelet, 1924. december (7. évfolyam, 269-292. szám)

1924-12-01 / 269. szám

2 ____________________________________ második osztály *5. Budapest és Bukarest kö­zött a 201. és 202.-88 gyík­vonatoshoz még egy fél első és fél második osztályt tartalmazó vagont csatolnak. A nemzetközi hálókocsi társasággal sikerült megállapodást teremteni, amelynek értelmében a társaság júl­ius elsejétől beidbe direkt háló­­kocsit járat Bukarest—Berlin között. EU szik­­sértes lesz, a hálókocsi útját Hollandiáig meg­­hosszabbítják. A konferencia a román delegátusok tilta­kozása ellenére is helyt adott a csehszlovák delegátusok kérésinek és Bukarest—Prága kö­zött az 501. és 502. gyorsvonatokon megszün­tette a hálókocsit azzal az indokkal, hogy cseh­szlovák területeken ezeknek a kocsiknak nin­csenek a­assi. .......................................... Madgearu fiktívnek mondja a költségvetés adatait Bucuresti-Bukarest, november 29 A kamara éjjeli ülésén Hyippa folytatta beszédét és is­mertette B­esarábia szi­morú helyzetét. E­széde után, amelyet e szavakkal végzett: Videaut consoles! Lupu átölelte a szónokot, akit a parasztpárt lelkesen ünnepelt. Azután S­c­lieber bukovinai „zsidó“ kép­viselő szólal fel, aki meg van elégedve a zsi­dóság helyzetével, csak az iskolaügy terén kí­ván orvoslást. A ma délutáni ülésen Diamandi kormány­párti képviselő szól a felirati vitához Támadja az összes ellenzéki pártokat és kijelenti, hogy egyedül a liberális párt képes az országot kormányozni. U­onn Madgearu parasztpárti képviselő szólal fel, aki a pénzügyminisztert támadja és kijelenti, hogy a költségvetés ada­tai fiktív számok. A monstre kémkedési per vádirata Bukarest, nevén,bér 29. A Ceaikovezky per második napja a vádirat felolvaásával telt el. A vádirat négyszáz gépírásos oldal terjektelenü. Ki­lencven taná van beidézve a tárgyalásra, akik közül harmincal a vádat tám­o­g­atják. A tövdítot­­tak Geaikovszky őrnagy, Nitza és Pisil­yek főhad­nagyok. A vádirat szerint Witman kapitány több­ször járt B­lenben, ahol összeköttetést létesített a szovjetdlegációval, amelynek katonai adatokat bocsátott rendelkezésére. A többi vádlottak Aradon találkoztak a szovjet kiküldötteivel. A vádirat hi­vatkozik arra, h­ogy a vádlottak jórésze aktív tiszt és éppen ezért példás büntetést kér. A sánta Fiske (33) Zsidó koldusregény Írna Mendele Molcher Sztórim Fordította Székely Béla „Ezek a szemérmes koldusok, ezek a le­csúszott és rothadt arisztokraták — szokták mondani — ezek a poloskák minden házban. Ki se lehet már tölü­k bírni! Ünnepeken, lako­dalmakon, bar­miéveken, temetéseken, mindig az ő zsebüket tömik tele. Lehúzzák ezek ele­venről, boltról a bort. És nekünk, szegények­nek, minden falat kenyérért agyon kell gyötör­jük magunkat, amig megfeketedünk belé. Ezek a lusta fickók lefoglalták maguknak Dávid ki­rály zsoltárait és jó üzletet csinálnak vele. Ha Dávid király tudta volna, hogy kiknek a ke­zeibe jutnak az ő zsoltárai, milyen üzletet csi­nálnak ezek a lusta, penészes lelkűek belőle, bizonyára nem irta volna meg őket . . .“ „Nem Baske, — mondotta a vöröshajú a­­ feleségemnek — ebből a Fiskéből nem lehet semmi okosat kihozni. Sohase lesz közénkvaló! Igazi „szemérmes szegény“ minden bolondsá­gaikkal együtt. Ha még annyit kóborolna is a világba, az sem segítene! Fogalma sincs a koldus­tudományokról.­ Egyáltalán nem is em­ber. Vigyázzon, mert még eperohamot kap tőle. Igen, ha nekem ilyen asszonyom volna ! Bizony mind a ketten megcsinálhattuk volna a magunk szerencséjét, úgy éljek én! .. A gazember mindent megpróbált és minden gonoszságot elkövetett, hogy közöttem és a feleségem között viszályt szítson és elválasszon bennünket egymástól. Végül is új ötlete tá­madt : megrágalmazott a feleségem előtt, hogy összeszűrtem a levet egy leánnyal a másik sze­kérről ... És valóban a bandában egy púpos leányka volt, akivel szívesen és gyakran társa­logtam ... „Megállj! miféle leány volt ez ?“ szakítot­tuk félbe Fiske szavait. No Fiske valid be! „A leány idegen volt a szekérben és sze­ ,­gény sokat szenvedett. Be kell valljam, hogy­­ szívesen ültem mellette és szívesen beszélget­­­­tem vele. Kiöntöttük egymásnak szívünk keserű­­­­ségét. Részvéttel volt irántam és gyakran sírt­­ a szenvedéseim miatt, én pedig ő miatta. Ha maguk tudnák, hogy miféle leány volt ! És ha tudnák, hogy mennyit kellett szenvednie!“ ki­áltott fel Fiske könnyes szemekkel. Megkértük Fiskét, beszélje el, hogy honnan származott ez a leány és miképen került ebbe a társaságba. Ha tényleg kívánják — kezdette Fiske, miután letörölte ujjasával a szemét — és ha még nem untak meg engem hallgatni, szívesen teszek eleget és elbeszélem, amilyen jól csak tudom. Hallgassák meg ne vegyék rossz né­ven, ha nem beszélek mindig egész folyé­konyan. A lány még egész kicsi volt, amikor anyja, egy batyu ronggyal Glupikba vitte. A batyut bedobta egy kis szobába valami púpos bo­szorkánynál. Az öreg valószínüleg cselédszerző lehetett. Az anya minden reggel elment hazul­ról az öreg asszonnyal, egész nap távol volt és a gyermek egyedül maradt a házban. Ami­kor egyszer keservesen sírt és könyörgött: „Anyám, vigyél magaddal!“ az öreg boszor­kány nagyon dühös lett és azt mondta az anyának: Isten őrizz! Az embereknek nem szabad róla tudni. Ez árthat az üzletnek. Pár napra rá az anya egy polgár konyhájába vitte a gyermeket. De rövid idő múlva más kony­hába költöztek, majd egy harmadikba és így vándoroltak konyháról konyhára. Minden újabb átköltözés után az anya egyre rosszabb lett a gyermekhez. Az apját alig ismerte. Előbb, amikor még otthon éltek, mindig után volt és ritka vendég volt náluk; a konyhákba azonban egyáltalán nem jött többé. A gyermek bizony­nyára egészen elfelejtette volna, hogy apja is van, ha az anyja naponta legalább ötvenszer nem öntötte volna ki előtte szíve keserűségét: „Hogy pukkadna szét az apád! Annyi évi kínlódás és munka után tönkretett engem és még egy gyermeket akasztott a nyakamba, aki­vel egy helyen sem akarnak megtartani, el kell­­ titkoljam, vagy meg kell fojtsam.“ Ugyan ki­­ fogad fel egy szakácsnőt gyermekkel? A házi­­­asszony gyakran kiszaladt a konyhába, skanda­­l­lumot csinált és kiabált, hogy az Isten meg-­­­büntette ezzel a szakácsnővel, aki leszedi a­­ leves tetejét és a gyermekének adja. Pedig a­­ gyermek — szegény — többnyire éhezett és­­ egyre soványabb lett. Az anya, mint valami­­ lopott jószágot, ott szokta tartani a kályha­­ megett, ott üldögélt összegubbaszkodva és egy I hangot sem szólhatott... A nyál összefutott a szájában, amikor a jó ételek, a sült libák és­­ sült májak szagát érezte. De egy szót sem­­ szólhatott­­ . . . Csöndben ült és éhezett, amig­­ az anyának eszébe jutott,­ hogy egy darab szá­j ráz kenyeret, lerágott csontot, vagy m­ás étel­­­maradékot nyomjon a kezébe. Gyakran az anya­­ egészen megfeledkezett róla s ha ilyenkor csak­­ egy szót is szólt, azonnal megjelent fenn a­­ kemencén a piszkafa, a kenyérlapát, vagy pedig a bot. Az anya az arcába, a kezeire, a lábára vágott vele s elátkozta az apját, apjának apját egész Ábrahám ősapánkig, így töltötte el egész ifjúságát fenn a kemencén, a sutban, szenve­désben és keserűségben. Ha lemászott a kemencéről, egy embert lá­tott a konyhában ülni, aki gyakorta jött látoga­tóba az anyjához. Az anyja udvarolt ennek, tömte belé az ételt és a zsebeit mindig a leg­finomabb dolgokkal rakta tele. Egyszer-egyszer pénzt is adott neki. Némelykor késő este jött és éjszakára is ott maradt a konyhában. Az anyja némelykor a tükör előtt szépítgette ma­gát, faképnél hagyta a konyhát és ilyenkor órák­­ hosszáig nem került elő. (Folyt, következik ! _______________Pl KKth­______________ Hétfő 1024 december 1 Albert Thomas kolozsvári látogatásának programja Thomas előadást tart az egyetemen és a Redootban (Cluj-Kolozsvár) nov. 29. Az Uj Kelet tu­dósítójától). Jeentette már az Uj Kelet, hogy , Albert Thomas, a genfi nemzetközi munka­iroda elnöke, Franci­aország volt muníciós mi­nisztere, romániai útja során Kolozsvárra is ellátogat. Taomis az előre megállapított pro­gram szerint ma, szombaton este tizenegy óra*­kor érkezik Kolozsvárra ti­kárának, kabinet­főnökének, valamint Lap­adata és Chricalescu miniszterek kíséretében. Az illusztris vendégeket a pályaudvaron Utalea polgármester és Gurgaea manhatteyi vezérigazgató fogják fogadni. A pályaudvar éttermében teát fognak felszolgálni a vendé­geknek, akik az éjszakát külön kocájukban fogják tölteni. * A hivatalos fogadtat­ás vasárnap reggel ki­lenc órakor lesz, amikor sz­es­zes hatóságok fejei, valamint a munkások és munkaadók kül­döttségei is megjelennek a pályaudvaron. A­­ román középiskolák neve* débai remzsti vise- i létben vonulnak ki Tacmas fogadtatására. A fogadtatáson U­ale* polgármester román nyelven, egy egyetemi tanár pedig francia nyelven fogja üdvözölni a vendé­ket. A ven­dégek ezutn meglátogatják a CFR munkások műhelyét, a munkásbiscositópénztárt, a do­hánygyárat, a E­iner bőrgyárat, az egyetemi könyvtárat, a klinikákat és az ipaügyi mú­zeu­­ot. D­ien tizenkét órakor a kereskedelmi és ipark­anara dísztermében fogadja Thomas a munkások és má­s beadók küldöttségeit. Egy órakor a város a Newyork étteremben banket­tet ad a vendégek tiszteletére, amilyen a va­sárnap Kolozsvárra érkező román írók és pub­licista is részt veszünk. Délután három órakor Thomas előadást tart az egyetemen, öt órakor pedig a munkán­szak­­♦nnács felkérésére elő­dist tart a Radírban. Hat órakor teát szolgálnak fel a pá­r«udvar éttermiben, hat órakor a verdének »Utaznak. Miért helyezték szabadlábra Vaitoianu tábornokot Vaitoianu miniszter ellenpanama-akciójának sikere. Házi kezelésben intézik el az utóbbi évek két legnagyobb panamáját­ ­Bucureşti, nov. 29. Az Új Kelet tudósítójától.) A bakare°ti politikai és jo,­kszi körökben nagy föltünőn»­hehet», hogy az útlevélpaama fővád­lottját, Vaitoianu tábornokot az ügyészség sza­badlábra helyezte. Kaiol­e jan Marzescu igazság­­ügyminisztert hozta i­galomba Vaitoianu tá­b­ornok szabadat­ bocsátásának híre, ami könnyen érthető, hiszen az egész panamát Marzecca igazságügy­­miniszter pattintotta ki legftőképen azért, hogy régi és engesztelhetetlen ellenfelének, Vaitoianu miniszternek családi jellemelenséget okozzon és végül is lemondásra kényszerbe­n. Az ügy nem úgy sikerült, ahogy Marzescu mi­­niszter gondolta. Bár Vaitoianu tábornokot letar­tóztatták, miniszter bátyja egyáltalán nem gondolt lemondásra. A tábornokról sem lehet azt mondani, hogy rosszul érezte­­volna magát fogságában, mert mindössze egy nárcot átjött a vac­rent­i fegyházban, fogságának többi idejét a családja tulajdonát ké­pező Erzsébet szanatóriumban üdülte végig. Érthető, hogy Martesoa miniszternek sehogysem te­szik Val­ dana tábornok szabadlábra helyezése. Ezt az eléged­­lenségét ma d­lután a szenátus folyosóján baráti körben szóvá is tette, mégpedig olyan formában, hogy elégedetlenkedő szavai köz­vetett úton a miniszterelnök fülébe jussanak. Igen érdekes és jel­,náci, hogy Vaitoanu mi­niszter a CFR­ panamákra vonatkozó ö­ B­ es aktá­kat ma delaun visszakene ai ügyészségtől. Vaitoanu miniszter a visszaélés aktáival min nap rukkolt ki, amikor öccsét letartóztatták, az iratokat akkor vette vissza, amikor öccsét szabadlábra hevették. A két dolog között az összefüggés nyilvánvaló- Vaitoiann minissti-r hogy öccse rehabilitását ki­­kényszeritse, a vari panamában részes több magma láru sa emagiaigaz leleplezéssel fenyegetett meg. Most, hogy » vaiu'i panama már igen sok befolyásos képviselőnek, po­lih­á-nak és főhivatal­noknak a nyakát szorongatja, a panemisták már csak a saját érdekükben is eljártak Vaitoianu tábornok szabadlábra helyezésének ügyében, Vaitoianu miniszter pedig futni engedi a vasút panemistáit. így intéződik el a kor két legnagyobb p»n»mija — ad m»ior«m Deiglórián — házi kezelésben. A „Lupta“ szerint Marzescu miniszter elhatá­rozta, hogy beadja lemondását, mert összeférhe­tetlennek találta, hogy ilyen fontos kérdésben a háta mögött d­öntsenek-

Next