Uj Kelet, 1925. május (8. évfolyam, 97-119. szám)

1925-05-01 / 97. szám

2 ÍRÓK ÉS ÍRÁSOK • ★ ★ ★ „A hölgyek szigete", („Die Insel der grossen Mutter44)', Oerhadt Hauptmann uj regénye. S. Fincher Verlag 1925 Az öregedő Hauptmann az élet határproblémáit keresi új könyvében. Az olvasó észre sem veszi, ahogyan az ő pompázatos meseszőnyegén keresztül, hirtelen lejutunk a legnagyobb filozófiai mélységekbe. „A hölgyek szigete“ a modern nők persziflázsa és ezért szatirikus regénynek is nevezhetnénk. Azt a kérdést tárgyalja, vájjon tudnának-e a nők, férfiak nélkül, önálló állami életet berendezni. Hauptmann egy hajókatasztrófát vnszcenál, amelynek során az összes férfiutasok elmerülnek és csak a nők menekülnek meg, akiket azután a hullámok a Csendes Óceán egyik lakatlan szigetére vetnek. A hölgyek itt férfimentes életet kénytelenek élni. Egy darabig minden rendben megy és a nők közössége a férfigyűlöleten épül fel és erősödik meg. A jelszó: „Férfi nélkül!“ Az egész szigeten csak egyetlen hímnemű ember van, egy tizenkétéves fiú, akit az anyja a tengerről magával mentett és aki szépei, lassan nevelkedik a nők köztársaságában. Egy napon szörnyű esemény zavarja meg a sziget nyugalmát. Az egyik nő látomást látott, amely azt jövendölte meg neki, hogy gyermeke lesz. Először őrültnek tartják, de később a köztársaság orvosnője megállapítja, hogy a látomás reális valóság. Az anya körül egész mythosz keletkezik, amelyet senki sem mer megbolygatni. A titkot nem szabad felfedni. De nemsokára egy másik nőnél is hasonló jelenés mutatkozik, azután egy harmadiknál, egy negyediknél, míg végül egész természetessé válik, hogy a sziget új embersarjakkal népesedik be és a ligetek gyermekkacagástól lesznek hangosak. A kisfiú, Phaon, közben gyönyörű ifjúvá serdült, akinek jelenléte a legnagyobb gondot okozza a sziget amazonjainak. A megtermékenyülés misztériumáról még most sem lebbentették fel a fátyolt, sőt most még tudatosabban rendezkednek be a férfimentes életre, hiszen íme, milyen nagyszerűen betöltik hivatásukat férfi nélkül is. Sőt elhatározzák, hogy a jövőben sem fognak megtűrni férfit a szigeten. Csupán a kis hímnemű apróságokkal van baj. Az egyik amazon azt javasolja, hogy minden fiú-újszülöttet pusztítsanak el. A kegyetlen javaslatot elvetik, de elhatározzák, hogy a fiúgyermekeket Phaon felügyelete alatt, a szigetnek egy teljesen elzárt, különálló részében fogják nevelni, így hát megteremtődött volna a nők ideális állama, amely kissé egyhangú volt ugyan, de emelkedett szellem és nemes gondolkodás uralkodott benne... A nők idillikus köztársaságát azonban a második generáció hamarosan felborította. A sziget külön részében nevelt fiuk, akik időközben felnőttek, egy szép napon forradalmat csináltak, betörtek a nők birodalmába és ki-ki elrabolta a maga párját. A sziget ősanyjai eleinte rémülettel nézték az élet szörnyű zajlását, de azután megvilágosodott bennük az élet nagy értelme. Phaon, a sziget ősatyja pedig csónakba szállt, hogy visszautazzon a régi emberek közé és míg távolodott, szomorúan tekintett vissza a szigeten nyüzsgő életre. . Az öreg Hauptmann ebben a művében sokban emlékeztet Anatole France mosolygó bölcsességére és mindent megértő és megbocsátó filozófiájára. A nagy regényben végeredményben nem mond egyebet, minthogy hiába a feminizmus minden erőlködése, a férfi nem élhet nő nélkül, a nő nem élhet férfi nélkül. Pont. Ez az ember sorsa. * KACZÉR ILLÉS UJ DARABOT FEJEZETT BE. Bécsből jelentik: Kaczér Illés a kiváló író, a napokban „Sziámi ikrek“ címmel új vígjátékot fejezett be, amelyet ebben a szezonban mutat be a pozsonyi magyar színtársulat. Kaczér darabja, amelyet most fordítanak németre, a jövő szezonban Bécs egyik nagyobb színpadán is előadásra kerül. FELIX SALTEN ÚJ KÖNYVE, Bécsből jelentik : Felix Salten a budapesti származású kiváló osztrák író, a „Neue Freie Presse“ munkatársa, néhány hónappal ezelőtt hosszabb tanulmányutat tett Palesztinában és benyomásairól most a bécsi „Zsolnai-Verlag“ kiadásában egy rendkívül érdekes könyvet jelentetett meg. Salten a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg a látottakról és fentartás nélkül a cionizmus hívéül szegődik. Érdekes, hogy ő már a hetedik nyugati író, aki, palesztinai tanulmányút alkalmával, meggyőződéséé cionista lett. Az első volt Arthur Holitscher, aki a lipcsei S. Fischer kiadó cég megbízásából járta be a Szentföldet, a második Arnold Höllriegel, akit a bécsi „Der Tag“ című lap küldött ki Keletre, utánuk következett három francia író, Jean és Jerome Tharaud, Harry Mirjam és Pier Benoit, akik, kivétel nélkül, cionista-barát szellemben írták meg útiélményeiket. . A „PEER GYNT” ELSŐ ELŐADÁSA BÉCSBEN. Bécsből jelentik: Ibsen Henrik nagyszabású drámai költeményét, a „Peer Gynt“-et, amely tudvalevőleg az individualizmus kérdését tárgyalja és amely, nagy problémája mellett is, egyike a legváltozatosabb és legszínesebb színpadi műveknek, most mutatta be először Bécsben a Burgtheater. A darabot Fulda Lajos, a híres német író és Ibsenesztéta fordította egészen modern felfogásban. Grieg gyönyörű kísérőzenéje stílusosan festette alá az egyes jeleneteket. FÉLMILLIÓ FRANK EGY KÖNYVÉRT, A Descamps-Scribe könyvtárt adták el aukción a múlt napokban Párisban. Ezen az aukción a XVIII-ik század leghíresebb jelmezkönyvét, a Monument du Costume-ot, amelyben Moreau és Freudenberg remek rézmetszetei vannak s amely eddig, mint nem különösebben ritka könyv, néhányszor tízezer frankért volt kapható, 432.000 frankig verték fel, úgyhogy az ára az árverési díjjal együtt ötszázezer frankot tett ki. A korábbi tulajdonosa ezt a jó állapotban levő példányt néhány év előtt 25.000 frankért vette meg. Eosenbach híres amerikai antikvárius adta a könyvért ezt a magas árat. A francia roy koke-időkből származó más könyvek is magas árakon keltek el, így Dórát Fables nouvelles-je 56.000 frankért, ugyanezen szerző Baisers című 4 könyve 45.000 frankért cserélt gazdát. AZ IDEI NOBEL-DÍJ. A Nobel-dij alapítványkezelősége elhatározta, hogy az 1925-ben szétosztandó Nobel-dijak összegét egyenként 118.165 svéd koronában (kb. hat millió lej) állapítja meg. CÍMNÉLKÜLI REGÉNY: Salvadore Arrieu, Délamerikában élő népszerű spanyol író, aki nemrég új írásjelek feltalálásával keltett feltűnést, rábírta a kiadóját, hogy egy regényét cím nélkül adja ki. A címlapon csak az áll, hogy: szerző : Salvadore Arrieu. ÚJ KELET Péntek, 1925 május 1 Radics koalícióba lép Pasiccsal A parasztpárt ősszel egyesülni fog a radikálisokkal. Radics megszakított minden összeköttetést Moszkvával (Belgrád, április 30. Az Új Kelet tudósítójától.) A Radics-párt főbizottságának vasárnapi határozata, melyről már beszámoltunk az Új Kelet hasábjain rendkívül élénken foglalkoztatja a politikai közvéleményt. Általában úgy találják, hogy, bár a főbizottság a határozatban igyekezett megvédeni Radics István presztízsét, mégis teljesítettéti Radicsnak a parlamentben tett ígéretét, hogy a párt főbizottsága, mint a legfelsőbb pártfórum hivatalosan meg fogja szakítani az összeköttetést a moszkvai parasztinternacionáléval, így Radicsék megtették ezzel azt a lépést, amit a radikálisok vártak tőlük és most már a Radics-párt várja a megegyezés érdekében a radikálisoktól a további lépéseket. Általában politikai körökben úgy látják a helyzetet, hogy őszig tarthatnak el az előkészületek a szerb-horvát megegyezés keresztülvitelére és a mai kormánykoalíciót ősszel felválthatja már a radikális Radics-párti koalíció, amely aztán hosszú ideig tarthatja kezében a hatalmat. A kormány ideiglenes rekonstrukciója még mindig nem következett be. Pasics miniszterelnök nem jelent meg kihallgatáson az udvarban, a kormány tagjai közül csupán Pribicsevics Szvetozár volt audencián a királynál. A rekonstrukció kérdésével kapcsolatban újabb kombinációk nem merültek fel. Általában meglehetős nagy a bizonytalanság ebben a kérdésben, még a radikálisoknál ismert Pasics miniszterelnök szokásához híven teljesen magának tartja fenn a döntést. »»»»·»»«•»»■««♦«««»»»♦♦♦»*•»♦•♦«·♦♦♦♦♦♦♦♦♦«· Szemtől szembe Reinitzcal (Satu-Mare-Szatmár, április 30- Az Új Kelet tudósítójától.) Állok Reinitzcal szemtől-szembe. Az arca hideg, szemei tiszták az egész exteriőrje nyugalmas csendéleti kép lenne, ha nem volna bántóan disszonáns a két fegyőr szúronyos kerete. Kezét a mellére teszi és komolyan minden indulat nélkül mondja: — Esküszöm, hogy ártatlan vagyok ! A tárgyalóterem az öt percnyi szünet hangulatában zsibong. Reinitz nehezen szánta rá magát, hogy szóba ereszkedjen velem. — Az újságírók tettek engem tönkre — mondja mély meggyőződéssel és mindjárt faggatni kezd: — Melyik lapnak tetszik írni ? Az Új -Kelet hallattára megnyugszik és mégis rászánja magát arra, hogy beszéljen: — Esküszöm, hogy ártatlan vagyok! — mondja másodszor is. Grosz Hermanné alig néhány lépésnyire áll tőlünk, elkapja a szót. — Esküszöm, hogy Reinitz ölte meg az uramat — sírja el magát. Reinitz hallja a szörnyű vádat, a szemhéjja sem rebben meg, amikor rámutat a jegyzeteire : — Majd kigyón az igazság. Ebben benn van minden. Külön érdekessége a tárgyalásnak Reinitz jegyzőkönyve. Kétszáz sűrűn teleirt oldal, a terhelő momentumok szisztematikus kritikája. Ebben lapozgat a tárgyalás alatt is állandóan. Megkérem, hogy adja át néhány órára, míg kimásolok belőle néhány részletet. Reinitz hallani sem akar róla, úgy szorítja magához a teleirt papírlapokat, mint az anya a gyermekét. — Hova tetszik gondolni, — mondja — hogy adjam ezt ki a kezemből. De azt megengedi, hogy lapozzak benne. ... Az ügyész úr vádolja engem — olvasom benne — hogy az én galléromat, megtalálták az erdőben egy kilométerre a szegény Grosz holttestétől. Erre fogok megfelelni hét pontban. A hét pont minden lehető kombinációt felölel. ... Hát ha nem az én gallérom volt, másnak is lehet R. K. monogram a gallérba — így kezdődik az első. Az utolsó pont pedig valahogy így filozofál . Miért éppen egy kilométerre találták meg a gallért. A ravasz Reinitz (általában mindig harmadik személyben beszél magáról) eldobta a gallért, hogy legyen árulója, vagy dukodás volt és Grosz tépte le a nyakáról ? Akkor ott kellett történni a gyilkosságnak. És el lehet hinni, hogy Reinitz, akinek a két oldali sérve és aranyere van, az erős Grosznak a holttestét elcipelje egy kilométerre ? Az egész jegyzőkönyv egyébként ebben a kérdő stílusban van megfogalmazva. Komiszul rossz magyar nyelven, rettenetes ortográfiával, de pregnáns logikával. Reinitz nagyon jól ismeri perének egész anyagát, tudja jól, hogy a vizsgálat milyen terhelő adatokat hordott és jegyzeteiben minden adatra megfelel a maga sajátos módján. Egyszerre sokan állják körül Reinitzot és érdeklődő kezek a jegyzőkönyve után nyúlnak. Reinitz féltékenyen elkapja jegyzeteit és újra begombolkozik, harapófogóval sem lehet belőle egy szót sem kihúzni, csak azt hajtogatja minden kérdésre : — Majd irigyón az igazság! Borgida védőügyvéd öccse, a szimpatikus és tehetséges felsőbányai festőművész sebtében papírra veti Reinitz portréját és eléje tartja. — írja alá ezt a képet — kéri. Reinitz elhárító kézmozdulatot tesz . — Hogy írnám alá, amikor olyan vagyok rajta, mint egy gonosztevő. . Borgida dr. hiába kapacitálja: — Az öcsém rajzolta — erősítgeti. Reinitz a képre néz, azután az ügyvédre és megrázza a fejét: — Nem írom alá, mert az újságba teszik. A folyosóról behallatszik, ahogyan két szenvedélyes csoport izgatottan vitatkozik, vájjon gyilkolt-e Reinitz. Figyelem az arcát, hall ő is minden szót, de úgy ereszti el a füle mögött, mintha nem is róla volna szó. — Reinitz — mondom — magát szörnyű bűnökkel vádolják — nincsen semmi más fegyvere ellenük mint ez a csomó papiros? A hangja suttogóvá válik egy pillanatra, mintha kiesne teátrálisnak látszó szerepéből. — A családomról van szó, a két gyerekem-