Uj Kelet, 1925. szeptember (8. évfolyam, 201-224. szám)

1925-09-01 / 201. szám

KLUDOvPOEMKAI-2WPN­AP ELŐFIZETÉSI ÁRAK Romániában Egész évre — — 850 Félévre - - 460 Negyedévre — — 240 Egy hónapra — 85 Egy szám ára pályaud­varon és vidéken is 4 lel Bukarestben — 5.— Csehszlovákiában Egy hónapra — ck 35*— Egy szám — 1*50 |9SrkC8ZtÖ8£g hi tiu 17 hivatal ét nyomda ' 91*1“Kolozsvár, St Baron 80 i­rop. (Brassai-utca) 10 peltfon: Szerkesztőség­i kiadóhivatal — 977 ■te. K. Sz. — — 558 «irmok kizárólag ' Sinfce" J*1*' ■­ "'«it'11 ar v\j»transe "• 1925 szeptember 1 Kedd Cluj-Kolozsvár * VIIL évfolyam ★ 201 szám 5685. Elül 12 Véget ért a zsidó nép XIV. világparlamentje Szokolov a héber kultúráról. Megszavazták az Iparbank és a hosszú lejáratú kölcsön terveit. A tanítók ügye a kongresszus előtt A politikai bizottság a kongresszus elé terjesztette a kibővítendő Jewish Agency tervezetét. Tomboló lelkesedéssel kö­­­­­­szöntötte a kongresszus a két vezért Weizmannt és Szokolovot választották meg a világszervezet elnökeivé — A Új Kelet kiküldött munkatársának távirati jelentése — testük, hogy a nagy összeütközésben, a kettő közül melyik fog összeroppanni. Már-már úgy látszott, hogy a vezér az, aki kénytelen lesz vezéri polcát elhagyni és a veszteség pótol­­hatatlansága keservesen belénk nyilallott. Nem így történt. Sokkal szebben, sokkal igazabbul történt. Az igazságok összeütközése Csak arra volt jó, hogy mindkét oldalról felismerjék a másik fél igazát és arra, hogy vezér és tábor még jobban egymásra találjanak. És ha Weiz­mann azért akart távozni a mozgalom éléről, mert a kongresszus megnyilatkozásaiban bizal­matlanságot látott maga iránt, a kongresszus, az utolsó napon a teljes és minden pártot, minden frakciót magába ölelő bizalomnak olyan csattanó kifejezését adta, amely előtt Weiz­mannak, ennek a sziklából faragott embernek is meg kellett hajolnia. A nép és vezetők egy­másra találtak. A Weizmann továbbra is a világ­szervezet élén marad. Ez azonban nem változ­tat azon, hogy azok a kívánságok, amelyeket a kongresszus az országépítés ügyében kifeje­zett, továbbra is égő kérdések maradnak, amikre a zsidó nép összessége várja a feleletet. Igazabbul: nem is várja. A feleletet immár közös akarattal és közös erővel fogja megadni a szent munkában egymásra talált vezér és nép. Az utolsó kongresszusi napok eseményeinek részletes ismertetését itt adjuk: A cionista világkongresszus csütörtöki ülése, amint arról az új Kelet előző számaiban részletesen beszámolt, válság elé állította a világ­szervezetet Az exekutive tagjai ugyanis arra való tekintettel, hogy az ellenzéki frakciók a felmentvény megadására elrendelt szavazásnál tar­tózkodó álláspontot foglaltak el, deklarációban szögezték le, hogy az új vezetőségnek nem kívánnak tagjai lenni. Minthogy a kongresszus vala­mennyi frakciója ragaszkodott ahoz, hogy a világszervezet, illetőleg a végrehajtóbizottság elnökei újból Weizmann és Szokolov legyenek, akció indult még a válság elsimítására. A permanens bizottság pénteken délután megtalálta a helyzet megoldásának kulcsát. A bizottság elhatározta, hogy egy speciális bizottságot jelöl ki, amely egy új határozati javaslatot fog megszövegezni. A határozati javalatban a kongresszus összesége bizalmat szavaz Weizmannak és leszögezi, hogy valamennyi pártnak az az általános kívánsága, hogy Weizmann továbbra is az exekutive élén maradjon, u­gyanabban a határozatban felszólítják Weizmannt és Szokolovot, hogy mint a cionista világszervezet, illetőleg a kongresszus elnökei, ala­kítsunk új végrehajtóbizotságot. A kijelölt szövegező-bizottság elnöke dr. Leon Reich volt, a Mizrachit pedig Farbstein delegátus képviselte. A permanens bizottság akciója teljes sikerrel járt. Szombaton a kongresszus nem tartott ülést, vasárnap délben plenáris ülés ült ös­­­­ze, amely este tíz óráig tartott. Este tízkor a gyűlést félbeszakították, majd tizenegytől tovább folytatták egész hétfő reggel hat óráig. A ple­náris ülésen valamennyi párt bizalmi határozatának hatása alatt Weizmann és Szokolov kijelentették, hogy hajlandók újból megbízást vállalni az exekutive vezetésére. A két cionista vezér kijelentésére a terem óriási tapsviharban tört ki és percekig ünnepelte a világszervezet leg­markánsabb vezéregyéniségeit. Ezután a választásokra került a sor, melyeknek során óriási lelkesedéssel Weizmannt és Szokolovot választották meg a világszervezet, illetőleg az exekutive elnökeivé és megbízást adtak nekik a végrehajtóbizottság összeállítására. A választás után általános lelkesedés lett úrrá a teremben és szűnni nem akaró heddad kiáltásokkal ünnepelte a delegátusok csoportja, valamint a zsúfolt karzat közönsége az újonnan megválasztott vezetőséget. _ A nagy metropolis akkor ébredt álmából, amikor a Konzem­t­.uj eg­ytermében az átvirrasztott és átdolgozott éjszaka után diadalmas­­­ erővel csendültek fel a Hatikva hangjai. Reggeli hat óra volt. A zsidónép tizenegyedik világparlamentje véget ért. (Cluj-Kolozsvár, augusztus 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Az események mind ellene sz­ó­lottak és mi mégis tudtuk, hogy így kell an­nak elkövetkeznie. Éreztük, hogy Weizmannak és Szokolovnak, de főleg Weizmannak helyén kell maradnia, mert ha nem, a cionista világ­mozgalom és a palesztinai államépítés belátha­tatlan súlyosságú bonyodalmak elé kerül. A történelem és a mindennapi élet eseményei azt bizonyítják, hogy nincs olyan ember, aki vég­zetesen pótolhatatlan volna. Bizonyítja ezt maga a zsidó nemzeti mozgalom története is. A kezdetek első napjaitól mennyi pótolhatatlan­nak látszó veszteséget értünk meg hatalmas egyéniségekben, nagy vezérekben. Utunknak­­ derekán elveszítettük a legnagyobb nagyunkat, Herzlt is, de csak az emberek halandók, az eszme, az örök és a cionizmus túlélte ezt is. Valóban nincsen pótolhatatlan ember és mi mégis úgy éreztük, hogy a világkongresszus utolsó napja végzetes csapással fenyegeti a cionista mozgalmat, mert elkényszerítette élünk­ről azt, aki minden történelmi példák el­lenére is pótolhatatlan a mi sorainkban. Az ellentétek a kongresszus és Weizmann kö­zött nagynak, áthidalhatatlanoknak látszot­tak. Áthidalhatatlanoknak azért, mert mind a kettőnek, a kongresszusnak is, Weizmannak is igaza volt. A kongresszusnak igaza volt akkor, amikor a zsidó nemzet elégedetlenségét fejezte ki mindama sérelmek és nem teljesült jogos remények ügyében, amelyek országépítő munkákban napról napra elénk merednek és amelyeket a vezérek nem tudtak megakadá­lyozni. És igaza volt a kongresszusnak abban is, hogy ahhoz a hihetetlen és a világtörténet-­­ ben páratlanul álló erőfeszítéshez mérten, ame­lyet a zsidó nép összesége a palesztinai zsidó salam felépítése érdekében kifejt, az eredmények nagyon is csekélyek voltak. D­e igaza volt Weizmannak is, amikor hittel vallotta, hogy a két utolsó esztendőben minden reálisan elérhető eredményt elértünk és ami ezentúl van, az az irrealitások világába, a szép álmok és vágyak birodalmába tartozik és csak az eljövendő na­pok hozhatják meg a megtestesülésüket. Két igazság ütközött össze és mi elszoruló szivet A határozati javaslatok Bécs aug.31. A kon­gresszus X . ülésének a­z adott jelentőséget, hogy dr. Lichtheim a bankbizott­ság további javaslatai során beterjesztette az Iparbankról szóló határozati javaslatát is. A kongresszus a javaslat szerint elhatározza egy olyan Iparbank felállítását, amely elsősorban a kis- és középipari üzemek fejlesztését szolgálja. Az alapításban részt vesznek a Jewish Colonial Trust, illetve az Anglo Palestine Company és a Keren Hajjeszad a költségvetési bizottság erre vonatkozó határozatai értelmében. A hatá­rozati javaslatot elfogadták. A bankbizottság által beterjesztett és a Jel­zálogbankra vonatkozó javaslatnak szövege a következő : „A kongresszus kijelenti, hogy a zsidó jelzálogbank kötelezvényeinek eladása legfontosabb követelmény arra nézve, hogy Pa­A javaslatok elfogadása után Motzkin elnök néhány percnyi szünetet rendelt el. Szünet után megjelent a tribünön Weizmann, akinek a kongresszus viharos ovációkat rendezett. Per­cekig tartott a lelkes tüntetés. Majd egy ne­gyedóra múlva, amikor az elnökség, Nachum Szokoloval az élén, megjelent, megismétlődött a spontán és hosszantartó ováció. Motzkin ki­jelenti, hogy a kongresszus vasárnapig meg­hosszabbította üléseit. A következő szónok Nachum Szokolov volt, akit, amidőn a tribünre lépett, hatalmasan megéljenzett a kongresszus és a közönség. A palesztinai nevelésügyről tartott kimerítő refe­rátumot héber nyelven P­lesztinában a haladéktalanul szükséges ingatlan­­kölcsön előteremtessék. A kongresszus felhívja az összes cionista szervezeteket, hogy dolgozza­nak a kötelezvények elhelyezése érdekében.“ Ezt a határozati javaslatot szintén egyhan­gúlag elfogadta a kongresszus plénuma. A harmadik határozati javaslat, amely a kölcsönre vonatkozik, így szól: „A kongresszus az összegyűjtött adatok és jelentések alapján a legfontosabb feladatának tekinti, hogy Palesz­tina hosszúlejáratú kölcsönének kérdését meg­oldja. Ez eszköz lenne egy nagyarányú kolo­­nizáció megteremtésére. A kongresszus felszó­lítja tehát az exekutívét, hogy a kérdés tanul­mányozása körül a legnagyobb figyelemmel járjon el és vegye különösen tekintetbe a dr. Ringel elnöklete alatt álló albizottság jelentését. A kongresszus elhatározta tovább, hogy tanul­mányi bizottságot küld ki, amelynek költségei­ről a budget gondoskodik. Ez a bizottság kar­öltve az exekutivével, fogja az idevonatkozó javaslatokat felülvizsgálni. A tanulmányi bizott­ság tagjait az állandó bizottság jelöli ki. A bi­zottságnak joga lesz levelezőtagok kinevezésére. Hat hónapon belül a kongresszus után az exe­kutive és tanulmányi bizottság­­tartoznak mun­kájuk eredményéről a végrehajtó bizottság elé jelentést terjeszteni.“ Ezt a határozati javaslatot Friedland dele­gátus rövid hozzászólása után szintén elfo­gadták. Ünnepük Weizmannt

Next