Uj Kelet, 1926. április (9. évfolyam, 71-93. szám)

1926-04-09 / 76. szám

4 Strassnoff Ignác legújabb kalandjai Becsapta a francia detektiveket és hidegvérrel Mátészalkára utazott (Budapest, április 8. Az Új Kelet tudósító­jától.) A szélhámosságok koronázatlan fejedel­eme, akit évtizedek emlékezetes kalandortörténetei felejt­hetetlenü­l megismertettek a közönséggel — néhány nappal ezelőtt Budapestre érkezett. Strassnoffot nem nagyon kell bemutatni az olvasóknak. Hire már többször körüljárta az egész földgolyót. Végigszél­­hámoskodta Európát és utolsó tizenöt esztendejét a kufeteini börtönben ülte le, ahonnan 1925 február­jában szabadult. Strassnoff Ignác mátészalkai. Kiszabadulása után ment volna Mátészalkára, azonban semmiképen sem tudott útlevelet szerezni. Elutazott Berlinbe és a berlini magyar követségen jelentkezett, hogy neki, aki a magyar névnek annyi emlegetést szerzett, adjanak magyar útlevelet. Nem siettek­ az útlevéladással. Hiába kért, nem kapott útlevelet. Valami kevés pénze maradt még abból az időből, amikor a fegyházban volt. Ezt a pénzt szép lassan felélte, mert elegánsan, urasan, nagyúri módon szeretett élni. Egy szélhámos memoárjai Arra az ötletre jutott, hogy memoárjaival keresi meg a kenyerét. Strassnoff kitűnően beszél néme­tül, természetesen azonnal németül kezdte megírni emlékiratait, amelyek nagy sikerrel meg is jelentek egyes bécsi és berlini lapokban. Majd azzal a terv­vel foglalkozott, hogy az UFA-nál filmet készíttet klasszikus szélhámosságairól és ezekben a filmekben ő maga fogja játszani a főszerepet. Tárgyalt az UFÁ-val, kisebb szerepeket játszat­tak is vele próbára. Azonban valahogy nem ment ez a filmdolog, közben felélte azt az összeget is, amelyet eddig keresett memoárjaival. Bekapcsolódás a frankügybe Egy két hónappal ezelőtt már pénz nélkül állott Berlinben. Akkor jelentek meg az első híradások arról, hogy Schulze Henriket, a frankklisé készítő­jét, Berlinben keresi a rendőrség. S­tassnoff alapo­san végigolvasta a frankhamisításról megjelent ripor­tokat, hírlapi cikkeket és elhatározta, hogy bele­kapcsolódik a frankhamisításba. Már ekkor Berlinben ültek a kiküldött francia detektívek Benoist és Doucet. Együtt dolgoztak a berlini detektívekkel, hogy Schulze nyomára akad­janak. Strassnoff Ignác két nap alatt nyomára ju­tott Schulzenak és a harmadik napon már kedélyes barátságban együtt vacsoráztak. Két vagy három­ napig sétált együtt Schnitze­val, bujkált vele együtt a berlini rendőrség elől, mint hogyha neki is takargatni valói volnának és amikor Schnitzet elfogták, elegáns monoklis látogató jelent meg az egyik francia szállóbeli lakásán. — Kérem, én Strassnoff Ignác vagyok. Ha Ön a párisi rendőrségnek olyan előkelő tiszt­viselője, ak­kor azt hiszem felesleges bővebb bemutatkozásom, hogy személyi adataimat is elmondjam. — Mivel szolgálhatok ? — kérdezte Benoist,— hogy ez a kitüntető látogatás ért. — Szolgálataimat jöttem felajánlani — mon­dotta Stashnoff. — Én tudom, hol vannak a frank­klisék. Schnitze a legjobb barátaim közé tartozik és felesleges mondanom, hogy órák alatt meg tudnám Önöknek szerezni valamennyi klisét. Ezt úri sza­vamra mondom. Egy Strassnoff pedig ritkán koc­káztatja az úribecsületszavát. A francia rendőrtisztviselőnek nem volt gyanús Strassnoff jelentkezése, mert hiszen megállapították, hogy az utolsó napokban, közvetlenül Schulze le­tartóztatása előtt, gyakran volt együtt Strassnoff Schulzeval és érdeklődve kérdezte, hogy mi a frank­klisék megszerzési módja? — Ha bizalommal vannak hozzám az urak, — mondotta Strassnoff — akik tudják, hogy Strass­­noffban mindig volt zsiványbecsület, én, én meg szerzem a kliséket, vagy legalább is megmutatom a helyet, ahol a klisék vannak. A beszélgetés később már több rendőrtiszt­viselő előtt folyt le, bevonták a francia bank meg­bízottját és megkérdezték Strassnoffot, hogy mi a lehetőség a klisé megszer­és­ére ? Strassnoff egy szóban válaszolt: — Pénz... — Ja, ezt tudtuk, — mondották a franciák — de mennyi pénz ? — Tízezer... — Frank ? — kérdezték a franciák. — Ugyan kérem!... Márka. Előre k. p. Akkor Budapesten rendelkezésükre állok tüstént. — Rendben van, — mondták a franciák — de ilyen összeget nem adhatunk egyszerre, hátha felsülünk... — ...de, ha Strasmoff mondja... — Mi hittünk önnek — ...de egy összegben mégsem lehet. Előbb valami kisebb összeget adunk, aztán ha a klisé a kezünkben lesz, a többit. — All right! — mondotta Strassnoff — azon­ban még egy kérésem van. Szerezzenek nekem azonnal útlevelet, adják ide a költségeket, hogy Budapestre rendesen megérkezhessen, és 24 órán belül az önök budapesti megbízottjának kezében van a klisé. Újabb érvágás a franciákon S­raf Stoff, ahogy a pénzt és az útlevelet a zsebében érezte, már nem tartotta szükségesnek a franciákkal való összeköttetést, már nem sietett el Berlinből. A francia detektívek azonban nem hagy­­ták, kikísérték az állomásra, felültették a vonatra és útnak indították Budapestre. Már távirat ment a pesti megbízottaknak, hogy jön S­tassnoff a klisék pontos címével. Nagy izgalom várta S­tassnoffot A berlini lapok tudósításokban számoltak be, hogy Strassnoff Ignác, miután Schultzéval a legjobb ba­rátságban volt, megszerezte a frankklisék rejtek­helyét, Peitre utazik és Pesten nyújtaná át a hamis kliséket. Strassnoff egyszerre a frankhamisítási bűnügy első harcvonalába került — és ezalatt a vonaton a zseniális szélhámos azon gondolkozott, hogy Budapesten hogyan tud majd kibújni a franciák ébersége alól. Da Strassnoff, nem azért Strassnoff, hogy ki­kerülje a nehézségeket. Baj volt a határon, Esztergomban latartóztatták, nem akarták beengedni az országba, öt napig ült, végül mégis csak megérkezett. Alig volt két napig Pesten, a franciák ráakadtak és elvitték a hotelba. — Na kedves Strasnoff úr, hát gyerünk azok­kal a klisékkel. — Igen a klisék — mondotta S­rassnoff . . . Hát bizony azzal baj van. Elő tudom keríteni, de egy akadály van. — Na és mi az ? * — Pénz. — Mennyit ? — Tízezer . .. Ne tessék kérdezni: márka — Kétezret adunk. — Nyolcezer. ——mondta Strassnoff. — Túl sokba kerül ez a franknyomozás, legfel­jebb háromezerről lehet szó. — Az kevés. Hétezer. Hosszas alkudozás után ötezer márkában álla­podtak meg. — Na de most gyerünk a klisével. — Igen, — mondotta Stras­noff — holnap jelentkezem. A lakásán közben újabb urak várták. A frank­­hamisítók védői közül dr. Dinér Bla akart Strass­­noffal beszélni, hogy ő is megtudja tőle, hol van a kiké ? S­rassnoff megjelent az egyik ügyvéd iro­dájában is. Itt is előadott egy mesét. És nagyszombat délelőttre szállítani kellett volna a kliséket. A franciák várták az ügyvéd várta, mindenki várta. Strassnoff pedig reggel felült a vonatra és el­­utazott Mátészalkára. Egy levelet küldött csak azokra a címekre, ahol a klisét várják ezzel a szö­veggel : Boldog húsvéti ünnepeket kívánok és ha­ esetleg karácsonyig nem jönnek, ne vár­janak tovább. Régi tisztelőjük Strassnoff Ignác. Karácsony még messze van. Egyelőre várják. ÚJ KELET Péntek, 1926 április 9 Befejezettnek deklarálták a diáksztrájkot Az egyetemi hallgatók kielégítőnek tartják a kormány intézkedésit (Bucuresti-Bukarest, április 8. Az Új Kelet tudósítójától.) Az ország összes egyetemeinek diákkiküldöttei ma délelőtt a Keresztény Diákok Szövetségének helyiségében ülést tartottak, amelyen a sztrájkhelyzettel foglalkoztak. A kiküldöttek megelégedéssel tudomásul vették a kor­mánynak a diákok helyzetének megjavítására tett intézkedéseket és hogy ezen intézkedésekre 3 millió lejt irányzott elő a közoktatásügyi miniszter. Megelégedéssel vették továbbá tudomásul azt, hogy Cuza professzornak visszaadták katedráját. Mindezeket figyelembe véve, a diákok vezetősége ezekben a jóindulatú intézkedésekben garanciát lát arra, hogy a többi kívánalmai is teljesítettni fognak és ezért elhatározta, hogy a sztrájkot befejezettnek deklarálja és hétfőtől kezdve ismét megjelennek a diákok az előadáso­kon. A határozatról értesítették az összes egyetemek diákegyesületeit. A „ Monitorul Oficial“ mai számában már meg is jelent a közoktatásügyi miniszter rende­lete, mellyel Cuzét visszahelyezik egyetemi tanszékébe. A „Lupta“ szerint Cuza professzor visszahelyezése Petrovics miniszter kívánságára tör­tént és a közoktatásügyi minisztérium illetékes ügyosztálya is pártoló előterjesztést tett. A lap egyúttal felveti azt a kérdést, hogy a reintegrálás egyúttal Cuza tanári működésének ki­vételes meghosszabbítását is fogja­­ jelenteni, mert a professzor mér elmúlt 70 éves és a tör­vény szerint nyugdíjba kellene mennie. - Oroszország súlyos komplikációkkal fenyegeti Angliát a kínai beavatkozás miatt Peking állandó repülőtámadia alatt áll Amerikaellenes tüntetések az aran­g kellejében (Berlin, április 8. Az Új Kelet tudósítójától.) Moszkvából ideérkezett hírek szerint a szovjet­unió hivatalosan a következőket közli a kínai bonyodalomról: A pekingi sajtó jelentése szerint angol hi­vatalos körök azt javasolták Csang­ Cso-Lin­­nak, hogy Peking bevétele esetén utasítsák ki Karab­ant, a szovjetunió követét és szün­tessenek be Oroszországgal mindenféle diplo­máciai összeköttetést. Az orosz sajtó hitelt ad e híreknek és meg van róla győződve, hogy Anglia mai politikája telve van ilyen szándékkal. Egyúttal annak a véleményének ad kifejezést, hogy ha Angliá­nak érvényesülne ez a politikája, a kínai köz­élet bizonyára élénken tiltakozna ez ellen és pedig olyan formában, hogy azzal minden kí­nai kormánynak számolnia kellene. Ha e ter­veket az idegen befolyás alatt álló reakciós tábornok realizálni akarná, akkor ez a legsú­lyosabb komplikációkhoz vezetne és nemcsak Kínát érintené, hanem a távoli Kelet mind­azon országai­,, amelyek a béke felbontását nem tartják kívánatosnak. Egyelőre a helyzet az, hogy Peking Feng generális birtokában van. A szövetséges hidak repülőgépei ott keringenek a város fölött, bom­bákat is dobnak le, azonban jelentősebb kárt mindezideig nem okoztak. A „Times“ jelentése szerint a pekingi dip­lomáciai testület élénken tiltakozott a városnak a levegőből való bombázása ellen. Rámutatott arra, hogy ezidő szerint a nemzetközi tarifális bizottság tartózkodik a városban és annak tag­jai a tárgyalásokat csak abban az esetben haj­landók folytatni, és sértetlenségük minden­képen biztosítva van. Ugyanez az újság jelenti, hogy Vu Pej-Fu tárgyalásokat folytat a nemzeti hadsereg veze­tőivel és ha e tárgyalások eredményre vezet­nek, Feng elveszíti hadseregét, Peking pedig kardeszpás nélkül Vu PeiFu birtokába jut. Más forrásból viszont azt jelentik, hogy Vu-Pei-Fu és Feng generálisok szövetséget kö­töttek egymással. A két hadvezér arra köte­lezte magát, hogy támadólag csak azon csapa­tok ellen lép fel, amelyek Pekinget veszé­lyeztetik. Kína belsejében közben újabb forrongások lángja lobbant fel. Vucsauban nagy zavargások törtek ki, mert az amerikai misszió nem en­gedte a bolsevik propaganda-iratok terjesztését. A tömeg megtámadta a misszió kórházát és le­tépte az amerikai lobogót. A tüntetők meg­­akarták támadni a kórház amerikai személyze­tét is, ezek azonban idejekorán elmenekültek. Legtöbbje egy amerikai ágyunaszádra menekült.

Next