Uj Kelet, 1927. február (10. évfolyam, 24-47. szám)
1927-02-01 / 24. szám
2 A zsidó történelem (Cluj-Kolozsvár, január 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Vasárnap este a neológ elemi iskola nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt tartotta meg Giszkalsy János harmadik és befejező előadását „A zsidó történelem filozófiája“ címén, a kolozsvári Akademith-Barisszia Vili. kulturestélye keretében. Többek között a következőket mondotta: — Aki a zsidó történelem folyamát figyelemmel kiséri, az ennek a történelemfolyamnak külső megnyilvánulásaiban valami olyan egészen különös rendszerességet, ritmusszerűséget tapasztal, ami a gondolkodó agyat meghökkenti és önkéntelenül is a tenger állandóan váltakozó dagályában és a pályában megnyilatkozó ritmusára emlékezteti. Ez az egészen különös rendszeresség és ritmusszerűség még erősebben szembetűnik, ha a zsidó nép prehisztorikus történetét is belekapcsoljuk a zsidó történelem folyamába. Háromezerhétszáz évvel a keresztény időszámítás előtt Palesztina semita ország volt. Történelmi tények bizonyítják, hogy sémita törzsek lakták. Ebben az időben azután az egyiptomi világhatalom elfoglalta az országot és véget vetett a sémita uralomnak. Ezer évvel később a sémiták visszafoglalták Palesztinát, még pedig bizonyos „ivri“ nevű sémiták, akiknek talán egyik kései vezére a bibliai Abrakára Haivri volt. Újóbb ezer év múlva Egyiptom megint véget vetett az ivri uralomnak. A palesztinai ivrik messzi rokonai a híres telmarnai lelet leveleiben említett ohabirik hiába jönnek testvéreik segítségére: a határterületeket ugyan fel tudják szabadítani, de a tulajdonképen vett Palesztina egyiptomi uralom alá kerül, a Palesztina ivrik kénytelenek elhagyni országukat és Jákob vezetése alatt Egyiptomba vonulni. Ami ezután következik, az már zsidó történelem. Kétszáztíz év múlik el Jákob Egyiptomba vonulása óta és az ivrik Mózes nevű vezérük vezetése alatt kitörnek Egyiptomból és újra elfoglalják Palesztinát. Majdnem ezer évig birtokukban tartják az országot, míg 586 ban a keresztény időszámítás előtt, a babilóniai nagyhatalom megint véget vet a héberek Palesztinai uralmának és Nebukadnézár Babilónia királya fogságba hurcolja az egész héber népet, akiket most már zsidó néven ismer a történelem- Nem egészen hetven évig tartó babilóniai fogság után a zsidók ismét visszamennek régi országukba és pontosan 167 ben a keresztény időszámítás előtt, a Makkabbeusok szabadságharcában kivívják állami függetlenségüket, hogy a keresztény időszámítás 70 ik évében Titus elfoglalja Jeruzsálemet és a zsidó nép újra szétszóródik, de most már a világ minden tájára. Az utolsó szétszóratás kétezer esztendeje tart. — Hatezer esztendő történelmén száguldottunk végig — mondotta Goszkalay — s ezalatt a zsidó nép négyszer szóródott széjjel ősi földjéről és négyszer özönlött vissza valami ösztönös érzéstől hajtva, valami érthetetlen parancsnak engedelmeskedve. Szétszóratás, a visszatérés, a szétszóratás-visszatérés ár és apály lüktető ritmusa a zsidó történelem folyamában. Nem véletlen: titokzatos erők, gigászi akaratok működnek közre és az okot nem a külső körülmények véletlenjében, hanem annak a népnek a belső adottságában kell keresni, amellyel ez a csodálatos jelenség állandóan megtörténik. Valamely nép lényege mindig azokban az alkotásokban járul meg előttünk, amelyekben az illető nép kiéli magját, melyekben az illető nép géniusza mintegy megörökíteni kívánja magát. Róma lényege: phroty maximus, a császárság, a hadsereg számára készített országutak, Vergilius Aeneasa. A milói Vénus szobra, az Odisszea, Sippho, néhány megmaradt szerelmes verse: Hellas. A zsidó nép : a biblia. Ez az egyetlen műve a szó felsőbbrendű értelmében is egyetlen, amelyben a zsidó nép génius kiélte magát. És bár a biblia könyvei különböző korokból származtak, különböző emberek alkotásai, az azokban foglalt etikai törvények egy és ugyanazon szellemet sugározzák ki: a mózesi tanok szellemét. És ha e törvények, tanok etikai lényegét kutatják, az első pillanatban szinte megdöbbentőnek tetsző ellentmondásokra bukkanunk. Egyrészről a korlátokat nem ismerő, az egész emberiséget, az egész természetet nagy világszeretet, másrészről nemzeti partikularizmus és exkluzivitás. De ha ezeket a látszólag kiegyenlíthetetlen ellentéteket szemügyre vesszük, rájövünk, hogy az ellentétek tulajdonképen egymásnak kiegészítői. Csak figyelemmel kell végigolvasni azokat a mózesi törvényeket, amelyek látszólag a nemzeti gyűlölettől vannak átitatva és rájövünk, hogy azok a kozmikus etika szeretetéből és féltéséből fakadó preventív intézkedések csupán. A kozmikus etikát féltik ezek a törvények és ezt a nemzeti géniuszt, amelyből ez a kozmikus etika kisarjadzott. Ezzel megadtuk a bibliai etika, a szintetikus zsidó etika lényegét, amelynek két teljesen egyenrangú összetevője egyrészről az univerzális tendenciákba csúcsosodó általános emberi, másrészről a szigorú exkluzivitásba visszavonuló speciális nemzeti lélek. Ez a két összetevő állandó harcban van egymással, hol egyik, hol a másik van túlsúlyban. Ha ennek a felismerésnek szemszögéből nézük a zsidó történelem folyását, akkor magyarázatot kapunk arra a csodálatos ritmikus lüktetésre, az újra és újra ismétlődő zsidó szétszóratás és visszatérés példátlan fenoménjére. Nemzeti exkluzivitás, pentripetális erő: az államalapítás magával hozza a nemzeti érzés túlsúlyát, ez a túlsúly felbillenti a mérleget és túlsúlyba kerül az általános emberi, a nemzeti korlátokat ismerni nem akaró univerzálitás. És viszont gyöngíti a nemzeti politika erejét, az első szélvihar elsöpri a népet és széjjelszórja a világ négy sarkába. A széjjelszóratásban újra gyülekeznek a nacionális erők, új életre kel a a szintetikus zsidó etika és újra megkezdődik a visszatérés, a zsidó államalakítás. Ez az, amit én az átfogó történelmi meglátásnak, a zsidó nép filozófiájának nevezek. . Ez a lényeg nyilat felentt meg a zsidó nép történelmének első három periódusában. A zsidó szintetikus etika negyedik megtestesítője: Herzl Tivadar. Az asszimiláció szétszóratására: nemzeti megújhodás, államalapítás, amelynek épen most vagyunk a kezdetén. A magasszárnyalású előadást, amelynek végén a hallgatóság hosszantartó, meleg ünneplésben részesiette Gisascalay Jánost, eleven és változatos vita követte. Szombat este „Zsidók a modern világirodalomon“ címmel Salamon László tartott nivóz, tartalmas előadást, amelyet lapunk holnap' * ÚJ BELIT Elhalasztják az esévi cionista világkongresszust ? (Bécs, január, 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A Zsidó Távirati Iroda jelenti Newyorkból, hogy megbízható forrásból nyert értesülések szerint az 1927 augusztusára, Prágába tervezett cionista világkongresszus időpontját valószínűleg elhalasztják. A kongresszus elhalasztását hír szerint az tenné szükségessé, hogy a Jewish Agency végleges megalakítása ősz előtt nem valósítható meg. Az a bizottság ugyanis, amelyet Weltmann Chaim és Louie Marshall, az amerikai cionista zsidóság vezetőjének megegyezése alapján Palesztinába delegáltak, az ország helyzetének és gazdasági lehetőségeinek tanulmányozására az őszi hónapok előtt aligha végezhet munkájával. Miután e bizottság jelentéstétele előtt a Jewish Agency nem alakulhat meg, Weizmann Chaim dr. pedig befejezett tényekkel akar a kongresszus elé járulni, szükségesnek látszott a kongresszus elhalasztása. A cionista világszervezet londoni főirodájában nem erősítették meg ezt a híradást. Gramofont lemesz ! il jól, olcsón LEPAGE-nál, Kolozsvár, vehet. 1 Redd, 1927 frhruir 1 Influenzánál, járványos megbetegedéseknél a Hyperol megvéd a szájüreges légutak fertőzéses megbetegedései ellen, mint tabletták és szájvíztabletták kerülnek forgalomba A zsidók a világ pionijai Palesztinában Irta Wedgewood ezredes, as angol birodalom volt minisstere A palesztinai zsidó kolóniák valósággal gondoskodtak az európai experimentáló politikusokról. Ezek az európai politikusok abban a helyzetben vannak, hogy Palesztina területén a mezőgazdasági és szociális kísérletek minden formáját tanulmányozhatják: kísérleti laboratóriumok, faiskolák, nevelőintézetek, csecsemőotthonok és a mezőgazdaságnak minden formája rendelkezésre áll. Régi formája individualisztikus birtokok és új kommunisztikus telepek és ezek közül mindgyik egy-egy külön individualisztikus kísérleti és kiélési formát tár a kutató elé. Mindannyian csak egyben egyeznek meg, hogy mindegyik telep lakói a saját telepüknek szisztémáját tartják a legjobbnak és legideálisabbnak és meg vannak győződve arról, hogy előbb, vagy utóbb a többi bitacok és telepek is el fogják ismerni ezt a nyilvánvaló igazságot. Ha az ember az angliai mezőgazdákat tanulmányozza és érintkezik velük, akkor ezek a mezőgazdák és földmívesek kifogyhatatlanok a panaszkodásban emberek ellen, a természet ellen és a politikusok ellen. Sápadt emberek ezek, eltompult elküek és semmiesetre sem boldogok. De hát ,a dolog úgy van, hogy Angliában nincsenek is szabad parasztok. A mezőgazdaság itt annyit jelent, hogy valamely úrnak dolgozni. Ezzel szemben Palesztinában szabad paraszti réteggel állunk szemben. Olyan zsidók, akik munkaadónak dolgoznak és az ilyen munkaviszonyban meg is maradnak, csak nagyon ritkán láthatók. Mindannyian saját birtokot, saját földet kívánnak. És akár Nahalalba megy az ember az individualista gazdálkodók közé, ahol mindenkinek megvan a maga darab földje, a saját háza, saját szántói, szőllői, kertjei és fügefái, akár Daganjiát látogatja meg az ember, ahol husz család egyetlen családi közösségben él, ahol az egyesek csodálatraméltó önzetlenséggel dolgoznak egymásért, — az emberek sehol sem panaszkodnak, a gyerekek sehol sem koldulnak és még csak nem is félénkek. Olyan biztosak a maguk jogában, hogy nem érzik szükségét annak, hogy ezt a jogot bizonyítgassák. Nagyon könnyen lehetséges, hogy a nagy bűnen nem fog tudni fenmaradni. Az ilyen önzetlenség olyan erény, amely már szinte túlnemen ahhoz, hogy a nemzeti ideálért való lelkesedés és a kivívott szabadság érzékében való felolvadás nélkül természetes úton maradhasson fenn. De bizonyos az, hogy a következő generációnak, azoknak a gyermekeknek, akik most nevelkednek fel a koucoto, meg van az a kalmük, hogy olyan mentalitást szerezzenek maguknak, amely mentalitás annyira különbözik a világ bármely más táján élő mezőgazdasági osztályok mentálltásától, hogy csak a felületesen néző ember állíthatja, hogy ezek a poncot minden hatás nélkül fognak eltűnni Pálosaink területéről. A palesztin» kolóniák legjobb reklámja az asszonyok és a gyermekek szellemi és«éti kiválósága. A kvaca nagy kommunisztikus szaladja talán természetellenes jelenség, de a jelen slapoban olyan előnyt jelent, amelyet minden látogató kénytelen elismerni. Minden túl pedig ezek a kvacák egy olyan problémát oldottak meg, amely