Uj Kelet, 1927. augusztus (10. évfolyam, 171-196. szám)

1927-08-26 / 192. szám

_______________________________________ Új fázisba jutott a Vaskapu­­kölcsön problémája Komoly ellentétek vannak még Románia és Jugoszlávia között (Cluj-Kolozsvár, augusztus 25. Az Új Kelet tudósítójától.) Azon nemzetközi vitás ügyek között, amelyekben Románia is közvetlenül érdekelve van, egyik legnagyobb jelentőségű a Vaskapu szabályozására kibocsátott 3 százalé­kos aranykölcsön kérdése. Ez a kérdés, minthogy a külföldi kötvénytulajdonosok évek óta nem kapták a kamatokat és a köt­vények fokozatos visszaváltásáról sem történt intézkedés, már többizben szőnyegre került és ez év ele­jén a dunai államok delegátusai a nagyhatal­mak képviselőinek közvetítésével meg is kísé­relték valamilyen megállapodásra jutni. A kísér­let azonban, amint azt annak idején megírtuk, nem járt eredménnyel. A Vaskapu-kölcsön története A kérdés histórikumához tudni kell azt, hogy a múlt század végén Ausztria—Magyar­­ország megbízást kapott az európai államoktól arra, hogy a Vaskapu hajózhatóvá tétele érde­kében nagyobb kölcsönt vegyen fel, amelyből az Aldunának veszélyes szakaszát is állandóan rendben kellett tartani. Ennek fejében a mo­­narchiának joga volt meghatározott hajózási illetékeket szedni a Vaskapun áthaladó hajók után és ezekből az illetétekből fedezték aztán a 3 százalékos aranykölcsön kamatszolgáltatását és az évi törlesztéseket. A háború után ez a megbízatás egyedül Magyarországra szállott és amikor a kölcsön likvidálására került a sor, a jóvátételi bizottság úgy döntött, hogy a Vaskapu-kölcsön összes terhei .. Romániát illetik, mert a Dunának ez a szakasza román területté vált. A román kormány természetesen tiltako­zott ezen határozat ellen, minthogy egyfelől a Vaskaput, illetve a Dunát más állambeli hajók is használják, másfelől pedig a kölcsönnek nem teritoriális, hanem nemzetközi jellege volt, amely­nek hasznát látták a Dunán szállító összes országok. A jóvátételi bizottság súlyos döntését Románia annál is inkább sérelmesnek találta magára nézve, minthogy a Vaskapu-illetékeket a nemzetközi Duna-bizottság inkasszálja. Bratianu Vintila missziója Tekintettel arra, hogy a jóvátételi bizottság döntését nem lehetett megtámadni, Románia kerülő után igyekezett orvoslást keresni erre a jogtalanságra, így jött létre az a megállapodás, amelyet az Averescu-kormány kötött az érde­keltek hozzájárulásával. Ez a megállapodás azon­­ban, amely megfelel Románia érdekeinek és részben Jugoszláviára hárítja a Vas­­kapu-kölcsönnel járó kötelezettségek egy részét, nyitva hagyott egy igen fontos kérdést, amelyet most akar rendezni külföldi tartózkodása alatt Bratianu Vintila pénzügyminiszter. A megálla­podás ugyanis nem precizírázta azt, hogy Romá­nia és Jugoszlávia milyen arányban vállalják a Vaskapu-kölcsön garantálásának terheit. A li­berális kormány pedig nem hajlandó ratifikálni az erre vonatkozó egyezményt, amíg Jugoszlávia pontosan meg nem állapítja a kölcsön kamat­szolgáltatásának és visszafizetésének garantálá­sára nyújtandó kvótát. A dunai szabályzat által teremtett egyenlőségi viszony azt írja elő, hogy a kötelezettségeket Románia és Jugoszlávia legalább is egyenlő mértékben kell, hogy vállalja. A kérdés meglehetősen kényes és az ellen­tétek is elég nagyok. Hir szerint ugyanis Jugo­szlávia a kötelezettségeknek csak 25 százalékát hajlandó vállalni, míg Bratianu Vintila az 50 százalékhoz ragaszkodik. Ha ebben a kérdésben nem sikerül megállapodást létesíteni, akkor az előző egyezmény ratifikálása lehetetlenné válik. Már­pedig a pénzügyminiszter ebben a kérdés­ben intranzigens álláspontra helyezkedik, aminek esetleg külpolitikai következményei is lehetnek. A szakértők viszont ezt a merev magatartást sem opportunusnak, sem jogosultnak nem talál­ják, mert az egyezményből Romániára háruló előnyök lényegesen elhárítják a román államról a kölcsönnel kapcsolatos felelősséget. Pontos kalkulációk szerint, amelyek a Vaskapu illetékek tiszta jövedelmének, valamint a kamatok és amortizációk aranyértékcsökkentésének figye­lembevételével készültek, Romániának évente mindössze 100— 125 ezer frankot kell kifizetnie, ami a kölcsön eredeti összegét tekintve, jelen­téktelen summa. Mitől fél a pénzügyminiszter ? Annak, hogy Bratianu Vintila miért ragasz­kodik Jugoszlávia ötvenszázalékos kötelezettség­vállalásához, állítólagos oka az egyezménynek egyik záradéka, amely jogot ad a másik félnek arra, hogy a jelenlegi megállapodás revízióját kérje. Ez a revíziós lehetőség azonban, amely leghamarabb 1932-ben válna esedékesé, nem valósulhat meg csakis abban az esetben, ha a Vaskapu-illetékekből származó jövedelem lénye­gesen megnövekedne. Viszont a Románia által nyújtandó garancia csupán akkor jelent tény­leges felelősséget, ha 1927 és 1932 között, vagy később a nemzetközi Duna-bizottsághoz a Vaskapu-illetékekből olyan kevés összeg folyna be, amely elégtelen a kamatszolgáltatási és törlesztési kötelezettségek teljesítésére. Ez a feltevés azonban majdnem ki van zárva, mint­hogy a Vaskapu hajózás csak fejlődhet a du­nai államok gazdasági elrendeződése és árufor­galma mellett. Románia tehát semmit sem ve­szíthet azzal, ha végre közmegelégedésre ren­dezni fogja ezt a régi kérdést, amelynek békés elintézésétől esetleg Jugoszlávia további barát­ságos magatartása is függ. Mélyen leszállított áron ^Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank Rt.^ I Cluj, Piaţa Unirii 7. szám. — Fiókjai: Dés, Dicsőszentmárton, Gyulafehérvár és Marosvásárhelyen, 9 ra Saját tőkéi 77 millió lej. — Affiliált intézetei: Tordaaranyos-Vármegyei Takarékpénztár r.-t. Tor-­­­dán, Alsófehérvármegyei Gazdasági Bank és Takarékpénztár r.-t. Nagyenyed, Udvarhelym­egyei Taka­rékpénztár r.-t. Székelyudvarhelyen és Sz.-Kereszturon, Szászrégenvidéki Takarék- és Hitel r.-t. Szász­­régenben és népbank r.-t. B.-hunyadon. Minden bankügyletet legelőnyösebben végez. Engedélye­zett devizahely. Áruraktárai a vasút mellett. fi­d. I­rék tisztit, egyben ruha- - »CPflí« jgtmolymentesiti Ciut ____________UJ KELET Péntek, 1917. augusztus 26 A francia pártok már készülődnek a választásokra A radikálisok egy része hosszú pártközi békét akar. Franklin Bouillon és Sarraut harca (Páris, augusztus 25. Az Új Kelet tudósító­jától.) A francia radikális párt súlyos elhatáro­zások előtt áll. Néhány hónap múlva ugyanis megejtik az új választásokat és pedig a radi­kálisok kívánsága szerint a régi kerületi válasz­tási rendszer alapján, amelyet ők maguk rövid­del a kamarai szünetek előtt a szocialisták se­gítségével érvényre segítettek. A párt a nyári szünidőket az új választások előkészítésére hasz­nálta föl. Végleges választási taktikájukat az októberben Párisban összehívandó kongresszuson fogják leszögezni, de már most is a párton belül élénk vita folyik a pártnak a választá­sokon tanúsítandó magatartásáról. Franklin Bouillon képviselő, aki a baloldali kartell, uralma idején a szocialisták és radiká­lisok közötti barátság ellen csinált hangulatot, most valóságos hadjáratot indított az ellen, hogy a jövő választásokon a szocialistákkal vá­lasztási szövetséget kössön. Cikket közölt a „Journaléban, amelyben fölhívja a radikális párt elnökét, Maurice Sarraut-ot, hasson oda, hogy ötéves pártközi béke jöjjön létre és pedig Franciaország pénzügyi szanálása érdekében. E cél elérését egyébként erősen szorgalmazza maga Tardieu, a közmunkák minisztere is, aki hetek óta dolgozik egy unionista párt létrejöt­tén. A radikális pártban azonban nem osztat­lanul vallják Bouillon nézetét és maga Maurice Sarraut, a párt elnöke is tiltakozik a jobbol­dali orientáció ellen és nem tartja kívánatos­nak az úgynevezett „nemzeti egységet“, amely­nek föl kell amúgy is borulnia. Szerinte a ra­dikális pártnak a választásokra teljesen függet­lenül kell fölkészülődni és meg kell védenie a baloldali pártok szigorú diszciplínáját. E közös diszciplínából azonban föltétlenül kizárni kí­vánja a „hazátlan kommunistákat“. Az interparlamentáris Unió jelentése megállapítja a parlamentarizmus válságát A gazdasági centrum Amerikába tolódik át (Genf, augusztus 25. Az Új Kelet tudósító­jától.) A genfi interparlamentáris unió lefegy­verzési bizottsága tegnap foglalkozott az albi­zottságnak a lefegyverzés elveiről és módjairól szerkesztett részletes javaslatával. Miután az amerikaiak és a franciák magatartása miatt az albizottság javaslata nem számíthatott minden részletében való elfogadásra, hosszú vita után Berzeviczy Albert és Barel francia képviselő határozati javaslatának egyesítésével úgy hatá­roztak, hogy a bizottság csak az albizottsági javaslat alapelveit teszi magáévá. Egyébként az egész munkát mint nagyon figyelemreméltót a kormmányok figyelmébe ajánlja. Az interparlamentáris unió konferenciájának holnap lesz a megnyitó ülése, amelyen felol­vassák az unió működéséről szóló jelentést. A jelentés megállapítja, hogy Locarno révén a nemzetek között fennálló feszültség enyhült. Az előadó a gazdasági nehézség okául azt a tényt hozza fel, hogy Szovjet-Oroszország a többi állam sorában különállást foglal el és a nem­zetek szövetségével szemben is elutasító maga­tartást követ. A világháború egyik következ­ménye az, hogy a gazdasági centrum egyre jobban áttolódik Amerikába. A jelentés beszél a parlamentarizmus vál­ságáról is, ami akár orosz, akár fascista mód Ma nyílik meg az interparlamentáris Uni°­ dón létesítendő diktatúrára való törekvésre vezethető vissza. Ezt a problémát a következő évben fogják tárgyalni. Páris, augusztus 25. A 24-ik interparlamen­táris konferencia szervező bizottsága és a fran­cia csoport a külföldi vendégek tiszteletére ma délelőtt ünnepélyes dezsönét adott, amelyen Doumer, a francia szenátus elnöke és az inter­parlamentáris konferencia doyenje, báró Adels­ward, volt svéd miniszter ültek a főhelyen. Lange főtitkár pohárköszöntőjében emlékezte­tett arra, hogy az interparlamentáris unió 38 évi fennállása folyamán mindig arra törekedett, hogy győzelemre juttassa a kötelező döntőbírás­kodás elvét. A Népszövetség alapjait tulajdonképpen az interparlamentáris unió vetette meg. Báró Adels­ward mondott ezután köszönetet a francia cso­portnak a konferencián képviselt 38 nemzet nevében a szívélyes fogadtatásért s annak a reményének adott kifejezést, hogy a konferencia ismét közelebb fogja hozni egymáshoz a népeket. Ma egyébként gyarmati mandátumok kér­désének tanulmányozására alakított albizottság és az interparlamentáris tanács tartottak ülé­seket. Az interparlamentáris tanácsban Jugo­szlávia kivételével Európa valamennyi állama képviselve volt.

Next