Uj Kelet, 1928. február (11. évfolyam, 25-49. szám)

1928-02-05 / 29. szám

Vetárop, I°28 febb‘"ár­a~­ «vagy hasonl az eredmény más is­ren is. Hogy aki egy ősrégi ,nagy muhtú és szinte páratlan történettel bíró népet ‘ c­ fv ízlésesnek alig mondható megverő­­hasonlattal intéz el és ezt az elintézést az élet oly eklatánsan t­rgcáfolja,­­hát az nem lehet hivatott irányító szerepre egy más népnél sem, még akkor sem,­­ha önámítással azt hiszi, hogy annak javát akarja. Az­ erények egymást fo­kozhatják, egymással kollisióba so­­h­asem kerülhetnek. Aki nem jó zsidó­nak, hát az nem lehet jó se magyar­nak, se másnak. Ez az igazság, amit az élet napról-napra igazol.­­És ebben rej­tek ennek a nagyon is súlyos ítélet­nek tudatos vagy tudatalatti motívu­mai. Amikor Töreki kioktatja Hat­vanyt, a­ogy csak aljas és hitvány etu­ber viszi ki a piacra szülői hibáit, hogy ez áll a hazára is, és hogy aki ezt meg­teszi, lehet annak az országnak az ál­lampolgára, de treni a fia — hát nagy igazságot mondott ezzel, sis ezt mi zsi­dók kell, hogy legjobban aláírjuk, hi­szen lé­pten-n­ronton kell küldenünk az ily eljárás ellen. Lássák b­e a Hatvaniyak és még lé­tező sok társuk ,hogy mi zsidók vé­rünknél és múltunknál fogva predeszti­nálva vagyunk alkotásra és nem rom­bolásra, ellentétek eliminálására és nem azok élesztésére, békére és nem harcra. Mert mi zsidók, más népekben elvegyülve, de soha érettségünkből teljesen ki nem vetkőzve és be nem ol­vadva, sohase felejtsük el, hogy si dao fadunt idem, non est idem és mi nem tudjuk soha megállapítani, hogy tudat alatt, avagy ösztönösen egy mártírom­­ságra is késő, minden mellék­gondolat­tól mentes hazafi rejlik-e bennünk, avagy világmegváltó gondolatoktól el­szédült kozmopolita, aki a világot ugyan nem váltja meg, de országának mindenesetre ártani képes. Íme én ezeket a tanulságokat von­tam le ebből az ítéletből. És ezután gondolhatnak az érdekeltek, hogy eb­ben a túlsúlyos ítéletben a katholikussá lett zsidót va­gy­a zsidóból lett katho­­likust büntették-e meg. Dr. Pollák Sándor ÚJ KELET Karin Mieka a bukaresti Gra Hotelben (Bucuresti-Bukarest, február 4. Az Új Kelet tudósító­jától.. Grand Ilorel 114. grámit szoba. Néhány héttel ele ott Ma­a­­­fiordanhoz kopogtattam be. Most a nagy dán írónő, Karin Michaelis lakik ebben a csinos nőies be­­rendezésű kis szobában, amelyet a hotelokrekeió úgy látszik, de­cent nőhírességek számára tart fenn. Üde, csengésű hang válaszol a kopogá­somra. . — Herein. . (Karin Mich­­telisnél) ■ Kissé molett, szürkülő hajú, de igen jól konzervált hölgy áll fel a kis por­table írógép mellől. Sima, fekete selyem ruha van rajta a nyakában hatamas ke­leti gyöngysor. Fürgén és rugalmas lép­tekkel jön elém és acélkék szemeit kér­dően szögezi rám. Mikor megtudja, hogy­­interjút kérni jöttem nagyon szívélyesen kínál hellyel. Jólelkű­, közvetlen, mond­hatnám házias, idősebb asszony ül velem szemben, akinek mosolyában­, mozdula­taiban nyoma sincs a világhírű ember kimértségének és tudatosságának. Egész­ségtől viruló arcán fél és néhány éve el­lenére sincs egyetlen ránc. Egész lénye az el­pusztít­hatat­an életkedvet sugározza,­­ Karin M­chaelis nagy európai felol­vasó körútja során vetődött el Buka­restbe. Tegnap este tartotta első felolva­sását az Alhambra színházban. A nőkről­­beszélt, akiknek emberi és asszonyi jo­gaiért oly ékesszólóan harcol könyvei­ben. Önkéntelenül adódik, hogy beszélge­tésünk is a nőkérdéssel kezdődik. Fle­­d­ször nem elvont társadalmi és etnikai problémákról, hanem — in konkreten — a bukaresti nőkről esik szó. A bukaresti nőkről, akik között egy neves magyar iré sehogy sem tudta a félvilági n­ "ától m­egkülönböztetni a tisztessége« as­z.*«,\ L Karin Michaelis azonnal kösz .1 felvilá­­gts­tással: (,A férfi gr ' — Ez kizárólag a férfiak bűne. itar­­ttánc-negyverr évvel ezelőtt az ugyneve­z dtt jótársaság kiközösítette a festett ajkú félvilági hölgyet. A szegén­y ti­zességes asszonty pedig álláig begomisolt blk­ában és földet seprő szoknyájába•, lassanként rájött arra, hogy férjének ,­ rozsos ajkak, az atropinos szemek csi lógása és a mély dekoltázs tetszenek. És ezé­rt utánozni kezdte a félvilági konkurrensét. — Egészen bizonyos, tette hozzá moso­lyogva, hogy ha a fél­világi hölgyek ismét begombolóznának és megelégednének aj­­luk természetes pirosságával, akkor a trai divat egy csapásra anakronisztikussá pátria. . — Tagja valamelyik női szervezetnek, ~~ faggatjuk tovább. . — Nem. igy mindegyikhez tartózn­a­­jtam­. Régen sokat támadtak emiatt, az ut­bbi években azonban, mint ..egyleten­, kívüli“ szabadon küzdhetek a női igaz­ságért. — Hát tulajdonképen mi is a nő hiva­tása ezen a föld tekén? (A gyermek anyától kell nyerje nevét) — Erre a kérdésre, ha őszinte­­akarok lenni, akkor én a doktriner is. Csak egy képen válaszolhatok: a nő hivatása: sze­retni és szerettetni. De e termesz de­» 6« évszázados elv mellett a nő belső tekin­télyének a megteremtéséért küzdünk. Azért, hogy ne legyen diffamáló, ha egy valamivel idősebb hölgyet „kisasszony­nak“ szólít a társadalom. És a program egyik legsarkalatosabb pontja ezért az, hogy a gyermek ne az apjától, hanem az anyjától nyerje nevét, mint ahogy az év­századokkal ezelőtt volt. Nem kell többé miss és missis, madame 's madomossilo. A nő legyen egyszerűen asszony. (A konszolidált siker) Bár nem tartottam kimentettnek ezt e témát, nem mertem tovább érdekl-dni és megkértem, mondjon valamit­­ odaírni működéséről. — Tizenöt éves koromban kezdtem írni verseket. Hol kevesebb, hol több irodalmi babér jutot osztályrészemül. Az utóbbi év­ i­dén azonban már ha konszolidálódott volna a sikerem, nemcsak­­­ nyugaton, hanem Európa kel­­eti államá­ban is. Len­gyelországban az elmúlt évben három könyvemet fordították le egyszí­vre és magyar nyelven is napvilágot láttak ösz­­szes munkáim. És érthetetlennek tar­tom... nem tudom miért, Romániában nem igen olvassák a könyveimet. Alig egy van közülük tudomásom szerint, le­fordítva. De a bukaresti asszonyok kö­zött nagyon sok t­sztelőm van, akik többé­­szben keltek arra, hogy idejöjjek. Az évek során valami cső lák­teás ka­pcsolat fejlődött ki köztem és a világ asszonyai között, akiknek és akikért és a kényei­met írtam. A világ minten sarka tud kanok leveleket. Indiai asszon­yok, kínai nők fordulnak hozzám tanácsért és kér­nék, hogy legyek segítségü­kre. • — Hány könyvet tervez még írni éle­tében ? — Óh, még i­ogyon sokat — válaszolja és töretlen optimizmus csendül k­i a hangjából. Most a nő fejlődését akarom meg­ni, gyermekkorától asszonnyá vélő kiéréséig és azon is túl. Az első kötet már megde­nt és azt mondják róla, hogy a legjobb gyermekstádium. A második, a ,,Kis hazug“ kötetebbről megjelenik. Programja iránt érdeklődünk. — Innen Jugoszláviába uta­zom, Bel­­grádba, Zágrábba, onnan pedig Len­gyelországba. Azután Bécs, Berlin, Pa­ris. Nizza... És ősszel tudja hová me­gyek? ? — Me,Trek — Délamerikábal Hát nem nagyszerű ez. (.... és Balázs Béla) Gyermeki örömmel kacag. Az­tán meg­kérem Karin Michaelist, mesélje eh ho­gyan került össze Balázs Bélával, a neves magyar íróval, akivel tudvalevőleg együtt írta meg a ,,Túl a testen“ cimil neves re­­gényt A nyílt és közvetlen írónő váratla­­­nul zárkózottá válik, szemmel láthatólag nem érinti kellemesen a kérdés és leg­szívesebben nem beszélne róla. önkény­­telen­t is az az impresszióm, hogy vaki­­mi­ak történnie kellett közöttük. — Nem emlékszem már rá pontosan, — mondja kelletlenül, — régen volt — Balázs Béla írta ugyebár a könyv­ben szereplő férfi naplóját... Türelmetlenül félbeszakít:­­ — I et nem igy volt. A birtokunkba ke­rültek ezek a naplók és mi átdolgoztuk. Balázs Béla, h­allom, filmnek dolgozik már csupán... Gondolom, nem nagyon te­hetséges költő Balázs Béla ... , lherczeg Ferencet ismerem a magyar írók gőzül I.e is fordítottam dán nyelvre a ..kék róká“-ját. Apponyihoz is szívé­lyes b­arátság szálai fűznek és személye­­sen i­rv.np­ r.rri nvAf Tisza István. A ma­gyar miniszterelnök sajátkezüleg irt egy voukn­em­ négy oldalas levelet hozzám, holott úgy tudom, híres volt arról, hogy senkin­ek nem irt sajátkezüleg még csak magánlevelet sem. Az irénő az órájára néz, amit nem le­het félreérteni. Még csak egy kérdés: — Mi a véleménye a cionizmusról? (Pa­teszt hiába készül Karin Michaelis) — Sokat olvastam és hal­lottem róla Egyike a mai kor legnemesebb nemzeti és általános emberi törekvéseinek. Azt hiszem, a cionizmus a legtisztább szinté­­zise a zsidó élet szabad­ságtörekvéseinek­, amelyeket már a próféták hirdettek volt Legelőnyösebben vásárol Szőnyeget Linóleumát Oltomán­­takarót . Futósző­­nyeget Románia legnagyobb szőnyeg­íru­­házában . Cluj, A. Reg. Ford. G. Oradea-Mare. Timisoara • Kokos szőnyegek és lábtörlők a legnagyobb választékban Nagy örömömre szolgál, hogy a zsidó hon felépítési mozgalmában vezető sze­rep jut a nőknek. A Palesztinai b­aluon talán a legragyogóbb ma élő asszony­­típus. Ha lehet, még talán ebben az év­ben elmegyek Palesztinába. — És mi a véleménye az antiszemitiz­musról? — Csak annyi: épen olyan csúnya, visz­­szataszító és embertelen, mint az állatki­n­dás... Én tisztelem és szeretem a zsidó népet Mit mondjak egyebet: Dániában a legkiválóbb, legte bőségesebb, legügye­sebb emberek a zsidók. Átnyújtom Karin Michaelisnek note­szemet, amelybe ő markáns és férfias-in energikus vonásokkal a következőket írja: „Also, Herr Rudolf Kasztoer v+Tfj'ssrn Sic nicht die uralte, ewig furt ye Karin Michaelis.“ Hangosan, jóízűen nevetve, adja vissza a noteszt. (Kasztner Rezső.) Egy Nagyváradról elszármazott világhírű ékszerész levele szerint Oroszország nem adta el Románia értékeit, csak elrejtette azokat (Oradea Nagyvárad, február 4. Az Új Kelet tudósítójától.) Egy Nagyváradról el­származott, világhírű ékszerésztől rend­kívül érdekes levél érkezett ,­a családja­­hoz. A levél írója Weisz Márton érmi­­hályfalvai ékszerész húsz évvel ezelőtt Párisba ment. Később nagy tekintélyre tett szert az ékszerészszakmában és Lon­donban, Párisban, valamint Brüsszelben is nagy ékszerüzleteket nyitott. Majd Franciaországban, Angolországban és Amerikában is létesített ékszerüzleteket, úgyhogy valóságos nemzetközi ékszerhá­lózatot létesített. Nagy bankok és tőke­csoportok támogatásával réezhett a világ nagyobb ékszeraukcióin, ahol nagyérté­­kű ékszereket vásárolt össze. Ezáltal óriá­­s­i vagyonra tett szert de azért szülőhazá­ját, Erdélyt nem felejtette el. Évekkel ez­előtt hazajött és kibérelte a Félivfürdőt amelyet világfürdővé átvarázsolva, roko­nai kezelésére bízta, ő pedig visszautazott Parisba. Amikor az orosz, szovjet kormány meg­­h­rdette a cári család s főhercegek éksze­reinek árverését. Weisz kiment Oroszor­szágba. A szovjet kormán­y támogatásával felkereste Oroszország össze­s nevesebb városait és rengeteg ékszert vásárolt ösz­­sze. Így többek között a világ legnagyobb gyémántját, a Kohmort Két héttel ezelőtt megint árverés volt Oroszországban Weisz Nagyváradon élő rokonai most le­velet kaptak az ékszerésztől, amelyben az ottani tapasztalatairól nem tesz emlí­tést, nehogy az orosz csek­ival kellemet­­lensége legyen, annyit azonban közöl, hogy a Banca Naţionala aranykészletet és főúri családok ékszereit, amelyeket a román kormány 1916-ban a moszkvai Kremlbe biztonságba helyezett, nem ad­ták el, mint annak híre kelt. Az orosz szovjet u°a­anis várja, hogy Románia és Oroszország között megegyezés jöjjön lét­re és akkor hajlandó Romániának az oda­­m­enekített értékeit kiadni. ji jóra!M­int minden lészer- és csemegeü­zletben is kapható

Next