Uj Kelet, 1928. június (11. évfolyam, 118-143. szám)

1928-06-01 / 118. szám

Péntek, lm ii miat­t. ·-‹-*■ Zsidó népvándorlás Csehországból Palesztinába a tizennyolcadik században Egy Eszterházy gróf megmentett egy Palesztinába vándorló karavánt Az alábbi történet­­ Ferenc császár idejében az osztrák császári kincstár katasztrofális csődbejutása idején tör­tént. A császári kincstár akkoriban telje­sen tönkrement s a zsidó lakosság, _ melynek csak készpénzben lehetett va­j __ gynna (amennyiben akkoriban zsidó-­­ pák nem lehetett ingatlana) koldusbot­ra jutott. A császári parancsnok, az úgynevezett »Einanzpatent-en« az utolsó falat kenyeret is kivették a zsidóság szájából, a »zsidóavó« pedig az utolsó kegyelemdöfés volt a zsidó­ság számára. Nem volt más választás: az utolsó inget eladni s fizetni, vagy pedig kivándorolni Ausztriából, új hazát és új megélhetési lehetőséget keresni. De hová vándorolni? Amerika akko­­rikítás még igen kevéssé volt ismert, különösen a cseh morvaországi kis zsidó telepek között, akiket a kincstári szerencsétlenség, valamint a könyörte­len adórendszer legsúlyosabban érin­tett. Nem volt mivel kereskedni, de még egy fafar kenyérre sem tellett ne­kik. Kétségbeesésük napról-napra nőtt, mire a messiási hit eddig nem látott mérveket öltött náluk. Az időt általá­ban messiási időnek vélték s egész zsi­dó közösségek előkészületeket tettek az Erec Ik Izraelbe való kivándorlásra. Csakhamar altja csoportot szerveztek, melynek programja volt: magukkal vinni lovat, szekereit, ponyvasátrakat, mezőgazdasági és építő szerszámokat, hogy a szent földre érve, rögtön hozzá foghassanak a föld megtermékenyíté­séhez s az ország felépítéséhez. Ez volt mintegy 145 évvel ezelőtt, az első Palesztinába készülő nagy hhaluc tá­bor. Mindent eladtak, a pénzt egy közös kasszába tették s a hosszú szekérka­raván útnak indult Morvaország, Szlo­venszke és Burgenlandon keresztül a Dunáig, hogy armak mentén Belgrád irányába meneteljenek. Útközben, Nikolsburgban, Pozsony­ban s más zsidó nagy hitközségekben nagy örömmé­­s ige­n szívélyesen lo­hadták az első nagy abilah vándorait. Elátták­ őket mindenféle ajánló leve­­lekkel ajándékokkal, élelemmel s pénz­beli segélyekkel, ezenkívül pedig szá­mos ifjú csatlakozott hozzájuk útköz­ben, hogy velük együtt a szentföldre vándoroljanak. De minél mélyebbre ereszkedtek a dunamanti völgybe, annál nehezebb volt az útjük. Az embereket egészen elcsigázta az út borzalmas fáradalmai s nehézségei, a lovak is kiadtak, ezen­kívül pedig minduntalan rablóbandák támadták meg a karavánt. A kisebb támadásokat még könnyűszerrel visz­­szaverték s nem egyszer az egész banda otthagyta a fogát. Egyizben több banda összeállt s éjnek idején körülfogta az egész tábort. A zsidó ve­zér az asszonyokat és gyengéket mind­járt a szekér tábor közepébe rendelte, mialatt a férfiak heves ellentámadásba mentek át. Az ellen­támadás fényesen sikerült, a bandákat szétverték, de zsidó részről is számos áldozat volt, Így harc közben a karaván vezetője és parancsnoka is elesett. A tábor ekkor Jakob Meizelt válasz­totta meg vezérnek és parancsolóinak. Meizel már eddig is nagy hősiességet árult el s így egyhangúlag ő lett az uj vezér. Az ut további része még nehezebb lett. Egész falvak lakossága, szövet­kezve mindenféle rablóbandákkal, meg­támadta őkeit s a több napig tartó csatározások közben a zsidó vándorok szinte fürödtek a vérben. Az egész gyíi kikezet elmondta a halotti imát s már feladott minden reményt a menekü­lésre, midőn hirtelen segítséget kaptak. A csatatéren hirtelen megjelent egy magyar gróf, nagy lovaskisérettel, al­ig felfegyverkezve, aki már messziről hallotta a csatazajt s a kétségbeesett asszonyok és gyerekek sírását. Gróf Eszterházy, mert ő volt a megmentő, előbb szép szóval kérlelte a paraszto­­kat s rablóbandákat, hogy hagyják békességben a zsidó vándorokat, de nem hallgattak reá. »Igen tisztelik őt — mondották —, de nem értik, miért akarja megvédeni a zsidókat az ő hű­séges szolgáivá szemben.« Eszterházy gróf erre ellovagolt a kíséretével, mintha nem törődne tovább az egész üggyel és a parasztok, a velük szövet­kezett rablóbandákkal újabb támadást intéztek a keményen védekező zsidó tábor elén.­­Egy óra múlva Eszterházy gróf azonban hatalmas huszár csapattal tért vissza s oldalba kapva a parasztok s rablóbandák csapatait, olyan mészár­lást vitt véghez közöttük, hogy több száz paraszt s rabló elesett, sokan fog­lyul estek s akik elmenekültek olyan leckét kaptak, hogy alighanem elment a kedvük a jövőben zsidókat megtá­madni. A vándor zsidók, Eszterházy gróf ezen nemes cselekedetéért végelenül hálásak voltak. Csehországi források szerint az egész karavánból mindössze 5 zsidó jutott el tényleg Erec Jiszraelbe, több mint százan elhaltak útközben, számo­san lemaradoztak, vagy visszatértek betegen s megtörve Morvaországba. ÚJ KELET „Anglia tartsa meg áruit, Poroszország megtartja leányát". Ezt felelte a porosz király a welsi hercegnek. Az osztrák kö­vetet pedig ezekkel a szavakkal bocsátotta el: „Leányunk sok van, tallérunk kevés".­­ A valóban királyi vígjátékot pénteken mutatja be a CORSO FILMSZÍNHÁZ. A nagyhatalmak Belgrádban és Rómában közvetítő lépéseket tettek az olasz-jugosz­láv konfliktus enyhítése érdekében Barrikádharcok a tüntetők és csendőrség között Belgrád utcáin. " Újabb tüntetések készülnek Belgrád, május 31. A végsőkig fokozott izgatottság és a tüntetések szinte forra­dalmi elementaritása arra kényszerítette a jugoszláv kormányt, hogy olyan in­tézkedéseket foganatosítson, amelyek az ostromállapot jellegével bírnak. A ju­goszláv kormány teljes tudatában van annak a veszedelemnek, melyet az olasz­­jugoszláv viszony további kiélesedése hozhat magával. Ennek ellenére a tüntetések most sem szűntek meg, sőt Belgrád utcáin tényle­ges barikádharccá fajultak, amelynek során a lovasrendőrség sort­űzet adott a tüntető diákságra. A sortűznek hír sze­rint több halottja és harmnc súlyos se­­besültje van. Ezenfelül a lovasrendőr­ség belegázolt a barrikádh­arcok nézőkö­zönségébe is és tagjai közül többeket meg­sebesített.­­ A diákok a Ruskij-cár nevű hotel épü­letében sáncolták el magukat, melynek emeletéről az összes bútorokat lehajigál- ták a csendőrségre. Ezalatt a barriká­­dokon szakadatlanul folyt a küzdelem és a csendőrség minden erőfeszítése ellené­re sem tudta azokat elfoglalni. A lovas­rendőrség ekkor volt kénytelen fegyve­rét használni. Egyidejűleg kivonultak a tűzoltók is, akik hatalmas gőcfecskendők­­kel űzték el a diákokat a barrikádokról és az egyetem felé vonultak, mely előtt áttörték a rendőrkordont és behatoltak az aulába. Az aulában a diákok határozati ja­vaslatot fogadtak el, amelyben felhív­ták a szkupstinát, hogy a nettunói szerződést ne ratifikálja. London, május 31. A Daily Telegraph arról értesül, hogy az érdekelt nagyha­­talmak Rómában és Belgrádban barát­ságos formában közvetítő lépéseket tet­tek az olasz-jugoszláv konfliktus ügyé­ben. Hogy a közvetítés milyen formában történt úgy Róma, mint Belgrád azt miképen fogadta, egyelőre nem érkezett részletes híradás. A belgrádi rendőrség a tegnapi tünte­tésekkel kapcsolatban hivatalos közle­ményt adott ki, mely szerint az éjszakai tüntetések alkalmával egyetlen halálos sebesü­lés sem történt s a könyebben sebe­sültek számáról is túlzott hírek ke­rültek forgalomba. A kommüniké szerint a csendőrség nem használta lőfegyverét és lövések csupán a tüntetők részéről dördültek el. A lovas­­csendőrség akkor avatkozott bele a tün­tetésbe, mikor a tűzoltófecskendőkkel nem sikerült a tömeget szétoszlatni. A tüntetések alkalmával hatvan letartózta­tás történt. A letartóztatottak nagyrésze kommunista munkás. A kommüniké sze­rint a diákok által Ruszkij-cár szállodá­ban okozott károk kétszázezer dinárra rúgnak A rendőrségi kommüniké adataival szemben a „Politika“ című lap azt írja, hogy negyven lövés dördült el, melynek nagy része a csendőröktől származik. A lap szerint a tüntetéseknél összesen tizennégy sebesülés történt és a sebesül­tek között kilenc csendőr vám. Belgrád, május 31. A kormány el van határozva, hogy a nettunói szerződés ra­tifikációját a tüntetések ellenére is ke­resztül viszi. A parlamenti ellenzék tá­madásával szemben Marinkovics külügy­miniszter leszögezte, hogy a kormány nem akart megleptést szerezni, mert a szerződést a jugoszláv és olasz kormá­nyok már három év előtt kötötték meg. Hangsúlyozta Marinkovics, hogy a ju­goszláv kormány a híresztelésekkel ellen­tétben, teljesen szabad akaratából, min­den külső nyomás nélkül határozta el magát a nettunói szerződés ratifikációi­­nak keresztülvitelére és a szkupstina sza­vazatától függ, hogy elfogadja-e vagy nem? Marinkovics beszédét, mely nyilvánva­­lóan arra irányul, hogy az olasz-jugosz­­láv feszültséget enyhítse, az ellenzék szen­vedélyes közbekiáltással zavarta. A­ helyzet teljesen bizonytalan.­­. Ugyanis nem lehet biztosra venni, s­ hogy a ratifikációs javaslatnak meg-­­s lesz-e a többsége annál is inkább,­­ mert az ellenzék mindenfelé nagy­­ tiltakozó népgyüléseket készít eli s több városból újabb olasz-ellenes tüntetések hire érkezik. ___" A ratifikáció sorsától természetesen a Vukicsevics-kormány sorsa függ, amely ha kétségessé válik, úgy minden bizony­nyal a helyzet úgy bel, mnt főleg kül­politikai szempontokból rendkívül vál­ságosra fog fordulni. - A jugoszláv belfigpleiszter vád alá helyezését követelték a belgrádi parlamentben Belgrád, május 31 A tüntetésekkel kapcsolatban a belgrádi szkupstina teg­napi ülése még a viharokhoz szokott par­lamentek történetében is példátlan lefo­lyású volt. A napirenden a demokrata és a parasztpárt indítványai szerepeltek, amelyben az ellenzék Szubotics volt igaz­ságügyminiszter vád alá helyezését kö­veteli amiatt, mert minisztersége alatt betöltetlenül hagyta a legfelsőbb törvény­szék elnöki székét, hogy aztán később ő maga ülhessen bele. Az ellenzék mér az ülés megnyitásakor szörnyű lármába tört ki, majd a napirend megkezdésekor amidőn a jegyző Szubotics írásbeli vé­dekezését felolvasta, pokoli lármába tört ki. Az ülés további folyamán az ellenzék a kormány lemondását hangosan köve­telte és Korosén belügyminisztert repro­dukálhatatlan szidalmakkal illette. — Gyilkosok, véreskezű kormány! — kiáltották kórusban és előbb csapkodták, majd letörték a padfedeleket. A lármát csak akkor hagyták abba, amikor már nem bírták tovább fokozni, majd haza­fias dalok énekelésébe kezdtek, addig míg berekedtek. Az elnök látva, hogy nem tudja a ren­det fenntartani az ülést bizonytalan időre berekesztette. A képviselők éjféltájban óriási izgalomban széledtek szét. Az egész városban nagy izgalom uralkodik a teg­nap éjszakai véres események miatt, amelyek miatt az ellenzéki pártok Körö­séé belügyminiszter vád alá helyezését fogják követelni. A Narodna Obrana vasárnapra tilta­kozó nagygyűlést hívott össze, amelyet azonban betiltottak. Az egyesület plaká­tokat ragasztatott ki, amelyeken arra hívja fel a lakosságot, hogy bojkottálja az olasz árukat és ne beszéljen olaszul. ­ Vilmos császár többször volt in­kognitóban Németországban, Párisból jelen­tik. A Journal hollandiai tudósí­tója azt a szenzációs hírt közli lapjával, hogy Vilmos excsászár száműzetése óta többször inkognitóban végzett uta­zásokat Németországban. A tudósító szerint Vilmos császár eben az évben háromszor fordult meg egykori hazájá­ban-OOOO0©O@© Ne adjon ki tízezreket lexikonért mert 16 kötetes legmodernebb lexikon 2400 lei Most jelenik meg a legújabb magyar lexikon

Next